h1

Eszi, nem eszi

2007/03/21


Arról ír Ecet és olaj, hogyan felelhetünk meg családtagjaink szerteágazó ízlésének. Hát rólam aztán példát vehet a világ, a phzs által leírt gondok messziről elkerülnek. Nevelés kérdése az egész. Nálunk mindenki megeszi azt, amit elé teszek. Miért is ne enné? Minden finom, friss, változatos, tápláló. Az én konyhámban még senki nem kapott olyasmit, amit ne lehetett volna jóízűen megenni. Néhány összcsaládi ősellenséget (mazsola), valamint saját különbejáratú mumust (ánizs, kömény) amúgy sem alkalmazok, egyébiránt egy nagy boldog mindenevő család vagyunk. Ezen túlmenően minden csak kényeskedés és affektálás…

Már fiatalkoromban elhatároztam, hogy nem fogok a barátnőimnél elborzadva tapasztalt hibába esni és négytagú családnak ötféle reggelit felszolgálni. Ezért a legutóbbi hétvégén csupán háromfélét készítettem és az ebédnél egészen másfél percig bírtam hallgatni kislányom szirénázását az elviselhetetlen, ócska minőségű napszárította paradicsommal beígért spagetti fölött, mielőtt csakis neki külön nekiálltam volna a citromos öntet összeállításának. Mondom, elvszerűen és következetesen nevelünk gyereket és felnőttet, nem adjuk be derekunkat minden szíre-szóra. Reggelire például kizárólag abban az esetben készül többféle, ha együtt a család. Azaz minden hétvégén. Nem vészes. Még jó, hogy szeretek főzni…

Meg az is jó még, hogy a gyerekek rengeteg mindent szeretnek. Amely rengeteg minden közül kimagaslanak, nyilván mert a szintén szeretett citromos spagetti mellett feltűnően virítanak, a drága alapanyagok. Valamely, számomra teljességgel titokzatos oknál fogva a gyerekek a pénz értékével kapcsolatos mindenféle fogalomalkotás hiányában is csalhatatlanul esznek másfél évesen kiskanállal parmezán sajtot, szeretnének agyba-főbe szusit rendelni, de még inkább futószalagról lekapkodni és mutatnak rá a négy éve érlelt ír sajtra mintegy félórás lelki masszázs után, amely arról szólt, hogy ne a legdrágább sajtot válasszuk ki. Nem okoz gondot olasz halvendéglőben sült vegyes tengeri herkentyűk kikérése, majd egyszemélyes bekebelezése, míg a szürke magyar hétköznapokban az előbb említett jelenséggel teljességgel koherens és így logikusan időnként felbukkanó “nem szeretem a brokkolit” típusú próbálkozás, amelyre pszichológusok szerint nyilván szükség van az anyával szembeni pozícióharcban. Lehet, hogy egy főzési megszállott gyermekeinek kamaszkori lázadása a kulinária területén fog megnyilvánulni? Akkor ideje összeszedni magam életem első paprikás krumplijához.

 A családi tűzhely


Kids (and adults) are picky. Everyone knows that. But that is not a reason for giving in to everyone’s capricious food wishes. Even before I had a  family I had decided not to prepare four different breakfast dishes for each member of the family, a phenomenon I was horrified to witness in some families. No way I’m going to be a cooking slave to hysterical kids, I swore and I can now, many years afterwards, declare to be completely successful in this field. There is no need to give in when healthy, nutritious and flavoursome food is presented every day and at every meal. It is all a question of attitude and determination, isn’t it?

Well, last weekend I prepared only three different breakfast dishes and we are five in the family. That’s not much, right? I’m supposed to like to cook after all. And I endured the shrieking noises of my daughter at lunch for a whole one and a half minutes before I set out to prepare a different pasta sauce for her. Refusing that disgusting sundried tomato sauce is quite understandable, right?

Not wanting to be generation-obsessed, I must state that it is not only children who challenge my determination of having my own and justified way in streamlining the family menu. Chicken breast is too dry and so are cookies and we spend too much on food. Why isn’t there pecorino at home, honey?

There is one walk of culinary life when I don’t have to fear any refusal. When it comes to expensive food, anything goes. Sushi and four-year old Irish ewe’s cheese could very well be part of our daily diet. Getting used to peculiar tastes just came off too well, I noticed, when a rebellion was about to break out at the lack of parmeggiano to go with spaghetti. It is something I still need to understand as the value of money is yet quite an unknown concept for my kids. But the food you can buy with it is certainly not.

5 hozzászólás

  1. Don’t I know that problem….


  2. Es ez igy van…:)


  3. ilva, I’ve been meaning to ask you how your kids are responsive to your fabulous dishes.

    fk, köszönöm a megerősítést!


  4. Na, szép.Azt hittem, megpillanthatom az új világ születését (értsd:gyereket leszoktatni és rá), erre tessék.Mi derül ki?!?!!
    Hehe.
    Örömmel látom, nem csak én vagyok következetes anya. :o)


  5. cseresznye, hát igen, az új világ születése e tekintetben még várat magára…



Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: