Nyakleves után

A bárányka nyakából készült leves után nagyszerűen illett a delicious. májusi számában megjelent torta Gennaro Contaldótól, akinek már köszönhet ez a blog egy fantasztikus tortareceptet. Ez a mostani könnyedebb, frissebb, üdébb, tehát éppen egy Húsvét környéki bárányleves után kívánkozik. És micsoda elegáns és stílusos desszerthozzávaló a pezsgő, ami magában a tortában diszkréten, de egyértelműen érvényesül. A recept további óriási előnye, hogy az előírt másfél deci pezsgő felhasználása után maradó italt ésszerűen lehet hasznosítani, nehogy kárba vesszen!

Torta al limone e Prosecco, azaz Citromtorta proseccóval

vaj, kikenéshez
150 g liszt, plusz kevés a tortaformába
6 tojás
100 g kristálycukor
3 ek. olivaolaj (hidegen sajtolt piszkei bioolajat használtam)
150 ml Prosecco (Törley Charmant Doux-t használtam)
3 biocitrom lereszelt héja
1 citrom leve
1/2 tk. vaníliakivonat
1 tk. sütőpor

A sütőt előmelegítjük 180 fokra. Egy 23 cm átmérőjű kapcsos tortaformát kivajazunk-kilisztezünk. A hat tojás sárgáját a cukorral krémesre keverjük. Hozzáadjuk az olajat, pezsgőt, citromhéjat, citromlevet és a vaníliát. Ezután hozzáadjuk a sütőporral elkevert lisztet is.
Egy másik tálban kemény habbá verjük a tojásfehérjéket. Egy kanálnyi habot elkeverünk a tésztával, majd az összes többit is lazán, könnyedén. (Gennaro nagyon trükkös!)
A tésztát az előkészített tortaformába öntjük és 25 percig sütjük, majd 150 fokra csökkentjük a hőmérsékletet további 20 percre. Ezután kikapcsoljuk a sütőt, kinyitjuk az ajtaját, de bent hagyjuk a tortát kihűlni. Így – Gennaro szerint – nem annyira esik össze. Kihűlés után porcukorral megszórva tálaljuk. Kevés szederlekvárt is adhatunk hozzá – ezt már nem Gennaro javasolja, hanem én.

És miközben eszegetjük a pezsgővel átitatott tortát (tudom, hogy a prosecco nem pezsgő, hanem habzóbor, csak egyszerűsítem az életet), elgondolkozunk azon, hogy a gasztroújságok Magyarországon kapható vagy előfizethető példányaihoz miért nem jár mindaz a holmi, ami eredetileg igen. Nézzük csak, mi érkezett a májusi számmal az itteni ár mintegy kétharmadáért!
1. Délnyugat-angliai kempingkatalógus - enélkül talán még meglennénk valahogy, bár ki tudja, kinek mi hiányzik a boldogsághoz.
2. Jópofa ruhakatalógus – ehhez egy kislányt is be kell szerezni, mert azok szeretik az ilyeneket nézegetni, de ha már megvan, akkor jó szórakozás.
Gasztrokomolyra fordítva a szót:
3.  A delicious. magazine Wicked desserts című füzete tele az előfizetésem előtti példányokból kigyűjtött desszertekkel.
4. Fairtrade-csokis receptfüzet, amiből már készült, igaz, nem Fairtrade-csokival, egy krémsajtos brownie, nemsokára jön ide is.

No comment. Már eleget panaszkodtam, legyünk pozitívak: az újságból kikandikáló sárga cetlik a megfőzendő recepteket jelölik. És sok van belőlük!

Az utolsó füge

A globális felmelegedés egyik jótékony hatása, hogy a fügebokrunk egyre többet és hosszabban terem. Az elnyúló vénasszonyok nyara is kedvezett a termésnek, de most már valóban az utolsó, keservesen beérett és ennélfogva meglehetősen picinyke példányokat szüreteltük le. Augusztustól tervezem a látványosabbnál látványosabb, a különlegesebbnél különlegesebb fügekreációkat, de a folyamatos és bő fügetermés ellenére sosem volt egyszerre annyi alapanyag, hogy pl. valami kreatív lekvárt főzhessek. Valahogy mindig eltűntek a fügék, ideadtunk belőle, odaadtunk, meg be is kapkodtuk őket. De ez az utolsó adag szerencsére nem is olyan édes, hogy ne lehetne ellenállni azonmódon való elfogyasztásának, így maradt belőle a vasárnapi desszerthez.
Ilyen desszertek szerepelnek Nigel Slater itt megénekelt könyvében és az ehhez hasonló összerakós receptekről mondta a szerző az idézett, nem nagyon elnéző mondatot.

Sült füge

10 db füge, félbe vagy negyedbe vágva
2 db alma, hámozva, cikkekre vágva
fél citrom leve
3 ek. méz vagy barnacukor
3 dkg mandulaforgács
öntethez:
2 dl házi tejföl vagy mascarpone
2 ek. méz vagy barnacukor

 

Az almacikkeket sütőtálba lerakjuk, meglocsoljuk a citromlével. A fügedarabokat az almára rakosgatjuk és 180 fokos sütőben puhulásig sütjük. Ekkor meglocsoljuk a mézzel vagy barnacukrot szórunk rá, majd a mandulaforgácsokat. Aranyszínűre sütjük.
Sütés közben összekeverjük az öntet hozzávalóit.
Hidegen és melegen is jó, a meleg sült gyümölcs és a hűvös öntet érdekes kontrasztot alkot.

Enyh

A hőség óriási kreativitásra késztet. Hogyan együnk és főleg etessük családunkat úgy, hogy ahhoz semmilyen módon ne emelkedjen a lakótér amúgy is elviselhetetlenül magas hőmérséklete? Hozzátéve, hogy a családunk tagjai velünk ellentétben nem szeretnének reggelire sajkrémmel megkent korpovitot, ebédre, majd minden azt követő étkezésre salátát enni. Miközben ezen a problematikán még dolgozom, az édességek frontján sikerült megtalálni az ideális kánikulai megoldást. Az majd külön dolgozat tárgya lesz, hogy miért találok én mindig az édességek frontján megoldást, miért nem például a zöldségfelfújtak között, addig is örüljünk annak, amink van, és ez pedig nagy kincs, azaz egészen kicsi, Zsuzsától ebéd- és könyvklubunk keretében kölcsönzött mikroszkópikus méretű szakácskönyvecske Sophie Grigsontól. Amilyen kicsi ez a könyv, annyi jó recepttel van tele és a szerző stílusa, amely, mint tudjuk, lényegi tartozéka egy szakácskönyvnek, egészen magával ragad.
A kánikulai desszert készítése elég körülményesen indul és bevallom, hogy elkészítése után sem teljesen világos számomra, miért kell barkácsolással kezdeni a munkálatokat. Nyilván nem emelkedett meg nekem annyira, mint kellett volna, másfelől miért kéne egy fagyasztott dolognak megemelkednie?

Kávés csokoládé fagylalthab
8 személy részére

250 g nagyon jó minőségű étcsokoládé, darabokra törve
1 ek. instant kávépor
4 tojás, szétválasztva
125 g cukor
300 ml habtejszín

Először barkácsolunk: egy 14-15 cm átmérőjű szuflé edényt körbekerítünk egy 10-15 cm széles és az edényt körbe érő hosszúságú sütőpapírral oly módon, hogy a papír olyan 5 cm-rel emelkedjen az edény széle fölé. Celluxszal rögzítjük a sütőpapírszeletet, belülről megkenjük íztelen olajjal.
A csokit vízfürdőben felolvasztjuk a kávéval és 2 ek. vízzel, majd hűlni hagyjuk. A tojássárgákat sűrűre és világosra verjük a cukorral, ebbe keverjük a lehűlt olvasztott csokit. A tejszínt felverjük, a csokis keverékhez adjuk, majd a kemény habbá vert tojásfehérjéket is.
A máris nagyon finom habot az előkészített formába öntjük, a tetejét elegyengetjük és a mélyhűtőbe helyezzük. 3-4 óra után már kellően fagyott állapotba kerül, de még kanalazható. A papírgallért természetesen eltávolítjuk fogyasztás előtt.
Forrás: Sophie Grigson: From Sophie’s Table. Penguin Books, London, 1996.

Személyes tapasztalat: az íze, állaga egészen fantasztikus. Mondjuk nem valami könnyű desszertke, de nem kell, sőt, nem lehet sokat enni belőle. További variációként el tudom képzelni whiskys krémlikőrrel, kávélikőrrel való ízesítését. És azt is, hogy egyszemélyes adagokban lehetne fagyasztani, a papírbarkácsolás merész elhagyásával. Abban pedig nyerstojáskerülőként csak bízni tudok, hogy a fagyasztás minden olyasmit megfagyasztott, amiért nem szeretek nyers tojást enni.

Sophie Grigsontól a napokban még egy fenséges halas receptet elkészítettem, ha Zsuzsa engedélyt ad rá, meg fogom osztani.

Mindenki fagyit gyárt:
Ch&V: Levendulás-fehércsokis és meggy pisztáciapesztóval
DV: Gyümölcsjégkrém
Fakanál: Tojáslikőrös
Fűszeres Eszter: Krémsajtos málna
Zsuzsa a Mézesmadzagon: Málnaszorbet
Kakaóscsiga: Matcha
Ízbolygó: Csokis-rumos-meggyes
Korábbi fagylaltok tára Mammánál

Heatwave vs chocolate mousse
These days or precisely weeks see a significant heatwave in Budapest. I’m quite depressed about it and the prospect of not standing it at this age, what will happen when I’m 64? In the meantime I prepared a wonderful depression-soothing frozen chocolate mocha mousse from a tiny booklet of Sophie Grigson that I’ve recently borrowed from a fellow blogger.

A magyar baklava

… de hívhatnánk keleti rétesnek is, ha már egyszer kísérletezünk… És utazunk, mert ehhez a témához sokat kell utazni és közben persze enni.
Már több alkalommal kiderült itt, hogy lenyűgöznek a gasztronómiai összefüggések. Annak felfedezése, hogy az angoloknak is van kiköpött (na talán ez itt nem a leghelyénvalóbb jelző) panna cottájuk és a megszólalásig a mi pogácsánkra hasonlító scone nevű teasüteményük, hogy Isztambulban járva szinte minden tésztaétel beazonosítható egy magyar megfelelővel, hogy az olasz spagetti és a kínai tészta szoros kapcsolatban állnak egymással és Johanna blogját olvasva az általa hagyományos osztrákként leírt ételeket mi hagyományos magyar ételeknek tartjuk (ez utóbbi élmény nem nyűgözött azért annyira le, de nem nyitottam vitát).
És milyen izgalmas felfedezni az egymástól időben és térben távol létrejött receptek rokonságát, időnként azonosságát. Arról, hogy ez és ez közeli rokonok, írtam is, mert olyan nagy hatással volt rám a felismerés. Ez és ez is közeli kapcsolatban állnak egymással, milyen érdekes!
Az én magyar baklavám nem a természetes evolúció szerves következménye, inkább játék a lehetőségekkel és az összefüggések szelíden erőltetett létrehozása. A magyar baklava rétestésztába töltött dió- és gyümölcstöltelékből áll, gyakorlatilag két édesség összevonása.

Magyar baklava, avagy keleti rétes

20 dkg hántolt mandula
20 dkg dió
20 dkg mogyoró
20 dkg lágy barnacukor
15 dkg aszalt szilva
20 dkg reszelt alma
20 dkg vaj, megolvasztva
1 csomag (14 dkg) réteslap (házi készítésű: ld. itt)

A sütőt 200 fokra melegítjük. A mandulát, diót és mogyorót sütőlapon szétterítve enyhén(!) megpirítjuk, langyosra hűtjük, a dió és mogyoró héját, amennyire lehetséges, lemorzsoljuk. Durvára vágjuk az összes diófélét. Ízlés szerint vághatjuk durvábbra vagy egészen finomra, szinte őröltre. Az aszalt szilvát egészen finomra vágjuk. Összekeverjük a felvágott dióféléket és az aszalt szilvát, hozzáadjuk a reszelt almát és a cukrot.
Kivajazott tepsit úgy béleljük ki hat réteg réteslappal, hogy minden réteget megkenünk olvasztott vajjal. A diós keveréket rásimítjuk a rétesre és ismét elkezdjük rétegezni a réteslapokat, egyenként megvajazva azokat. 200 fokon kb. 15 percig sütjük. Kihűlve háromszögekre vágva tálaljuk.
Vaníliafagylaltot és gyümölcsöt lehet mellé kínálni.

Köszönet Beatbullnak a leleményes kiírásért és a VKF. 15. fordulója lebonyolításáért.

In the 15th round of VKF, the Hungarian gastroblog event, we are faced with the serious challenge of gastronomical experimenting. My experimental dessert is a crossover between East and even farther East: Hungarian baklava, half way between Hungarian strudel and Middle Eastern baklava.

Csokitorta III.

Mi mással próbálnám egyensúlyozni blogjaim vészes elhanyagolását, a húsvéti ünnepkör csupán érintőleges említését és a főbűnt, a VKF hétvégén esedékes fordulójából való kimaradásomat? Nem, nem kezdek hosszadalmas magyarázatokba az élet viszontagságairól, küszöbön álló utazásomról, a tavaszi szelekkel tömegesen érkező ügyfelekről, az ünnepek hatásáról a magyar anyák lelki egyensúlyára és a bébiszitter eléggé el nem ítélhető lakásfelújításáról. Inkább jöjjön egy újabb csokitorta.

Ez a csokitorta komolyan veszélyezteti szupertitkos receptem “a világ legjobb csokitortája” címét. Mitől is olyan ellenállhatatlan? Van benne csoki, kávé, dió. Mit kívánhatunk még egy csokitortától? Elmosogatni nem tud, de rendeltetésszerű használat esetén garantáltan földöntúli élmény. Pláne ha mások bátrabbak, mint én, és idejében kiveszik a sütőből. Hogy mikor van az ideje? Hát akkor, amikor belül még ragacsos a tészta. És hogy ezt honnan látjuk? Sehonnan, mert a ragacs belül van. Ehhez kell a bátorság.

Diós csokoládétorta

200 g étcsokoládé
1 adag presszókávé
200 g vaj
80 g liszt
1 tk. sütőpor
2 csapott ek. kakaópor (igazi!)
125 g darált dió
5 tojás
200 g finomítatlan nádcukor

Egy 23-24 cm átmérőjű tortaformát kivajazunk és belisztezünk (vagy bevajazunk és kilisztezünk?) A sütőt beállítjuk 180 fokra.
A darabokra tört csokit vízfürdő (lábos, kevés víz gyöngyözve forr benne, fölé ráillő fémtál, na ő a vízfürdő) felett megolvasztjuk, ha már olvadozik, beleöntjük a kávét és beletesszük a darabokra vágott vajat. Nem kavargatjuk.
A tojásokat szétválasztjuk, a fehérjét kemény habbá verjük, a sárgáját  felverjük a cukorral, hozzáadjuk az olvadt csokis keveréket, beleszitáljuk a sütőporral elkevert lisztet (elég a sütőport a lisztre szórni, csak ne lássa senki), a diót és a kakaóport. Végül könnyedén belekeverjük a tojáshabot, ügyelve arra, hogy ne keverjük ki a levegőt.
A máris nagyon finom tésztát a tortaformába öntjük és 25 percig sütjük. Kihűlve szeletelhető. Őrület.
Nigel Slater The Kitchen Diaries 99. oldalán olvasható márciusi étel. NS mandulát használ és rengeteg edényzetet. A torta attól még fenséges.

What could make up for my utter negligence of this blog and that blog than a fabulous chocolate cake from Nigel Slater’s The Kitchen Diaries. His is an almond chocolate cake and mine has walnut in it instead but the bottomline is the perfect combination of chocolate, coffee and whatever nut one fancies. Should be prescribed as an antidepressant.

Az angol panna cotta

Mindig lenyűgöz, ha összefüggéseket fedezhetek fel távoli országok ételei vagy akár távoli ételek országai között. Hasonló esetem volt már a muffinnak kinéző, ám sokkal előkelőbb friand-nal és most itt az “angol” panna cotta.
Az olasszal kezdődött: szerettem, ettem, elkészítettem a magamét, fel sem merült bennem, hogy lehetne másképp.
Az angollal folytatódott: az egyik angol gasztroújságomban találtam egy lemon posset nevű receptet, ami éppen alkalmasnak látszott egy nehezebb húsétel utáni desszertnek.
Ám az összefüggést még mindig nem láttam. A megvilágosodást Mamma hozta el kiváló panna cottás posztjával, amely elvezetett arra a felismerésre, hogy az eredeti olasz panna cotta hajszálra azonos az én jelenlegi angol csemegémmel. A körülményes fogalmazásom oka az, hogy a két desszert evolúciója éppen ellentétes irányú: a panna cottába később kezdtek sűrítő anyagot tenni, a posset pedig mára vált mindenféle egyéb hozzávalótól mentes főtt tejszínkrémmé.
A lényeg, hogy eljutottunk egy finom, egyszerűen elkészíthető, aránylag könnyű(vé tett) édességhez.

Citromos tejszínkrém, azaz lemon posset
Hat személyre

600 ml tejszín (angolul double creamet írnak, hát írjanak, ilyen nálunk nincs)
200 ml házi joghurt (ez saját hozzáadás, a könnyűvé tétel jegyében)
140 g cukor
2 nagy citrom (bio) reszelt héja és leve

A tejszínt a cukorral lassan felmelegítjük és három percig alacsony lángon főzzük, majd hagyjuk kihűlni. Hűlés közben hozzáadjuk a joghurtot.
Hozzáadjuk a citromlevet és héjat és jól felkeverjük. Hat kehelybe, szép pohárba vagy ilyesmibe öntjük és olyan 3 órát hűtjük. Szederlekvárt kanalaztam a tetejére, de mást is lehet: gyümölcssalátát, citromhéjat, elmorzsolt kekszet stb.
James Martin receptje alapján: Good Food, 2008. január p. 135.

Csokitorta II.

És fél, mert ugye eddig megvolt a Csokitorta I. és sikerült a szedrest is kipipálni. Jöjjön egy aktuális darab tojás nélkül. Azért aktuális, mert éppen kislányom legjobb barátnőjére való tekintettel fel kellett idéznem szerteágazó receptgyűjteményem tojásmentes darabjait, ami persze nem sikerült, mert amikor rátalálok a receptre, megörülök, megcsinálom és meg vagyok arról győződve, hogy mindenféle archiválási módszer nélkül hónapok múlva is emlékezni fogok forrására. Hát nem. Nem is értem, miért nem. De időnként szerencséje is lehet az embernek, ami ezúttal a Good Food márciusi számában mosolygott rám az Eggless chocolate cake személyében, akarom mondani képében. A torta eltűnésének sebessége alapján állíthatom, hogy finom is, nemcsak tojásmentes.

Tojásmentes csokitorta

85 g vaj, olvasztva, plusz egy kevés kikenéshez
2 ek. nádcukorszirup
1 ek. vaníliakivonat
300 g sütőporos liszt
100 g kristálycukor
25 g kakaópor
1 tk. szódabikarbóna
A mázhoz:
100 g étcsoki, darabokra törve
3 ek. nádcukorszirup

A sütőt 160 fokra (légkeveréssel 104 fok) állítjuk, egy 20 cm átmérőjű tortaformát kikenünk vajjal és kilisztezünk. A vajat, a szirupot és a vaníliát tűzálló kancsóba tesszük és rájuk öntünk 300 ml (= 3 dl) forrásban lévő vizet, majd mindezt egy villával jól elkeverjük.
Egy keverőtálba szitáljuk a lisztet, kakaót, szódabikarbónát és belemérjük a cukrot is, majd mindehhez hozzákeverjük a vizes-vajas keveréket. Csomómentesre keverjük a tésztát, majd az előkészített tortaformába öntjük.
50-55 percig sütjük, addigra szépen fel kell emelkednie és tapintásra ruganyos állagúvá kell válnia. 15 percig a sütőformában hagyva, majd abból kivéve rácson hűtjük.
A mázhoz vízfürdőben olvasztjuk fel a csokit és hozzákeverjük a szirupot.

Vallomás: sikerült kihagynom belőle a sütőport, mert ugye nem volt külön sorba odaírva, hát akkor már nem is kell, anélkül is finom lett, csak nyilván nem olyan légies. A szirup a kétbetűs drogériában kapható irtó drágán, anélkül nádcukorból víz hozzáadásával előállítható. Arányok érzés alapján. A bevonathoz adtam egy dl tejszínt is, nem ártott neki. Mellé adható lenne egy kis cukrozott vagy szirupozott vagy mézezett tejszín(hab), tejföl vagy mascarpone és adtam is volna, ha ebbéli törekvésemet el nem felejtem a vendégség kavalkádjában. Bocs, N.! Ez az a torta, ami szerintem előállítható a szirup helyett mézzel, ajánlom Franci figyelmébe. Világoskék cukorvirágok a Keserédesből. (Eredetileg születésnapra szánva, ám a leendő ünnepelt kijelentette, hogy ne strapáljam magam, mert pirosra festett marcipánnal bevont autó alakú tortát szeretne, amit nyilván nem édesanyja fog előállítani.)

An eggless chocolate cake from the March  issue of Good Food for R. with an allergy for egg whites, the trickiest of the two possible egg allergies, since egg whites cannot possibly be entirely eliminated as opposed to yolks.

Kincset találtam

Nem állítom, hogy megállt akkor az idő kereke, angyal szállt át a konyhámon (szegény angyal, hová fért volna el), új korszak kezdődött vagy a villa megtorpant a kezekben, azt viszont bizton állítom, hogy valódi kincsre akadtam a Good Food februári számának 98. oldalán. Mivel ezt a kincset tálaltam fel a szombati ebédhez desszertnek, majd a maradékot gondosan elcsomagoltam és magammal vittem az esti ötyére, számosan voltak tanúi a torta bevonulásának állandó repertoáromba. Legnagyobb megelégedésükre.

A receptért Gennaro Contaldo nevét foglalom aranyba, aki egy rendkívül egyszerű, mert az olaszok mindig mernek egyszerűek lenni, ebéd után kínálja ezt.

Mogyoró torta
14 dkg vaj
20 dkg cukor
6 tojás, különválasztva
2 ek. liszt
20 dkg ricotta
20 dkg mogyoró, pirítva, hámozva és durván megőrölve
3 tk. citromhéj (kb. egy citrom héja)
a tetejére
8 ek. sárgabaracklekvár
5 dkg étcsoki, reszelve
néhány egész mogyoró
mellé
25 dkg mascarpone
2 ek. méz

A sütőt előmelegítjük 200 fokra. Egy tortaformát kivajazunk-lisztezünk. A vajat és a cukor felét jól kikeverjük, egyenként hozzáadjuk a tojások sárgáit és jó levegősre keverjük a tésztát. Beleszitáljuk a lisztet. Egy másik edényben a ricottát villával összetörjük, hozzáadjuk az őrölt mogyorót és a citromhéjat. A ricottás-mogyorós keveréket hozzáadjuk a tojásos keverékhez.
A tojások fehérjét keményre felverjük, majd a tojáshabhoz adjuk a cukor másik felét. A tojáshabot óvatosan a tésztához keverjük, amelyet az előkészített tortaformába öntünk és 35-45 percig vagy tűpróbáig sütjük. Kihűlés után diszítjük.
A mázhoz a lekvárt 2 ek. vízzel meglangyosítjuk, kikeverjük és a torta tetejére kenjük. Hagyjuk kihűlni. A csokit ráreszeljük a lekváros mázra, majd díszítésként néhány egész mogyorót helyezünk rá.
A mascarponét elkeverjük a mézzel, ezzel a keverékkel kínáljuk a tortát.

Vallomás: ricotta helyett túrót, mogyoró helyett diót (nálunk az terem, na), mascarpone helyett házi tejfölt használtam. És mennyei lett. Meg még azt is  bevallom, nem kevertem külön tálban össze a túrót és a diót, már az is elég, hogy a tudomány mai állása nem teszi lehetővé a tojásfehérje habbá varázslását egyazon tálban, mint az összes többi hozzávaló kevercselését.

A truly easily-made and wonderful hazelnut cake from Gennaro Contaldo as published in the February issue of Good Food. With minor alterations.

Csokitorta I.

Amióta csak megírtam a szülinapi bejegyzést, azon morfondírozom, hogyan létezik ennyi csokitorta lefotózva, elkészítve és elfogyasztva, de egy kivétellel blogolatlanul. Nem jöttem rá a megfejtésre, ami nyilván olyan mély és tudatalatti, hogy jobb is nem bolygatni. Ám most, hogy a születésnap kapcsán felszínre kerültek a csokitorták és a hozzászólások, emailek tucatjai követelik (mindannyian tanultunk a költői túlzásról mint stíluseszközről) őket, hát legyen. Tegyük mindjárt magasra a lécet és jöjjön a legjobb csokitorta. Mármint a Good Food szerint. Náluk ez a The Ultimate Chocolate Cake. Nálunk meg az, amelyet az óvodai születésnapokra szoktam készíteni. Én már arra csokibevonatot sem teszek, így is felájultan és/vagy kábán kóválygó ovisok fogadnak, amikor délután gyermekemet begyűjtendő visszatérek.

A sok hozzávaló és viszonylag hosszú leírás ellenére kifejezetten könnyű elkészíteni. Külön bekezdést érdemel a Good Food “The Ultimate…” sorozata, amely azóta könyvalakban is megjelent. Alapvető, mármint számukra alapvető ételeket, úgy is mint kedgeree, macaroni cheese, apple pie stb. készítenek el úgy, hogy az adott étellel kapcsolatos szakemberekkel konzultálnak, több változatot próbálnak ki és a legjobbat leírják, közben az egész processzust dokumentálják. Az eredmény detektívregény izgalmasságú gasztro-oknyomozás. A csokitorta tehát szerintük így a legjobb.

A legjobb csokitorta

20 dkg jó minőségű étcsoki, legalább 60%-os
20 dkg vaj
1 ek. neszkávé
8,5 dkg sütőporos liszt
8,5 dkg liszt
1/4 tk. szódabikarbóna
20 dkg nádcukor
20 dkg aranybarna kristálycukor
25 g kakaópor
3 közepes tojás
75 ml író
csokiforgács a díszítéshez
Csokibevonat
200 g jó minőségű étcsoki, ld. fent
284 ml sűrű tejszín (önthető)
2 ek. aranybarna kristálycukor

A hozzávalókkal kapcsolatban közbevetőleg megjegyezném, hogy 1.  lisztet nyugodtan lehet úgy értelmezni, hogy 17 dkg liszt+1 tk. sütőpor. 2. A cukor is lehet teljesen szokványos kristálycukor. 3. Ha nincs író (időnként kapható kedvenc áruházamban), a tejföl is jó. Vagy még a görög joghurtot tudom elképzelni, de csak elképzelni, mert azzal nem próbáltam. 4. A sűrű tejszín ékes angol nyelven double cream, ami nálunk nincs, de ez minket nem zavar. Annyi minden más sincs.

Kivajazunk és belisztezünk egy 20 cm átmérőjű és 7,5 cm magas tortaformát. A sütőt előmelegítjük 160 fokra, légkeveréssel 140 fokra.
A csokit darabokra törve a vajjal együtt vastag aljú lábosban melegíteni kezdjük. (Szerintem semmi nem tarthat vissza bennünket a vízfürdő használatától.) A neszkávét 125 ml forró vízben feloldjuk és a csoki-vaj keverékhez adjuk. Éppen olvadásig melegítjük, nem szabad túlforrósítani.
Nagy keverőtálba öntjük a lisztet, szódabikarbónát, cukrot és kakaót, kézzel összekeverjük. Egy másik edényben felverjük a tojásokat és hozzákeverjük az írót.
(Lassan a jó részhez érünk.)
Az olvadt csokis keveréket és a tojásos keveréket hozzáadjuk a lisztes tál tartalmához. Addig keverjük, míg sima, csomómentes tésztát kapunk, bár inkább folyadék állagú lesz, amelyet beleöntünk az előkészített tortaformába és 1 óra 25-30 percig, illetve tűpróbáig sütjük (Nigella ma száraz spagettivel végezte  a tűpróbát. Nem is rossz ötlet.)
A formában hagyjuk kihűlni, majd rácsra téve teljesen lehűtjük.

A kihűlt tortát vízszintesen három lapra vágjuk. (Ezt mindenki maga oldja meg, idáig el sem jutottam a valós életben.) A csokikrémet is elkészítjük: a darabokra tört csokit lábosba tesszük, ráöntjük a tejszínt, hozzáadjuk a cukrot. Melegedésig tartjuk a lassú tűzön, nem szabad nagyon felforrósítani. Simára keverjük és kissé lehűtjük.
A krémet arányosan elosztjuk a tortalapok között, jusson a tetejére és oldalára is! Ízlés szerint igazítjuk el, simára vagy kissé kócosra. Bármivel díszíthetjük, ami szemünk-szájunk ingere és illik hozzá: csokiforgács, cukorvirág, rózsaszín pasztilla, stb.

The first of a series of chocolate cakes which I usually prepare for kindergarten birthday parties resulting in kids dizzy from chocolate over-consumption.

A csokiprojekt III.

Ezúttal csoki nélkül, hiszen úgy esett, hogy a kandírozott szicíliai narancs mellé egy szem csoki sem került. Messze, pontosabban pszichoanalízisbe vezető magyarázat lenne ahhoz szükséges, hogy a Keserédesben miért azt választottam, amit, illetve miért nem azt, amiből pedig sok volt. Gyönyörű színes golyócskák, forgácsok, csokidara sorakoztak a polcon, de nekem aztán kellethették magukat, én nem használok színes csokicsodákat, egyáltalán: nem díszítek, nem cifrázok, nem volt menyasszonyi ruhám és egyetlen lányom majdnem komoly érzelmi károsodást szenvedett, míg megértettem, hogy a nővé fejlődés bizonyos szakaszában elengedhetetlen a rózsaszín végletes alkalmazása. Azért reménykedem, hogy ez a szakasz mihamarabb elmúlik. A magam részéről a bőrdzsekit támogatnám, idősebb leánygyermekkel rendelkező barátnőim szerint viszont keservesen fogom még bánni a rózsaszín korszak letűntét.

Addig is itt van ez a szicíliai narancs, amiről Melange elmondta, hogy amellett, hogy rettentő finom, kezeletlen is, tehát nyugodtan lehet kilószámra enni. Sajnos mindezt elsőszülött gyermekem (akinek amúgy nem szokása elkísérni szombat délelőtti bevásárlókörutamra, ám amikor csokiboltba indultam, jó érzékkel  velem tartott) is hallotta, ezért a szicíliai narancs hét lakat alá került, ennek következtében szerencsésen és háborítatlanul át is vészelt több napot. Már csak azért is, mert a nagy mellénnyel történő elhozást követően semmi nem jutott eszembe felhasználását illetően. Egy nap azonban a fent említett elsőszülött, aki a latinleckével ellentétben a szicíliai narancsra kiválóan emlékezett, előkapta a zacskót és közölte, mit is kéne vele csinálni. Nem, nem azt mondta, hogy most gyorsan együk ezt meg, mielőtt a siserehad észreveszi, hanem felettébb konstruktívan és kreatívan körülírta a panna cotta receptjét. Aminek örülnöm kellett volna. Ha nem töltött volna el jeges rémület a zselatin felhasználása miatt. Ezt azonban semmiképpen nem mutathattam ki, hiszen egy anya olyan, mint a kőszikla, rendíthetetlen, megold minden helyzetet, kimenti gyermekeit a hétfejű sárkány karmai közül  és főleg nem futamodik meg egy kis zselatin láttán.

Árulkodó tény, hogy egyáltalán tartok otthon zselatint. Már jó ideje messziről figyelem őt, különös tekintettel a termékfejlesztés legújabb vívmányaira, úgy is mint a főzés vagy a beáztatás nélküli zselatinpor. Lapformátumban szóba sem jöhetett volna, inkább a pszichoanalízis!

Így történt tehát, hogy a csokiprojekt keretében megszületett ez a csokimentes pályamű, ami mindenki másnak egyszerű panna cotta, számomra azonban egy gasztrofóbia legyőzése.

Narancsos panna cotta

4 dl tejszín
2 dl joghurt
4 ek. porcukor
5 g zselatin (ez fél zacskó, ha kötöttebb állag a cél, az egész zacskót is fel lehet használni)
1 tk. narancsvirágvíz (keleti boltokban kapható)
1 zacskó szicíliai kandírozott narancshéj
A tejszínt és a joghurtot lábosban összekeverem, belőle 4 evőkanálnyit kis tálkába különítek. A tejszín-joghurt keveréket melegíteni kezdem, a kis tálkában lévő részéhez adom a zselatint és jól elkeverem. Amikor langyosodik a tejszínes joghurt, hozzákeverem a zselatinos keveréket és továbbra is folyton keverem. Vigyázok arra, hogy ne főzzem, csak melegítsem mindezt. Belekeverem a cukrot, jól elvegyítem és leveszem a tűzről. Kissé kihűlt állapotában hozzáadom a narancsvirágvizet és szép poharakba adagolom. A teljesen kihűlt krémet a hűtőbe teszem és ott dermesztem tovább. Ezt a desszertet tehát nem lehet váratlan vendégeknek vagy hirtelen ötlettől vezérelve elkészíteni. Tálalás előtt művészeien elhelyezem az immár megdermedt krém tetején a szicíliai kandírozott narancshéjat.

The Chocolate Project, Part III
This time there is no chocolate whatsoever in this panna cotta but what a great leap forward it is for me to win my phobia of gelatine.