Akkor együnk kalácsot

A dagasztásmentes kenyérrel, pontosabban az őhozzá szükséges élesztővel folytatott hősies küzdelmemet végül siker koronázta és ez már-már elbizakodottá tett: kombinálni kezdtem, mire lehetne még kiterjeszteni ezt a fantasztikus módszert. Miután a sült csirkecomb vagy az almás palacsinta készítésében kevéssé tudtam hasznosítani dagasztásmentességi tapasztalataimat, maradt az egyedüli kézenfekvő út: kalács, azaz édes kelt tészta a következő kihívás.

Ezzel párhuzamosan ketyegett az óra az aktuális VKF fordulóra, Mamma már riadót is fújt, én meg csak méláztam és merengtem. Úgy éreztem, minden puskaporomat ellőttem már reggeli-ügyben. Nem tartott tovább két hétnél, míg alacsony vérnyomásom és lassú agytekervényeim lehetővé tették a kalács és a reggeli összekapcsolását. Jókívánságokat szélsebes agyműködésemmel kapcsolatban a hozzászólások között fogadok.

A dagasztásmentes kalács alapvetően éppen ugyanúgy működik, mint a kenyér. A különbség annyi, hogy az elején egészen kevéske sót tettem csak bele, valamint a második kelesztésnél a tésztához kevertem a következőket:
2 tojássárgája, felverve
50 g vaj, megolvasztva
50 g porcukor
Ettől kezdve pedig nem szobahőmérsékleten, hanem a hűtőben kelesztettem tovább a tésztát. Ez nem növelte számottevően a kelesztési időt, ami esetünkben amúgy is olyan, mint a rétestészta.

Felmerültek bizonyos kétségek a kalács szeletelhetőségére nézve. Való igaz, hogy nem olyan puha a héja, mint a bolti kalácsé, és ha már itt tartunk, elmondom, hogy számos egyéb vonatkozásban sem olyan, mint a bolti kalács. Nem olyan légiesen puha, hiszen ebben anyag van, azon belül azonban bizony puha ő is, és nem is olyan édes, ami talán nem hátrány. Ám aki ezt hátrányosnak véli, ám tegyen bele kicsivel több cukrot. Visszatérve a szeletelésre: a mellékelt ábra szerint szépen szeletelhető a kissé vastagabb héjazat ellenére is.

A kalács külalakját úgy nyerte el, hogy egy kivajazott hasábformába vizes kézzel a tésztából nyert gombócokat helyeztem egymásra nagyon ügyesen. Tettem ezt közvetlenül azután, hogy kósza gondolatkísérletemet a kalács fonásával kapcsolatban az órára nézve elvetettem. A kalács álfonásos technikáját a Good Foodban látott Apricot brioche című fonott kalács megjelenésű dolog elkészítési módját felidézve reprodukáltam.

Apropó óra! Tudok már dagasztásmentesen kenyeret és kalácsot sütni és az élet sok más akadályát is leküzdöm nap mint nap. Arra azonban mindezidáig nem voltam képes, hogy ezt a receptet reggelire időzítsem. Szégyenszemre be kell vallanom, hogy családom vacsorára (mézzel és málnalekvárral) ette meg életem első kalácsát. Időzítési tanácsokat szívesen fogadok, azzal a feltétellel, hogy a hajnali hat órai vagy korábbi kelés semmiképpen nem lehet feltétel. Vagy esetleg valaki, aki tud horvátul ÉS magyarul, eljöhetne és lefordíthatná a sütőm és főleg annak órája használati utasítását, mert aki ezt megtette, az horvátul esetleg tudott, de magyarul biztosan nem.

After no-knead bread I rolled up my sleeve again and ventured to bake the sweet version for the 4th round of the Hungarian gastroblog event whose theme is breakfast. This brioche is a wonderful morning bread with honey, jam and butter. And the preparation does not differ much from that of the bread, except for:
2 yolks
50 g melted butter
50 g caster sugar
to be added to the dough at stage two, ie. after the first rise. Of course, with all this stuff in the dough, it should be kept in the fridge but it does rise beautifully there too. No knead, no sweat, and a great breakfast treat.

Saját fejlesztés!

Van élet a tepsiben készült almás palacsinta után, sőt alma is van a tepsiben készült almás palacsinta után. A jó háziasszony ételt nem dob ki, takaros és takarékos, reggelre nem hagy mosatlant és délben ízletes ebéddel, angyalian mosolyogva várja haza családját.

Az alábbi recept saját fejlesztés, bár annyira kézenfekvő és egyszerű, hogy nem csodálkoznék, ha többen is eljutottak volna erre az eredményre.

A serpenyős csirkecombot bízvást lehet a családanyák álmának nevezni. Finom is, különleges is (egy szürke szerdai napon), kevés is a mosogatnivaló, variálható is (szinte határtalanul). Ma nálunk dióval és almával készült, de lehet őszibarackkal, ananásszal, meggyel, röviden: ízlés szerinti gyümölccsel és az ahhoz illő valamely más anyaggal (mogyoró, mandula, aszalt bogyós gyümölcs, fenyőmag, stb.) párosítani. Ugyanígy szárnyalhat fantáziánk a fűszerezés és ízesítés terén. A dió és az alma mellé mézet választottam, de ki lehetett volna még egészíteni fahéjjal is, ananász és mogyoró mellé lehetne chilit adni, stb. És nem hinném, hogy bárki zokon venné valamely alkoholnemű alkalmazását. A moduláris zöldségleves után itt van tehát a moduláris serpenyős csirkecomb!

Diós-almás serpenyős csirkecomb

6 db csirke felsőcomb
só, bors
10 dkg dió
3 alma, cikkekre vágva
2 ek. méz
3 ek. olaj

A serpenyőbe (amelyben később elfér majd 6 db felsőcomb, ráadásul lefedhető) kevés olajat öntök és felhevítem. A combokat a serpenyőbe teszem és mindkét oldalukon aranybarnára pirítom. Sózás és borsozás után lefedve párolom 25-30 percig. Ezután a fedőt leveszem, elfőzöm a keletkezett lé nagy részét és a serpenyőbe dobom a diót. Úgy rendezgetem a combokat, hogy a diódarabok jól tudjanak sülni (de ne égjenek meg). Pár perc után az almacikkeket is bedobom és 5 percig lefedve párolok mindent. Végül a fedőt leveszem, a mézet rácsorgatom a húsra és néhány perc alatt összefőzöm az egészet. Párolt rizzsel tálalom.

Pan-fried chicken thighs with walnut and apple

More on the note of ‘spring-cleaning in the larder’. Again, I attacked my big basket of apples which are getting a bit worn-out at this time of the year and definitely stand in the way between me and all the upcoming spring fruits, like strawberry and co. This recipe is my own innovation, so easy and simple and obvious that I wouldn’t be at all surprised if it were a standard recipe unknown to me.

6 chicken thighs, upper part
salt and pepper to taste
100 g walnut (halves)
3 apples, cut in wedges
2 tbsp. honey
3 tbsp. vegetable oil

Heat a pan (should have a lid) and pour oil in it. When slightly hot, put thighs in and brown them on both sides. Sprinkle salt and pepper to taste. Cook for 25-30 minutes covered. Remove lid and let juices evaporate. Throw walnut in and make sure they get to the bottom and cooked (not burned though!). Cook for a couple of minutes, then put the apple wedges in and cover for 5 minutes. Drizzle honey over and cook for a further 3 minutes. Be careful not to burn it all, honey burns down easily. Serve with plain cooked rice.

Jobb időkre várva

Válságos időket él át ilyenkor tavasszal a főző ember (feltéve, ha a nők akár csupán nyelvi értelemben szerepelhetnek így). A téli zöldséget-gyümölcsöt már, a tavaszit még nem lehet lelkileg feldolgozni. Mert kinek nem jelent frusztrációt, hogy a narancs szivacsos, a mandarin csupa mag, az alma töppedt, a banán meg már kijön  a gyerekek fülén. Másfelől viszont a valóban egyre nagyobb mértékben megjelenő friss zöldségek komoly kérdéseket vetnek fel. Most az árukról nem is ejtenék sok szót, mert a magánügyem, hogy hány gyerekem van, az meg különösen, hogy ha eléjük teszek egy szép tál spárgát vinaigrette mártással, akkor az esetlegesen jelen lévő felnőtt személynek, pl.  vendégnek, illetve az egyáltalán nem esetlegesen jelen lévő szülőnek nem éppen a spanyol etikettnek megfelelő sebességgel kell falatoznia, hogy neki is jusson (egynél több). Arról azonban már egyetemesebb kitekintéssel lehetne szót ejteni, hogy milyen körülmények között és hatásra nőnek ezek az áprilisban kapható zöldségek, amikor is (a mai időjárásjelentés szerint) Paks környékén éjszaka mínusz egy fok várható.

Szerencsére felesleges egyetemesen kitekintenem és azon elmélkednem, vegyek-e primőr zöldséget avagy nem, mert a kérdés eldöntéséhez bőven elég a kamrába betekintenem. Krumpli, hagyma és alma áll halmokban, nagyjából elképzelhető állapotban. Ételt ki nem dobunk, tehát kitaláljuk az ésszerű hasznosításukat, mielőtt rátérünk a harsogó újakra. Ezzel jól elleszek ezen a héten.

 Almás palacsinta tepsiben

25 dkg liszt
3 tojás
0, 5 l tej
0,5 dl olaj
csipet só
4-5 alma (nagylyukú reszelőn lereszelve)
10 dkg porcukor
Tetejére:
fahéjas porcukor, lekvár

A tojást csomómentesre keverem a liszttel és egy kis tejjel, majd a tejet apránként tovább adagolom a tésztához. Az olajat és a csipetnyi sót is a tésztához adom, ismét jól elkeverem. Végül a palacsintatésztához adom a reszelt almát és a porcukrot. Az almás tésztát jól megolajozott sütőedénybe töltöm úgy, hogy a tészta kb. 3 cm vastag legyen. (Ha vékonyabb, kiszárad, ha vastagabb, nem sül át. Legalábbis úgy, ahogy én szeretem.)
200 fokos sütőben addig sütöm, amíg szép aranybarna nem lesz a teteje, a széle barnulhat erőteljesebben. Melegen tálalom fahéjás cukorral vagy ízlés szerinti lekvárral. Nagyon jól megy hétköznapi ebédre zöldségleves utáni második fogásnak.

A recept ihletője a finn pannukakku. Ez egy tepsis palacsinta, amit minden csütörtökön sárgaborsóleves után kapnak a finn menzákon étkező diákok és egyéb dolgozó emberek. Az alma nálam változatossági és elhasználási okokból került bele. Kezdetben serpenyőben sütöttem ebből a tésztából is palacsintákat, de a fenti módon elkészítve nem kell napokig olajszagban élni és amúgy sem hátrány, hogy kevesebb olaj fogy.

Pancake with apple

This period of the year is rather painful for a cooking addict. Winter stuff is so boring and its quality is on the decline. Kids get bored with eating banana and mums get bored with using root vegetables. New vegetables are readily available but their price and taste make me wait another month for the real thing. Until then this is the time for cleaning cupboards and larders. Of almost dried-out apples, for example.

250 g plain flour
3 eggs
500 ml milk
50 ml oil
small pinch of salt
100 g caster sugar
4-5 apples
To serve: cinnamon sugar or any jam you prefer

What you basically do, is a pancake batter by mixing the first six ingredients into a smooth mixture. Add the coarsely grated apples and pour the batter into a well-oiled baking dish so that it comes up about 3 cm in it. Bake at 200 degrees for as long as it gets golden brown all over and a bit darker brown at the edges. Serve with cinnamon sugar or your favourite jam. Great weekday second course after a good vegetable cream soup.

Stresszoldás kenyérchipsszel

Ahogy mások stresszoldás céljából fallabdáznak, masszíroztatnak vagy jól leordítják a gyerek fejét, én főzök. (Fallabdázni soha, masszíroztatni jó lenne, de sosem jutok el, az utolsóként említett bűnt pedig soha életemben nem követtem el, hogyisne.) Az a kérdés, hogy a stresszoldási célú főzés miért mindig rengeteg csokoládé és ilyen-olyan cukornemű felhasználásával történik, mindenki számára világos összefüggést takar. Ez alkalommal azonban nem édességgel stresszoldottam, hanem sóssággal, ami viszont annyira finom és a gyerekek (és felnőttek) úgy szeretik, hogy szinte olyan hamar elfogy, mint egy csokitorta.

És hogy miért kell nekem oly tömérdek stresszt oldanom? Csak egy szót kell kiejtenem, és mindenki érteni fogja: tanári fogadóóra. Már az iskola puszta gondolatától rosszullét környékez, ráadásul ebből az alkalomból oda kell menni és “anyuka” kezdetű mondatokat meghallgatni édes, drága, kreatív, lusta gyermekemről. És én nem mondhatom majd, hogy a tanár nemcsak tanít, hanem nevel is, hogy naponta bőven elég három dolgozat típusú irományt készíttetni a kölykökkel, talán nem csoda, hogy a negyedik nem sikerül valami fényesen, hogy a zéró tolerancia az angol rendhagyó igealakoknál rendkívül hatásos eljárás, ha a napló egyesekkel történő teleírása a cél az angol regényeket olvasó gyereknek. És még sok minden mást sem mondhatok, pláne azt, hogy napi tizenkét perces tanulás nyilvánvalóan nem elég a tanárok túláradó szeretetének elnyeréséhez, hogy a póker minden bizonnyal fejleszti a kombinációs képességet, de a hetedik osztályos matematika (a kémiáról nem is beszélve) kissé más irányú tudást (is) feltételez, és azt sem, hogy az informatika terén felmutatott kimagasló eredményeket tessenek a többi tárgy között teríteni.

Miután mindezt átgondoltam, sürgős sütnivalóm támadt. És ha valaki erre azt gondolja, hogy ennek a nőnek iskolafóbiája van, valamint minden gondját főzéssel próbálja megoldani, hát az elég közel került a valós helyzethez. Meggyötört idegzetem azonban mit sem von le a kenyérchips élvezeti értékéből. A recept egy tavalyi olive-ból származik. A kenyérchips sokoldalú, családbarát eledel. Kiváló rágcsa és mivel a bolti chipsszel vetekedő sebességgel fogy el, azt a nyilván nem is olyan hamis jó érzést kelti a családanyában, hogy most kivételesen aránylag egészségesen nassol a gyerek. Ha meg tudunk menteni belőle néhány példányt, akkor zöldséglevesek mellé lehet adni, valamint jól hordozható játszótérre, piknikre, strandra. A kenyérchips készítésének teljes öröme azonban csak akkor tud kibontakozni, ha kapunk a mamánktól olajsprayt, mint én. (A konyhai kütyükre, mint tudjuk, mély megvetéssel tekintek, de ami kell, az kell.)

Kenyérchips
Saját recept, az Olive-ot már elemésztettem

Két-három napos kenyér vagy zsemle max. 5 mm vékonyra felvágva, tetszés szerinti mennyiségben
Olaj, ízlés szerint
Fokhagyma, szintén ízlés szerint
Fűszernövény (kakukkfű, rozmaring stb.) apróra vágva

A vékony kenyérszeletkéket fokhagymával való megdörzsölés után sütőlapon felsorakoztatom, majd az olajsprayvel lespriccelem. (Aki nem kapott a mamájától, használhat ecsetet.) Fordítás, másik oldalt is. Sütőben 200 fokon néhány* perc alatt az egyik oldalt barnára sütöm, kiveszem, fordítok, a még nem sütött oldalra morzsolom az apróra vágott fűszereket és további néhány perc alatt ezt az oldalt is aranybarnára sütöm.

*Pontos számadathoz oly sok paraméterre (környezet páratartalma, kenyér szikkadtsági foka, a szakács aznapi bioritmusa, a csillagok állása) lenne szükség, hogy annak megadására nem vállalkozom.

PS 1: A  fentiek az érintett gyermek jóváhagyásával kerülnek nyilvánosságra.
PS 2: Rossa mela, most látod a képet?

The previous post discriminated my readers in English as I didn’t supply a summary but it was a Finno-Ugric business so Indo-Europeans were bluntly left out. A Finnish publication asked me to recommend Hungarian eateries in different categories and I of course turned to my colleagues for help as I don’t have a comprehensive view of the Hungarian restaurant scene.

This time an English summary is supplied but it will hardly explain why I am stressed out to the extent of having to lock myself up in the kitchen and cook at the prospect of ahving to go to my son’s school and talking to his teachers. It’s a rather long story of Prussian traditions in Hungarian education, my own school-phobia and related topics. Anyway, to ease the stress I made bread chips after a last year copy of olive magazine. Very easy and gives you the satisfaction of preparing a relatively healthy snack. A rare bird, isn’t it?

Bread chips

Any amount of 2-3 days bread, cut into 5 mm thick slices
Oil,  type and make according to taste
Garlic, number of cloves depending on taste
Herbs (eg. rosemary, thyme) cut up very small

Rub bread slices with garlic and place on baking sheet. Spray your favourite oil on them (in the absence of an oil spray, use brush) and bake at 200 degrees until golden brown. Takes a very short time. Take out, turn bread and sprinkle with herbs. Bake for a couple of minutes until golden brown on this side too.
A great afternoon or picnic snack and goes well with vegetable cream soups.
 

Rokoni segítségnyújtás

Kedves Olvasók, Kollégák, Barátok és Üzletfelek!

A finnországi magyarbarátok lapja, pontosabban a barátnőm, aki a lapot szerkeszti és a finnországi magyarbarátokat szervezi, azt kérte tőlem, hogy ajánljak olvasóinak jó éttermeket Magyarországon. Szerencsére minden egyéb magyarországi ismerőseitől is kérte ezt, tehát nem egyedül  rajtam áll vagy bukik a hozzánk látogató finn turisták gasztrotájékoztatása, ami azért lenne nagyon rossz nekik, mert étterembe jóformán csak virtuálisan járok. Illetve az utóbbi időben voltam pár helyen, bár ne lettem volna, úgyhogy ezzel a tapasztalattal nem tudom jó hírét kelteni a magyar gasztronómiának.

A fent megszólítottakat kérem tehát tisztelettel és megbecsüléssel, hogy ajánljanak az alábbi kategóriákban éttermeket Magyarország egész területéről. Nem kell tekintettel lenni árfekvésre, helyszínre, semmi másra, mint arra, hogy jó hely legyen. Kívánatos lenne a hely megnevezése mellett pár soros személyes vélemény is. Ha csak néhány vagy akár egy kategóriában tud valaki ajánlani, akkor is feltétlenül küldje el kedvenc helyét (a kategóriákat a barátnőm állította össze, alapos típus). A beérkező ajánlásokból a főszerkesztő (na ki lesz az?) fog végleges listát összeállítani teljes mértékben saját elfogult belátására alapozva.

Ne hagyjuk, hogy a Magyarországra érkező lelkes finn turisták és nem-turisták beessenek az első étterembe a Váci utcában! Írjatok és ajánljátok kedvenc helyeiteket! Köszönöm előre is gasztrofáradozásotokat,

Eszter

PS. Mivel a gyerekmunka keretében foglalkoztatott rendszergazdám nem tudott céljaimra alkalmas webes kérdőívről, a válaszokat kéretik kommentek formájába önteni. (Így még nagyobb teret kaphat a szerkesztői önkény.)

Étteremajánlatok Magyarországra látogató finnek számára az alábbi kategóriákban

1. Megbízható minőség “Jót akarok enni!” felkiáltással, akár magas áron is

2. Üzleti tárgyalásra alkalmas hely Lehet beszélgetni és az ételekkel sem vallunk szégyent

3. Gyerekbarát étterem Az egész család számára legyen kínálat, finn gyerekeknek is (Tintaleves megjegyzése: gyorséttermeket ne)

4. Keresetlen, de jó hely Célcsoportmegjelöléssel

5. Legjobb vegetáriánus étterem

6. Legjobb diákétterem Egyetemisták pénztárcájához igazítva

7. Legjobb hagyományos magyar étterem zenével vagy zene nélkül

8. Legjobb olasz étterem

9. Legjobb pizzéria

10. Legjobb görög étterem

11. Legjobb kiülős hely

12. Legjobb kilátással rendelkező hely (Tintaleves: nincs specifikálva, hogy a kajának korrelálnia kell-e a kilátással, de szerintem illik neki)

13. Legjobb valamely ételfajtát kínáló étterem (Tintaleves: vagyis hogy pl. a spenót itt és itt a legfinomabb)

14. Legjobb borok

15. Legjobb sörök

16. Legjobb hely munka utáni találkozóra (Tintaleves: ez, ugye, nem magyarok számára készülő lista lesz)

17. Legjobb hely egyéb kicsapongások után (Tintaleves: ezt a kategóriát nem is értem, már a szót sem benne, de hátha ti igen)

Eggyel több

Többen* kérték, hogy ne linkelve meg utalva meg angolul, hanem itt és most, lehetőleg magyar nyelven olvashassák az általam forradalmi újdonságként beharangozott dagasztásmentes kenyér receptjét. Én meg, az őrült megszállott (ez redundancia, de meghagyom, lesz itt még több őrültség is) elkezdtem kombinálni: na itt az alkalom, hogy fázisfotókat készítsek, receptet fordítsak, majd ferdítsek, kis írást rittyentsek a  dagasztás által történt évezredes leigázás megszűntéről.

Mindez azonban valakinek nem tetszett, a szálak már a kezdet kezdetén összegubancolódtak. Az élesztő ugyanis úgy döntött, nem lesz partner a kenyérsütéshez és nem indult be. Elsőre még vidáman legyintettem, másodszorra is legyintettem, ám korántsem oly vidáman, harmadszorra azonban már komolyan elgondolkoztam azokon a bizonyos kifürkészhetetlen utakon.

A fentiek helyükön való értékeléséhez feltétlenül el kell mondanom, hogy számos félelemmel, fóbiával és szorongással rendelkezem, ám sokak réme, az élesztő eddig nem tartozott közéjük. Az első számú mumus a zselatin, és vannak még rendezetlen dolgaim a keményítővel és a porcukorral, utóbbival csak akkor, amikor a mázakban nem hajlandó csomómentesen glédába állni. Előbbi sosem hajlandó csomómentesen állni a rendelkezésemre, ám ez szerencsére az almaleves élvezeti értékéből mit sem von le, habár némelyek számára esztétikai kihívást azért jelent. Eleddig az élesztőhöz fűződő viszonyomat a felhőtlen problémamentesség jellemezte. Amint tudjuk azonban, minden felhőtlen viszony véget ér egyszer és ő éppen ezt az alkalmat választotta a szakításra.

A hatodik élesztő megszánt és hajlandó volt együttműködni, amit olybá veszek, hogy van még remény egykor oly szép kapcsolatunk helyreállítására. Ő  még nem tudja, de legközelebb édes tészta készül dagasztásmentesen.

Dagasztásmentes kenyér magyarul
angolul itt olvasható, előző próbálkozásom pedig itt látható

47 dkg liszt (egyharmad lehet teljes kiőrlésű vagy tönkölyliszt)
1 dkg só
1 db élesztő
1 db kockacukor (barna volt, mert az a sikk, de lehet fehér is)
35 dkg víz, kézmeleg
kevés olaj

Első alkalommal kínosan betartottam Clothilde receptjét, másodszorra már bátran elrugaszkodtam, nyilván a lelazulás irányába és ez nem okozott a kenyér számára semmiféle gondot. Az élesztőről most ne is beszéljünk. Tehát ez a recept nem az eredeti fordítása, inkább ferdítése, sőt lebutítása. Az eredmény azonban nem cáfolta meg az élet megkönnyítésére tett próbálkozásomat.

Az élesztőt kézmeleg vízbe morzsoltam egy kockacukorral. Nyugalmas helyre tettem őket és hatodszorra már be is indult a folyamat. Tehát amikor így néz ki az élesztő, mehet a liszthez.

A lisztet nagy-nagy tálba öntöm, szobahőmérsékleten tartom és a beinduló élesztővel összekeverem. Semmi strapa vagy dagasztás, csak elkeverés. A tészta sokkal lazább, mint amit a kenyértésztától megszokhattunk, úgyhogy csak semmi pánik. Konyharuha, aránylag békés hely, 12-18 óra, de sokkal tovább is lehet. (Bár azt még nem sikerült kiókumulálnom, hogy lehetne ez frissen készen reggelire. Persze, mert bárhonnan számolom, a végén mindig az jön ki, hogy 6-kor fel kell kelni a sütőt bekapcsolni.)

A sok-sok óra elteltével a tészta továbbra is nyúlósabb, lágyabb marad, mint a szokásos kenyértészta, ám közben kis buborékok jelennek meg rajta és persze jól megnő (lent). 

 

Ekkor meglisztezett felületre borítjuk (fenti kép) és két kézzel kétfelé húzzuk, a kihúzott részeket visszahajtjuk, negyed fordulattal elfordítjuk, megint kihúzzuk kétoldalt, visszahajtjuk (lent), majd békén hagyjuk.

Letakarjuk és a tálat kimosás után vékonyan kikenjük olajjal, a tésztát visszahelyezzük és további két órára békén hagyjuk.

Az eredeti recepttel ellentétben nem használtam öntöttvas lábost (nem ideológiai alapon, hanem mert nekem olyan nincs, pedig volt, de nem bírtam vele), hanem teljesen szokványos sütőlapra rendeztem a kenyeret, akkor olyan laposka lett, másodszor pedig kiolajozott-lisztezett hasábformába.

 

Sütés előtt jó fél órával már melegítem a sütőt 230 fokra, amelyen kb. 45 percig sütöm a kenyeret. Sülés után nem esünk neki, hanem szépen decensen kivárunk 45 percet, hogy a kenyér belül is lehiggadjon. Igazából 30 perc után már kiválóan szeletelhető és akkor még langyos is, finoman olvad rajta a fűszervaj.

 

*Na jó, ketten. Viszont tényleg kérték.

No-knead Bread

A number of my readers (well, two is a number, right?) requested the recipe for no-knead bread, of which I have been raving about, in Hungarian and I made an elaborate plan with a long post, pictures of the different stages and thoughtful advice with a lot of insight. To implement my elaborate plan, I first had to make the bread. And to make bread, you have to make the yeast work. And this part proved to be rather problematic.

At this stage I feel compelled to state that I have a lot of phobias, fears and anxieties but as opposed to some, yeast has never been a source of any negative vibes for me. Until now. This time, with all my grand planning, the yeast just wasn’t cooperating. First I took it lightly, with the second failed packet I grew a bit more morose and later on  downright hysterical. To cut the long story short, I finally was able to make the bread but let’s not dwell on the number of yeast pockets I had to use to achieve this (merely six). So there I was with a loaf of freshly baked bread and a new phobia.

Szabadidős tevékenység

Úgy kezdődött, hogy legkisebb gyermekem második születésnapjára kerestem ajándékot. A játékboltos nagyon megörült, amikor rutinos kérdéseivel néhány másodperc alatt felfedte, hogy a célszemély három kiskorú gyermeket tart otthon és ebből egynek biztos születésnapja lesz a közeljövőben, valamint nyilván egyszer a másik kettőnek is. Elém hordta az egész boltot, szebbnél szebb játékokat mutogatott, majd meg is magyarázta, miért olyan jók és főleg hasznosak azok. Környezet- és egyáltalán tudatos vásárlóval azonban még nem találkozhatott, csak olyan szülővel, akinek semmilyen összeg nem túl nagy ahhoz, hogy a gyerek három percig viszonylag nyugton ellegyen, valamint semmilyen időintervallum nem elég rövid ahhoz, hogy azt ne sajnálja játékboltban eltölteni.

Ám a harmadik gyereknél már tudja az ember, hogy a) bármekkora nagyságú összeget ad ki, a játékszer a szemétdombon végzi úgyis, b) a játék mint entitás véges megjelenési formát bír felvenni, és ez a véges szám már minden egyedével képviselteti magát lakásunkban, valamint c) bármekkora összeg játékra való kiadása után a gyermek száraztészta-darabokkal, edényfedőkkel és a bankkártyáimmal szeret a legjobban játszani. Mindezek fényében nem csoda, hogy hosszas válogatás, nézegetés és termékismertetés után még mindig nem bírtam ajándékot választani, bármennyi kirakót, berakót és összerakót hordott is elém az ebben a fázisban már kevésbé lelkes játékboltos. Elrakó kéne, sóhajtottam fel, aki elrakja a játékokat és a mindenféle kacatot,  amit a gyerekek oly nagy elhivatottsággal mozgatnak a lakás valamennyi pontja között, de elrakó az nincs, illetve én vagyok az, világosodott meg bennem a nagy igazság a játékboltban, majd a következő pillanatban a választásom is világossá vált. Az elcsigázott játékboltos minden kereskedelmi tanulmányát feledve aléltan kérdezte: “Ezt akarja megvenni a kétéves gyereknek?” “Nem, ezt magamnak akarom megvenni, a gyereknek van éppen elég játéka.” Gyorsan fizettem, hogy a gyámhatóság kiszállását már ne kelljen megvárnom.

Looking for a birthday present for a two-year old is not easy, especially if the two-year old is a deprived third child and the two older ones already received and are currently keeping stock of all the presents that you can imagine to receive. Of course you can buy the umpteenth magical musical wonder toy but you are a conscious consumer and support sustainable development and the development of any more toys in your strongly limited space of an apartment is definitely not sustainable. So after careful and thorough consideration of the wide selection of the toy shop I chose the above 1000-piece puzzle to take home. You can just guess that it wasn’t for the two-year old.

Húsvéti üdvözlet

Miközben mindazt, amiről itt írok, megesszük és sokkal több mást nem is csinálunk, mutatok néhány képet a mi kis falunkról.

Easter greetings with pictures of our village.

Kördések és válaszok

avagy mit eszünk húsvétkor 

Szinte vártam a hógolyót, hiszen Kicsi Vú éppen az előző VKF környékén dobta el az övét, most pedig a fanyar citromtortában utazó Rio szólított meg Ecet és olajjal együttműködésben.

A húsvéti menü nálunk a következő lesz:

Gyöngytyúkleves, leveshús, levestészta (mindez legalább két és fél fogásnak számít)
Csokoládétorta

Báránysült rozmaringgal, fokhagymával és szardellával
Karamellizált újhagyma
Burgonyagratin (általában krumplit mondok, de az nem megy a gratinhez)

Tavaszi kacsasült valamivel, ami akkorra még marad

Amint a felsorolásból kendőzhetetlenül kiderül, a menü korántsem a legutolsó részletig kidolgozott. Ezzel meglehetősen tág teret hagyok a pillanatnyi hangulat szerinti munkálkodásnak. Egyértelműen kiderül az is, hogy három nap alatt megesszük egy óvoda havi ellátmányát. Mondjuk a bárányhús kilónkénti árának láttán ájultan estem össze a piacon (egyáltalán nem volt kínos). Valaki elintézhetné, hogy egész évben lehessen bárányt kapni, viszont a kiegyenlített kereslet miatt kevéssel alacsonyabb áron. (Azt már csak zárójelben merem megjegyezni, hogy amikor ez a valaki fenti kérésemet intézi, arra is odahathatna, hogy az a bárányhús, amit egész évben lehet kapni, olyan legyen, mint amilyet a Saturday Kitchenben láthatni, azaz legyen rajta hús, ám mégis legyen bárány. Meg még lenne itt ez a dolog a világbékével….)

Nem csoda, hogy a bankhitel elköltése és az ájulásból való szerencsés ocsúdás után édességfronton még komoly tervezési és előkészítői szakaszok várnak rám, de aggodalomra semmi ok, étcsokoládé mint a tenger. Abból mindig van pár kiló a fiókban és sikerült még biztos, ami biztos alapon további beszerzést eszközölnöm, elvégre ki tudja, mit hoz a nyuszi és a jövő, amit feltétlenül rengeteg csoki felhasználásával kell ellensúlyozni.

A hógolyót Szindbádéknak dobom tovább, mert rendkívüli módon érdekel, hány lapáttal tesznek még rá erre.

The community of the Hungarian gastrobloggers is asked about the Easter menu. My selection this year is as follows:

Broth of guinea fowl followed by the meat and vegetable of the broth
Chocolate cake

Roast leg of lamb with rosemary, garlic and anchovies
Caramellized spring onions
Potato gratin

Spring roast duck with what I have in the larder by then

Not to speak about breakfasts, afternoon snacks and evening nibbles. And certainly not to speak about scales.

Tojásból lesz a csoda

Nemes és jellemformáló feladatot kaptam az óvó nénitől. Nem, nem őrültem meg (még), nem képzelem magam óvodásnak, viszont tényleg feladta az óvó néni a leckét a szülőknek azzal, hogy kiírta a faliújságra: két kifújt és két főtt tojást kérnek “húsvét” jeligével. Először az óvó nénihez fordultam, egész kicsit elképedve csak, hogy mennyire gondolja komolyan a kérést. Felhőtlen fesztelensége azonnal elárulta, hogy teljesen. Kicsit még poénkodni próbáltam, vicces formába igyekeztem öltöztetni a kétbalkezes anyák esetleges felmentésének lehetőségét, a kézműves készségek teljes hiányát szellemes önkritikával adtam elő, a várt hatás legkisebb jele nélkül. A főtt tojás és a kifújt tojás közé tett egyenlőségjel viszont már szinte kibillentette angyali nyugalmából. Úgy döntöttem, nem feszítem tovább a húrt, más szövetséges után néztem. A csúfos kudarc után nyilvánvalóan a szülőtársak körében számíthatok szolidaritásra, gondoltam, ám ebben is csalatkoznom kellett. Az egyik anyakolléga a tojások említésére egyáltalán nem rándult össze idegesen és nem emelte égnek tekintetét, ahogy az szerintem elvárható lenne, hanem azt a meglepő közlést tette, hogy ők minden évben fújnak tojást, ahhoz egészen másmilyen tojást szerez be, mint a rendes tojás (mint kiderült, a másmilyen tojás az tálcás tojás). És még riogatják a népet a hagyományok kihalásával!

Kezdtem már feladni, hogy találok még egy tojáskifújásra képtelen és ezért a feladatot a hátára púpnak tartó szülőt, de tettem még egy kísérletet. Mondanom sem kell, hogy ismét saját lustaságommal és beszűkült élményvilágommal kellett szembesülnöm. Nekik még írókájuk is volt. Na, legalább a szót ismertem.

A népmesékben ilyenkor jön az, hogy nem maradt más hátra….  Hát nem is maradt, mint nekiállni tojást fújni. Kettő darab kifújt tojás előállításához, óriási önbizalomról téve tanúbizonyságot, beszereztem húsz darab tojást. Úgy terveztem, hogy egyedül, csöndben, nyugtató zene mellett fogom a tojásokat összetörni, mígnem egy-kettő talán sikerül. Ezzel szemben kiváló időbeosztásunknak és az előrelátó tervezésnek köszönhetően két darab ötéves és egy darab kétéves társaságában voltam kénytelen nekifogni a dolognak. Az eddig leírt bénázások mellett annyi lélekjelenlétem volt, hogy megmossam a tojásokat. Első körben négyet. Akkor még azt gondoltam, hogy ez a mozzanat lesz az egyetlen sikerem ebben a történetben.

Az óvó nénikkel, bébiszitterrel, nagymamával és szomszéd nénivel folytatott szakmai konzultáció után hústűvel támadtam, miközben a fent nevezett kétéves az ölemben ült és izgatottam figyelte, amint édesanyja összevissza szúrkálja magát azzal, amit eddig a marhahúsba szúrkáltunk.  Magam pedig két meglepő, viszont egyáltalán nem mulatságos ténnyel szembesültem: 1. A tojás héja nagyon kemény. 2. A tojás héja nagyon vastag. Az az elképzelésem is dugába dőlt, hogy a tojások beltartalmát majd milyen gazdaságosan és ügyesen felhasználom, mivel az ötévesek akartak fújni és mint tudjuk, a gyerek és az élelmiszerhigiénia nem összetartozó fogalmak.

Innentől kezdve azonban minden ment, mint a karikacsapás. Az ötévesek kifújtak egy-egy tojást, szerencsére ez munkának számított, így hamar abbahagyták, én is kifújtam egy tartaléktojást, a kétéves kicsit összetört egy negyedik tojást. Így négy tojás felhasználásával immár három megmosott, kifújt és eleddig a külső behatásoktól megóvott tojás várja, hogy majd festés közben törjék össze az óvodában.

Parents are known to be a resourceful and versatile lot but even the most experienced of parents can be surprised as it turned out in the kindergarten last week. At least I was when a note appeared on the notice board asking us to provide two hard-boiled (no big deal, we are gastro-bloggers, aren’t we?) and (now comes the difficult part)  two blown-out eggs so that our beloved offsprings can live the literally full-blown Easter experience. First I desperately looked around for a way out but then realized that I’d better take on a positive attitude and live the experience myself. So on a quiet afternoon we began to blow eggs with a decidedly positive attitude and opposed to my expectations our road was not littered by broken eggs and stained with yolks all over but it all went relatively smoothly. Now we are equipped with three extremely fragile blown-out eggs for our 5-year old to decorate. Let’s wait and see how many painted eggs will make it back home.