Kis séfeknek

Kislányom gyerekeknek szóló szakácskönyvet kapott, ami neki és barátnőjének nagyon tetszett, már több sütit is készítettek belőle és nekem sincs vele más bajom, mint a hitelesség komoly megkérdőjelezése. A franciából fordított kötetben európai országok jellegzetes édességei szerepelnek és addig nincs is gond, míg Németországot a stollen, Franciaországot a fatörzstorta, Nagy-Britanniát pedig a crumble képviseli kerti morzsa néven, ám a középhatalmi szintről lefelé elmozdulva komoly információs szakadék látszik tátongani. Kétséges ugyanis, hogy Macedóniában a mozaik müzli lenne a nemzeti  eledel és az egészen biztos, hogy Magyarországon nem a meglepetés rizs nevű csokis tejberizs, pláne nem norvégmintás pulóverben és fülessapkában elfogyasztva. Így aztán egyáltalán nem lehetek biztos abban, hogy az elég furcsa módon Napkirálynak nevezett keksz a bolgár társadalom milyen széles rétegeihez jut el, vagy tud-e egyáltalán a bolgár társadalom erről a képződményről. Pedig kár lenne kihagyni, mert a filológiai pontatlanság ellenére a keksz maga valóban gyerekbarát íze és az elkészítés egyszerűsége miatt egyaránt.

Napkirály
kb. 20 db

180 g liszt+egy kevés , amibe beleforgatod
2 tojássárgája
130 g vaj, megolvasztva
1 kk. sütőpor
4 ek. méz
3 ek. porcukor (szerintem elhagyható, amúgy is elég édes)
kevés rózsavíz a recept szerint Bulgáriában adnak hozzá, de el is hagyható, mert Mo-on nem kapható, pedig igen! Mi rózsavizes kézzel formáztuk a kekszeket, olyan Nigellásan.

Tedd az olvasztott vajat egy tálkába. Keverd hozzá a mézet, cukrot és a tojássárgáját.
Fokozatosan add hozzá a sütőporral elkevert lisztet. (Ha túl lazának tűnik a tészta, kevés lisztet még lehet hozzáadni.)
Tegyél egy kis lisztet egy tányérba. A tésztából gyúrj diónyi golyókat. Forgasd meg őket a lisztben, majd helyezd sütőpapírral bélelt tepsire. hagyj bőven helyet a golyók között, mert sütés közben megnőnek. Süsd 180 fokon 15 percig, vigyázz, meg ne égjen. Akkor sült meg, ha aranyszínű.
Corinne Albaut: Nemzetek édes ízei. Kis séfek konyhája. Orlando, Budapest, 2004.

Nyakleves után

A bárányka nyakából készült leves után nagyszerűen illett a delicious. májusi számában megjelent torta Gennaro Contaldótól, akinek már köszönhet ez a blog egy fantasztikus tortareceptet. Ez a mostani könnyedebb, frissebb, üdébb, tehát éppen egy Húsvét környéki bárányleves után kívánkozik. És micsoda elegáns és stílusos desszerthozzávaló a pezsgő, ami magában a tortában diszkréten, de egyértelműen érvényesül. A recept további óriási előnye, hogy az előírt másfél deci pezsgő felhasználása után maradó italt ésszerűen lehet hasznosítani, nehogy kárba vesszen!

Torta al limone e Prosecco, azaz Citromtorta proseccóval

vaj, kikenéshez
150 g liszt, plusz kevés a tortaformába
6 tojás
100 g kristálycukor
3 ek. olivaolaj (hidegen sajtolt piszkei bioolajat használtam)
150 ml Prosecco (Törley Charmant Doux-t használtam)
3 biocitrom lereszelt héja
1 citrom leve
1/2 tk. vaníliakivonat
1 tk. sütőpor

A sütőt előmelegítjük 180 fokra. Egy 23 cm átmérőjű kapcsos tortaformát kivajazunk-kilisztezünk. A hat tojás sárgáját a cukorral krémesre keverjük. Hozzáadjuk az olajat, pezsgőt, citromhéjat, citromlevet és a vaníliát. Ezután hozzáadjuk a sütőporral elkevert lisztet is.
Egy másik tálban kemény habbá verjük a tojásfehérjéket. Egy kanálnyi habot elkeverünk a tésztával, majd az összes többit is lazán, könnyedén. (Gennaro nagyon trükkös!)
A tésztát az előkészített tortaformába öntjük és 25 percig sütjük, majd 150 fokra csökkentjük a hőmérsékletet további 20 percre. Ezután kikapcsoljuk a sütőt, kinyitjuk az ajtaját, de bent hagyjuk a tortát kihűlni. Így – Gennaro szerint – nem annyira esik össze. Kihűlés után porcukorral megszórva tálaljuk. Kevés szederlekvárt is adhatunk hozzá – ezt már nem Gennaro javasolja, hanem én.

És miközben eszegetjük a pezsgővel átitatott tortát (tudom, hogy a prosecco nem pezsgő, hanem habzóbor, csak egyszerűsítem az életet), elgondolkozunk azon, hogy a gasztroújságok Magyarországon kapható vagy előfizethető példányaihoz miért nem jár mindaz a holmi, ami eredetileg igen. Nézzük csak, mi érkezett a májusi számmal az itteni ár mintegy kétharmadáért!
1. Délnyugat-angliai kempingkatalógus - enélkül talán még meglennénk valahogy, bár ki tudja, kinek mi hiányzik a boldogsághoz.
2. Jópofa ruhakatalógus – ehhez egy kislányt is be kell szerezni, mert azok szeretik az ilyeneket nézegetni, de ha már megvan, akkor jó szórakozás.
Gasztrokomolyra fordítva a szót:
3.  A delicious. magazine Wicked desserts című füzete tele az előfizetésem előtti példányokból kigyűjtött desszertekkel.
4. Fairtrade-csokis receptfüzet, amiből már készült, igaz, nem Fairtrade-csokival, egy krémsajtos brownie, nemsokára jön ide is.

No comment. Már eleget panaszkodtam, legyünk pozitívak: az újságból kikandikáló sárga cetlik a megfőzendő recepteket jelölik. És sok van belőlük!

Segítsüti a Tintalevesről

Ez a süti igazán különleges lesz és egyáltalán nem azért, mert még nem szerepel brownie a Tintalevesen. Hanem azért, mert ez a brownie azé a kedves Tintaleves-olvasóé lesz, aki a legtöbbet ajánlja érte!
Ilyen még nem volt: Nemisbékának köszönhetjük  a sütiárverés ötletét és a szervezés oroszlánrészét. Szívmelengető volt az utóbbi hetekben figyelemmel kísérni a Segítsüti kibontakozását, a sok ötletet és odaadást, amit a gasztrobloggerkollégák, csatolt részeik és még sokan mások hozzáadtak az ügyhöz. Az ügy nemes: az árverésen a sütikből befolyt összegből egy anyaotthonnak vásárolunk számukra fontos holmikat.

Hogy megy ez?
1. Aki szeretne a sütire licitálni, kommentben jelezze. A licit 1000 Ft-ról indul, onnantól szabadon lehet emelni a tétet, nyilván értelmes és kerek összegekkel.
2. Azé a süti, aki a licit lezárásáig (április 2-án éjfél) a legmagasabb összeget ajánlotta.
3. Az immár boldog sütitulajdonossal emailben (tintaleves kukac yahoo. com) megtárgyaljuk az átadás mikéntjét. Budapesti licitálóval személyes átadást bonyolítunk, másokkal megreszkírozzuk a postai feladást. A Tintaleves segítsütije erre az eshetőségre (is) lett kalibrálva, a brownie-nak kifejezetten jót tesz, ha néhány napig áll és a törődés sem okoz nagy kárt benne. Az ízét pl. egyáltalán nem befolyásolja.
4. Személyes találkozás esetén a pénzátadás is megtörténhet, postai ügyintézéskor azt is átutalással intézzük. A részleteket emailben lelevelezzük.

A kedves potenciális licitálók és sütievők megnyugtatására közlöm, hogy nem a képeken látható brownie a tét, ezt a tegnap negyedik születésnapját ünneplő gyermekem ovis csoportja falja fel a mai ebéd után, a licit nyertese saját, személyre szólóan és frissen sütött brownie-t kap!

Márványos brownie
200 g étcsoki
200 g fehércsoki
250 g vaj
300 g kristálycukor
4 tojás, felverve
140 g liszt

Jópofa minta sütés előtt

A sütőt 180 fokra beállítjuk és kivajazunk egy 23 cm-es brownie-tepsit (én rendes magyar téglalapalakút használok, és minden rendben van vele). A két csokit külön-külön vízfürdőn megolvasztjuk, beletesszük a vaj felét, azaz mindkettőbe 125 g-ot. (Mikrózni is lehet, az nem tudom, hogy működik.) Amikor a csoki és a vaj felolvadt, 150-150 g cukrot és 2-2 tojást adunk a két csokis keverékhez, majd 50 g lisztet keverünk az étcsokishoz és 90 g-ot a fehércsokishoz.
A csokis keverékeket felváltva a tepsibe kanalazzuk és igyekszünk mozaikszerű mintát kialakítani (ez nem könnyű egy folyós állagú tésztával, de a végén majd mindegy lesz). A márványozottságot a váltott kanalazás mellett úgy fokozhatjuk, ha egy hústűvel vagy pálcikával a kétfajta csokit egymásba húzgáljuk. Ekkor megkockáztatjuk, hogy a végén minden összefolyik (ezt a tapasztalat mondatja velem).
35 percig sütjük, illetve addig, amíg a brownie közepe sem folyós már, de szárazra ne süssük. Teljes kihűlés után vágjuk kockára.

Sütés után, ovisok előtt

A brownie műfajáról még annyit, hogy teljesen direkt nem légies, könnyed és habos, ez egy tömény csokis süti. Amiért sokan  rajonganak, tehát licitáljatok bátran!
A recept forrása: Good Food

Bor és olivaolaj

A Good Food és a delicious. után sajnálatos módon* újabb magazinnal bővült a feltétlenül megszerzendő angliai sajtótermékek listája. Ez pedig az olasz konyha minden elképzelhető aspektusával foglalkozó Taste Italia. Már Jamie Oliver is elévülhetetlen érdemeket szerzett az olasz olivaolajtengerek és parmezánhegyek eltüntetésében, ám a talján agrármarketing nem állt meg nála, külön lapban zúdítják a brit felvevőpiacra a provolonét és a nullás lisztet.
Amely lap igazán kívánatosra sikeredett, leány legyen a talpán, aki ezek után nem rohan olaszul tanulni, nem jelentkezik azonnal pugliai főzőtanfolyamra vagy nem készíti el az alábbi töltött kiflit.
Első látásra nem tűnik ez a kifli nagyon különösnek, ilyet csinál minden nagymama szombat délutánonként. A recept azonban felfedi a különbséget: míg a magyar vajjal és tojással, az olasz nonna fehérborral és olivaolajjal operál. Az eredmény puha, nem nagyon édes, könnyen kezelhető tészta, amit más célra, akár sós változatban is el tudok képzelni.

Töltött kifli
(angolul: Abruzzesi biscuits, olaszul: Celli ripieni)

A tészta:
500 ml fehérbor
200 ml olivaolaj (első sajtolás)
2 tojás, felverve
100 g cukor (legközelebb kicsit többet teszek)
800 g olasz ‘00′ liszt (Vitamilt használtam, megtette)

A töltelék:
600 g feketeszőlődzsem (ehelyett sárgabaracklekvárt használtam, rengeteg töltelék maradt, talán elég lenne 400 g)
1 citrom héja
250 g darált mogyoró (pirított diót használtam)
2 ek. vaníliaesszencia (mivel nem tudom, hogy mi ez, 1 tk. vaníliakivonatot alkalmaztam)

Külsőleg:
2 tojás, felverve
1 ek. édes likőr (Grand M*rnier volt itthon)
200 g porcukor (ennyi azért túlzás, egy része pl. mehet a tésztába)

A sütőt 200 fokra állítva bekapcsoljuk.
Elkészítjük a tésztát. Az olajat a borral és a cukorral felforraljuk, 10 percig kis lángon főzzük, majd félretesszük hűlni. Ezután hozzáadjuk a tojásokat és a lisztet. Rugalmas tésztává gyúrjuk.
A töltelékhez összekeverjük a hozzávalókat. A recept szerint ekkor nyomózsákba kell tenni a tölteléket, én kiskanállal oldottam meg a töltést.
A tésztát részletekben (merthogy rengeteg lesz, aki nem akar egész délután olasz kifliket gyártani, felezze meg a mennyiségeket) 5 mm vastagra nyújtjuk. 10 cm átmérőjű kiszúróval köröket szúrunk ki, azok egyik felébe kiskanállal kevés tölteléket helyezünk, a másik felét a felvert tojással megkenjük a jobb záródás érdekében (a recept ezt nem csinálja, hja, az olasz gondtalan nép), majd a tésztát félbe hajtva helyes kis félholdakat-kifliket hajtogatunk, a szélét finoman lenyomkodjuk. Ezt a műveletet nagyon sokáig csináljuk, a lehulló széleket is hasznosítjuk.
A mázhoz összekeverjük a tojás a likőrrel, megkenjük vele a kifliket, majd az előmelegített sütőben mintegy 12 percig sütjük. A megsült kifliket porcukorral megszórjuk.

*Sajnálatos módon, mert 1. újabb függőség van kialakulóban; 2. nem férnek el az újságjaim; 2. nem férünk el mi; 3. M. barátnőm újabb hoznivalóval terhelheti súlyos bőröndjét.

Hagyománytisztelet

Mondhatni, túlzott hagyománytisztelet. Mert én itt hiába próbálkozom mesés újdonságokkal: olasz túrós-diós tortával, diós csokitortával, vagy éppen mennyei fagylalthabbal, mi fogy el kettő perc alatt, míg a felsorolt csemegéket kerülgethetem napokig? A teljesen átlagos, szokványos, unalmas és semmiféle újdonságot vagy kihívást nem nyújtó meggyes piskóta. Vagy szilvás. Vagy sárgabarackos. Igen, az, amit a műveltebbek egyensúlytésztának hívnak és anyáink minden klasszikus receptkönyvében szerepel. És ezért engem egyáltalán nem izgat…na, ha nem lenne rá mindent elsöprő társadalmi megrendelés a családban.
De most kifogtam a gasztronómia evolúcióját megakasztó maradiakon: Nigella eredetileg áfonyás receptjét alkalmazva átalakul a tészta, ám az ízélmény ugyanaz lehet, mert ez is rekordidő alatt szokott elfogyni.

Meggyes piskóta

20 dkg vaj, olvasztva
20 dkg liszt
1 tk. sütőpor
20 dkg cukor
3 tojás
reszelt narancshéj (ha kapunk biót)
pár csepp narancsvirágkivonat (arab élelmiszerboltokban kapható)
Tetejére:
20 dkg kimagozott meggy (vagy szilva vagy sárgabarack)
2-3 dkg szeletelt mandula
1-2 ek. kristálycukor

A vajat jól kikeverjük a cukorral, majd egyenként a tojásokkal. A keverékhez adjuk a sütőporral elkevert lisztet, majd a narancshéjat (ha használunk) és a narancsvirágkivonatot. A tésztát kivajazott, kilisztezett sütőedénybe öntjük, elegyengetjük. A tetején elterítjük a gondosan kimagozott gyümölcsöt, amit megszórunk szeletelt mandulával, arra pedig kristálycukrot hintünk, hogy sütés közben szépen karamellizálódjon. 180 fokon sütjük olyan 40 percig.

Too Much Tradition
By too much tradition I mean the absolute negligence of such gems as Gennaro’s ricotta and nut cake, Nigel’s walnut and chocolate cake and Sophie’s frozen chocolate mousse by my family. They prefer the ordinary and the traditional, like cherry/plum/apricot pie which I managed to twist around so that it wouldn’t be so utterly boring for me to prepare. I used Nigella’s recipe which has orange blossom water inside the dough and almond slices on the top.

Enyh

A hőség óriási kreativitásra késztet. Hogyan együnk és főleg etessük családunkat úgy, hogy ahhoz semmilyen módon ne emelkedjen a lakótér amúgy is elviselhetetlenül magas hőmérséklete? Hozzátéve, hogy a családunk tagjai velünk ellentétben nem szeretnének reggelire sajkrémmel megkent korpovitot, ebédre, majd minden azt követő étkezésre salátát enni. Miközben ezen a problematikán még dolgozom, az édességek frontján sikerült megtalálni az ideális kánikulai megoldást. Az majd külön dolgozat tárgya lesz, hogy miért találok én mindig az édességek frontján megoldást, miért nem például a zöldségfelfújtak között, addig is örüljünk annak, amink van, és ez pedig nagy kincs, azaz egészen kicsi, Zsuzsától ebéd- és könyvklubunk keretében kölcsönzött mikroszkópikus méretű szakácskönyvecske Sophie Grigsontól. Amilyen kicsi ez a könyv, annyi jó recepttel van tele és a szerző stílusa, amely, mint tudjuk, lényegi tartozéka egy szakácskönyvnek, egészen magával ragad.
A kánikulai desszert készítése elég körülményesen indul és bevallom, hogy elkészítése után sem teljesen világos számomra, miért kell barkácsolással kezdeni a munkálatokat. Nyilván nem emelkedett meg nekem annyira, mint kellett volna, másfelől miért kéne egy fagyasztott dolognak megemelkednie?

Kávés csokoládé fagylalthab
8 személy részére

250 g nagyon jó minőségű étcsokoládé, darabokra törve
1 ek. instant kávépor
4 tojás, szétválasztva
125 g cukor
300 ml habtejszín

Először barkácsolunk: egy 14-15 cm átmérőjű szuflé edényt körbekerítünk egy 10-15 cm széles és az edényt körbe érő hosszúságú sütőpapírral oly módon, hogy a papír olyan 5 cm-rel emelkedjen az edény széle fölé. Celluxszal rögzítjük a sütőpapírszeletet, belülről megkenjük íztelen olajjal.
A csokit vízfürdőben felolvasztjuk a kávéval és 2 ek. vízzel, majd hűlni hagyjuk. A tojássárgákat sűrűre és világosra verjük a cukorral, ebbe keverjük a lehűlt olvasztott csokit. A tejszínt felverjük, a csokis keverékhez adjuk, majd a kemény habbá vert tojásfehérjéket is.
A máris nagyon finom habot az előkészített formába öntjük, a tetejét elegyengetjük és a mélyhűtőbe helyezzük. 3-4 óra után már kellően fagyott állapotba kerül, de még kanalazható. A papírgallért természetesen eltávolítjuk fogyasztás előtt.
Forrás: Sophie Grigson: From Sophie’s Table. Penguin Books, London, 1996.

Személyes tapasztalat: az íze, állaga egészen fantasztikus. Mondjuk nem valami könnyű desszertke, de nem kell, sőt, nem lehet sokat enni belőle. További variációként el tudom képzelni whiskys krémlikőrrel, kávélikőrrel való ízesítését. És azt is, hogy egyszemélyes adagokban lehetne fagyasztani, a papírbarkácsolás merész elhagyásával. Abban pedig nyerstojáskerülőként csak bízni tudok, hogy a fagyasztás minden olyasmit megfagyasztott, amiért nem szeretek nyers tojást enni.

Sophie Grigsontól a napokban még egy fenséges halas receptet elkészítettem, ha Zsuzsa engedélyt ad rá, meg fogom osztani.

Mindenki fagyit gyárt:
Ch&V: Levendulás-fehércsokis és meggy pisztáciapesztóval
DV: Gyümölcsjégkrém
Fakanál: Tojáslikőrös
Fűszeres Eszter: Krémsajtos málna
Zsuzsa a Mézesmadzagon: Málnaszorbet
Kakaóscsiga: Matcha
Ízbolygó: Csokis-rumos-meggyes
Korábbi fagylaltok tára Mammánál

Heatwave vs chocolate mousse
These days or precisely weeks see a significant heatwave in Budapest. I’m quite depressed about it and the prospect of not standing it at this age, what will happen when I’m 64? In the meantime I prepared a wonderful depression-soothing frozen chocolate mocha mousse from a tiny booklet of Sophie Grigson that I’ve recently borrowed from a fellow blogger.

A magyar baklava

… de hívhatnánk keleti rétesnek is, ha már egyszer kísérletezünk… És utazunk, mert ehhez a témához sokat kell utazni és közben persze enni.
Már több alkalommal kiderült itt, hogy lenyűgöznek a gasztronómiai összefüggések. Annak felfedezése, hogy az angoloknak is van kiköpött (na talán ez itt nem a leghelyénvalóbb jelző) panna cottájuk és a megszólalásig a mi pogácsánkra hasonlító scone nevű teasüteményük, hogy Isztambulban járva szinte minden tésztaétel beazonosítható egy magyar megfelelővel, hogy az olasz spagetti és a kínai tészta szoros kapcsolatban állnak egymással és Johanna blogját olvasva az általa hagyományos osztrákként leírt ételeket mi hagyományos magyar ételeknek tartjuk (ez utóbbi élmény nem nyűgözött azért annyira le, de nem nyitottam vitát).
És milyen izgalmas felfedezni az egymástól időben és térben távol létrejött receptek rokonságát, időnként azonosságát. Arról, hogy ez és ez közeli rokonok, írtam is, mert olyan nagy hatással volt rám a felismerés. Ez és ez is közeli kapcsolatban állnak egymással, milyen érdekes!
Az én magyar baklavám nem a természetes evolúció szerves következménye, inkább játék a lehetőségekkel és az összefüggések szelíden erőltetett létrehozása. A magyar baklava rétestésztába töltött dió- és gyümölcstöltelékből áll, gyakorlatilag két édesség összevonása.

Magyar baklava, avagy keleti rétes

20 dkg hántolt mandula
20 dkg dió
20 dkg mogyoró
20 dkg lágy barnacukor
15 dkg aszalt szilva
20 dkg reszelt alma
20 dkg vaj, megolvasztva
1 csomag (14 dkg) réteslap (házi készítésű: ld. itt)

A sütőt 200 fokra melegítjük. A mandulát, diót és mogyorót sütőlapon szétterítve enyhén(!) megpirítjuk, langyosra hűtjük, a dió és mogyoró héját, amennyire lehetséges, lemorzsoljuk. Durvára vágjuk az összes diófélét. Ízlés szerint vághatjuk durvábbra vagy egészen finomra, szinte őröltre. Az aszalt szilvát egészen finomra vágjuk. Összekeverjük a felvágott dióféléket és az aszalt szilvát, hozzáadjuk a reszelt almát és a cukrot.
Kivajazott tepsit úgy béleljük ki hat réteg réteslappal, hogy minden réteget megkenünk olvasztott vajjal. A diós keveréket rásimítjuk a rétesre és ismét elkezdjük rétegezni a réteslapokat, egyenként megvajazva azokat. 200 fokon kb. 15 percig sütjük. Kihűlve háromszögekre vágva tálaljuk.
Vaníliafagylaltot és gyümölcsöt lehet mellé kínálni.

Köszönet Beatbullnak a leleményes kiírásért és a VKF. 15. fordulója lebonyolításáért.

In the 15th round of VKF, the Hungarian gastroblog event, we are faced with the serious challenge of gastronomical experimenting. My experimental dessert is a crossover between East and even farther East: Hungarian baklava, half way between Hungarian strudel and Middle Eastern baklava.

Az angol panna cotta

Mindig lenyűgöz, ha összefüggéseket fedezhetek fel távoli országok ételei vagy akár távoli ételek országai között. Hasonló esetem volt már a muffinnak kinéző, ám sokkal előkelőbb friand-nal és most itt az “angol” panna cotta.
Az olasszal kezdődött: szerettem, ettem, elkészítettem a magamét, fel sem merült bennem, hogy lehetne másképp.
Az angollal folytatódott: az egyik angol gasztroújságomban találtam egy lemon posset nevű receptet, ami éppen alkalmasnak látszott egy nehezebb húsétel utáni desszertnek.
Ám az összefüggést még mindig nem láttam. A megvilágosodást Mamma hozta el kiváló panna cottás posztjával, amely elvezetett arra a felismerésre, hogy az eredeti olasz panna cotta hajszálra azonos az én jelenlegi angol csemegémmel. A körülményes fogalmazásom oka az, hogy a két desszert evolúciója éppen ellentétes irányú: a panna cottába később kezdtek sűrítő anyagot tenni, a posset pedig mára vált mindenféle egyéb hozzávalótól mentes főtt tejszínkrémmé.
A lényeg, hogy eljutottunk egy finom, egyszerűen elkészíthető, aránylag könnyű(vé tett) édességhez.

Citromos tejszínkrém, azaz lemon posset
Hat személyre

600 ml tejszín (angolul double creamet írnak, hát írjanak, ilyen nálunk nincs)
200 ml házi joghurt (ez saját hozzáadás, a könnyűvé tétel jegyében)
140 g cukor
2 nagy citrom (bio) reszelt héja és leve

A tejszínt a cukorral lassan felmelegítjük és három percig alacsony lángon főzzük, majd hagyjuk kihűlni. Hűlés közben hozzáadjuk a joghurtot.
Hozzáadjuk a citromlevet és héjat és jól felkeverjük. Hat kehelybe, szép pohárba vagy ilyesmibe öntjük és olyan 3 órát hűtjük. Szederlekvárt kanalaztam a tetejére, de mást is lehet: gyümölcssalátát, citromhéjat, elmorzsolt kekszet stb.
James Martin receptje alapján: Good Food, 2008. január p. 135.

Jobb időkre várva

Válságos időket él át ilyenkor tavasszal a főző ember (feltéve, ha a nők akár csupán nyelvi értelemben szerepelhetnek így). A téli zöldséget-gyümölcsöt már, a tavaszit még nem lehet lelkileg feldolgozni. Mert kinek nem jelent frusztrációt, hogy a narancs szivacsos, a mandarin csupa mag, az alma töppedt, a banán meg már kijön  a gyerekek fülén. Másfelől viszont a valóban egyre nagyobb mértékben megjelenő friss zöldségek komoly kérdéseket vetnek fel. Most az árukról nem is ejtenék sok szót, mert a magánügyem, hogy hány gyerekem van, az meg különösen, hogy ha eléjük teszek egy szép tál spárgát vinaigrette mártással, akkor az esetlegesen jelen lévő felnőtt személynek, pl.  vendégnek, illetve az egyáltalán nem esetlegesen jelen lévő szülőnek nem éppen a spanyol etikettnek megfelelő sebességgel kell falatoznia, hogy neki is jusson (egynél több). Arról azonban már egyetemesebb kitekintéssel lehetne szót ejteni, hogy milyen körülmények között és hatásra nőnek ezek az áprilisban kapható zöldségek, amikor is (a mai időjárásjelentés szerint) Paks környékén éjszaka mínusz egy fok várható.

Szerencsére felesleges egyetemesen kitekintenem és azon elmélkednem, vegyek-e primőr zöldséget avagy nem, mert a kérdés eldöntéséhez bőven elég a kamrába betekintenem. Krumpli, hagyma és alma áll halmokban, nagyjából elképzelhető állapotban. Ételt ki nem dobunk, tehát kitaláljuk az ésszerű hasznosításukat, mielőtt rátérünk a harsogó újakra. Ezzel jól elleszek ezen a héten.

 Almás palacsinta tepsiben

25 dkg liszt
3 tojás
0, 5 l tej
0,5 dl olaj
csipet só
4-5 alma (nagylyukú reszelőn lereszelve)
10 dkg porcukor
Tetejére:
fahéjas porcukor, lekvár

A tojást csomómentesre keverem a liszttel és egy kis tejjel, majd a tejet apránként tovább adagolom a tésztához. Az olajat és a csipetnyi sót is a tésztához adom, ismét jól elkeverem. Végül a palacsintatésztához adom a reszelt almát és a porcukrot. Az almás tésztát jól megolajozott sütőedénybe töltöm úgy, hogy a tészta kb. 3 cm vastag legyen. (Ha vékonyabb, kiszárad, ha vastagabb, nem sül át. Legalábbis úgy, ahogy én szeretem.)
200 fokos sütőben addig sütöm, amíg szép aranybarna nem lesz a teteje, a széle barnulhat erőteljesebben. Melegen tálalom fahéjás cukorral vagy ízlés szerinti lekvárral. Nagyon jól megy hétköznapi ebédre zöldségleves utáni második fogásnak.

A recept ihletője a finn pannukakku. Ez egy tepsis palacsinta, amit minden csütörtökön sárgaborsóleves után kapnak a finn menzákon étkező diákok és egyéb dolgozó emberek. Az alma nálam változatossági és elhasználási okokból került bele. Kezdetben serpenyőben sütöttem ebből a tésztából is palacsintákat, de a fenti módon elkészítve nem kell napokig olajszagban élni és amúgy sem hátrány, hogy kevesebb olaj fogy.

Pancake with apple

This period of the year is rather painful for a cooking addict. Winter stuff is so boring and its quality is on the decline. Kids get bored with eating banana and mums get bored with using root vegetables. New vegetables are readily available but their price and taste make me wait another month for the real thing. Until then this is the time for cleaning cupboards and larders. Of almost dried-out apples, for example.

250 g plain flour
3 eggs
500 ml milk
50 ml oil
small pinch of salt
100 g caster sugar
4-5 apples
To serve: cinnamon sugar or any jam you prefer

What you basically do, is a pancake batter by mixing the first six ingredients into a smooth mixture. Add the coarsely grated apples and pour the batter into a well-oiled baking dish so that it comes up about 3 cm in it. Bake at 200 degrees for as long as it gets golden brown all over and a bit darker brown at the edges. Serve with cinnamon sugar or your favourite jam. Great weekday second course after a good vegetable cream soup.