A kímélő kakaós csiga

Ezzel a címmel nagy érdeklődésre számítok, de már az első mondatban jelzem, hogy annyira azért nem lesz kímélő. Mert nem tud az lenni. Egy kakaós csigába bele kell tenni, ami belekívánkozik. A kímélet a kakaós csigát a másnapi reggelire vacsora után készítő és az egész napba már belefáradt kakaóscsiga-készítőre vonatkozik.
A kakaós csigát úgy szoktam csinálni, ahogy már többen megénekelték, legutóbb saját levében, időnként phzs nyomán finnesen vágom fel és úgy is nagyon finom. Most viszont eljött az a pillanat, a folyamatok mintegy közepén, amikor még a nyújtás, tekerés, vágás előttem állt, viszont a vaj olvasztását, kihűlésének kivárását sehogy sem volt cérnám végigcsinálni. Vissza már ebben a fázisban nem lehet táncolni, mert az egész cuccot még csak kivágja az ember (pedig dehogy), de a kakaós csigára számító családot már késő lett volna átprogramozni. A mentőötlet a tejszín volt, azzal váltottam ki az olvasztott vajat, a végeredményben ez nem mutatkozott meg, a tészta könnyű és omlós lett így is. Elvégre tejszín és vaj – majdnem azonos!
A reggelihez gondosan odakészítettem a delicious. legutóbbi számához tartozó diétás receptekkel teli füzetet, ha már kímélő ételekről fantáziálok…