A dagasztásmentes kenyérrel, pontosabban az őhozzá szükséges élesztővel folytatott hősies küzdelmemet végül siker koronázta és ez már-már elbizakodottá tett: kombinálni kezdtem, mire lehetne még kiterjeszteni ezt a fantasztikus módszert. Miután a sült csirkecomb vagy az almás palacsinta készítésében kevéssé tudtam hasznosítani dagasztásmentességi tapasztalataimat, maradt az egyedüli kézenfekvő út: kalács, azaz édes kelt tészta a következő kihívás.
Ezzel párhuzamosan ketyegett az óra az aktuális VKF fordulóra, Mamma már riadót is fújt, én meg csak méláztam és merengtem. Úgy éreztem, minden puskaporomat ellőttem már reggeli-ügyben. Nem tartott tovább két hétnél, míg alacsony vérnyomásom és lassú agytekervényeim lehetővé tették a kalács és a reggeli összekapcsolását. Jókívánságokat szélsebes agyműködésemmel kapcsolatban a hozzászólások között fogadok.
A dagasztásmentes kalács alapvetően éppen ugyanúgy működik, mint a kenyér. A különbség annyi, hogy az elején egészen kevéske sót tettem csak bele, valamint a második kelesztésnél a tésztához kevertem a következőket:
2 tojássárgája, felverve
50 g vaj, megolvasztva
50 g porcukor
Ettől kezdve pedig nem szobahőmérsékleten, hanem a hűtőben kelesztettem tovább a tésztát. Ez nem növelte számottevően a kelesztési időt, ami esetünkben amúgy is olyan, mint a rétestészta.
Felmerültek bizonyos kétségek a kalács szeletelhetőségére nézve. Való igaz, hogy nem olyan puha a héja, mint a bolti kalácsé, és ha már itt tartunk, elmondom, hogy számos egyéb vonatkozásban sem olyan, mint a bolti kalács. Nem olyan légiesen puha, hiszen ebben anyag van, azon belül azonban bizony puha ő is, és nem is olyan édes, ami talán nem hátrány. Ám aki ezt hátrányosnak véli, ám tegyen bele kicsivel több cukrot. Visszatérve a szeletelésre: a mellékelt ábra szerint szépen szeletelhető a kissé vastagabb héjazat ellenére is.
A kalács külalakját úgy nyerte el, hogy egy kivajazott hasábformába vizes kézzel a tésztából nyert gombócokat helyeztem egymásra nagyon ügyesen. Tettem ezt közvetlenül azután, hogy kósza gondolatkísérletemet a kalács fonásával kapcsolatban az órára nézve elvetettem. A kalács álfonásos technikáját a Good Foodban látott Apricot brioche című fonott kalács megjelenésű dolog elkészítési módját felidézve reprodukáltam.
Apropó óra! Tudok már dagasztásmentesen kenyeret és kalácsot sütni és az élet sok más akadályát is leküzdöm nap mint nap. Arra azonban mindezidáig nem voltam képes, hogy ezt a receptet reggelire időzítsem. Szégyenszemre be kell vallanom, hogy családom vacsorára (mézzel és málnalekvárral) ette meg életem első kalácsát. Időzítési tanácsokat szívesen fogadok, azzal a feltétellel, hogy a hajnali hat órai vagy korábbi kelés semmiképpen nem lehet feltétel. Vagy esetleg valaki, aki tud horvátul ÉS magyarul, eljöhetne és lefordíthatná a sütőm és főleg annak órája használati utasítását, mert aki ezt megtette, az horvátul esetleg tudott, de magyarul biztosan nem.
After no-knead bread I rolled up my sleeve again and ventured to bake the sweet version for the 4th round of the Hungarian gastroblog event whose theme is breakfast. This brioche is a wonderful morning bread with honey, jam and butter. And the preparation does not differ much from that of the bread, except for:
2 yolks
50 g melted butter
50 g caster sugar
to be added to the dough at stage two, ie. after the first rise. Of course, with all this stuff in the dough, it should be kept in the fridge but it does rise beautifully there too. No knead, no sweat, and a great breakfast treat.
