h1

Nyáron történt

2007/09/13

hu
Akkor is jó most, szeptember derekán visszagondolni a nyári utazásokra, ételekre, szabadságra, vendégekre, ha a végefelé már vágyakozva gondol az ember az iskolakezdésre és az azzal járó napi néhány órás alacsonyabb zaj- és felfordulásszintre, még ha ez tevőleges gyermekkínzással is jár, mint ezt ő maga is tudja, mégpedig keserves tapasztalatból. Az ember olyan állatfajta, akinek semmi sem jó, lehetne mindebből levonni, pedig vannak azért olyan pillanatok, amelyek maradandóan jók. Ezeket hívjuk élménynek?

Nyaron tortent mozaik

A tengerparton rengeteg élmény várja az embert. Nem az élménycsúszdára vagy az élményfürdőre gondolok, és nem is feltétlenül a simogató sós vízre vagy a mediterrán napsütésre, hanem a hajnali felkelésre. Nekem ez már azért is élmény, mert normális esetben (azaz olyankor, amikor nem vagyok a tengerparton) enyhe kifejezésnek számít az, hogy nem szeretek korán kelni. Nevelési sikereim legnagyobbika, hogy mindhárom gyermekünk leszokott a hajnali kelésről, majd  rászokott arra, hogy alvó szüleiket megengedett lenézés mellett, de mégiscsak hagyják aludni. Mert ők még a hajnali kelésről való leszokást követően is korábban kelnek, mint én szívesen kelnék, ám szerencsére ezt a közbeeső időszakot kreatívan el szokták tölteni. Bizonyos túlzásokra alkalmat ad ez a nevelési módszer, hiszen azt már egy magamfajta hétalvó is sokallja, ha a legnagyobb, elvileg jó példával elöl járó gyermek nem jár elöl, hanem délig alszik, de mivel e téren oda minden hitelességem, nem is léphetek fel lángpallossal.

E hosszú kitérő csupán azért, hogy érzékeltessem, mennyire idegen tőlem a korán kelés. A tengerparton mégis vonzott az új, az idegen, egyszóval a halpiac. Meg a kávé. Meg a langymeleg, ami hajnalban még kellemes és emberi, a helyiek megfigyelése, ahogy piacra mennek, kávéznak, készülnek az aznapi turistarohamra, nyitják a boltokat, locsolják a járdát. És igen, a halpiac. A piac már önmagában óriási vonzerő, hát még ha tengeri herkentyűket árulnak. Pedig a mi piacunk aprócska volt, mégis kínált öt-hatféle halat, kétféle kagylót, tintahalat, polipot, rákokat, mind gondosan feliratozva, beárazva. Az első napon csak bámészkodtam, illetve fotóztunk gyermekemmel (egy gyerek mindig velem jöhetett, óriási jutalomnak beállítva a hatórai kelést, a legkisebbet otthon hagytuk, amivel barátnőmnek okoztam örömet, így hozzá mászott át hét óra magasságában egy kétéves pasi), a második napra már elűztem minden szárazföldi kishitűségemet és vásároltam az egyébként teljesen elviselhető árú kagylóból, majd a szintén magunknak megengedhető polipból. Elkészítésük módját alapvetően meghatározta – nem, nem az, hogy egy apartmanban korlátozottak a gasztroblogger lehetőségei (pl. mintásak a tányérok és az meg hogy mutat a képen), hanem inkább az, hogy emlékezetemből milyen kagyló- és főleg milyen poliprecepteket tudok előkeríteni. A kagyló a klasszikus fehérboros, a polip paradicsomos lett az egyszerűség jegyében. A nagy tengeriherkentyű-evészetnek útitársaink eltérő gasztronómiai preferenciáinak empatikus figyelembevétele vetett véget. A hajnali utaknak azonban nem, bámészkodni, fotózni és főleg kávézni polipvásárlás nélkül is lehet, a halpiacot pedig csak vágyakozva nézegettem egy ideig, mígnem kénytelen voltam magamba szállni és elismerni, hogy a csodás halak elkészítése minden valószínűség szerint meghaladná jelenlegi tudásomat. Így már lényegesen nagyobb lelki nyugalommal ültem be reggeli kávém elfogyasztására.

A kagyló a magyar negyvenesek szocializációjában elfoglalt fontos helyére nyári kalandom után egy őszi levél emlékeztetett ismét. A nyugati tengerek nyaldosta szigetre költözött M. barátnőm lelkendezve és fotókkal illusztrálva számolt be első kagylóételéről. A fentiek elolvasása után egyértelmű, mennyire megértettem örömét.

uk
Once upon a summer…
Reminiscing about summer, getting up early and drinking great coffee overlooking the sea. Things I cannot do other times and in other places like home.

2 hozzászólás

  1. Hát jó. Elnyerted bocsánatom.
    Ezt hívják minálunk ritmusfelvevésnek :))


  2. Köszi, ez jólesik.



Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: