Elő a villákkal!

Villásreggelizni fogunk. Ami csak annyiban lesz hasonlatos a reggelihez, hogy reggel lesz, amikor villásreggelizünk. A villásreggeli minden más tekintetben eltér a reggelitől. És nem abban, hogy villával esszük, mert nem feltétlenül. Hanem abban, hogy nem kiabálunk közben a gyerekkel, hogy ne felejtse már megint itthon a tornacipőjét, nem hallgatunk híreket a rádióban és főleg nem tévézünk, de még csak újságot sem olvasunk, nem eszünk virslit vacak mustárral és nem lökjük a család elé a háromnapos kakaóscsigát. A reggel fogalmát is sokkal de sokkal tágabban értelmezzük, mint azokon a napokon, amikor reggelizünk.

A villásreggelire többek között attól villásreggeli, hogy vendéget hívunk rá. (Itt meg kell jegyeznem, hogy családunk kifinomultságra hajlamos egyes fiatalkorú tagjai részéről felmerült e tétel megdöntésére irányuló kezdeményezés, de a tudomány mai állása, valamint szellemi és fizikai energiaösszpontosításunk jelenlegi helyzete nem támaszt alá semmiféle elhamarkodott elhajlást a jól bevált igazságoktól.)  Hálás dolog villásreggelire vendéget hívni. Először is ott van a meglepetésfaktor. Eleddig mindenki élete első villásreggeli-meghívását kapta hozzánk, így nagy esély van rá, hogy a villásreggeli emlékezetes élmény marad, pláne, ha a későbbiekben nyújtott teljesítményünkkel meg tudunk felelni a várakozásoknak. Ideális társasági esemény a villásreggeli kisgyermekes családoknak, hiszen a nap e szaka még a leginkább olyan, amikor egy kisgyermekes család a legnagyobb valószínűséggel társaságképes. További előnye, hogy minden fogás előre elkészíthető, talán csak a meleg italok képeznek kivételt. Fogyókúrázó barátnőknek és egészségtudatos esti koplalóknak egyenesen a kedvenc étkezésük! (Csak még nem tudják.) Számos előnye mellett a villásreggelinek nincs hátránya, illetve ami van, az nem villásreggeli-specifikus, tehát ezért nem marasztalhatjuk el: őutána is el kell mosogatni.

Legalább három fogást adjunk az asztalra. Kevesebb esetén megkérdőjeleződhet a műfaji tisztaság. Sós fogásként hálás májpástétomot készíteni, mert marad belőle és a család is élvezheti ködös szerda reggeleken. Nem állíthatjuk, hogy a zsályalevelek külön való kisütése kicsit sem macerás, ám a villásreggeli időpontjában már régen magunk mögött tudhatjuk az emiatti kimerültséget. 

Édes = muffin. Lehet erről vitát nyitni, de nem érdemes. Sajnálatos módon a muffin produkálja a legjobb időráfordítás-ízélmény arányt, ám természetesen senkit nem tarthatunk vissza kakaóscsiga, fonott kalács vagy croissant házi készítésétől.

A nyalánkság valamiféle harmadik étel, amivel nem kell oly sokat dolgozni, vagy számos edényt összekoszolni. Ilyen például a gyümölcsjoghurt, szigorúan házi joghurt és házi gyümölcs felhasználásával. Itt illatos szilvakompóttal.

 

A fentiekkel kíséreltem meg a villásreggelit az őt érdemei szerint megillető magaslaton elhelyezni. Mindamellett tény marad, hogy bármilyen reggel történő étkezési tevékenység legfőbb értelme:

 

Brunch is a genre which is not sufficiently pursued. It has all the pros to it: you can prepare everything ahead, great opportunity for socializing for families and most of all very memorable: when were you last invited to brunch? And I can’t think of any other downside than having to wash up afterwards which is not specific to poor brunch.

The usual fare consists of three courses. Liver paté (can’t find the proper a letter, sorry) for savoury, muffin (ok, I’m lazy) for sweet and home-made joghurt with home-made spicy plum compote (again misspelled).