Archive for 2007 03 19

h1

Hétvége = főzés II.

2007/03/19

 A tópart márciusban


Négy nap alatt kétszer annyit lehet főzni, mint két nap alatt. Ezért is jó a négynapos ünnep. Többek között. Mégsem fog itt állni nagyszámú étel, mivel saját sokévi átlagomnál is többet (kettőt) hibáztam és ezúttal nem vagyok töredelmes hangulatban. Azon mindenesetre érdemes elgondolkoznom, mennyiben reális kitűzni tavaszi nagytakarítást, vendégfogadást, zavartalan pihenést, gyerekekkel tartalmasan eltöltött időt ÉS rengeteg főzést a hétvégi programnak, mégha az négy napból áll is.

Nemcsak mennyiség, hanem minőség tekintetében is elmozdultunk a szélsőségek irányába. A poroszlói élőhal-boltban a szokásos véletlenszerű hozzáféréses módszerrel (az van, amit éppen fogtak) pontyot és ikrát sikerült beszerezni. Múltkor halbelsőség címén másfél kiló, fagyott állapotában városi és nem éppen vízijártas ember (illetve asszony) számára azonosíthatatlan, ám felengedve már egyértelműen halmájnak látszó alapanyaggal lettem gazdagabb, ezért most már rutinosan rákérdeztem a belsőség mibenlétére. Ikra. A háttérben meghúzódó borjú méretű kutya gátolt csak meg az érdeklődésben a halbelsőség részegységeinek rapszódikus elérhetősége felől,  úgy döntöttem, hogy legközelebb kérdezünk, most távozunk. Olyan három kiló áruval.

Az ikra egy részét reggelire készítettem el, kis olajon, lilahagymával, pár csepp balzsamecettel, pirítva. Száraz lett, de határozottan olyan ízű, amilyennek lennie kell. A fennmaradó mennyiségből leves lesz, a kiszáradást garantáltan elkerülendő. Gyerekkoromban halászlébe főzve ettük a halikrát, különösen mi, gyerekek, mert halat nem kaphattunk a szálkák miatt. A poroszlói Fehér Amúr étteremben nagyszerű hideg előételként tálalják a taramasalatára emlékeztető ikrakrémet. Szívesen veszek további ikrás ötleteket, de gyorsan, mert romlékony!

A nagy halat (két és fél kiló) egészben sütöttem meg, miután erre kaptam egyértelmű megrendelést családom azon tagjaitól, akiket a halevés legközelebbről érint. Igaz, én sem ragaszkodtam ahhoz, hogy halat filézzek, paszírozzak vagy posírozzak. Szerencsére sikerült tisztított állatot beszerezni (bár tátogtak ott nem tisztítottak is, de valahogy a konyhameszelést később szeretném végezni), így csak azt kellett kitalálni, milyen ízvilágot teremtsek köré. Rendkívül kreatívan citrom, bors, só, fokhagymás fűszervaj és egy csokor újhagyma volt hívatott a formabontó és halételek esetében újszerű ízek kialakítására, amely feladatot a felsoroltak sikeresen végre is hajtották. A félősek ne nézzék meg az alábbi képet, nem mindenki szereti, ha az étel nézeget.

De harcolhattam én a nagy hallal, készíthettem extrém belsőségreggelit és kitakaríthattam az egész házat, a legnagyobb elismerést most is a dagasztásmentes kenyérrel kaptam. Eddigi sikereimmel beszerzett óriási vérszem birtokában ezúttal járatlan utakra merészkedtem. Az alaprecepttől eltérve friss élesztőt használtam és felerészben tönkölybúzalisztet. Mint a mellékelt ábra mutatja, a recept kiválóan adaptálható. A következő csapásirány az édes kelt tészta lesz. Értesítéssel leszek az eredményről.

Mindeközben alkalmas és megfelelő vendégváró falatka gondolatával kelek és fekszem, eddig a nagy áttörés eljövetele nélkül. Nem lehetne ez a pályamű?

Na jó, csak vicceltem. Bár rusztikus környezetben és stílben előadott étkezés elé kiváló a barnakenyérre kent fokhagymás fűszervaj. Azért ennél szofisztikáltabbat próbálok még kitalálni.


This weekend we had an extra-long four-day holiday in Hungary but even that wasn’t enough for all the chores and not-chores one sets out to do on such occasions. Having in-house visitors, spending quality time with family, doing spring cleaning plus cooking a lot definitely proved to be overburdening nerves and time-tables. Thus the relatively low amount of cooking. (In the Hungarian post above some failed dishes are also mentioned but I really wouldn’t want to dwell on that subject too much…)

Fish was the thing for us this time and fish was carp, a big one cooked whole with spring onions, lemon, pepper, garlic and butter (don’t look at the picture if you don’t like your food to be watching you). Not very original but I wasn’t participating in a chefs’ contest after all and it turned out very tasty and liked even by the younger kids. On a more unusual note, I also prepared a breakfast dish of fish roe. It had the right taste but on the dry side. What other dishes are there for roe apart from taramasalata? We cook it in fish soup in Hungary and that’s about all to it. I still have a lot of it in the fridge.

Unfallible I am certainly not, fortunately there are good old buddies like no-knead bread which doesn’t let me down even if I’m trying to be innovative and change the recipe around. This time I used fresh yeast and spelt flour with glorious results. Next, I’ll try to make it a sweet dough to bake a brioche. And I’ll keep you posted.