Hagyománytisztelet

Mondhatni, túlzott hagyománytisztelet. Mert én itt hiába próbálkozom mesés újdonságokkal: olasz túrós-diós tortával, diós csokitortával, vagy éppen mennyei fagylalthabbal, mi fogy el kettő perc alatt, míg a felsorolt csemegéket kerülgethetem napokig? A teljesen átlagos, szokványos, unalmas és semmiféle újdonságot vagy kihívást nem nyújtó meggyes piskóta. Vagy szilvás. Vagy sárgabarackos. Igen, az, amit a műveltebbek egyensúlytésztának hívnak és anyáink minden klasszikus receptkönyvében szerepel. És ezért engem egyáltalán nem izgat…na, ha nem lenne rá mindent elsöprő társadalmi megrendelés a családban.
De most kifogtam a gasztronómia evolúcióját megakasztó maradiakon: Nigella eredetileg áfonyás receptjét alkalmazva átalakul a tészta, ám az ízélmény ugyanaz lehet, mert ez is rekordidő alatt szokott elfogyni.

Meggyes piskóta

20 dkg vaj, olvasztva
20 dkg liszt
1 tk. sütőpor
20 dkg cukor
3 tojás
reszelt narancshéj (ha kapunk biót)
pár csepp narancsvirágkivonat (arab élelmiszerboltokban kapható)
Tetejére:
20 dkg kimagozott meggy (vagy szilva vagy sárgabarack)
2-3 dkg szeletelt mandula
1-2 ek. kristálycukor

A vajat jól kikeverjük a cukorral, majd egyenként a tojásokkal. A keverékhez adjuk a sütőporral elkevert lisztet, majd a narancshéjat (ha használunk) és a narancsvirágkivonatot. A tésztát kivajazott, kilisztezett sütőedénybe öntjük, elegyengetjük. A tetején elterítjük a gondosan kimagozott gyümölcsöt, amit megszórunk szeletelt mandulával, arra pedig kristálycukrot hintünk, hogy sütés közben szépen karamellizálódjon. 180 fokon sütjük olyan 40 percig.

Too Much Tradition
By too much tradition I mean the absolute negligence of such gems as Gennaro’s ricotta and nut cake, Nigel’s walnut and chocolate cake and Sophie’s frozen chocolate mousse by my family. They prefer the ordinary and the traditional, like cherry/plum/apricot pie which I managed to twist around so that it wouldn’t be so utterly boring for me to prepare. I used Nigella’s recipe which has orange blossom water inside the dough and almond slices on the top.

Majdnem kedvenc salátám

Családnak, társaságnak, közösségnek, vendégeknek főzni fantasztikus dolog, mert sikerélményt ad, az alkotás örömével telít el és a közös étkezés melegséggel tölti el a szíveket. Családnak, társaságnak, közösségnek, vendégeknek főzni lehangoló dolog, mert mindenki mást szeret, mindenki máskor éhes, két perc alatt befalják a nagy gonddal elkészített ételt, majd mennek tévét nézni, számítógépezni vagy rendetlenséget csinálni, de véletlenül sem mosogatni, ráadásul a fene nagy demokrácia és egyenlőség jegyében elmondják az imént az utolsó morzsáig befalt ételről alkotott elemző véleményüket. Ezért aztán időnként elgondolom, mit főznék csak magamnak, ha nem kellene senkinek a preferenciáit, idioszinkráciáit és egyéb idegen szavakkal leírható elegáns faksznijait figyelembe vennem. Ez a cukkinisaláta az elsők között is az első egyszemélyes, saját, külön bejáratú ételem lenne, napokig tudnám ebédre és vacsora enni, majd átalakítanám szendviccsé, tésztaszósszá, köretté, majd pedig beletenném rizottóba és lasagnéba.
És ezzel el is érkeztünk a saláta, mint műfaj sokrétűségéhez. Váncsa István idevágó klasszikus axiómáját a Dolce Vita által kiírt VKF-forduló indulói közül nyilvánvalóan sokan idézik, amely sorba én csak egy hivatkozás (ld. az írás utolsó mondatát, de olv. az egészet!)  erejéig állok be, mert ez az alapvetés megkerülhetetlen. Rávilágít arra, hogy saláta az egész világ, mert az lehet hideg, meleg, sőt, langyos, húsos, halas, zöldséges, előétel, főétel és desszert.

Parmezános sültcukkini-saláta
1 személyre

2 cukkini
2 ek. olivaolaj
1 ek. balzsamecet
só, bors
3-4 dkg parmezán, reszelve

A megmosott cukkiniket 8-10 cm-es hasábokra vágom. Ha nagyon markánsak a magok, kivágom a magházat, a zsenge maradhat. A cukkinihasábokat egy vastag serpenyőben az olivaolajon barnulásig sütöm, ehhez időnként forgatni kell őket. A sütés vége felé meglocsolom a cukkinit a balzsamecettel, ízlés szerint sózom, borsozom. A szép barnára sült cukkinihasábokat tálra szedem és megszórom parmezánnal (ami lehet pecorino is). Bármilyen hőfokon finom. További felhasználási javaslatokat ld. a bejegyzésben. Enyhén hűtött fehérbor erősen ajánlott mellé.

Courgettes for a Salad
My entry for this month’s round of the Hungarian gastroblog event starring creative salads consists of courgettes fried in olive oil, a few drops of balsamic vinegar, salt and pepper to taste and grated parmesan to top it all. I could live on this salad if I didn’t have to think of the likes and dislikes of my family members.

Borértők kíméljenek!

Mert ami most következik, az számukra olyan lehet, mint gasztromán(iás) jelenlétében trappistát reszelni túlfőtt tésztára vagy kockalevessel etetni az utódokat. Először nekem is furcsának tűnt ez a dolog, de aztán jött a globális felmelegedés, aminek közepette kezdetben az ember nem kíván alkoholt, ám van a kánikulának egy olyan időtartama, amely alatt némileg adaptálódik az ember és délutánra már nem zihál kiszáradva és nem csupán vizet és vizet kíván inni, hanem visszatér (valamelyest) felnőtt emberi mivoltjához és meginna valami tudatmódosító alkoholt a vacsorához.
És annyiban is visszatér a rendes kerekvágás közelébe (miközben azért sűrűn gondol a jó kis novemberi hűvösekre), hogy nemcsak a jégbe hűtött sört szeretné ledönteni és tovább szuszogni az este is 27 fokos szobában, hanem elgondolja, milyen alkoholnemű is esne jól trópusi körülmények között.
Mielőtt azonban konkrétan poharába bármit is töltene, magában megcáfolja a vörösbort szobahőmérsékleten-elvet, mert azt nyilván még a globális felmelegedés előtt és azon belül is februárban találhatták ki. Igazának teljes tudatában beteszi a bort a hűtőbe és limonádét kezd gyártani. (Utolsó figyelmeztetés: most még komolyabb megrázkódtatás nélkül abba lehet hagyni az olvasást.) És elkészíti ezt a frissítő felnőtt limonádét:

Vörösboros limonádé

1 üveg (7 dl) gyümölcsös, könnyű vörösbor
1 dl citromléből,  5 dl vízből és 2-3 ek. szőlőcukorból készült limonádé

A hozzávalókat összeöntjük és lehűtve, citromkarikákkal, citromfűvel díszítve pohárba töltjük. És töltjük és töltjük, míg el nem fogy. Az arányok tetszés és ízlés szerint alakíthatók. A lényeg, hogy hideg legyen.

A Good Food receptje alapján. Persze, hogy angolok követnek el ilyesmit. Viszont emiatt piknikre is ideális.

Adult lemonade
It is a sacrilegious shot at trying to create a wine-based and refreshing alcoholic drink that, what’s more, you can stand in Central European heatwaves. This red wine cooler is certainly a good try at that, but true enophiles should still look the other way.

Mi van a levesben?

Az előző, csalános bejegyzés után nem nehéz kitalálni, hogy a képen látható levesben csalán van. Mi több, a leves csalánból van. Ha már megvan a csalán, sőt, csalánhegy, akkor nagyon egyszerű csalánleves csinálni.
Úgy, mint bármely zöldségkrémlevest.
A csalánleves feltálalása garantáltan beszédtémát ad a társaságnak és nekünk alkalmat összes csalánszedési viszontagságunk, kalandunk és sérülésünk elmesélésére. És azokból aztán van éppen elég…

 

 

Nettle is a great ingredient for an emerald-coloured light summer cream of a soup.

Csíp, de nem azért szeretjük

Mindenki tudja, hogy a csalán nem csupán bosszantó gyom, amibe a gyerek a kirándulás legelején belelép, hanem sokféle kedvező hatást kifejtő gyógynövény. Azt viszont már kevesebben tudják, hogy a csalán ehető zöldnövény, amiből éppen olyan sokféle étel készíthető, mint spenótból. Érdekes módon Skandináviáig kellett mennem, hogy ezt tudatosítsam magamban, pedig, mint a sarudi árokparton kiderült, nálunk is ették a csalánt. Persze a szegények eledele volt, ám ezzel a marketingkoncepcióval világkonyhává lehet avanzsálni, úgyhogy igazán korszerű alapanyag ez.

Csalánra kétféle módon tehetünk szert: veszünk a biopiacon vagy magunk szedünk. A biopiaci csalánvásárláshoz nem szolgálok tanácsokkal, a saját begyűjtéshez annál inkább. Empirikus úton beszerzett tapasztalatok alapján kikristályosodott tanácsok ezek, higgyétek el. Először is: mély szedőedényre, vastag kesztyűre és nagy kitartásra van szükség. Ebben is a spenóthoz hasonlatos a csalán: rengeteg kell belőle, hogy látszatja legyen. Bárcsak tudtam volna, hogy a vastag kesztyű valóban vastag kesztyűt jelent, a cuki virágmintás erkélyvirágültető műkörömvédőnek nem ez a rendeltetésszerű alkalmazása. A csalánnak csak és kizárólag és tényleg a felső zsenge leveleit szedjük le. A biopiacon persze az egész gyönyörű bokor egyforma levelekből áll, de a valós életben a lejjebb fekvő levelek már nem olyan ízletesek, mint a felsők. Illetve nem olyan zsengék, mert ízük, mint a spenótnak, az nem nagyon van.

A csalán gyógyhatásai a vízhajtás mellett a zsírégetésre is kiterjednek, mert aki egy levesre vagy lasagnéra való csalánt a zsenge levelekből összegyűjt, az le is izzad néhány kilót. Felesleges mondani, hogy csak olyan helyen szedjünk csalánt, ahol nem jár autó és tehéncsorda. Nekem könnyű dolgom van, mert a saját kertünk éppen ilyen hely. És a saját árokpartunk. És amikor ott szedjük a csalánt és ezt látja az egész falu, akkor éles váltással azonnal átmehetünk folklórgyűjtőbe, mert mindenki, aki arra jár, megkérdezi, hogy mit csinálunk és miért csináljuk azt. És amikor meggyőződtek arról, hogy jól látták, ezek az eszement pestiek tényleg csalánt szednek, akkor jönnek az általuk ismert alkalmazások. Ezt a lasagne-receptet nem az árokparton hallottam, saját fejlesztés.

Csalános lasagne
4-5 személyre

40 dkg tésztalap
50 dkg zsenge csalánlevél
50 dkg túró
5 dkg fenyőmag, enyhén megpirítva
1 kis pohár tejföl
5 dkg reszelt parmezán

Vizet forralunk a tésztafőzéshez, a tésztalapokat félig megfőzzük és leszűrjük. Egy sütőedényt vékonyan kiolajozunk, a kifőtt tésztalapokat egy-két rétegben lerakjuk. Erre egy réteg túró, az egész mennyiség fele kerül, amelyet beterítünk a megmosott és alaposan lecsöpögtetett csalánlevelekkel. Nem tévedés: nem kell főzni, fonnyasztani, sütés közben kiválóan elkészül.
A csalánra szórjuk a fenyőmagokat, majd a túró másik fele következik, és ismét tészta. Annak tetején szétkenjük a tejfölt és rászórjuk a parmezánt. 200 fokon kb. fél óráig sütjük, vagy addig, míg aranybarnára nem sül.

Nettling
Nettle is an ingredient of the our cucina povera which we have seen shooting to a global trend from Italy so nettle should be the next spinach.

A lapra szerelt spagetti

Általában utálom a tréfásnak szánt ételneveket. Ki lehet kergetni a világból olyan étlappal, amelyen önjelölt konyhai humoristák tucatételeik vicces elnevezésével próbálnak kiríni a szürke átlagból. Milyen szellemes is az anyósom kedvenc pörköltje elnevezés a kíméletlenül megpaprikázott ételre. Hahaha… Persze egészen más a helyzet, ha az élet úgy hozza, hogy különösen ihletett pillanatomban nem csupán finom ételt, hanem annak felettébb találó és vicces nevet is kreálok.

Úgy kezdõdött, hogy volt egy csomó cukkinim. Nyáron elõ szokott állni ez a helyzet, mert abban a néhány hétben, amikor szezonja van, rengeteget veszek. Viszont távolról sem ismerek oly sok cukkinis ételt. További szempontként felmerül, hogy családom sem kíván három hétig szinte kizárólag cukkinin élni. Az olyan extrém recepteket, mint a cukkinis csokitorta (felelõsségem teljes tudatában kijelentem, hogy ilyen recept létezik) pedig még én sem vagyok képes családom elé tenni, bár láttak már tõlem egyet s mást. E mûfajban eddigi legelképesztõbb kalandom a balzsamecetes csokoládétorta volt. Hát…. Nem volt rossz, de be kellett látnom, hogy történelmi-társadalmi és ezek folyományaként gasztronómiai fejlõdésünk jelenlegi szakaszában nem vagyunk érettek efféle ételnemû befogadására. És ebbe magamat is szigorúan beleértem.

Visszatérve a cukkinire. Szóval rengeteg volt és már elkészítettem konyhám zászlóshajóját, a cukkinis-paradicsomos rakott tésztát (hatszor), reggelizünk cukkinis rántottát (egyébként fenséges), a fenti csokis ügyet már eleve elvetettem, mert ritkán, csakis nagyon komoly helyzetekben képes vagyok a józan mérlegelésre. Akkor mi legyen?

Ilyen kétségbeesett helyzetben, fél kettõ tájban, amikor már régen ebédelni kéne, nem elvi síkon közelítem meg a problémákat és felhagyok számtalan szakácskönyvem és receptgyűjteményem és újságkivágásom lapozgatásával, hanem normális háziasszony módjára kezdek működni. Megnézem, mi van otthon. Ezen a nyári napon a rengeteg cukkinin kívül volt még mandulaszelet, citrom, fokhagyma. Ez lett belõle. A “tréfás” neve úgy félúton jutott eszembe. Elnézést.

Cukkinis spagetti
4-5 személyre

50 dkg spagetti
2-3 cukkini, felszeletelve
2 ek. olaj
2 gerezd fokhagyma, felszeletelve
kevés citromlé
3-5 dkg szeletelt mandula
só, bors
5 dkg parmezán

Nagy fazékban vizet forralunk. Míg melegszik, az olajon megfuttatjuk a fokhagymát, rádobjuk a cukkinit és kissé megpirítjuk. Ízlés szerint sózzuk, borsozzuk, néhány csepp citromlével ízesítjük. A legvégén dobjuk rá a szeletelt mandulát. Amikor forr a víz, egy tk. sót dobunk bele, majd a spagettit. Amikor megfőtt (nem szét, hanem meg!), leszűrjük és a cukkinis keverékkel megpakoljuk. Reszelt parmezánnal tálaljuk, de ha igazán stílszerűek kívánunk lenni, akkor abból is lapokat hasogatunk. A képen petrezselyemmel díszített változat látható  (és a szokásos petrezselymet angolul flat-leaf parsley-nak hívják…).

The flatpack spaghetti
Normally I dislike names given to dishes and trying to be oh so funny but when I invent one such ogre, well, that’s entirely another question. This flatpack spaghetti is a simple Italian-inspired pasta dish with courgettes, garlic and almond flakes, all of these ingredients being … flat. See the point?

A gondos anya nyaral

Hosszú és elvesztegetett évek kínjai tanítottak meg arra, hogy érdemes egyszer venni a fáradságot és elkészíteni a végleges és általános érvényű utazási listát az öttagú család minden nyaralási tartozékáról. Az alábbi lista ezen kárba veszett évek után következő számos év alatt alakult ki és bátran mondhatom, hogy mára a tökéletesség határait súrolja. Az egyéni élethelyzet természetesen nagyban befolyásolja a lista használhatóságát, hiszen ha szállodában nyaral a család, egészen másra van szükség, mint ha kempingben vagy apartmanban. Az én listám ez utóbbira van optimalizálva erős gasztronómiai hangsúllyal. Hiszen a normális magyar anyákok nem várják repesve, hogy nyaralás alatt ismeretlen nyelveken vásároljanak hajnali hétkor a helyi piacon, halat és egyéb herkentyűket dolgozzanak fel ismeretlen konyhákban erősen behatárolt felszerelés alkalmazásával. Ezért szerepel egy spájzrovat is e listán, ami persze – hangsúlyozom ismét – nagyban függ egyéni környülállásoktól, ízléstől, lehetőségektől.
Nem ajánlom senkinek a ló másik oldalára való átesést, amit családom szerint akkor produkáltam, amikor néhány éve Amszterdamba utaztam három gyerekkel és egy barátnővel. A kislányom akkor egyéves volt, ami komoly ételkészítési kihívást jelent, mint tudja mindenki, aki etetett már egyéves gyermeket. Pláne utazás közben. Hogy ennek a kihívásnak megfeleljek, hát, mit tagadjam, vittem magammal néhány szem (egy kiló) krumplit. Na, amit azóta is hallgatok férjemtől, azzal csakis fejlett önkritikai érzék birtokában dicsekedhetek. A barátnőm férje is csatlakozott a gunyoros megjegyzésekhez, és csak azért nem mindmáig, mert nem férj már többé. 
Kedves Olvasóim, fogadjátok szeretettel ezt a szamárvezetőt a nyári utazások előtt. Mindenkinek szép nyaralást kívánok!

ÚTI FELSZERELÉS APARTMANBA

KONYHA
evőeszköz
gyufa
konyharuha
asztalterítő (na jó, kicsit mániákus vagyok)
szemeteszsák
uzsonnazacskó (amúgy is az anyák jóbarátja)
hűtőláda+jégakkuk (Rossameláékra nem vonatkozik)
folpack, alufólia
kenyérvágókés, zöldségvágókés, bicska
mosogatószer, mosogatószivács, törlőrongy, súrolószer
törlőpapír
dugóhúzó, sörnyitó, konzervnyitó
só, bors
kávé, tea
cukor
olaj
ásványvíz
bio tartós tej

FÜRDŐSZOBA+PIPERE
törülköző, kádkilépő
tusfürdő, sampon, hajbalzsam
mosószer
szárítókötél, csipeszek
ágynemű (ez egyre kevesebb helyen kell)
törlőkendő
papírzsebkendő
napolaj, napozás utáni krém
szúnyogűző mécses
gyertya
gyógyszerek

STRAND
napernyő, cövek
fürdőlepedő, polifoam
homokozó játék, labda, frizbi, tollas, halháló
pici gumicsónak

Mennyiségeket mindenkinek magának kell kalibrálnia. További javaslatokat szívesen fogadok.

A Constientious Mother
After having been exposed to bitter experiences for forgetting rudimental items or not thinking of them in the first place, I’d begun to compile a list of items to be taken on a family holiday. The above list is the result of years of labour but it was worth it. There are these rare occasions in life when I pat my own shoulder and feel victorious.