Szeretem a jó mondatokat. Egy-egy jól odatett mondatra hosszú évek múltán is visszaemlékszem, felidézem és enyhítő vagy éppen súlyosbító körülményként használom fel szerzője mellett vagy ellen. A gasztronómiában többszörösen fontosak a mondatok. A viszonylag és általában rövid recepteket a konkrét főzési instrukciókon túl egy-egy mondat határozza meg és helyezi el emlékezetemben, különbözteti meg egyik receptszerzőt a másiktól. A gasztroesszék életének és halálának szintén a mondatok a főszereplői.
Itt már viszont belép a szöveg is, amelynek külön élete van, nem élheti a főszereplők külön-külön, mégoly megélt sorsát. A szövegnek össze kell állnia, létre kell jönnie a mondatok és bekezdések közötti kohéziónak, magyarul összetartásnak, különben a szándékától távolít el bennünket, jóakaratú és érdeklődő olvasókat az írás.
A tetszetős mondatok azonban félre is vezethetnek. Egy mondat még nem teszi a hiteles szerzőt, az ügyes megfogalmazás mögül ki kell érezhetni a megalapozottságot, tudást, elkötelezettséget. Lenyűgöző mondatai mögül ennek az alapnak a bizonyossága érzik ki Nigel Slater szövegeiből. A Real Fast Food című könyvéből gyűjtöttem ki a kedvenceimet (és közlöm az alábbiakban saját fordításomban és dőlt betűs megjegyzéseimmel), amelyek egyrészt tanulságosak (és nemcsak azért, mert megerősítik számos elgondolásomat), másrészt szórakoztatóak, harmadrészt találóak és így oktató-nevelő hatásúak. Mindez pedig bőven rámfér.
p. xvi A vajon nem margarint értek és nem is alacsony zsírtartalmú szendvicskrémet. (Miért, mi az a margarin?)
p. xvi Never a cube. (Erről a mondatáról itt már bővebben értekeztem.)
p. xvii Ha ugródeszkának használnák ezt a könyvemet … az boldoggá tenne. (Megengedő, távolságtartó saját magával szemben, nagyvonalú – imádom az ilyet.)
p. xviii Lehet-e bárki is elfoglalt ahhoz, hogy felszeleteljen egy cukkinit? (Akik úgy érzik, hogy azok, minden valószínűség szerint nem őt és nem ezt olvassák.)
p. xviii Először hozzájuk nyitok be (mármint a kisboltokba), mert azt gondolom, hogy szomorú lenne, ha a helyi élelmiszerboltjaink (és ha már itt tartunk a könyvesboltok és papírboltok) eltűnnének a nagy láncok hatására.
p. 43 Az olivaolaj, és az legyen minél sűrűbb, teltebb, az egyetlen, amelyben tojást lehet sütni. (Ebben nem egyezünk, mert még ott van a libazsír is, ez az a bizonyos kivétel, ami kell.)
p. 93 Ez a szendvics jobban ízlik a szabadban, de hát ez szinte mindennel így van. (Aki ilyet leír, az megéli az élményeit és el is gondolkodik rajtuk.)
p. 105 Nem szabad azokra hallgatni, akik szerint a vízbe olajat kell önteni, hogy a tészta ne ragadjon össze. Persze nem fog összeragadni, de a szósz sem fog a tésztához tapadni. (Bízom benne, hogy neki jobban elhiszik.)
p. 106 (A parmezánról) A zacskós reszelt változatot el kell felejteni.
p. 107 Friss kakukkfűre is szükség lesz, nem, nem szárítottra, hanem frissre.
p. 123 A padlizsán számomra a zöldségvilág beefsteak-je. (Hangzatos, de erős.)
p. 127 Minél kevesebbet teszünk egy avokádóval, annál jobb. (Ez sok minden egyébre is vonatkozhatna.)
p. 164 Azt mondani, hogy mély érzelmeket táplálok a tört krumpli iránt, enyhe kifejezés lenne. (Egy mondatban használni az understatement és a potato szavakat – ehhez az angol irodalmon kell felnőni.)
p. 198 Kevés örömet leltem a zacskós rizsben, amelyet akkor is sikerült túlfőznöm, ha betűről betűre betartottam az utasítást. (Zacskós rizs egy mondattal eliminálva.)
p. 209 Csodálattal töltenek el azok, akik tudják, mit esznek másnap.
p. 211 Szabadon tartott csirke minden rendes szupermarketben és hentesnél kapható és csak árnyalattal drágább a másik fajtánál, amelyet azoknak tartanak, akiket nem foglalkoztat, hogyan kerül ételük az asztalra. (Erről legutóbb Cserke írt megindítóan.)
p. 230 Nem hiszem, hogy a pulykát valaha is valóban fogyasztásra szánták. (Végre, végre, végre!)
A collection of well-written, instructive and amusing sentences from Nigel Slater’s Real Fast Food.
