Zöld karácsony

Egészen biztos vagyok abban, hogy a Mikulás is örül annak, hogy mi itt ilyen környezetbarátak vagyunk igyekszünk lenni. Nézzük, mit tehetünk a környezetünkért ünnepek idején. Ismét a Good Food pontokba szedett listája (Good Food, 2007. december, 183. o.) alapján tekintjük át, mennyire vagyunk zöldek karácsonykor. Saját megjegyzések zölddel (naná).

1. Vásárolj helyben. Karácsony táján is a helyi henteshez, zöldségeshez és termelői boltba térj be. Bár ez még nem automatikusan jelenti azt, hogy a náluk kapható áru helyben készült vagy termett. Vásárlás előtt ellenőrizd a származási országot, a hús esetében kérdezd meg, hogy helyben született, nevelkedett-e az állat, mielőtt a helyivágóhídon végezte volna.
   A származási országig rendben van a dolog, a hússal kapcsolatban kétlem, hogy széleskörűen ilyen információ hozzáférhető Magyarországon. Ahol járok, meg szoktam kérdezni az áru eredetét, furcsán is néznek rám a piacon.
2. Szervezz ügyesen. Az Egyesült Királyságban a karácsonyi ünnepek alatt több mint 3 millió tonna szemét gyűlik össze, ebből 160 ezer tonna élelmiszerből adódik. Egy család az élelmiszerek átlagosan harmadát dobja ki. A legtöbb bolt legfeljebb két napig tart zárva az ünnepek alatt, tehát felesleges felhalmozni. Ennek a legjobb ellenszere az előzetes tervezés és a bevásárlólista vezetése.
   Kiváncsi lennék a vonatkozó adatokra nálunk. Tényleg a tervezés a kályha, amitől érdemes elindulni ebben a stresszes időszakban.
3. Adj zöld ajándékot. Segítsd a Sierra Leone-i asszonyok tojástermelő összefogását vagy egy indiai falusi bolt felállítását.
   Itt aztán komoly eltéréssel találkozunk kulturálisan és főleg gazdaságilag. Nem hiszem, hogy az óvónéni különösebben meg lenne hatva, ha egy ghanai tehén fenntartásában való részvételt kapna tőlünk karácsonyra. (Viszont biztosan tiszta őrültnek tartana.) De nem is kell ilyen messzire menni, addig sem, míg eljutunk a fejlett Nyugat felelősségvállalási szintjére, hogy zöld ajándékot adhassunk. A zöld ajándék nemcsak attól zöld, hogy általában nem terheli a környezetet, hanem attól is, hogy a megajándékozott környezetét sem terheli. Azokat az ajándékokat szeretem, amelyeket meg lehet enni, inni vagy magunkra lehet kenni. Az utóbbi problematikusabb, tehát maradjunk az előbbieknél. A helyi bor, fűszer, méz, csoki stb. egészen biztos hasznosan felhasználható bármely háztartásban. Örömmel vennék további ötleteket helyben előállított ajándékra.
4. Egyél helyit. Üdülés alatt is.
   Bárhol járunk, igyekszem előre és a tett színhelyén is megismerni a helyi termelőket, jellegzetességeket. Ezt segíti a nyáron életbe lépett rendelet a falusi vendéglátásról, amely szerint a háznál előállított élelmiszert bizonyos határig adómentesen lehet helyben értékesíteni.
5. Kevesebb csomagolást. Ilyenkor sokkal többet vásárolunk, ami a szemétre kerülő csomagolóanyagok mennyiségét is növeli. Vásárolj minimálisan csomagolt árut, azt is újrafelhasználható anyagból, tejet pedig a tejesembertől rendelj, így kevesebb karton- és műanyagcsomagolást használsz el.
   Újabban egyre több helyen kérdezik meg, hogy kérek-e műanyag szatyrot, amire büszkén mondhatom: dehogy kérek, hoztam magammal. Az ajándékokat is érdemes minimál- vagy házilag reciklálható csomagolással ellátni. Hogy ez milyen? A minimálcsomagolás nincs is, vagy csak egy szalag, rafiaszál, fenyőág magán az ajándékon. Házilag reciklálható pl. a merített papír, amelyet később dobozbevonásra, ismét csak csomagolásra, gyerekeknek kivágásra lehet használni. Az újságpapír is lehet stílszerű csomagolóanyag bizonyos tárgyakhoz, főleg férfiakhoz illik. Aztán vannak olyan ajándékok, amelyeket nem nagyon lehet becsomagolni. Egy fürdőbelépőt, színházjegyet, újságelőfizetést nehezen lehetne túlcsomagolni. És ki tudja meghaladni idei karácsonyi ajándékomat becsomagolhatatlanságban: gyerekszobafestés.
6. Vásárolj élelmiszert az interneten. Ez zöldebb megoldás, mint a szupermarketbe járkálás.
   És az sem mellékes körülmény, hogy a lisztet markos fiatalemberek cipelik fel a második emeletre.
7. Még a buli is legyen zöld. Nem igaz, hogy a papírpoharak és -tányérok reciklálhatók. A vízhatlanság érdekében viselt bevonatuk miatt ugyanúgy a hulladéklerakóban végzik, mint a műanyag evőeszközök. Az igazi poharakat és fém evőeszközöket el kell mosni, de legalább a mosogatógép kevesebb energiát és vizet használ, mint mi kézi mosogatáskor.
   Nálunk még műanyagtányér sincs, nemhogy papír. A zöld szempontok mellett azért sem, mert az ételnek abban semmi íze. Ismét csak kiváncsi lennék arra, mi terheli egy nagyobb rendezvény esetében jobban a környezetet: az eldobható kellékek vagy a több száz tányér és pohár elmosása. Józan eszemmel az előbbire tippelnék, hiszen ott figyelembe kell venni az előállítás során okozott terhelést is.
8. Ünnepelj hazai borral és pezsgővel. Ha ezt a BBC kiadásában megjelenő Good Food leírhatja, akkor mi is.
9. Kényeztesd magad itthon. Az ünnepek alatt többet utazunk. Minden utazás környezetszennyezéssel jár, ezen nincs mit szépíteni. Lehet azonban puha módon is üdülni: lesiklás helyett sífutni, jetski helyett csónakázni, autós kirándulás helyett kerékpározni, ál-helyi mütyür szuvenír helyett helyi élelmiszert venni.

A Good Food cikke alapján nagyon szabadon. További ötleteket szívesen látnék megjegyzés vagy saját blogbejegyzés formájában. Minden kedves olvasómnak szép zöld Karácsonyvárást kívánok!

Green Christmas
Adding my own routines and comments to the Good Food list (December issue, p. 183) on an environmentally conscious Christmas.

Zöld konyha

A Good Food szeptemberi száma a gasztronómia környezeti aspektusával foglalkozik. Tízpontos listát közölnek például arról, hogyan legyünk zöldebbek a konyhában. Nem csupán észosztás következik, színessel a saját kialakult rutinomat, illetve a még fejlesztendő gyakorlatokat írom le.

1. Vásárolj helyben helyi termékeket. Vásárolj keveset és gyakran, így nem kell több mázsányi holmit hetente hazahordani. A piacok rendszerint olcsóbbak a szupermarketeknél, a hentesnél kapható hús eredete nyomon követhető és éppen annyit adnak, amennyire szükség van. Emellett a helyi üzletek látogatásával a pénzünk is a helyi közösségnél marad.
   E pontnak betű szerint megfelelek. Évek óta nem jártam hipermarketben, aminek számos és számos fajta oka van. Piacokon és több kisebb boltban vásárolok. Egy bizonyos szupermarketbe azért járok, amely azonban nem a város szélén van, nem vágnak át az akcióikkal, igaz, hogy magasabb árak mellett, de nagyon tisztán és rendesen tartják boltjaikat, amelyekből kettő is van a közelünkben és széleskörű kulináris kínálatot tartanak. (Belátom, hogy ez a bevásárlási gyakorlat idő- és pénzigényes.) A helyi közösségnél tartott pénz Magyarországon sokkal nagyobb körben, talán az egész országra érthető.
2. Egyél szezonálisan. Az élelmiszerek fele importból származik, az előállításuk és szállításuk során megtett kilométerek (food miles) hozzájárulnak a károsanyag-kibocsátáshoz. A legzöldebb élelmiszer a helyben termesztett organikus, azaz biotermék, utána következik a helyben termesztett szezonális. Angliában működnek termelői piacok (farmers’ market), valamint zöldségdobozt lehet rendelni heti kiszállításra helyi termelőktől.
   Problematikus kérdéshez érkeztünk. Az egyértelmű, hogy nem veszünk új-zélandi bárányt és chilei szilvát. De mi legyen a helyettesíthetetlen és Magyarországon semmilyen évszakban nem termő vagy nem előállított élelmiszeripari termékekkel? A betevő guacamole-nk nélkül még csak meglennénk, valamint gyerekkoromban nem kergettek az asztal körül, ha nem ettem spanyol khakiszilvát, de ha ebből az elvből kiindulva nem tehetnék többé parmezánt a spagettimre, akkor bizony elfogna a légszomj. Talán lehetne így módosítani a főszabályt: olyan importélelmiszer megvásárlása a környezettudatos háziasszony számára is megengedett, amely az adott országban semmilyen más évszakban nem terem (pl. citrom), illetve nem helyettesíthető helyi termékkel (parmezán). Rugalmasan értelmezett környezettudatosság, erős engedmény a gasztronómia oltárán. És nyugodtan hívjatok megalkuvónak.
3. Mellőzzük a műanyag csomagolást. Nagy-Britanniában minden héten 150 millió műanyagzacskót használnak fel. Hordjunk magukkal bevásárlótáskát és ne fogadjunk el műanyagzacskót. A csomagolóanyagokból adódik a kommunális hulladék egyharmada és egy átlagos háztartás élelmiszerre fordított kiadásainak hatoda. Vegyünk tehát kimért árut és azt is kérjük papírba. A tejesdobozhegyeket pedig a tejesembernél megrendelt tejjel csökkenthetjük.
   Hát ebben nagyon jó vagyok. Kicsit túl jó. Mert nem biztos, hogy sikerül magamról kedvező és rokonszenves képet kialakítanom abban a boltban (az összesben, ahová járok), ahol hangosan, hadd hallja mindenki, utasítom vissza a műanyagzacskót és még magyarázatot is fűzök hozzá nem titkolt népnevelési szándékkal. (Szinte) soha nem veszek “túlcsomagolt” terméket és bevásárlótáska-gyűjteményem a párját ritkítja. Kosaraimról már nem is beszélve. Nem esem át azonban át a ló túlsó oldalára, mert jól emlékszem még arra az időre, amikor a hentes csöpögő, sehol sem záródó papírban adta át a húsdarabot, a közértekben mosogatóvízre hasonlító lében úszott a zacskós tej, amelyet rendkívül gusztusos felmosórongyba lehetett törölni. Csomagolni tehát kell. Egy darab sajtnak azonban felesleges három csomagolóanyagot adni, mint a helyi sajtboltomban, a tortalapot sem feltétlenül kell olyan merev műanyagformában csomagolni, amely aztán a fél kukát elfoglalja. Persze máskülönben nem lehetne károsodás nélkül ideszállítani több ezer kilométerről. De miért is kell nekünk a tortalap és sok minden más importból? Aztán itt van a dobozos tej kérdése. Az italos doboz előállítása az egyik legenergia- és anyagigényesebb folyamat a csomagolóanyag-gyártásban. A reciklálása szinte reménytelen, illetve óriási energia- és szállítási igényű. A mindennapokban azonban sokkal praktikusabb és még a friss tej is tovább áll el benne, mint zacskóban. Itt még fejlődésre van szükségem. Abban viszont nem vagyok biztos, hogy a papírcsomagolás környezetbarátabb, a lelkiismeretünkre azonban jó hatással van. Az is valami.
4. Termessz magad! Nem kell kertes házban lakni ahhoz, hogy erkélyen vagy ablakpárkányon fűszernövényeket, sőt, salátaféléket, paradicsomot és fokhagymát termesszünk (erről ugyanebben a lapszámban külön cikk szól). Használjuk ki a természet ajándékait és szedjünk permetezőszermentes erdei bogyókat.
   Fűszernövényeim konyhai hasznuk mellett összes erkélyeink díszei. A globális felmelegedés kedvező mellékhatása, hogy a szívósabbak (nálam: rozmaring, levendula, szurokfű, majoranna) áttelelnek. A természet ajándékai közül eddig csak csipkebogyót tudtam elfogadni.
5. Főzőcskézz okosan! Most szó szerint kell érteni a retró-hangulatú felhívást. Ha a fedőt a fazékon hagyjuk, ha csak annyi teavizet teszünk fel forrni, amennyire éppen szükség van, ha akkora lábast teszünk a gázrózsára, amekkora ráillik, ha kuktát használunk vagy emeletes gőzölőt, avagy egyszerre főzünk több adagot, akkor kevesebb energiát használunk fel.
   Takarékos vagyok és ésszerű. A felesleges vizet a növényekre öntöm, nem a lefolyóba, a zöldségek főzővizét általában fel tudom használni levesalapnak, nem mosogatok folyóvízben és a családban senki nem folyatja a vizet fogmosás közben, ami a gyereknevelési eredményeim egyik csúcsa. A kuktától viszont félek, annak ellenére, hogy még sosem hallottam kukta okozta balesetről. Bambuszgőzölőt nemrégiben szereztünk be. Kétszintes.
6. Dolgozzon a víz. Állítsd a mosogatógépet öko-programra és csak akkor használd, amikor tele van pakolva mosatlannal. A palackos vizet helyezd tiltólistára, inkább tarts a hűtőben egy kancsó csapvizet. Öntözd a növényeket a mosogatótál tartalmával.
   A mosogatógép helyett magamat állítom öko-programra. A legutóbbi lakásfelújításkor ugyanis még az a kép alakult ki bennem, hogy a mosogatógépek rengeteg vizet használnak, karcolják az edényeket és a tisztítószerük is rendkívül ártalmas. Azóta ők is sokat fejlődtek, meg én is. Többek között megértettem, hogy magam is a meg nem újuló természeti javak közé tartozom és mint ilyen, érdemes okosan gazdálkodni erőforrásaimmal. Ma már vennék mosogatógépet, persze csak hiperkörnyezetbarátat. A palackos vízzel is gondok vannak. A múanyagban lévő rendkívüli módon szennyezi a környezetet (mármint a palack, a víz meg esetleg a vesénket), akkor is, ha recikláljuk. Az üvegben lévő is szennyezi a szállítás által, ráadásul nagyon drága. Télen jobb a lelkiismeretem, mert akkor sok teát iszunk – csapvízből. Városon legalábbis, mert ott iható a víz. Vidéken azonban nem, ott még a leveshez is palackos víz kell. Bár most kezdik az ivóvízminőség-javító beruházást a falunkban. Gondoltam a csapvíz megszűrésére is, de még nem végeztem el a szükséges kutatásokat. Amelyek ahhoz kellenek, hogy el bírja az ember dönteni, melyik termék szolgál valóban arra, amire hirdetik.
7. Légy zsugori a konyhában. Kevesebb étel megy veszendőbe, ha előre gondolkodunk. Az ügyes szakácsok a maradékokat is mesterien fel tudják használni. Egész csirke vásárlásával háromszori étkezés nyersanyaga biztosított, a csontokból pedig húslé lesz. A megmaradó zöldségekből krémleves készülhet, a tojássárgáját lefagyaszthatjuk. Száraz kenyérmaradt a nyakunkon? Zsemlemorzsa, zsemlegombóc vagy kenyérkocka lehet belőle. Meg kenyérchips. És együnk kevesebb húst. A világon megtermelt gabona harmada állati takarmány, így az állati fehérje gyakorlatilag luxustermék.
   Zsugorinak zsugori vagyok. Igyekszem mindent optimálisan felhasználni, ételt nem kidobni. A száraz kenyeret teljesen gyerekbarát módon szoktam felhasználni. A húsfogyasztással kapcsolatban azonban tanácstalan vagyok. Több angol forrás is állítja, hogy a jelenlegi állattartási gyakorlat kizsákmányolja a termőföldeket. Ehhez jön még teljesen friss fejleményként a bioüzemanyagok iránti kereslet. Azt sem tudom, hogy ez minden országra igaz-e, vagy csak olyanokra, amelyekben az éghajlati vagy földtani jellemzők miatt korlátozott terület művelhető mezőgazdaságilag hasznos módon. Kérdések, kérdések. Szerencsére nem eszünk sok húst, annyival talán nem döntjük romba a biodiverzitást.
8. Hasznosíts először és másodszor is! Nagy-Britanniában a kommunális hulladék csupán 20 százalékat reciklálják. Hasznosítsd otthon a befőttes üvegeket, műanyag dobozokat stb. Ha ez nem megy, vidd el a hulladékszigetekre. Komposztáld a zöldség- és gyümölcshulladékot, ha nincs sok helyed, szerezz be egy wormery-t.
   Ez utóbbi szót soha életemben nem hallottam, utánanéztem és rettentő jópofa dologra akadtam: a wormery működési elve hasonlít a komposztáláshoz, de ételmaradékokra is használható és igazi, élő gilisztákkal működik. Csak erős idegzetűeknek való! De legalább nem kell a cuccot sok tíz és száz kilométeren át szállítani, majd komoly munkával szétválogatni és rengeteg energiát igénylő ipari folyamatok árán feldolgozni. Mert ez a fő gondom a reciklálással és szívesen olvasnék arról hiteles forrásból származó tanulmányt, hogy valóban kisebb-e az újrahasznosítással járó energiafelhasználás és környezeti terhelés. Amúgy marad a fogyasztáscsökkentés, ami meg ugye tabunak számít a mai világban. “Kutatásaim” során kapcsolatba kerültem egy környezetvédő alapítvánnyal, amely társasházakba juttat komposztáló felszerelést és tájékoztatást. Nemsokára nekünk is lesz!
9. Takarékoskodj az energiával. Az új hűtő legyen nagyon energiatakarékos, hiszen a legkörnyezetbarátabb modellek egy tízéves energiafogyasztásának harmadát használják fel. Így hamar megtérül a beruházás. Akár régi, akár új, legyen tiszta! A kisuvickolt hűtő 20 százalékkal hatékonyabb, mint a koszos. A takarítás nem állhat meg a belsejében: a hűtő hátának portalanításával további 30 százaléknyi energiát lehet megtakarítani. Szó szerint. A hűtőszekrényt nem szabad dugig pakolni, a mélyhűtőt viszont kötelező, akár újságpapírral. A mosogatógépet le kell kapcsolni a szárítás előtt, hiszen az magától is megy nyitott ajtó mellett.
   Én takarékoskodom az energiával. Holnap megyek és újságpapírt gyömöszölök a mélyhűtőbe. Vagy inkább leolvasztom. Vagy mind a kettőt. Komolyra fordítva a szót: a gépeket csak indokoltan használom, feleslegesen nem égetjük a villanyt, bár energiatakarékos izzókat még nem szereztem be mindenhová. Eleve nincs sok háztartási gépem, pontosabban egyetlen robotgépem van és semmi más.
10. Takaríts zöldebben! A káros foszfátokat és klórt tartalmazó tisztítószerek helyett használjunk inkább utántöltött, környezetbarát termékeket. Vagy még inkább térjünk vissza nagyanyáink módszereihez: ecettel, sóval, citromlével és szódabikarbónával nagyszerű eredményeket lehet elérni. Oldják a zsírt, fertőtlenítenek és ragyog tőlük a fridzsider. Ne használjunk eldobható konyhai törlőt, hanem mosható konyharuhát.
    Nálunk már jó ideje az ecet a takarítószerek királynője. Vécétisztításra, vízkőmentesítésre, mosógépátmosásra csak őt vetem be, állítólag öblítőszernek is megfelel, azt még nem próbáltam ki, mert öblítőszert amúgy sem használok. (Nagyon régen megjelent egy kiváló könyv: Zöldköznapi kalauz. Rengeteg alapos elemzés, háttérinformáció és hétköznapi praktika található benne, kár, hogy azóta sem lett új kiadása és az én példányom sem került meg. Többek között arról is ír, hogy a különböző tisztítószereket, sőt kozmetikumokat, samponokat milyen környezetbarát megoldással lehet kiváltani.) Konyharuha rulez a konyhában, az étkezőben már szerepel a konyhai törlő is a gyerekek körüli manőverekre, bár igyekszem takarékosan bánni vele. Talán lehetne pótolni azt is textillel…

A Good Food 2007. szeptemberi száma 55. oldalán megjelent összeállítás nagyon szabad felhasználásával. Az illusztráció A. barátnőmnél készült. Az  ő konyhája már valóban zöld. Köszönet neki a képért!

10 ways to be a greener cook
The September issue of Good Food provides a list of 10 ways to be a greener cook. As well as giving an overview of what makes such a miracle cook, I also tried to sum up my own practices, good or bad.