Tojásból lesz a csoda

Nemes és jellemformáló feladatot kaptam az óvó nénitől. Nem, nem őrültem meg (még), nem képzelem magam óvodásnak, viszont tényleg feladta az óvó néni a leckét a szülőknek azzal, hogy kiírta a faliújságra: két kifújt és két főtt tojást kérnek “húsvét” jeligével. Először az óvó nénihez fordultam, egész kicsit elképedve csak, hogy mennyire gondolja komolyan a kérést. Felhőtlen fesztelensége azonnal elárulta, hogy teljesen. Kicsit még poénkodni próbáltam, vicces formába igyekeztem öltöztetni a kétbalkezes anyák esetleges felmentésének lehetőségét, a kézműves készségek teljes hiányát szellemes önkritikával adtam elő, a várt hatás legkisebb jele nélkül. A főtt tojás és a kifújt tojás közé tett egyenlőségjel viszont már szinte kibillentette angyali nyugalmából. Úgy döntöttem, nem feszítem tovább a húrt, más szövetséges után néztem. A csúfos kudarc után nyilvánvalóan a szülőtársak körében számíthatok szolidaritásra, gondoltam, ám ebben is csalatkoznom kellett. Az egyik anyakolléga a tojások említésére egyáltalán nem rándult össze idegesen és nem emelte égnek tekintetét, ahogy az szerintem elvárható lenne, hanem azt a meglepő közlést tette, hogy ők minden évben fújnak tojást, ahhoz egészen másmilyen tojást szerez be, mint a rendes tojás (mint kiderült, a másmilyen tojás az tálcás tojás). És még riogatják a népet a hagyományok kihalásával!

Kezdtem már feladni, hogy találok még egy tojáskifújásra képtelen és ezért a feladatot a hátára púpnak tartó szülőt, de tettem még egy kísérletet. Mondanom sem kell, hogy ismét saját lustaságommal és beszűkült élményvilágommal kellett szembesülnöm. Nekik még írókájuk is volt. Na, legalább a szót ismertem.

A népmesékben ilyenkor jön az, hogy nem maradt más hátra….  Hát nem is maradt, mint nekiállni tojást fújni. Kettő darab kifújt tojás előállításához, óriási önbizalomról téve tanúbizonyságot, beszereztem húsz darab tojást. Úgy terveztem, hogy egyedül, csöndben, nyugtató zene mellett fogom a tojásokat összetörni, mígnem egy-kettő talán sikerül. Ezzel szemben kiváló időbeosztásunknak és az előrelátó tervezésnek köszönhetően két darab ötéves és egy darab kétéves társaságában voltam kénytelen nekifogni a dolognak. Az eddig leírt bénázások mellett annyi lélekjelenlétem volt, hogy megmossam a tojásokat. Első körben négyet. Akkor még azt gondoltam, hogy ez a mozzanat lesz az egyetlen sikerem ebben a történetben.

Az óvó nénikkel, bébiszitterrel, nagymamával és szomszéd nénivel folytatott szakmai konzultáció után hústűvel támadtam, miközben a fent nevezett kétéves az ölemben ült és izgatottam figyelte, amint édesanyja összevissza szúrkálja magát azzal, amit eddig a marhahúsba szúrkáltunk.  Magam pedig két meglepő, viszont egyáltalán nem mulatságos ténnyel szembesültem: 1. A tojás héja nagyon kemény. 2. A tojás héja nagyon vastag. Az az elképzelésem is dugába dőlt, hogy a tojások beltartalmát majd milyen gazdaságosan és ügyesen felhasználom, mivel az ötévesek akartak fújni és mint tudjuk, a gyerek és az élelmiszerhigiénia nem összetartozó fogalmak.

Innentől kezdve azonban minden ment, mint a karikacsapás. Az ötévesek kifújtak egy-egy tojást, szerencsére ez munkának számított, így hamar abbahagyták, én is kifújtam egy tartaléktojást, a kétéves kicsit összetört egy negyedik tojást. Így négy tojás felhasználásával immár három megmosott, kifújt és eleddig a külső behatásoktól megóvott tojás várja, hogy majd festés közben törjék össze az óvodában.

Parents are known to be a resourceful and versatile lot but even the most experienced of parents can be surprised as it turned out in the kindergarten last week. At least I was when a note appeared on the notice board asking us to provide two hard-boiled (no big deal, we are gastro-bloggers, aren’t we?) and (now comes the difficult part)  two blown-out eggs so that our beloved offsprings can live the literally full-blown Easter experience. First I desperately looked around for a way out but then realized that I’d better take on a positive attitude and live the experience myself. So on a quiet afternoon we began to blow eggs with a decidedly positive attitude and opposed to my expectations our road was not littered by broken eggs and stained with yolks all over but it all went relatively smoothly. Now we are equipped with three extremely fragile blown-out eggs for our 5-year old to decorate. Let’s wait and see how many painted eggs will make it back home.