Nem kell tapasz

- visította kislányom és már menekült is, pedig én csak a szombati vendégeskedésre tervezett menüt szerettem volna közölni. Magam is elcsodálkoztam választásomon. Amikor az elmúlt hetekben itt-ott olvasgattam a spanyol/baszk stb. falatokról, magamban somolyogva konstatáltam, hogy egyeseknek mennyi kidobnivaló idejük van, én viszont nem fogok egész nap a konyhában pepecselni vagyont érő hozzávalókkal, hogy aztán fél óra alatt lepusztítsa a családból és vendégekből álló siserehad.

A változást hozzáállásomban a tudati érési folyamat és egy csodaszép kiadvány okozta, amelyet finn barátnőm küldött. Ott az élelmiszerboltokban ilyesmit osztogatnak a menü-ötletekben szűkölködő háziasszonyoknak és háziférfiaknak. A fenntartásaim továbbra is ott motoszkáltak fejemben, ám egyre halkabban és távolabbról szóltak és máris azon kaptam magam, hogy a sajtpultnál állok és manchego sajtot kérek.

Ettől kezdve már csak azt kellett elérnem, hogy senki ne zavarjon az alkotásban. Ez nem sikerült, viszont felfedeztem, hogy a tapas igazán gyerekbarát eledel, mivel sokat lehet vele babrálni és azt, mint tudjuk, a gyerekek szeretik. (Sokszor elküldtem őket kezet mosni!)

Ötféle étel készült, négyről kép is:

Chorizos al vinto tinto: chorizo helyett magyar csípős a kolbász, és/de nagy sikert aratott. Nagyobb adagban salátával egytálételként is megállná a helyét.

Fetával töltött aszalt sárgabarack pirított dióval: rendszeres olvasmányom, Anne receptje alapján készült, de valahogy az itteni sárgabarackokat nem lehet megtölteni, ízre azért így is remek.

Manchego sajt-aszalt paradicsom-olivabogyó-szardella-zeller-falatka az említett finn újságból. Csak fel kellett halmozni és vigyázni, hogy a gyerekek ne szúrják ki egymás szemét.

Húsos szalonnába göngyölt aszalt szilva és csirkemáj rozmaringággal: az enyhe magyar retró beütést ellensúlyozza az aszalt szilva és a rozmaring. Azok garantáltan nem idézik a nyolcvanas éveket.

Feta sajtos humusz (ismét Anne-től): fotója nálam nem elég vonzó, így vizuálisan száműzve, ám kulinárisan nem.

Összegzés: a következő öt-tíz évben nem tervezek ismét tapas-vacsorát adni, mivel fenntartásaim nem bizonyultak alaptalannak, a tapas mindamellett finom ételekből áll és kiváló társasági menü. Valamint sajnos a gyerekek is nagyon megkedvelték.

Who has the time, energy and most of all nerves to prepare tapas at home? Well, that was my attitude until I received a beautiful booklet full of tapas made of this and that, this and that being so very alluring that I forgot all my misgivings and set out on the tapas trail. It needs to be said that it is not done in fifteen minutes after work on a gloomy Wednesday evening but it could be ok once in a while on lazy Saturdays.

Five different dishes were made, four photos are supplied as tapas resemble people as not all of them are photogenic. Most probably tapas-making will remain a one-time venture for me but it was fun while it lasted. Big thanks to Anne and her wonderful blog for two recipes out of five.