A csokiprojekt I.

Ki nem gondolt már életében arra, hogy boltot nyisson? Vagy arra, milyen lehet, ha van egy étterme? Vagy arra, hogy sokkal jobban vezetné a kávéházat, mint az, aki van olyan szerencsés, hogy vezetheti, mégsem tudja megbecsülni magát? De legalább egy panzióra azért mindenki gondolt már életében, nem????

A legtöbben továbbra is álmainkban virágoztatjuk fel a magyar vendéglátást, ám vannak olyan merész, kitartó és elszánt asszonyok, akik meg is valósítják álmaikat. Melange útját a saját csokiboltig izgalmakban és csokiban bővelkedő blogján lehet nyomon követni. Illetve lehetett, mert immár az üzlet működése jelenti a fordulatokat. És a lelkiismeretes csokiboltos nem pihen a bonbonjain, hanem pályázatot hirdet a gasztrobloggereknek, hogy minél több tanáccsal, receptajánlattal tudjon szolgálni a betérő vevőknek, akik tanácstalanul forgatják pl. a kakaóbabot.  Különösen aprítva.

Magam inkább a színes szórócukrokkal, rózsaszín forgácsokkal és ezüst golyócskákkal nem tudtam volna mit kezdeni, viszont nagyon megörültem a kakaóbabos zacskóknak, mert fel-felbukkanó ismeretlen ismerősnek számított. Több helyen olvastam róla, de személyesen még nem voltunk bemutatva egymásnak. Melange jóvoltából ezen is túlestünk és jöhetett az alkotás. Az 5 dekás zacskóból három pályamű született, a kakaóbabról elmondható tehát, hogy takarékos jószág.

Kakaóbabos-tejfölös csokitorta

Szinte receptre sincs szükség, hiszen három könnyen elkészíthető részből áll: az alapja nagyon-vajas linzertészta, rajta csokikrém, azon pedig tejszínhabbal elkevert tejföl (igen, igen, tejföl), amelybe még bele is keverünk 1-2 deka kakaóbabot, majd az elkészült torta tetejére is szórunk belőle. Csokibarát felnőtteknek való édes, de savanykás, omlós, de roppanós édesség.

Linzertészta:
22,5 dkg vaj, szobahőmérsékleten
50 g cukor
2 tojás
350 g liszt
Összekeverem a vajat és a cukrot morzsás állagig, beletöröm a tojásokat és ismét keverek, most olyan félig sült rántottaszerű lesz a tészta. Fakanállal harmadonként beledolgozom a lisztet, a végén már kézzel dolgozom ki. Amikor a tészta összeállt, fóliába csomagolom és hűtőbe teszem.
Ez a tésztamennyiség rengeteg, a mostani tortánkhoz harmada-fele kell, a fennmaradó tésztából el lehet készíteni azt az almás pitét, amelynek ez eredetileg a receptje volt a Good Foodban. Természetesen lehet felezni is a mennyiséget.
Az időközben hüledező tésztát tortaformába nyújtom, illetve én nem szoktam nyújtani, hanem Jamie Oliver útmutatása alapján szeletekre vágom és a kivajazott formába illesztgetem és nyomkodom, úgy, hogy pereme is legyen. Nem éppen purista megoldás, de felettébb hatékony. A formába tapasztott tésztát agyon-, de agyonszurkálom villával és visszateszem a hűtőbe. Jó félóra után sütöm világosbarnára 190 fokos sütőben kb. 20 perc alatt. Teljesen kihűtöm. (Sütés közben figyelem a tésztát, ha hólyagosodni kezd, akkor nincs eléggé megszurkálva. Mivel nekem nincs vakon sütő babom és nem is tervezem a beszerzését, inkább még több lyukat szurkálok.)

Csokikrém:
10 dkg 70-80%-os csoki
5 dkg vaj
5 dkg cukor
A csokit és a vajat gőz fölött megolvasztom, hozzáadom a cukrot és szép bársonyosra keverem a krémet, majd hűlni hagyom..

Tejszínes-tejfölös krém:
2 dl tejszín
2 ek. tejföl
fél zacskó habfixáló (elhagyható, ha nem zavar a folyós krém)
4 ek. porcukor
1-2 dkg aprított kakaóbab
A tejszínt kemény habbá verem, félidőben hozzáadom a habfixálót és a cukrot, amikor már kemény, a tejfölt, majd a kakaóbab kétharmadát.

A legjobb rész következik: a torta összeállítása. A teljesen kihűlt tortaalapba öntöm a teljesen kihűlt és besűrűsödött csokikrémet. Ha a csokikrém nem nagyon sűrű, beteszem fél-egy órára a hűtőbe. A sűrű csokikrémre jöhet a tejszínes-tejfölös krém rásimítása, majd a fennmaradó kakaóbab szétszórása. Kicsit lehet még hűteni.
Kisméretű, 23 cm-es átmérőjű  tortaformába készítettem, mert ez felnőtt ínyencség, nem a nagyszámú gyereksereg kedvence.

The Chocolate Project, Part I
Who hasn’t dreamt about having a restaurant, a café or at least a bed&breakfast to run? Well, while we daydream, Melange lives her dream of a chocolate shop whose chronicle can be read on her exciting blog. Now the shop is open wide and the proud owner invited the Hungarian gastrobloggers to use some of her products and blog about chocolate-related recipes. So that she can guide her customers how to… no, not how to eat chocolate, everyone can do that, even my two-year old, but how to use, for example, cocoa nibs. Or those pink swirls. Or chocolate baskets.  Or non-melting chocolate chips. As I’m not a very delicate person and as such unable to appreciate the nuances of cake decoration, I went for cocoa nibs (among other things) and came up with a bunch of nice cakes and dishes. So you are in for a chocolatey ride in the days to come.

Sweet and soured chocolate cake
In fact, this is only an idea, not a recipe proper. First you make the shell of the cake out of shortcrust pastry baked blind or just prickled if, as me, you are not equipped with baking beans. Cool the pastry and meanwhile make a nice chocolate cream which you fill in the pastry. Now comes the exciting part: whip cream and mix 2 spoonfuls of soured cream, a constant item in Hungarian cuisine, and some cocoa nibs along with sugar to taste into the cream. Pour the white cream on the chocolate cream and decorate with some more nibs. The excitement comes from the combination of sweet chocolate, sour flavour of the cream and the cracking effect of the cocoa nibs. An adult gourmet dessert.