Archive for 2007. február

h1

Kördés

2007/02/28


Ecet és olaj komoly tudatáramlást indított meg nálam körkérdésével. Mármint Kicsi Vúéval. Elnézést, az eddigi válaszok átnézése után kissé forog a fejem, tudom, nem ártana a feedeket használni. Akárhogy is, nagyon jó ötlet, hogy a gasztroblogrendezvény után ezt a közösségépítő-ismerkedő-magunkbanéző műfajt is meghonosítjuk/játok a magyar gasztroblogszférában.

1. Hány szakácskönyved van?
A mai számolás szerint 64. Nem számítva a gasztroregényeket, egészségirodalmat, saját gyártású füzeteket és mappákat. Ez utóbbiakról  külön postot tervezek az élveboncolás jegyében.

2. Melyik a három legkedvesebb?
Jelenlegi, gondosan titkolt életkoromban (43) nincs kedvenc szakácskönyvem. Igen, sok más jellemhibám van ezen kívül is. Hogy tudnék egyet-kettőt-hármat megnevezni? Mert az egyikben irodalmi szintű eszmefuttatásokat (Váncsa) találok, a másik nyitotta meg előttem a szerencsésebb történelmi fejlődésű gasztronómiák kapuját (Jamie Oliver), a harmadik semmi különös, de gyönyörű és a szövegekből süt az oxfordi bölcsészdiploma (Nigella), több tucatnyi van, amin főzni tanultam (Lajos Mari és kortársai), van, amelyiket a linzertészta, a másikat a bouillabaise receptje miatt szeretem.

3. Melyikek várnak beszerzésre?
Mióta gasztroblogokat olvasok, szakácskönyvvásárlási lázam óriási mértékben csökkent. Inkább olyan kötetekre vágyom, amelyekben az ételekről, főzésről, éttermi konyhákról írnak. Most éppen Körner András Kóstoló a múltból című könyvét vagyok beszerzendő, valamint a távolból vágyakozom a kollégák beszámolói alapján Nigel Slater The Kitchen Diaries és Amanda Hesser Cooking for Mr Latte című alkotásaira – többek között.

4. Milyen konyhai kütyük után vágyakozol?
Elöljáróban el kell mondanom, hogy utálom a konyhai kütyüket. Mert ki használ például tojásszétválasztót? Vagy acélból készült szívószálat, amely kanálban végződik???? Vagy kenyérszeletelőgépet??? (Aki mégis használ és olvassa e sorokat, ne haragudjon meg, az írói hatáskeltés nagy úr és különben is, olvasson tovább.) Mindazonáltal. Jelen pillanatban jó lenne egy húsdaráló, hogy tiszta és általam jóváhagyott hús kerülhessen belé. Szeretnék egy valódi Global séfkést és filézőkést. Nemrég láttam minimuffin-sütőt a Kátayban irtó drágán, ha valahol látom majd olcsóbban, feltétlenül veszek. Hogy olyan helyes falatnyi muffinokat süthessek benne. A nagy nyári lekvárfőzési projekthez pedig kell hőmérő és digitális mérleg.
Mi lenne, ha nem utálnám a konyhai kütyüket?

5. Kedvenc fűszerek:
Legkedvencebb: bazsalikom. Az összes többi simán kedvenc. Kivéve: ánizs, menta, kömény és minden származékuk.

6. Mit rendelsz leggyakrabban étteremben?
Olyasmit, amit otthon nem tudok vagy akarok megcsinálni. Őszinte magyar helyeken rántott velőt. Rántott dolgokat soha nem csinálok otthon. Gourmet étteremben bárányt, halat, ilyesmit.


Meme
This meme was launched by Kicsi Vú and arrived here via Ecet és olaj.

1. How many cookbooks do you have?
64 excluding gastronomy-related fiction, healthy-living propaganda and own files. See picture above.

2. 3 favourite cookbooks:
As much as it is frightfully awkward, I must admit I don’t have a favourite cookbook at the moment. All the cookbooks on my shelf are carefully selected to be there for one reason or the other.

3. What cookbooks are you planning to obtain?
After having discovered the world of food blogs, I don’t long for cookbooks as much as for gastronomy-related literature, memoirs, fiction, etc. Eg. I’d love to read The Kitchen Diaries by Nigel Slater and Cooking for Mr. Latte by Amanda Hesser, of which books I’ve read a number of blog reviews. And a lot more.

4. What kitchen gadgets are you longing for?
To start with, I hate kitchen gadgets. I don’t have the space to store them and the occasion to use them. I am perfectly able to separate the white from the yolk, thank you. On the other hand, while all the things said above is true, for some obscure reason  I do keep a list of the gadgets I wouldn’t hate so much to have. At the moment this list includes a cupcake mould, two Global knives, a mincer, a thermometer and digital scales. The latter two for the great jam-making project in the summer. Yes, it is quite reasonable to question the textual coherence of this paragraph.

5. Favourite spices
First and foremost: basil. All the rest are simply favourite, be it herb or spice. Except for mint, anis and fennel. They are full-blown enemies.

6. What do you usually order in restaurants?
Food I cannot or will not do at home. Mostly seafood and offal.

Reklámok
h1

Elő a villákkal!

2007/02/24


Villásreggelizni fogunk. Ami csak annyiban lesz hasonlatos a reggelihez, hogy reggel lesz, amikor villásreggelizünk. A villásreggeli minden más tekintetben eltér a reggelitől. És nem abban, hogy villával esszük, mert nem feltétlenül. Hanem abban, hogy nem kiabálunk közben a gyerekkel, hogy ne felejtse már megint itthon a tornacipőjét, nem hallgatunk híreket a rádióban és főleg nem tévézünk, de még csak újságot sem olvasunk, nem eszünk virslit vacak mustárral és nem lökjük a család elé a háromnapos kakaóscsigát. A reggel fogalmát is sokkal de sokkal tágabban értelmezzük, mint azokon a napokon, amikor reggelizünk.

A villásreggelire többek között attól villásreggeli, hogy vendéget hívunk rá. (Itt meg kell jegyeznem, hogy családunk kifinomultságra hajlamos egyes fiatalkorú tagjai részéről felmerült e tétel megdöntésére irányuló kezdeményezés, de a tudomány mai állása, valamint szellemi és fizikai energiaösszpontosításunk jelenlegi helyzete nem támaszt alá semmiféle elhamarkodott elhajlást a jól bevált igazságoktól.)  Hálás dolog villásreggelire vendéget hívni. Először is ott van a meglepetésfaktor. Eleddig mindenki élete első villásreggeli-meghívását kapta hozzánk, így nagy esély van rá, hogy a villásreggeli emlékezetes élmény marad, pláne, ha a későbbiekben nyújtott teljesítményünkkel meg tudunk felelni a várakozásoknak. Ideális társasági esemény a villásreggeli kisgyermekes családoknak, hiszen a nap e szaka még a leginkább olyan, amikor egy kisgyermekes család a legnagyobb valószínűséggel társaságképes. További előnye, hogy minden fogás előre elkészíthető, talán csak a meleg italok képeznek kivételt. Fogyókúrázó barátnőknek és egészségtudatos esti koplalóknak egyenesen a kedvenc étkezésük! (Csak még nem tudják.) Számos előnye mellett a villásreggelinek nincs hátránya, illetve ami van, az nem villásreggeli-specifikus, tehát ezért nem marasztalhatjuk el: őutána is el kell mosogatni.

Legalább három fogást adjunk az asztalra. Kevesebb esetén megkérdőjeleződhet a műfaji tisztaság. Sós fogásként hálás májpástétomot készíteni, mert marad belőle és a család is élvezheti ködös szerda reggeleken. Nem állíthatjuk, hogy a zsályalevelek külön való kisütése kicsit sem macerás, ám a villásreggeli időpontjában már régen magunk mögött tudhatjuk az emiatti kimerültséget. 

Édes = muffin. Lehet erről vitát nyitni, de nem érdemes. Sajnálatos módon a muffin produkálja a legjobb időráfordítás-ízélmény arányt, ám természetesen senkit nem tarthatunk vissza kakaóscsiga, fonott kalács vagy croissant házi készítésétől.

A nyalánkság valamiféle harmadik étel, amivel nem kell oly sokat dolgozni, vagy számos edényt összekoszolni. Ilyen például a gyümölcsjoghurt, szigorúan házi joghurt és házi gyümölcs felhasználásával. Itt illatos szilvakompóttal.

 

A fentiekkel kíséreltem meg a villásreggelit az őt érdemei szerint megillető magaslaton elhelyezni. Mindamellett tény marad, hogy bármilyen reggel történő étkezési tevékenység legfőbb értelme:

 


Brunch is a genre which is not sufficiently pursued. It has all the pros to it: you can prepare everything ahead, great opportunity for socializing for families and most of all very memorable: when were you last invited to brunch? And I can’t think of any other downside than having to wash up afterwards which is not specific to poor brunch.

The usual fare consists of three courses. Liver paté (can’t find the proper a letter, sorry) for savoury, muffin (ok, I’m lazy) for sweet and home-made joghurt with home-made spicy plum compote (again misspelled).

h1

Retró I. – Kókuszgolyó

2007/02/18

 
Mit jelent az, hogy retró? Lexikonszócikket nem mernék írni róla, mert képtelen lennék tömören összefoglalni a meghatározását. Mint ahogy azt sem, hogy mi a posztmodern vagy a globalizáció. Csak azt tudom, hogy ezen  a blogon mi retró. Az, amit a gyerekkoromban ettünk és azóta nem, vagy nem annyira. Világos, nem?

Nem könnyes nosztalgiarovatot vagyok éppen nyitandó, hiszen a hatvanas-hetvenes éveket gyerekként és állampolgárként egyaránt nehezen éltem meg. Viszont mégiscsak az volt a gyerekkorom, akármit is ettünk és tettünk. Ahogy a korszakra, ugyanolyan viszolygással gondolok a tortákat gejl diszkoszokká tévő, ételfestékkel színezett vajas krémekre, a puncstortát átitató rumaromára, az ecetízű albán kagylókonzervre, a közértpénztárnál kígyózó sorra, a teljes sajtópalettán májusban menetrendszerűen végigsöprő sörhiány-lesz-e-idén-nyáron tematikára, hogy csak gasztrofrusztrációkat és azoknak is csak némelyikét említsem.

Fel tudok idézni azonban szívet melengető emlékeket. Már magam is régen szülő voltam, amikor megértettem, miért nem szerették szüleim a csirkecombot. Azt mindig mi, gyerekek kaptuk meg az egyébként halálosan unt vasárnapi ebédeken. Mert egy csirkének csak két combja volt. A csirke egyes alkatrészei akkoriban nem álltak hegyekben, csak az egész csirkék és azok sem éppen hegyekben.

Szép emlék az is, amikor a szüleim elfelejtettek befizetni az iskolai ebédre. Ilyenkor (sajnos nagyon ritkán, ált. isk. pályafutásom alatt mindössze kétszer, számoltam) átmehettem az iskola melletti cukrászdába (most éppen bezárás alatt leledzik a bank épületében és arról tárgyalnak, lehet-e olyan árat képezni a mandulás kiflinek, amit még élő ember kifizet, viszont  a megemelt bérleti díjat is fedezi) és ehettem mignont meg pogácsát. Évnyító és évzáró alkalmából mindig jegeskávét, azóta sem ettem olyan finomat.

A kókuszgolyó a maszek cukrászdák, iskolai büfék és a mellékesre hajtó portás nénik (legalábbis a mi iskolánkban) favoritja volt. Genealógiáját, minden rosszindulat nélkül, a leeső piskótaszélek hasznosításában vélem felfedezni. Számos íz- és méretváltozata élt a nép ajkán, nálunk a diónyi méret és a Pom Pom főz című örökbecsű kiadvány receptje szerint készül. Legutóbb az óvodai farsang alkalmából, közkívánatra.

Kekszgombóc
(Pom Pom szerint ez a kókuszgolyó neve)

25 dkg háztartási keksz
15 dkg porcukor
10 dkg vaj
2 ek. kakaó
1 dl tej
kókuszreszelék

Őröld meg vagy törd össze a kekszet, majd add hozzá a cukrot, a vajat és a kakaót. Keverd jól össze, és adj hozzá annyi tejet, amennyit felvesz. Pihentesd 30 percig, utána nedves kézzel csinálj dió nagyságú gombócokat belőle. A végén forgasd meg kókuszreszelékben, és ha megkóstolod, akkor fogod tudni, miért ez Gombóc Artúr kedvence.
Csukás István-Oroszlán László-Sajdik Ferenc: Pom Pom főz. Szakácskönyv gyerekeknek. Pannónia Filmstúdió, Budapest, 1985.

Tiszteletből és a filológiai pontosság miatt betűhíven másoltam ide a receptet. Nem hagyhatok azonban említés nélkül néhány 21. századi kiegészítést. A cheesecake és a kókuszgolyó rajongóinak óriási könnyebbségére a kekszet immár készre darálva árusítják. Nagyfokú elvetemültség és a transzzsíroktól való jeges félelem esetén saját gyártású kekszből is készíthető. Ez kicsit (nagyon) felborítja a recept egyensúlyát, de kellő hidegvérrel és megfelelően alkalmazott élettapasztalattal (majdnem) minden egyensúly visszaállítható. Felnőtt változatához néhány evőkanál nagyon sűrű kávét érdemes adni. Gesztenyemassza részleges hozzáadásával a golyó új értelmet kap. Kókusz helyett vagy mellett kakaóba is lehet forgatni. A kakaóba görgetett kókuszgolyó az indiai ételekhez válik hasonlatossá: a gyerekek nem szeretik.
 


This is the first of a series of retro posts. In this blog retro will rather arbitrarily mean anything that happened or happened to have been eaten in my childhood, ie. the 60’s and 70’s. Quite a bleak and in many ways deprived period which doesn’t put me in a nostalgic mood with tears in my eyes but still, it was my childhood and there are quite a number of things that are heart-warming to think back. And I don’t mean the endless queues everywhere where you needed to do your shopping, the limited or often non-existent stock in shops or the thick buttery cream in the cakes of pastry shops but I rather mean those days when my parents forgot to pay my lunch in school and I was allowed to eat in the coffee house next-door and the way I wondered why adults don’ t like chicken thighs and understood only when I myself became a parent that they just passed the best pieces to us, children since at that time you could only buy whole chicken, if at all.

These coconut-coated and cocoa-flavoured biscuit balls remind me of my school days and the economy of those times when pastry shops used the edges of sponge cakes to make this small nibble. At least I think that’s how coconut balls came into being.

Coconut balls

250 g plain flour biscuits, crushed
150 g caster sugar
100 g butter, unsalted, at room temperature
2 tablesp. cocoa powder
100 ml milk
grated coconut to roll in

 Mix all the ingredients and set the dough aside for 30 mins. Make small balls of the size of a walnut and roll them in grated coconut (or cocoa). Children adore them. At least mine do.

h1

Kamratakarítás II.

2007/02/15


Az nem lehet, hogy csupán egy fej karfiolt kelljen eltakarítani az e heti piaci bevásárlás útjából. Ez olyan törvényszerűség, mint a vajas felére eső kenyér vagy a fodrásztól kijövet ránk törő záporeső. Ebben a szabályosságban azonban élvezet is van, méghozzá többszörös. Határtalan kreativitással lehet a felhasználás felől (1. élvezet:) merengeni, majd meg lehet (2. élvezet:) főzni a kreatív merengés eredményét, végül (3. élvezet:) meg is lehet enni azt. Hab a tortán, hogy mindezzel családom elé is ízletes, tápláló, (rendkívül) változatos és (jobbára) egészséges étel kerül, amit sajnálatos módon nem sorolhatok az élvezetek közé, mert ők, legalábbis verbálisan, nem fejezik ki kedvenc időtöltésem feletti megelégedettségüket, akárha makramézhatnék is.

A karfiolfeldolgozás után és a piaclátogatás előtt még mindig akadt zöldség a háznál. Ilyenkor tesz jó szolgálatot a moduláris zöldségkrémleves.

Legújabb levesmániám az indiai fűszerekkel készített zöldségkrémleves, amelyhez az első ihletet Chili&Vanilia adta, a másodikat a Good Food egyik receptje. A modularitás már saját innováció, de még mekkora:)

Alapvetően bármilyen zöldségből vagy zöldségek együtteséből lehet zöldségkrémlevest készíteni. A legtöbb zöldség illik egymáshoz, bár sütőtökhöz nem adnék zellert. (Illetve…..) A modulokat nálam színek adják:

Zöld levest lehet csinálni brokkoliból, kelkáposztából, zöldborsóból stb.

Fehér leves készül: zellerből, fehérrépából, paszternákból, karfiolból, krumpliból stb.

(Narancs)sárga leves lesz: sárgarépából, sütőtökből (itt nincs stb., vagy van?)

Mélylila levest céklából csinálok.

A variációk száma szinte végtelen, és még a recept is rengeteg mozgásteret ad.

Moduláris zöldségleves, ahogy a képen látható

sárgarépa, fehérrépa, paszternák (1-2 szál mindegyikből)
4 ek. olaj
1 kk. kurkuma
1 kk. őrölt koriander
1 kk. garam masala
1 fej hagyma
alaplé, 1-1,5 l
0,5 l joghurt
só, bors

Olajon megfuttatom a fűszereket, egy-két kavarás és amikor terjeng az indiai illat, rádobom a szeletekre vágott hagymát. A kissé megpirult hagymára dobom a karikákra, darabokra vágott zöldségeket, átforgatok mindent és felöntöm az egészet húslevessel (akinek nincs gasztroblogja, bevallhatja, hogy leveskockát használ, ez esetben víz és leveskocka) és a zöldségek puhulásáig főzöm.
A kissé lehűlt levest (csak annyira, hogy a botmixer ne olvadjon meg benne) krémesre turmixolom, miután ismét választás elé kerülök. A habarás háromféle lehet: tejszín (fűszerellensúlyozó szelídítés), kókusztej (erősítjük az ázsiai vonalat) és (ld. a képen) joghurt (fanyar). Szépen mutatna még rajta/benne finomra vágott petrezselyem vagy koriander, ha ilyesmi megmaradna a hét közepéig.

 
PMS II.
Apart from the cauliflower, I also needed to process some root vegetables which gives me the opportunity to share my latest craze of a soup.

Indian spiced vegetable soup

Any vegetable or combination of vegetables (the soup above has carrot, parsnip and parsley root in it)
4 tbsp oil
1 teasp. turmeric
1 teasp. ground coriander
1 teasp. garam masala
1 onion
broth, 1 l or so
500 ml yoghurt
salt and pepper

Heat oil in a pot and fry the spices briefly, add sliced onion, diced vegetables, stir and pour in broth. When the vegetable has softened, let it cool so that the hand blender doesn’t melt and whizz it until creamy. Add yoghurt. Season to taste.

You get a green soup using broccoli, Savoy cabbage and peas; white from parsnip, parsley root (Hungarian ingredient, more information to come later), cauliflower; orange from carrot and squash; purple from beetroot.

Here I used yoghurt to enrich the soup, other times I add coconut milk or cream. Just as delicious.

h1

Kamratakarítás I.

2007/02/14

 

Napjaim külső szemlélő által szinte elviselhetetlen rendszertelenségében megnyugtató kivétel a csütörtöki piaci nap, amikor beszerzem a következő heti zöldség- és gyümölcsadagot. Előtte, vagyis szerdán lázas hely- és rendcsinálás és erős lelkiismeretfurdalás közepette dobálom ki a menthetetlenül összefonnyadt répákat és felismerhetetlenre aszott karalábékat. Ami még a legkisebb mértékben is felhasználható, annak felhasználására ihletett recepteket igyekszem kiötölni. Így járt az egyhetes nálunk tartózkodást meglehetősen jó bőrben átvészelő karfiol.

Kurkumás-karfiolos tészta

1 közepes fej karfiol
fél citrom leve

nagy doboz tejföl
1 tk. kurkuma
40 dkg rövid tészta (csavart cső, orsó, ilyesmi)

Felteszek vizet a tésztának és másik fazékba a karfiolnak. Utóbbi vizébe öntöm a citrom levét. A sütőt 200 fokra kapcsolom. A tésztát al dentére, a karfiolt még annál is keményebbre kell főzni, forrástól számítva nem több, mint 2-3 percig. Közben megolajozok egy tűzálló tálat és kikeverem a tejfölt és a kurkumát. Kicsit gyönyörködöm a színében, majd a kifőtt  tésztát leszűröm és a tűzálló tálba öntöm, jöhet rá a kurkumás tejföl. Kicsit összekutyulom a három alkatrészt, de nem nagyon török-zúzok. A sütőben barnás-sárgásra sütöm. És ismét mehetek a piacra.


PMS
No, it’s not that syndrome, it’s my pre-market syndrome which usually makes a mid-week appearance and thus much more frequent than that other one. On Thursdays I usually go to the market, a routine that maintains some kind of order in my disorderly life. And order is my slogan when, before I begin to clean the kitchen of all unused vegs and things I try to make good use of whatever is left edible in the larder (hm, veg box). This is the way this beautifully coloured vegetable& pasta dish came to life.

Cauliflower and turmeric pasta

1 cauliflower, medium size
juice of half lemon
salt
450 g soured cream (an essential ingredient in Hungarian cuisine)
1  teasp. turmeric
400 g short pasta

Put water on for the pasta and set oven to 200 degrees. Cook cauliflower swiftly in another pot in water flavoured with the lemon juice and salt. Make it very quick: a mere 2 minutes from boiling and crisper than al dente is what we are after here. Mix soured cream and turmeric and marvel at the beautiful colour for a sec.
Oil a flat casserole dish and place the pasta cooked almost al dente (it will soften more in the oven and you don’t want a mush), put the florets of cauliflower all over the pasta and pour the soured cream mixture so that it gets everywhere. Bake it until nice brownish and crispy on top. Great mid-week meal.
 

h1

Hagymalekvár elegánsan avagy nem

2007/02/12

 ---
Van, amikor nem vágyunk másra, mint egy falat jóra, apró kulináris élményre, amikor ital mellett elmajszolunk ezt-azt. Ez az elegáns felvezetés. A prózai pedig így szól: van, amikor ránk ömlik a lilahagyma és sürgősen kezdenünk kell vele valamit, illetve a valami enyhe kifejezést, mert két kiló lilahagymával nem lehet valamit kezdeni, azzal egy egész projektet kell indítani. Legalább. Hát ha kell, kell, ennyitől nem ijedünk meg, de mi legyen az? A szokványos hagymaimplementációs módozatok szóba sem jöhetnek, gondjainkat nem űzi el két-három fej hagyma távozása. Ide komolyabb eszközökre van szükség. Az ihlet Dél-Afrikából érkezett, ahol egy amúgy elég ellenszenves és lengén öltözött nő főz, szerencsére közben az országot is látni, ami lenyűgöző (lehet). Egyszer aztán hagymalekvárt főzött. Imádom a szokatlan dolgokat, amikor valamit nem arra használnak, amire rendeltetésszerűen való, vagy az ételben elvileg oda nem illő hozzávaló van (a nagyon extrém ügyek azért kíméljenek), szóval a hagymalekvár mindenképpen jöhet. A dolognak kicsit utánanézve arra kellett ráébrednem, hogy a hagymalekvár olyan szoros rokonságot tart a hagymachutney-val, hogy már-már szétválaszthatatlanok. Hálás leszek annak, aki a különbségre rávilágít. Mivel nem főerényem a türelmes bogarászás, feladtam a további kutatást és ezentúl mindkét néven fut ez a hagymaköltemény.

Hagymalekvár vagy -chutney
2 dl olaj
4 ek. barna- vagy nádcukor
2 kg lilahagyma
3 ek. balzsamecet
só, bors
(A mennyiségek csökkenthetők, elvégre nem mindenki kerül ekkora hagymaválságba.)

Az olajon kissé megfuttatom-olvasztom a cukrot, majd rádobom a felszeletelt hagymát. Hosszú-hosszú ideig főzöm, mindaddig, míg a levét elfőtte, a hagymaszálak pedig sötétlilás-barnás színben pompáznak és kissé karamellizálódtak. Ekkor rálöttyintem a balzsamecetet, megkeverem, nézegetem, sózom-borsozom és ha kóstolás után elégedett vagyok, kész is.  
Elkészíthetjük apró szendvicsként barnakenyérre kéksajttal, brie-vel vagy camembert-rel, de társasjátékká is alakíthatjuk a vendéglátást: az asztalra kipakoljuk a hozzávalókat, és mindenki maga készíti el a hagymás-sajtos falatkákat.

--- 
 
Kiváló ajándék szép üvegbe töltve, mellé lehet adni a szükséges hozzávalókat is.

--- 


P.S. Úgy döntöttem, hogy egyelőre mégsem írok Az Étteremről, Ahol Rágyújtott a Pincér. Adok még egy esélyt.

---
Onion jam

There are times when you don’t need a three-course gourmet meal, just a small nibble or something to go with a bottle of wine for an evening with friends. And then there are times when your larder is flooded with an abundance of red onions and you just have to come up with some solution to get rid of them before they get rotten or stale or both. Whether it’s the first (elegant) or the second (everyday) situation, onion jam is here to help out.The difference between onion jam and onion chutney still remains a mystery to me, any information on the issue is very welcome.

Onion jam (or chutney?)

200 ml oil
4 tbsp demerara or cane sugar
2 kg red onion
3 tbsp balsamic vinegar
salt and pepper to taste
Heat the oil in a saucepan, add sugar, cook for a while, then add sliced onion and cook for quite a period of time until almost all juices have evaporated and it is all nice deep brownish purple and caramellized. Add balsamic vinegar, stir around, season to taste. Serve with blue cheese, brie or camembert, in fact, almost any cheese. Or give away nicely bottled as a homemade foodie gift.

h1

Idegnyugtató sajtos-körtés kosár

2007/02/07


Napok óta készülök egy The Economist cikket ismertetni és szerény megjegyzéseimmel illetni, de sehogy sem tudok a nap végén ihletetten szellemi erőt kifejteni. Tegnap óta pedig étteremkritika is íródik mentálisan, annak ellenére, hogy megfogadtam, nem fogok ilyesmibe, főleg, mert én sem különösebben élvezném, ha apróra szednék a blogomat, főztömet, életemet. Mindezt a pincér írta felül, mégpedig azzal a cselekedetével, hogy rágyújtott. Folytatás mindkét ügyben következik. Ha le nem csillapodok időközben.
Idegnyugtatásra és stresszoldásra legjobb gyógyszerem a főzés. A legeslegjobb a sütés. És a körte-kéksajt vonalat követve megosztok egy sós ízvilágú receptet. Kiváncsi lennék, ki hogy reagál, ugyanis a környezetem egyáltalán nem annyira van oda érte, mint szerintem kellene nekik. Oda.



Tészta:
6 dl liszt
25 dkg puha vaj
1 kk. só
0,5 dl hideg víz

Sajttöltelék:
5 tojás
2 dl (főző)tejszín
2 dl víz
10 dkg reszelt sajt (pl. parmezán vagy pecorino)
10 dkg gorgonzola vagy más kéksajt
2 körte (alma is lehet)

A liszttel elmorzsolom a vajat és a sót, hozzáadom a vizet. A tésztát csak lazán dolgozzuk össze , nem kell gyúrni. Fél órára hideg helyre teszem. Közben összekeverem a töltelék első négy összetevőjét, a sütőt 225 fokra állítom.
A tésztát muffin- vagy hasonló formába nyomkodom úgy, hogy perem is kialakuljon. A tésztakosárkába először kis szelet körtét helyezek, rá kis darab gorgonzola, majd leöntöm a tojásos-tejszínes keverékkel. 20 perc sütés. Kb.
Kezditek megszokni a liszt folyadékként való kezelését? Igen, ez is finn recept.


Cheese baskets


This is not what I’ve been planning to post all day but life is hectic. My first and foremost plan was to post a reaction to an article of The Economist on local food. Too tired to do that at the end of the day. Then I almost wrote a restaurant review which I hadn’t planned at all in the restaurant until the waiter began to smoke a cigarette. I’m still going to slaughter the place. Unless I calm down.
For me the cooking and baking have the best calming effect. So to follow up on the pear-blue cheese trail, here’s a savoury recipe which I’m the only one around here to appreciate. They don’t know their cheese baskets.
Dough:
600 ml flour
250 g butter, softened
1 teaspoon salt
50 ml cold water

Filling:
5 eggs
200 ml single cream
200 ml water
100 g grated parmeggiano or pecorino
100 g blue cheese of any kind
2 pears (or apples)

Rub flour and butter, add water an salt and work the dough together lightly, no need to knead. Put it in a cool place for half an hour. In the meantime mix the first four ingredients of the filling and heat oven to 225C.
Press the dough in muffin or similar moulds so that it forms a basket with edges. First place a slice of the fruit in the baskets, then a piece of blue cheese and pour the egg mixture on top. Cook for cca. 20 minutes.
Yes, by now you’ve guessed, this is again a Finnish recipe with these weird measurements.