Archive for 2007. december

h1

Karácsony ’07

2007/12/24

xxxxxxxmas

Reklámok
h1

A leveskocka-ügy

2007/12/13

hu
Mert ez már ügy! Másoknak mással vannak ügyeik, nekem a leveskockával. Évekig, évtizedekig használtam, és csak akkor fedeztem fel nélkülözhetetlenségét, amikor az élelmiszertudatossági úton elindulva rengeteg rossz tulajdonságára fény derült és emiatt száműzni kényszerültem őt. Pedig hiányzik ma is és pótlása még annak sem könnyű, aki időt és (némi) pénzt sem sajnál felhasználni az egészséges étkezés érdekében.

Hogy mi a gond a leveskockával, azt mondanom sem kell. Mert mi lehet abban a dologban, ami egy négyzetcentiméter térfogatban képes pár liter húslevest koncentrálni? Hát nyilván ízfokozó, tartósítószer, színezék, sok E-betű és kevés tápanyag. Nem beszélve a rendkívül magas ipari feldolgozottsági szintről, ami élelmiszernél nem számít éppen pozitívumnak.

Az elvek magasztos síkjáról ereszkedjünk alá a szerdai ebéd valamelyest gyakorlatiasabb, sőt, földhözragadt valóságához, amikor is kevergetjük a paradicsomszószt és korábban egy bizonyos ponton laza mozdulattal leveskockát vagy ételízesítőt dobtunk abba. Most, hogy ilyen felettébb élelmiszertudatosak lettünk, mi a teendő?

Saját leveskocka-stációim a fonddal kezdődtek, amelyet J. barátnőm hozott egyszer a messzi északról. A fond rettentő sűrű alaplé, kis üvegben nagyon elegánsan kezelhető, ám nyilván az is tele van tartósítószerrel, mi mástól állna el a tömény húsleves? Fond kilőve.

Hazai boltokban kapható a natúr-vega-mix (vagy mi) elmés nevű zöldségszárítmány, aminek megtalálása nagyon reményteljes volt, ám örömöm korainak bizonyult, mert az íze és az ételben felvett állaga inkább való asztalosműhelybe, mint konyhába. Natúr-vega-izé elfelejtve.

alaple 1Teljesen követhető eredetű és egyáltalán nem ipari végtermék a saját húsleves készítése. Akár szokványos húslevest, akár előzetesen lepirított csontokkal készült alaplevet készítünk és lefagyasztunk, ellenőrzött eredetű alapléhez jutunk. Így tettem én is (képünkön), így első kézből tudtam felmérni a felsorolt előnyök mellett a módszer hátrányait is. Elég hosszú időt vesz igénybe és iszonyú mennyiségű energia felhasználásával jár a leves besűrítése, azaz a víz nagy részének elpárologtatása. Nekem sem energiám, sem cérnám nem lévén hozzá, elég folyékony maradt az alaplevem, aminek pedig az a következménye, hogy nem adható olyan ételekhez, amelyeknek további higítása nem kívánatos. A saját készítésű alaplé tehát marad, ám nem old meg minden helyzetet.

Logikai következtetéssel, valamint a bioboltok valószínűtlenül széles választékát ismerve arra kellett jutnom, hogy ha mindenből van bio, nyilván van leveskockából is. És tényleg. Ez az előnye. A hátrányai a következők: külföldi, tehát a helyi élelmiszert előnybe részesítők számára abszolút tilos, ipari feldolgozottsági szintje magas, tehát emiatt sem kívánatos, és utoljára, de nem utolsósorban nagyon drága. Viszont (további előny): olyan ételekbe is tehető, amelyekhez folyadékot már nem, de ízesítést még akarunk hozzátenni. Külföldi bioleveskocka és -por: óriási fenntartásokkal, szemet hunyva, megalkudva időnként becsúszik.

A kutatások és logikai következtetések után a véletlen is hozzájárul a leveskocka-ügy körbejárásához. Nemrégiben bukkantam rá egy magyar termékre, amely ugyan a retró jellegű “reform” szót viseli magán (emlékszem, hogy a nyolcvanas években nagy divat volt a reformétkezés, de hogy mit is jelentett, már nehezen tudnám felidézni, és nem is nagyon akarom, nem volt az olyan felemelő időszak), de a lényege, hogy cukor- és tartósítószermentes. Sajnos az íze egyáltalán nem természetes, éppen ellenkezőleg. Az is a nyolcvanas évekből maradhatott itt. Az mondjuk nem fér a fejembe, hogy ha a csomagolás feliratán szereplő csomó zöldséget megszárítjuk és ledaráljuk, akkor miért lesz a reformpornak vegyianyag-szaga és íze, de további következtetéseket nem vonnék le, hiszen ki vagyok én ahhoz. Élelmiszervegyész biztos nem. Újreformtermék ugrott.

Magára valamit adó gasztroblogger, gyermekeiért felelős anya és igényes ínyenc leveskockát nem használ – vallottuk Nigel Slaterrel, aki Real Fast Food című könyvében (p. xvi) röviden intézi el a kérdést: “Leveskockát soha” (a teljesség kedvéért ő is zárójelet nyit és szimpatikus, ám felettébb kirekesztő kijelentését puhítva hozzáteszi, hogy ha esetleg netalántán mindazonáltal mégis arra kényszerülnénk, hogy ilyen ördögtől való alapanyagra fanyalodjunk, akkor csakis egy bizonyos márka bizonyos porát használjuk). Ennél tovább megy a delicious. decemberi számában (pp. 37-38.) Marco Pierre White, aki nem átall olyasmit mondani, hogy a nagy multi leveskockája nélkül ő egy tapodtat sem. És az igazi ínyenc, mármint ő, még a leveskockát is másképp használja, mert ő pl. azt elmorzsolja. Ebből is látszik, hogy néha a híres szakácsok is bekattannak… Csak ők a leveskockán.

Update: Mamma szédületes és lenyűgöző bejegyzése saját “gyártású” levesporáról.

uk
My Affair with the Cube

“Never a cube” – writes Nigel Slater in Real Fast Food but is this approach sustainable in real life? For years on end we used cubes and powders but then food consciousness came and the cubes went. But they are dearly missed. Of course, I do make my stock but it has a number of drawbacks. It fills up the freezer. Because I am reluctant to reduce it for hours. And hours. After all, we are environmentally friendly here… It thins the food that it is added to. And at times that’s not exactly the purpose. So my quest began for the sustainable stock substitute with a number of applicants for the job but a rather unsettling outcome.

h1

Eredmény:hirdetés 1.0

2007/12/10

hu

sorsolás 2A főnyeremény megütésére kiírt nyereményjáték az eredményhirdetéssel ér véget. Az eredmény közjegyző által ugyan nem hitelesített, viszont több párnyi gyermekszem által ellenőrzött folyamat során jött létre. A véletlenszámgenerátorunk (= kislányom sapkája) alkalmazásával és a “berendezés” tulajdonosának közreműködésével kialakult nyertesek tehát a következők.

sorsolás A fődíjat phzs-t nyerte, kívánjuk, hogy jövő éve összes napját a Good Food naptárja derítse fel.

A két darab vigaszdíj Zsuzsáé és fakanálé, utóbbinak javaslom a heves lottózást, vagy augusztusi éjszakákon hullócsillag-bámulást, avagy aranyhalfogást.

Amint a szerencsés érintettek email-címemen (tintaleves kukac yahoo pont com) közlik velem a közlendőket, küldöm nekik a küldendőket. És ígéretet teszek arra, hogy ilyen a jövőben is lesz! Már csak az erőforrások környezetileg fenntartható felhasználása érdekében is…

Köszönet Szindbádéknak a nyereményjáték ötletéért!

uk
And the winners are … the above mentioned lucky Hungarian gastrobloggers.

h1

Zöld karácsony

2007/12/05

hu
Egészen biztos vagyok abban, hogy a Mikulás is örül annak, hogy mi itt ilyen környezetbarátak vagyunk igyekszünk lenni. Nézzük, mit tehetünk a környezetünkért ünnepek idején. Ismét a Good Food pontokba szedett listája (Good Food, 2007. december, 183. o.) alapján tekintjük át, mennyire vagyunk zöldek karácsonykor. Saját megjegyzések zölddel (naná).

  1. Vásárolj helyben. Karácsony táján is a helyi henteshez, zöldségeshez és termelői boltba térj be. Bár ez még nem automatikusan jelenti azt, hogy a náluk kapható áru helyben készült vagy termett. Vásárlás előtt ellenőrizd a származási országot, a hús esetében kérdezd meg, hogy helyben született, nevelkedett-e az állat, mielőtt a helyivágóhídon végezte volna.
    A származási országig rendben van a dolog, a hússal kapcsolatban kétlem, hogy széleskörűen ilyen információ hozzáférhető Magyarországon. Ahol járok, meg szoktam kérdezni az áru eredetét, furcsán is néznek rám a piacon.
  2. Szervezz ügyesen. Az Egyesült Királyságban a karácsonyi ünnepek alatt több mint 3 millió tonna szemét gyűlik össze, ebből 160 ezer tonna élelmiszerből adódik. Egy család az élelmiszerek átlagosan harmadát dobja ki. A legtöbb bolt legfeljebb két napig tart zárva az ünnepek alatt, tehát felesleges felhalmozni. Ennek a legjobb ellenszere az előzetes tervezés és a bevásárlólista vezetése.
    Kiváncsi lennék a vonatkozó adatokra nálunk. Tényleg a tervezés a kályha, amitől érdemes elindulni ebben a stresszes időszakban.
  3. Adj zöld ajándékot. Segítsd a Sierra Leone-i asszonyok tojástermelő összefogását vagy egy indiai falusi bolt felállítását.
    Itt aztán komoly eltéréssel találkozunk kulturálisan és főleg gazdaságilag. Nem hiszem, hogy az óvónéni különösebben meg lenne hatva, ha egy ghanai tehén fenntartásában való részvételt kapna tőlünk karácsonyra. (Viszont biztosan tiszta őrültnek tartana.) De nem is kell ilyen messzire menni, addig sem, míg eljutunk a fejlett Nyugat felelősségvállalási szintjére, hogy zöld ajándékot adhassunk. A zöld ajándék nemcsak attól zöld, hogy általában nem terheli a környezetet, hanem attól is, hogy a megajándékozott környezetét sem terheli. Azokat az ajándékokat szeretem, amelyeket meg lehet enni, inni vagy magunkra lehet kenni. Az utóbbi problematikusabb, tehát maradjunk az előbbieknél. A helyi bor, fűszer, méz, csoki stb. egészen biztos hasznosan felhasználható bármely háztartásban. Örömmel vennék további ötleteket helyben előállított ajándékra.
  4. Egyél helyit. Üdülés alatt is.
    Bárhol járunk, igyekszem előre és a tett színhelyén is megismerni a helyi termelőket, jellegzetességeket. Ezt segíti a nyáron életbe lépett rendelet a falusi vendéglátásról, amely szerint a háznál előállított élelmiszert bizonyos határig adómentesen lehet helyben értékesíteni.
  5. Kevesebb csomagolást. Ilyenkor sokkal többet vásárolunk, ami a szemétre kerülő csomagolóanyagok mennyiségét is növeli. Vásárolj minimálisan csomagolt árut, azt is újrafelhasználható anyagból, tejet pedig a tejesembertől rendelj, így kevesebb karton- és műanyagcsomagolást használsz el.
    merôett csomagolóÚjabban egyre több helyen kérdezik meg, hogy kérek-e műanyag szatyrot, amire büszkén mondhatom: dehogy kérek, hoztam magammal. Az ajándékokat is érdemes minimál- vagy házilag reciklálható csomagolással ellátni. Hogy ez milyen? A minimálcsomagolás nincs is, vagy csak egy szalag, rafiaszál, fenyőág magán az ajándékon. Házilag reciklálható pl. a merített papír, amelyet később dobozbevonásra, ismét csak csomagolásra, gyerekeknek kivágásra lehet használni. Az újságpapír is lehet stílszerű csomagolóanyag bizonyos tárgyakhoz, főleg férfiakhoz illik. Aztán vannak olyan ajándékok, amelyeket nem nagyon lehet becsomagolni. Egy fürdőbelépőt, színházjegyet, újságelőfizetést nehezen lehetne túlcsomagolni. És ki tudja meghaladni idei karácsonyi ajándékomat becsomagolhatatlanságban: gyerekszobafestés.
  6. Vásárolj élelmiszert az interneten. Ez zöldebb megoldás, mint a szupermarketbe járkálás.
    És az sem mellékes körülmény, hogy a lisztet markos fiatalemberek cipelik fel a második emeletre.
  7. Még a buli is legyen zöld. Nem igaz, hogy a papírpoharak és -tányérok reciklálhatók. A vízhatlanság érdekében viselt bevonatuk miatt ugyanúgy a hulladéklerakóban végzik, mint a műanyag evőeszközök. Az igazi poharakat és fém evőeszközöket el kell mosni, de legalább a mosogatógép kevesebb energiát és vizet használ, mint mi kézi mosogatáskor.
    Nálunk még műanyagtányér sincs, nemhogy papír. A zöld szempontok mellett azért sem, mert az ételnek abban semmi íze. Ismét csak kiváncsi lennék arra, mi terheli egy nagyobb rendezvény esetében jobban a környezetet: az eldobható kellékek vagy a több száz tányér és pohár elmosása. Józan eszemmel az előbbire tippelnék, hiszen ott figyelembe kell venni az előállítás során okozott terhelést is.
  8. Ünnepelj hazai borral és pezsgővel. Ha ezt a BBC kiadásában megjelenő Good Food leírhatja, akkor mi is.
  9. Kényeztesd magad itthon. Az ünnepek alatt többet utazunk. Minden utazás környezetszennyezéssel jár, ezen nincs mit szépíteni. Lehet azonban puha módon is üdülni: lesiklás helyett sífutni, jetski helyett csónakázni, autós kirándulás helyett kerékpározni, ál-helyi mütyür szuvenír helyett helyi élelmiszert venni.

A Good Food cikke alapján nagyon szabadon. További ötleteket szívesen látnék megjegyzés vagy saját blogbejegyzés formájában. Minden kedves olvasómnak szép zöld Karácsonyvárást kívánok!

uk
Green Christmas

Adding my own routines and comments to the Good Food list (December issue, p. 183) on an environmentally conscious Christmas.

h1

A gasztroújságok és én

2007/12/03

hu
Kérdezi phzs, hogy a fenti két világpolitikai tényező hogyan jön ki egymással. Röviden: ellentmondásosan. Hosszabban: csak nehogy megbánja, hogy megkérdezte. Mert akkor én most elmondom. A hazai gasztrosajtóval rendkívül problematikus viszonyt tartok fenn. Sokáig bíztam abban, hogy a rendszerváltás, a szabad utazás és az idegen nyelvek tanulásához való hozzáférés hosszú esztendei meghozzák gyümölcsüket. Anyagilag támogattam ezt a folyamatot. De nem. És nem. A nemzetközi kitekintés hiánya mellett a munkához való hozzáállásban is sok kivetnivalót találok. Mert az az újság nem konyhai magazin, ahol nincs konyha. Azaz nem főzik meg azt, amiről receptet közölnek. És betesznek a jól-rosszul lefordított recept mellé valamely képügynökségtől megvásárolt/szerzett fotót. Már hallom is: hiszen vannak ott szerkesztőségi anyagok. Bár ne lennének. Haladni kell a korral, figyelni a nemzetközi trendeket és nem kimenni banánszoknyában a körútra, szétdíszíteni az ételt, körberakni az összes alkotórészével és mintás tányéron lefényképezni. De miért is csodálkozom, a magyar nyelvű lakberendezési újságok is olyan esztétikai szinten állnak, mintha a bennük szereplő lakberendezők valamely észak-koreai enklávéban élnének, ahol sok olasz csempe- és kanapébolttal zárták össze őket.

Miután sikerült néhány száz embert magamra haragítanom, hozok pozitív példákat. A Borbarát és a Gusto olyan magazinok, amelyek szakmaisága, megjelenése és színvonala iránymutató lehet egy olyan konyhai magazin számára, amely nemzetközi összehasonlításban is megállná a helyét. Jó úton halad, ha döcögve is, a TV Paprika Magazin. Magamnak is meglepetést okozok azzal, hogy Stahl Juditot, bár újságot még nem adott ki, annyiban példáként említem, hogy tartalmilag, formailag (és üzletileg is) sikeresen honosít meg nyugat-európai trendeket. Mert azok elmélyült ismeretében kell meghatároznunk magunkat ahhoz, hogy ne maradjunk a minduntalan saját régi fényünkre hivatkozó, régen elavult és csakis belső használatra hitelesített önjelöltek.

gasztroujsagokA nagyvilágban sem fonják azonban kolbászból a kerítést. Az általam ismert külföldi gasztroújságok korántsem hibátlanok. A Good Food revelatív hatású volt számomra az első években, azóta viszont már egyre többet ismétlődnek a receptek, megszűnt kedvenc sorozatom, a gasztrovállalkozók bemutatása, régen szünetel a “The ultimate” sorozat, amelyből olyan metafizikai mélységű igazságokat sajátíthatunk el, mint Gordon Ramsay tanácsa, miszerint az apple pie almáját ne citromozzuk, hagyjuk nyugodtan megbarnulni. Még most is beleborzongok a felismerés jelentőségébe. Hiteles szakemberek hiteles receptjei. Az ismétlődő ételek ellenére is mindig van benne valami érdekes. Nem, nemcsak a naptár! A neves séfek ételsoraiból rengeteget lehet tanulni, az ételfotókban gyönyörködni, a gasztrohíreken csámcsogni és ámulni a világ(konyha) sokszínűségén. Egy ideje szerencsém van olvashatni a delicious.-t is, amely a Good Food frissebb változata. Interneten olvasom az Observer Nigel Slater által gondozott havi gasztromellékletét, amely tartalma és környezeti elkötelezettsége miatt is közel áll szívemhez. Egy-egy állattartással foglalkozó harcosabb cikkük után komolyan aggódni kezdek a hirdetési bevételeik miatt.

Barátok és utazások révén időnként hozzájutok más országok gasztrosajtótermékeihez. A skandináv gasztrosajtó nem olyan üde és könnyed, mint maga a skandináv konyha. Finnországban az ottani HVG mellékleteként jelenik meg egy ínyencmagazin, amely az én ízlésemnek nagyon konzervatív és “séfes”, azaz a receptjei még csak a befogadás szintjén sem kapcsolódnak a lelkes érdeklődő élményvilágához. Nem nagyon ismerek más gasztrotematikájú finn újságot, aminek talán az (is) az oka, hogy rengeteg és igazán színvonalas kiadványt jelentetnek meg az élelmiszert árusító üzletláncok, a termékeiket ajánló cégek, az alkoholos italokat forgalmazó állami monopolcég. A svéd helyzet (amelynek felemlegetése arra is példa, hogy ha valami iránt igazán érdeklődik az ember, a nyelvtudás hiánya nem akadály) sem jobb, ott nemrégiben ugyan próbálkoztak konkurenciát támasztani a lomha, régimódi újságnak (leginkább a Good Food koncepciójának lekoppintásával), ám meglepetésemre a kísérlet kudarcot vallott és a lap megszűnt. Olaszországban vannak jó lapok azoknak, akik az olasz konyha iránt érdeklődnek, de a világért ne keressünk ott sem világtrendeket a La Cucina Italiana vagy a még jobb Sale e Pepe című magazinokban. Csakhogy nekik, velünk ellentétben, az az óriási szerencséjük, hogy az olasz konyha maga világtrend.

Szólnom kell még az amerikai magazinokról, amelyek több okból távoliak maradtak számomra. Elsősorban is azért, mert képtelenségnek tartom pl. a vaj csészében való lemérését. Ennek ellenére időnként megveszem az inkább háztartástani jellegű Martha Stewart Living címűt, amelyet nagyjából olyan szinten élvezek, mint óvodás lányom a mesekönyveket, azaz nézegetem benne a szép képeket. Főzni ugyebár nem főzök belőle, faliképet nem hímezek a vendégszobába (pedig volt olyan nekünk – hat évvel és két gyerekkel ezelőtt), régi térképből nem készítek ajándéktárgyakat és évszaknak megfelelő asztaldíszt.

Elnézést kérek phzs-tól a késedelmes válaszadásért és a formai szabadosságért.
Jó összefoglaló a témáról Chili&Vaniliától itt.

uk
Food for Press

A rather unfavourable view on the scene of the Hungarian culinary press and some outlook on the situation abroad as viewed from this kitchen table.

h1

Micsoda szombat

2007/12/01

hu
Nálunk a szombatok mindig úgy kezdődnek, hogy a férjem morog, amiért a kicsik nincsenek otthon. Ezt a morgást egyhetes egyeztetés előzi meg a nagymamával, aki tudja, hogy morgás lesz, mégis szeretné magánál tudni a kicsiket, hogy gyerekzsivajjal töltse be a házat. Ma a morgást frissen sült kenyérrel és libamájconfit-val próbáltam ellensúlyozni, ami némiképp sikerült. Reggeli után mellém szegődött a kicsik bátyja és a további program iránt érdeklődött. A magam részéről el tudtam volna képzelni a következőket, mivel a zsivaj, ugye, áthelyeződött a nagyszülőkhöz: ágyba való visszafekvés és alvás, ágyba való visszafekvés és újságolvasás, háborítatlan blogírás, háborítatlan blogírás és internetezés, hosszú és bonyolult étel elkészítése, hosszú és bonyolult desszert elkészítése, majd ismét ágyba való visszafekvés stb. Egy tizennegyedik életévéhez közeledő fiatal felnőttnek mindez azonban nem valami vonzó program, így elő kellett állni a B tervvel. Ami mindig van. (Ezen a ponton nevezett fiatal felnőtt közbeszól: “A B tervvel én álltam elő.” Na jó, ezen ne nyissunk vitát, sokkal érdekesebb részek is következnek.)

A B terv úgy kezdődött, hogy elmegyünk a Keserédesbe, elhozzuk a törzsvásárlói kártyánkat, és megdicsérjük Melange-ot a csokipályázat kiváló lebonyolításáért, majd előadjuk magyarázatainkat arról, miért nem a tervezett féltucatnyi pályaművel szerepeltünk. A boltban Melange urát találtuk, aki rendkívül szakszerűen állta a tömegek szombat délelőtti rohamát. Az általa főzött kávé egészen kiváló volt, a forró csokoládé nemkülönben, amelyet fiam tesztelt, immár másodszor (majd közölte, hogy az otthoni ehhez képest smafu). A beszerzett csokitermékek felsorolását mellőzöm, mindenesetre szép kis zacskóval távoztunk. Megtekintettük a környék összes könyvesboltját, ám ezúttal nem vettünk semmit, mert nem tartanak pont olyan képregényt, amit fiam keresett, olyan kínai nagyregényt, amelyet a férjem és olyan szakácskönyvet, amelyet meg én. (Szerencsére ez a helyzet a későbbiekben kedvezően alakul. A kínai regény kivételével.)

Az Újlipótvárosból, egykori lakhelyünkről nem messzebb mozdultunk el, mint az Opera környéke. Gyermekem ugyanis rendkívül jó érzékkel felismerte, hogy itt a jó alkalom a képregénybolt felkeresésére. Amely az Opera mellett meglepően nagy területen és szép kiállításban található. A képregény műfaja évek óta egy olasz klasszikus formájában van jelen családunk felnőtt tagjainak életében is, míg a fiatal felnőtt korosztály lényegesen szélesebb spektrumban fogyasztja ezt a zsánert. Innen is törzsvásárlói kártyával és pár kiló irodalommal megrakodva távoztunk. Azt a tényt, hogy szakácskönyvképregény nem volt, kiválóan ellensúlyozta az átellenben talált bolt, ami sajátos elegye a bicikliraktárnak, kávézónak és antikváriumnak. Utóbbi részleg rengeteg angol nyelvű papírkötéses könyvet árusít, többek között gasztronómiai irányultságúakat. És mit találtam közöttük? Na mit? – kérdezi vissza mostanában a kétésféléves: Nigel Slater két paperbackjét!!! Hát tudom én ezt megfelelő lelkesedéssel közölni e helyen? Évek óta olvasok és hallok róla, figyelemmel kísérem az Observerben kitűnő gasztrorovatát és vágyom könyvei olvasására. És most az enyém lett a Real Fast Food és a Toast. Ha Nigel valóban olyan jó, mint amilyennek írják, még szerepel majd itt.

Ha már a belvárosban jártunk, régi adósságomat akartam törleszteni M. barátnőm kedvenc virágboltjának meglátogatásával. Igen, virágbolt a gasztroblogban. Mert ez olyan virágbolt, ami mellett kávézó működik, valamint mindkét üzletben mindenféle szép holmikat dobáltak le hanyag eleganciával. Egy táskáról úgy látszott, az egyik vevő válogatás közben tette le, aztán a kikandikáló árcédula árulta el. A rajta szereplő számtól elájultam, igaz, a táskától is. Egyelőre azonban megmaradtunk a kávé-tea tárgykörben, amelyhez még a kiskanál is külön dizájnoltan érkezett. Fizetésnél feltűnt egy kis reklámcédula, amely a közeli francia delikáteszt hirdette. A helyszínen kiderült, már két és fél éve működnek igazi francia hangulatban és árukkal. A rózsaszínű bevásárlókocsinál többet erről nem is mondanék, érdemes megtekinteni a választékot és megérezni az atmoszférát. Ezután már csak útban a parkolóhoz ugrottunk be egy lakberendezési boltba, ahol csak karácsonyi díszekre súlyos tízezreket költhettem volna el.

Itthon már csak tésztát gyúrtam durumlisztből, míg pihent (a tészta), beleolvastam Nigelbe és imádtam, elkészítettem a szószt (paradicsomos-olivabogyós) és visszatértem új könyveimhez.

Fiam illusztrációja a mai nappal kapcsolatban
Katt rá a nagyobb képért! Köszönet fiamnak az illusztrációért!

uk
Good Saturday
A picaresque post relating the route and stops of a Saturday as accomplished by son and mother.