Zöld konyha

A Good Food szeptemberi száma a gasztronómia környezeti aspektusával foglalkozik. Tízpontos listát közölnek például arról, hogyan legyünk zöldebbek a konyhában. Nem csupán észosztás következik, színessel a saját kialakult rutinomat, illetve a még fejlesztendő gyakorlatokat írom le.

1. Vásárolj helyben helyi termékeket. Vásárolj keveset és gyakran, így nem kell több mázsányi holmit hetente hazahordani. A piacok rendszerint olcsóbbak a szupermarketeknél, a hentesnél kapható hús eredete nyomon követhető és éppen annyit adnak, amennyire szükség van. Emellett a helyi üzletek látogatásával a pénzünk is a helyi közösségnél marad.
   E pontnak betű szerint megfelelek. Évek óta nem jártam hipermarketben, aminek számos és számos fajta oka van. Piacokon és több kisebb boltban vásárolok. Egy bizonyos szupermarketbe azért járok, amely azonban nem a város szélén van, nem vágnak át az akcióikkal, igaz, hogy magasabb árak mellett, de nagyon tisztán és rendesen tartják boltjaikat, amelyekből kettő is van a közelünkben és széleskörű kulináris kínálatot tartanak. (Belátom, hogy ez a bevásárlási gyakorlat idő- és pénzigényes.) A helyi közösségnél tartott pénz Magyarországon sokkal nagyobb körben, talán az egész országra érthető.
2. Egyél szezonálisan. Az élelmiszerek fele importból származik, az előállításuk és szállításuk során megtett kilométerek (food miles) hozzájárulnak a károsanyag-kibocsátáshoz. A legzöldebb élelmiszer a helyben termesztett organikus, azaz biotermék, utána következik a helyben termesztett szezonális. Angliában működnek termelői piacok (farmers’ market), valamint zöldségdobozt lehet rendelni heti kiszállításra helyi termelőktől.
   Problematikus kérdéshez érkeztünk. Az egyértelmű, hogy nem veszünk új-zélandi bárányt és chilei szilvát. De mi legyen a helyettesíthetetlen és Magyarországon semmilyen évszakban nem termő vagy nem előállított élelmiszeripari termékekkel? A betevő guacamole-nk nélkül még csak meglennénk, valamint gyerekkoromban nem kergettek az asztal körül, ha nem ettem spanyol khakiszilvát, de ha ebből az elvből kiindulva nem tehetnék többé parmezánt a spagettimre, akkor bizony elfogna a légszomj. Talán lehetne így módosítani a főszabályt: olyan importélelmiszer megvásárlása a környezettudatos háziasszony számára is megengedett, amely az adott országban semmilyen más évszakban nem terem (pl. citrom), illetve nem helyettesíthető helyi termékkel (parmezán). Rugalmasan értelmezett környezettudatosság, erős engedmény a gasztronómia oltárán. És nyugodtan hívjatok megalkuvónak.
3. Mellőzzük a műanyag csomagolást. Nagy-Britanniában minden héten 150 millió műanyagzacskót használnak fel. Hordjunk magukkal bevásárlótáskát és ne fogadjunk el műanyagzacskót. A csomagolóanyagokból adódik a kommunális hulladék egyharmada és egy átlagos háztartás élelmiszerre fordított kiadásainak hatoda. Vegyünk tehát kimért árut és azt is kérjük papírba. A tejesdobozhegyeket pedig a tejesembernél megrendelt tejjel csökkenthetjük.
   Hát ebben nagyon jó vagyok. Kicsit túl jó. Mert nem biztos, hogy sikerül magamról kedvező és rokonszenves képet kialakítanom abban a boltban (az összesben, ahová járok), ahol hangosan, hadd hallja mindenki, utasítom vissza a műanyagzacskót és még magyarázatot is fűzök hozzá nem titkolt népnevelési szándékkal. (Szinte) soha nem veszek “túlcsomagolt” terméket és bevásárlótáska-gyűjteményem a párját ritkítja. Kosaraimról már nem is beszélve. Nem esem át azonban át a ló túlsó oldalára, mert jól emlékszem még arra az időre, amikor a hentes csöpögő, sehol sem záródó papírban adta át a húsdarabot, a közértekben mosogatóvízre hasonlító lében úszott a zacskós tej, amelyet rendkívül gusztusos felmosórongyba lehetett törölni. Csomagolni tehát kell. Egy darab sajtnak azonban felesleges három csomagolóanyagot adni, mint a helyi sajtboltomban, a tortalapot sem feltétlenül kell olyan merev műanyagformában csomagolni, amely aztán a fél kukát elfoglalja. Persze máskülönben nem lehetne károsodás nélkül ideszállítani több ezer kilométerről. De miért is kell nekünk a tortalap és sok minden más importból? Aztán itt van a dobozos tej kérdése. Az italos doboz előállítása az egyik legenergia- és anyagigényesebb folyamat a csomagolóanyag-gyártásban. A reciklálása szinte reménytelen, illetve óriási energia- és szállítási igényű. A mindennapokban azonban sokkal praktikusabb és még a friss tej is tovább áll el benne, mint zacskóban. Itt még fejlődésre van szükségem. Abban viszont nem vagyok biztos, hogy a papírcsomagolás környezetbarátabb, a lelkiismeretünkre azonban jó hatással van. Az is valami.
4. Termessz magad! Nem kell kertes házban lakni ahhoz, hogy erkélyen vagy ablakpárkányon fűszernövényeket, sőt, salátaféléket, paradicsomot és fokhagymát termesszünk (erről ugyanebben a lapszámban külön cikk szól). Használjuk ki a természet ajándékait és szedjünk permetezőszermentes erdei bogyókat.
   Fűszernövényeim konyhai hasznuk mellett összes erkélyeink díszei. A globális felmelegedés kedvező mellékhatása, hogy a szívósabbak (nálam: rozmaring, levendula, szurokfű, majoranna) áttelelnek. A természet ajándékai közül eddig csak csipkebogyót tudtam elfogadni.
5. Főzőcskézz okosan! Most szó szerint kell érteni a retró-hangulatú felhívást. Ha a fedőt a fazékon hagyjuk, ha csak annyi teavizet teszünk fel forrni, amennyire éppen szükség van, ha akkora lábast teszünk a gázrózsára, amekkora ráillik, ha kuktát használunk vagy emeletes gőzölőt, avagy egyszerre főzünk több adagot, akkor kevesebb energiát használunk fel.
   Takarékos vagyok és ésszerű. A felesleges vizet a növényekre öntöm, nem a lefolyóba, a zöldségek főzővizét általában fel tudom használni levesalapnak, nem mosogatok folyóvízben és a családban senki nem folyatja a vizet fogmosás közben, ami a gyereknevelési eredményeim egyik csúcsa. A kuktától viszont félek, annak ellenére, hogy még sosem hallottam kukta okozta balesetről. Bambuszgőzölőt nemrégiben szereztünk be. Kétszintes.
6. Dolgozzon a víz. Állítsd a mosogatógépet öko-programra és csak akkor használd, amikor tele van pakolva mosatlannal. A palackos vizet helyezd tiltólistára, inkább tarts a hűtőben egy kancsó csapvizet. Öntözd a növényeket a mosogatótál tartalmával.
   A mosogatógép helyett magamat állítom öko-programra. A legutóbbi lakásfelújításkor ugyanis még az a kép alakult ki bennem, hogy a mosogatógépek rengeteg vizet használnak, karcolják az edényeket és a tisztítószerük is rendkívül ártalmas. Azóta ők is sokat fejlődtek, meg én is. Többek között megértettem, hogy magam is a meg nem újuló természeti javak közé tartozom és mint ilyen, érdemes okosan gazdálkodni erőforrásaimmal. Ma már vennék mosogatógépet, persze csak hiperkörnyezetbarátat. A palackos vízzel is gondok vannak. A múanyagban lévő rendkívüli módon szennyezi a környezetet (mármint a palack, a víz meg esetleg a vesénket), akkor is, ha recikláljuk. Az üvegben lévő is szennyezi a szállítás által, ráadásul nagyon drága. Télen jobb a lelkiismeretem, mert akkor sok teát iszunk – csapvízből. Városon legalábbis, mert ott iható a víz. Vidéken azonban nem, ott még a leveshez is palackos víz kell. Bár most kezdik az ivóvízminőség-javító beruházást a falunkban. Gondoltam a csapvíz megszűrésére is, de még nem végeztem el a szükséges kutatásokat. Amelyek ahhoz kellenek, hogy el bírja az ember dönteni, melyik termék szolgál valóban arra, amire hirdetik.
7. Légy zsugori a konyhában. Kevesebb étel megy veszendőbe, ha előre gondolkodunk. Az ügyes szakácsok a maradékokat is mesterien fel tudják használni. Egész csirke vásárlásával háromszori étkezés nyersanyaga biztosított, a csontokból pedig húslé lesz. A megmaradó zöldségekből krémleves készülhet, a tojássárgáját lefagyaszthatjuk. Száraz kenyérmaradt a nyakunkon? Zsemlemorzsa, zsemlegombóc vagy kenyérkocka lehet belőle. Meg kenyérchips. És együnk kevesebb húst. A világon megtermelt gabona harmada állati takarmány, így az állati fehérje gyakorlatilag luxustermék.
   Zsugorinak zsugori vagyok. Igyekszem mindent optimálisan felhasználni, ételt nem kidobni. A száraz kenyeret teljesen gyerekbarát módon szoktam felhasználni. A húsfogyasztással kapcsolatban azonban tanácstalan vagyok. Több angol forrás is állítja, hogy a jelenlegi állattartási gyakorlat kizsákmányolja a termőföldeket. Ehhez jön még teljesen friss fejleményként a bioüzemanyagok iránti kereslet. Azt sem tudom, hogy ez minden országra igaz-e, vagy csak olyanokra, amelyekben az éghajlati vagy földtani jellemzők miatt korlátozott terület művelhető mezőgazdaságilag hasznos módon. Kérdések, kérdések. Szerencsére nem eszünk sok húst, annyival talán nem döntjük romba a biodiverzitást.
8. Hasznosíts először és másodszor is! Nagy-Britanniában a kommunális hulladék csupán 20 százalékat reciklálják. Hasznosítsd otthon a befőttes üvegeket, műanyag dobozokat stb. Ha ez nem megy, vidd el a hulladékszigetekre. Komposztáld a zöldség- és gyümölcshulladékot, ha nincs sok helyed, szerezz be egy wormery-t.
   Ez utóbbi szót soha életemben nem hallottam, utánanéztem és rettentő jópofa dologra akadtam: a wormery működési elve hasonlít a komposztáláshoz, de ételmaradékokra is használható és igazi, élő gilisztákkal működik. Csak erős idegzetűeknek való! De legalább nem kell a cuccot sok tíz és száz kilométeren át szállítani, majd komoly munkával szétválogatni és rengeteg energiát igénylő ipari folyamatok árán feldolgozni. Mert ez a fő gondom a reciklálással és szívesen olvasnék arról hiteles forrásból származó tanulmányt, hogy valóban kisebb-e az újrahasznosítással járó energiafelhasználás és környezeti terhelés. Amúgy marad a fogyasztáscsökkentés, ami meg ugye tabunak számít a mai világban. “Kutatásaim” során kapcsolatba kerültem egy környezetvédő alapítvánnyal, amely társasházakba juttat komposztáló felszerelést és tájékoztatást. Nemsokára nekünk is lesz!
9. Takarékoskodj az energiával. Az új hűtő legyen nagyon energiatakarékos, hiszen a legkörnyezetbarátabb modellek egy tízéves energiafogyasztásának harmadát használják fel. Így hamar megtérül a beruházás. Akár régi, akár új, legyen tiszta! A kisuvickolt hűtő 20 százalékkal hatékonyabb, mint a koszos. A takarítás nem állhat meg a belsejében: a hűtő hátának portalanításával további 30 százaléknyi energiát lehet megtakarítani. Szó szerint. A hűtőszekrényt nem szabad dugig pakolni, a mélyhűtőt viszont kötelező, akár újságpapírral. A mosogatógépet le kell kapcsolni a szárítás előtt, hiszen az magától is megy nyitott ajtó mellett.
   Én takarékoskodom az energiával. Holnap megyek és újságpapírt gyömöszölök a mélyhűtőbe. Vagy inkább leolvasztom. Vagy mind a kettőt. Komolyra fordítva a szót: a gépeket csak indokoltan használom, feleslegesen nem égetjük a villanyt, bár energiatakarékos izzókat még nem szereztem be mindenhová. Eleve nincs sok háztartási gépem, pontosabban egyetlen robotgépem van és semmi más.
10. Takaríts zöldebben! A káros foszfátokat és klórt tartalmazó tisztítószerek helyett használjunk inkább utántöltött, környezetbarát termékeket. Vagy még inkább térjünk vissza nagyanyáink módszereihez: ecettel, sóval, citromlével és szódabikarbónával nagyszerű eredményeket lehet elérni. Oldják a zsírt, fertőtlenítenek és ragyog tőlük a fridzsider. Ne használjunk eldobható konyhai törlőt, hanem mosható konyharuhát.
    Nálunk már jó ideje az ecet a takarítószerek királynője. Vécétisztításra, vízkőmentesítésre, mosógépátmosásra csak őt vetem be, állítólag öblítőszernek is megfelel, azt még nem próbáltam ki, mert öblítőszert amúgy sem használok. (Nagyon régen megjelent egy kiváló könyv: Zöldköznapi kalauz. Rengeteg alapos elemzés, háttérinformáció és hétköznapi praktika található benne, kár, hogy azóta sem lett új kiadása és az én példányom sem került meg. Többek között arról is ír, hogy a különböző tisztítószereket, sőt kozmetikumokat, samponokat milyen környezetbarát megoldással lehet kiváltani.) Konyharuha rulez a konyhában, az étkezőben már szerepel a konyhai törlő is a gyerekek körüli manőverekre, bár igyekszem takarékosan bánni vele. Talán lehetne pótolni azt is textillel…

A Good Food 2007. szeptemberi száma 55. oldalán megjelent összeállítás nagyon szabad felhasználásával. Az illusztráció A. barátnőmnél készült. Az  ő konyhája már valóban zöld. Köszönet neki a képért!

10 ways to be a greener cook
The September issue of Good Food provides a list of 10 ways to be a greener cook. As well as giving an overview of what makes such a miracle cook, I also tried to sum up my own practices, good or bad.

Meg lehet ütni

 

…mármint a főnyereményt! Titkos, csak a kiíró által ismert feltételek szerint, viszont teljesen demokratikusan és átláthatóan karácsonyi nyereményjáték indul. Ez olyan lesz, amin kicsi és kevés a nyeremény, de legalább azt egészen biztosan kisorsolják. Hogy kik között, na, azt fedi a sűrű homály. Mert ne már azért kommenteljetek itt, hogy megnyerjétek a Good Food decemberi számával érkezett jövő évi szupernaptárt!

Immár fél éve nem vagyok kiszolgáltatva a Magyarországra kényük-kedvük szerint sajtótermékeket, pontosabban azoknak egy részét importáló cégnek. Egyenesen származási helyéről érkezik az újság és nemcsak az eddigi, hanem a rendkívül kedvező előfizetési feltételeknek és M. barátnőmnek köszönhetően a delicious. is. És ezért kaphatnak kedves olvasóim naptárt. Mert kettőt még én sem tudok elhelyezni és ezúttal a delicious. naptárára esett a választásom. Nem mintha az jobb vagy szebb lenne, csak éppen kisebb. És nálunk a falon kevés a hely a gyerekrajzok, gyerekfényképek és gyerekprogramok mellett az én főzős naptárom számára. Az élet maga képeződik le ily módon az íróasztalom fölött.

Nem tudom megállni, hogy a fentiek kapcsán ne háborogjak gasztrosajtóhozzáférési másodrendűségünkön. Az imént elsőként említett kiváló magazin Magyarországon előfizetve vagy vásárolva egyetlen újság formájában kerül a vásárlóhoz mintegy 2600 Ft-ért. Angliában előfizetve példányonként egy fontért az újságon kívül több kiló extra cuccot kapunk, amelynek csupán egy része környezetszennyező reklámanyag, nagyobb része azonban receptfüzet, promóciós kiadvány különböző érdekes témákban (balzsamecet, olivaolaj) , a karácsonyi számban koktélkészítést oktató dvd és játékunk tárgya, az egész év folyamán használható színes, mélynyomott és receptdús naptár.

Nincs tehát más teendő, mint továbbra is olvasni a Tintalevest és megenni szépen az ebédet. Persze azt lehet jelezni, ha valaki semmiképpen nem akar szép naptárt kapni, mert akkor máris kiveszem a virtuális kalapból és nő a többiek esélye. Azt is lehet jelezni, ha nagyon szeretne valaki ilyen naptárt kapni. Ebben az esetben nem teszem be háromszor a nevét a virtuális kalapba, de érdekel, ki olyan naptáras, mint én. Akiket idegesít, hogy a hét vasárnap kezdődik, máris határolódjanak el a naptártól. Rövidlátás és negyvenen túli, illetve számítógépes munka miatti szemromlás nem akadály, szép nagy betűkkel nyomták játékunk főnyereményét.

A játék december 10-ig tart, másnap (vagy harmadnap) eredményhirdetés. Vigaszdíjak is lesznek: két Good Food-példány (2007. márciusi és júliusi). A nyereményeket a kiíró megbízásából a szervezőbizottság Magyarország területére postázza.

The game is on
… for my readers in Hungary so it’s just a summary to give you an idea: I’m launching a competition within Hungary to win the 2008 Good Food calendar. Who can win? Well, that’s my secret. I’m encouraging my local readers to just go on reading this blog and writing comments as usual and keep their fingers crossed.

Olasz nő Budapesten

A Lila Füge által kiírt jubileumi VKF-fordulóra tettem a legkevesebb előkészületet. Nem kellett hetekig gondolkoznom olyan desszerten, ami kalóriaszegény, agyalnom vonzó töltelékes ételen, sem reggelin, ami másoknak is újdonságot hoz, sem pedig komoly lelkiismeretfurdalást legyőzni egész nyáron, amikor jobbnál jobb fordulókról maradtam le.

Ahogy elolvastam a kiírást, azon nyomban megjelent lelki szemeim előtt S. barátnőm, amint 1982 augusztusában a konyhánkban áll a tűzhely előtt és főz. Érdemes az előzményekkel is foglalkoznom, hiszen ez a főzés nemcsak az én gasztronómiai eszmélésemet okozta, hanem számos emléket helyezett el családi legendáriumunkban. Autóőrült öcsémet S. Alfája nyűgözte le, engem meg az, ahogy S. beállt vele a meredek és szűk, általa még sosem látott garázsbejáraton hátramenetben és óránként hatvan kilométeres sebességgel. Álmélkodásunk itt nem ért véget: az autóból négy darab olasz szállt ki, majd őket követte egy öttagú család egyhavi élelmiszerkészlete. Konyhánkat ellepte az olasz tészta, kávé, torta, sugo, parmezán. Nem bántuk. És akkor sem tiltakoztunk, amikor egy nap S. közölte, hogy ma ő főz vacsorát. Szórakoztató közjátéknak bizonyult, egyszersmind számukra a létező szocializmusban való megmártózásnak bevásárlókörútunk. Barátnőm ekkor szembesült másodszor korlátainkkal (az első a kötelező rendőrségi látogatás volt, a külföldiek bejelentése céljából – teszem hozzá magyarázólag fiatalabbak és feledékenyek számára)  a ”hol lehet borjúhúst kapni?” kérdésre adott “sehol” válasz kapcsán.

Feledékenynek itt vagyok magam is, mert bármilyen sorsfordítónak bizonyult utóbb ez a vacsora, arra már nem emlékszem, mi volt a menü. Azzal magyarázom ezt a vészes gondatlanságot, hogy más volt akkor a lényeg. Mert azt viszont soha nem felejtem el, hogyan készítette el S. az igazi, tésztából, húsételből és desszertből álló olasz vacsorát.

A bevásárolt alapanyagmennyiséget és a résztvevők számát ismerve négy órakor már megkezdtem volna az előkészületeket. Öt órakor viszont már mindenképpen. Ezzel szemben hat órakor még mindig a kertben fecserésztünk és éreztük magunkat egyébként kiválóan. Na azért fél hétkor S. is belátta, hogy neki kell látnia. Egyedül dolgozott egy hófehér nyári ruhában. Egy óra leforgása alatt az asztalon volt a háromfogásos vacsora nyolc személy részére. Nekiültünk és nagyszerű hangulatban költöttük el a nagyszerű ételeket. Én meg csak ámultam, hogy így is lehet. A főzés az öröm, és társaság és könnyedség és elegancia. A főzés klassz!

Aztán még sokszor ért S. mellett gasztronómiai satori, azaz megvilágosodás. az ő padovai konyhájában láttam először ebéd után kidobni a megmaradt paradicsomsalátát. Amit mi addig ettünk, míg tartott, ők csak a frisset és jót. Az egyik jóval későbbi kerek születésnapomat (negyvenedik) náluk töltött vacsorával ünnepeltük minden addigi hasonló éttermi fogást felülmúló tengeri herkentyűs spagettivel és roston sült halakkal. Az a vacsora a faszenes sütő begyújtását és a késésben lévő férj ötpercenkénti felhívását is beleszámítva mintegy félóra alatt készült, munka után, két gyerek és két kutya intenzív lábatlankodása közepette. Persze férjhez menni is tudni kell, mert legalább a beszerzést megkönnyíti, ha halboltos az ura.

Számomra az a több, mint húsz évvel ezelőtti este jelentette a szenvedély kezdetét, ami viszont már semmiben nem rokon S. főzéshez való viszonyulásával. Ő teljesen magától értetődően, anyái és nagyanyái receptjeit felhasználva főz, nem akar újítani, reformálni, bizonyítani, nem kalandozik messzi tájakra és nem kutat egzotikus összetevők után. Neki bőven elég az az örökség, amit ráhagytak.

Una italiana in Budapest
The tenth round of the Hungarian gastroblog event hosted by Lila Füge inquires about our gastronomical roots. For me the first inspiration to cook with flair and no sweat was my Italian friend who first visited us back in the 80’s.

Birsalmasajt újratöltve

A birsalmasajttal történetileg (ugyanis az én gyerekkorom már történelem) közömbös-tagadó viszonyban voltam. A vidéki rokonoktól kapott, fóliával kibélelt őzgerincformába dermedt borostyánszínű cukorszirup nem jelentett különösebb vonzerőt és akkor még úrinő voltam. A piacokon árusított változatot pedig kifejezetten gusztustalannak tartom, hiszen ki szeret homokozóformából bármit is megenni?

Hát ilyen viszony fűzött a birsalmasajthoz egészen addig, míg egyes helyeken a birsalmasajtot kívánatos színben feltüntető híreket olvastam. Ja, hogy ezt lehet francia sajtok és vörösbor mellé eszegetni? (Mondjuk ez magamtól is eszembe juthatott volna, ha a birsalmasajt leglényege és felhasználási módozatai foglalkoztattak volna valaha is, de hát ha nem.) Aha, szóval a birsalmasajtot kevesebb cukorral is elő lehet állítani, mivel a sajtszerű állag nem a rengeteg cukorból, hanem a gyümölcs magas akármi-, talán pektintartalmából adódik. És vannak nyelvek, ahol membrillo névvel illetik őt? Igen, jól érzi a becses Olvasó, kezdtem már felmelegedni birsalmasajt-ügyben (és azt is, hogy a családom sűrűn nevez sznobnak, nem értem, miért), bár még egyáltalán nem olyannyira, hogy akár futó gondolatomban is megjelenjen az aktív előállítása. Az áttörést az az infó adta, amelyre a neten való viharzás közben akadtam (és mivel viharzás közben az ember levetkezi filológusi vénáját, nem tudom, hol és azóta sem akadtam rá), amely arról szól, hogy a birsalmát sajt előállítása céljából nem hámozzuk, nem főzzük, nem mikrózzuk, és mindeközben nem vágjuk el a kezünket és egyáltalán kíméljük magunkat, hanem úgy, ahogy van, megsütjük. Ez az! Minimális erőforrásráfordítás, azonos eredmény. És tényleg működik a módszer. Amikor hat darab szép birsalmát kaptam ajándékba, azonnal beugrott a netes infó és már mentek is az almák a sütőbe. Ilyenek lettek:

Leszedtem szépen a sült héjukat, kikanalaztam a gyümölcshúst (fenséges illathatással járt) és egy citrom levével feltettem főni. Főzés közben birsalmánként 1, azaz egy evőkanál cukrot adtam hozzá, tehát kínosan ügyeltem a birsalmaízű cukorszirup-hatás elkerülésére. Amikor már nem tűnt ésszerűnek a továbbfőzés, abbahagytam azt és tálcára helyezett mézeskalácsformákba töltöttem a sűrű masszát. Jó egy hétig szárítottam még októberben, amikor szép idő volt és nem kellett fűteni, fűtési szezonban hamarabb is megszilárdul. Gondolom. Az eltarthatósága tekintetében egyelőre nem tudok tájékoztatást adni, mert esélye sem lett volna megromlani.

Egyéb birsalmás receptek:
Chili&Vanilia összes birsalmás receptje
Lila Füge így csinálja (és fotózza)
Nemisbéka levesbe teszi
Drabális megjelenése ellenére hab is készülhet belőle – Cserkénél

Quince jelly reloaded
Quince has not received a particularly warm welcome in my cooking until I somewhere read on the net about not having to painstakingly peel it and chop it and cook for hours but instead just pop it in the oven and bake it. I love shortcuts and sparing myself from hateful chores which end up in blood and tons of band aid, so when I was given 6 beautiful quinces, I put them in the oven, baked them until almost black (first picture above), peeled them and scooped out the flesh. Then I cooked the flesh with the juice of one lemon and one (yes, only one) tablespoon of sugar per quince, ie. six tbsps in this particular case. I filled some cookie cutters with the resulting hot mixture and let it dry for about a week. Divine. No idea as to its best before date as all the membrillo disappeared in no time.