h1

A gasztroújságok és én

2007/12/03

hu
Kérdezi phzs, hogy a fenti két világpolitikai tényező hogyan jön ki egymással. Röviden: ellentmondásosan. Hosszabban: csak nehogy megbánja, hogy megkérdezte. Mert akkor én most elmondom. A hazai gasztrosajtóval rendkívül problematikus viszonyt tartok fenn. Sokáig bíztam abban, hogy a rendszerváltás, a szabad utazás és az idegen nyelvek tanulásához való hozzáférés hosszú esztendei meghozzák gyümölcsüket. Anyagilag támogattam ezt a folyamatot. De nem. És nem. A nemzetközi kitekintés hiánya mellett a munkához való hozzáállásban is sok kivetnivalót találok. Mert az az újság nem konyhai magazin, ahol nincs konyha. Azaz nem főzik meg azt, amiről receptet közölnek. És betesznek a jól-rosszul lefordított recept mellé valamely képügynökségtől megvásárolt/szerzett fotót. Már hallom is: hiszen vannak ott szerkesztőségi anyagok. Bár ne lennének. Haladni kell a korral, figyelni a nemzetközi trendeket és nem kimenni banánszoknyában a körútra, szétdíszíteni az ételt, körberakni az összes alkotórészével és mintás tányéron lefényképezni. De miért is csodálkozom, a magyar nyelvű lakberendezési újságok is olyan esztétikai szinten állnak, mintha a bennük szereplő lakberendezők valamely észak-koreai enklávéban élnének, ahol sok olasz csempe- és kanapébolttal zárták össze őket.

Miután sikerült néhány száz embert magamra haragítanom, hozok pozitív példákat. A Borbarát és a Gusto olyan magazinok, amelyek szakmaisága, megjelenése és színvonala iránymutató lehet egy olyan konyhai magazin számára, amely nemzetközi összehasonlításban is megállná a helyét. Jó úton halad, ha döcögve is, a TV Paprika Magazin. Magamnak is meglepetést okozok azzal, hogy Stahl Juditot, bár újságot még nem adott ki, annyiban példáként említem, hogy tartalmilag, formailag (és üzletileg is) sikeresen honosít meg nyugat-európai trendeket. Mert azok elmélyült ismeretében kell meghatároznunk magunkat ahhoz, hogy ne maradjunk a minduntalan saját régi fényünkre hivatkozó, régen elavult és csakis belső használatra hitelesített önjelöltek.

gasztroujsagokA nagyvilágban sem fonják azonban kolbászból a kerítést. Az általam ismert külföldi gasztroújságok korántsem hibátlanok. A Good Food revelatív hatású volt számomra az első években, azóta viszont már egyre többet ismétlődnek a receptek, megszűnt kedvenc sorozatom, a gasztrovállalkozók bemutatása, régen szünetel a “The ultimate” sorozat, amelyből olyan metafizikai mélységű igazságokat sajátíthatunk el, mint Gordon Ramsay tanácsa, miszerint az apple pie almáját ne citromozzuk, hagyjuk nyugodtan megbarnulni. Még most is beleborzongok a felismerés jelentőségébe. Hiteles szakemberek hiteles receptjei. Az ismétlődő ételek ellenére is mindig van benne valami érdekes. Nem, nemcsak a naptár! A neves séfek ételsoraiból rengeteget lehet tanulni, az ételfotókban gyönyörködni, a gasztrohíreken csámcsogni és ámulni a világ(konyha) sokszínűségén. Egy ideje szerencsém van olvashatni a delicious.-t is, amely a Good Food frissebb változata. Interneten olvasom az Observer Nigel Slater által gondozott havi gasztromellékletét, amely tartalma és környezeti elkötelezettsége miatt is közel áll szívemhez. Egy-egy állattartással foglalkozó harcosabb cikkük után komolyan aggódni kezdek a hirdetési bevételeik miatt.

Barátok és utazások révén időnként hozzájutok más országok gasztrosajtótermékeihez. A skandináv gasztrosajtó nem olyan üde és könnyed, mint maga a skandináv konyha. Finnországban az ottani HVG mellékleteként jelenik meg egy ínyencmagazin, amely az én ízlésemnek nagyon konzervatív és “séfes”, azaz a receptjei még csak a befogadás szintjén sem kapcsolódnak a lelkes érdeklődő élményvilágához. Nem nagyon ismerek más gasztrotematikájú finn újságot, aminek talán az (is) az oka, hogy rengeteg és igazán színvonalas kiadványt jelentetnek meg az élelmiszert árusító üzletláncok, a termékeiket ajánló cégek, az alkoholos italokat forgalmazó állami monopolcég. A svéd helyzet (amelynek felemlegetése arra is példa, hogy ha valami iránt igazán érdeklődik az ember, a nyelvtudás hiánya nem akadály) sem jobb, ott nemrégiben ugyan próbálkoztak konkurenciát támasztani a lomha, régimódi újságnak (leginkább a Good Food koncepciójának lekoppintásával), ám meglepetésemre a kísérlet kudarcot vallott és a lap megszűnt. Olaszországban vannak jó lapok azoknak, akik az olasz konyha iránt érdeklődnek, de a világért ne keressünk ott sem világtrendeket a La Cucina Italiana vagy a még jobb Sale e Pepe című magazinokban. Csakhogy nekik, velünk ellentétben, az az óriási szerencséjük, hogy az olasz konyha maga világtrend.

Szólnom kell még az amerikai magazinokról, amelyek több okból távoliak maradtak számomra. Elsősorban is azért, mert képtelenségnek tartom pl. a vaj csészében való lemérését. Ennek ellenére időnként megveszem az inkább háztartástani jellegű Martha Stewart Living címűt, amelyet nagyjából olyan szinten élvezek, mint óvodás lányom a mesekönyveket, azaz nézegetem benne a szép képeket. Főzni ugyebár nem főzök belőle, faliképet nem hímezek a vendégszobába (pedig volt olyan nekünk – hat évvel és két gyerekkel ezelőtt), régi térképből nem készítek ajándéktárgyakat és évszaknak megfelelő asztaldíszt.

Elnézést kérek phzs-tól a késedelmes válaszadásért és a formai szabadosságért.
Jó összefoglaló a témáról Chili&Vaniliától itt.

uk
Food for Press

A rather unfavourable view on the scene of the Hungarian culinary press and some outlook on the situation abroad as viewed from this kitchen table.

7 hozzászólás

  1. Na, ezt akar en is irhattam volna, minden szavaddal egyetertek :)
    Ha eltalalna a hogolyo akkor ide fogok linkelni :)


  2. Zsófi – Köszönöm a megerősítést, enyhén aggasztott ez a vitriol, amit árasztok, de ez az előnye a blognak, az ember azt ír, amit akar.


  3. Ne kérj elnézést. A magyar gasztrolapok is azt mutatják, mint minden más. Lehetne jó, de minek erőlködjünk.
    Tényleg, minek? Mindenki hülyének néz, ha erőlködsz.


  4. phzs – Szerintem itt más meghatározottságról van szó: földrajzi, történelmi, politikai, nyelvi, stb.


  5. Eszter, ez nagyon nagyon jó írás lett! És én is egyetértek! Olyan jó, és alapos, hogy igazán átvehetné egy nagy gasztro orgánum…


  6. És amit én mondtam, annak nincs földrajzi, történelmi, politikai, nyelvi meghatározottsága? Szerintem van.


  7. Szia Drusza! Köszönöm! Itt ülök és ölbe tett billentyűzettel várom a nagy gasztroorgánumot…

    phzs – Már megint igazad van!



Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: