h1

A leveskocka-ügy

2007/12/13

hu
Mert ez már ügy! Másoknak mással vannak ügyeik, nekem a leveskockával. Évekig, évtizedekig használtam, és csak akkor fedeztem fel nélkülözhetetlenségét, amikor az élelmiszertudatossági úton elindulva rengeteg rossz tulajdonságára fény derült és emiatt száműzni kényszerültem őt. Pedig hiányzik ma is és pótlása még annak sem könnyű, aki időt és (némi) pénzt sem sajnál felhasználni az egészséges étkezés érdekében.

Hogy mi a gond a leveskockával, azt mondanom sem kell. Mert mi lehet abban a dologban, ami egy négyzetcentiméter térfogatban képes pár liter húslevest koncentrálni? Hát nyilván ízfokozó, tartósítószer, színezék, sok E-betű és kevés tápanyag. Nem beszélve a rendkívül magas ipari feldolgozottsági szintről, ami élelmiszernél nem számít éppen pozitívumnak.

Az elvek magasztos síkjáról ereszkedjünk alá a szerdai ebéd valamelyest gyakorlatiasabb, sőt, földhözragadt valóságához, amikor is kevergetjük a paradicsomszószt és korábban egy bizonyos ponton laza mozdulattal leveskockát vagy ételízesítőt dobtunk abba. Most, hogy ilyen felettébb élelmiszertudatosak lettünk, mi a teendő?

Saját leveskocka-stációim a fonddal kezdődtek, amelyet J. barátnőm hozott egyszer a messzi északról. A fond rettentő sűrű alaplé, kis üvegben nagyon elegánsan kezelhető, ám nyilván az is tele van tartósítószerrel, mi mástól állna el a tömény húsleves? Fond kilőve.

Hazai boltokban kapható a natúr-vega-mix (vagy mi) elmés nevű zöldségszárítmány, aminek megtalálása nagyon reményteljes volt, ám örömöm korainak bizonyult, mert az íze és az ételben felvett állaga inkább való asztalosműhelybe, mint konyhába. Natúr-vega-izé elfelejtve.

alaple 1Teljesen követhető eredetű és egyáltalán nem ipari végtermék a saját húsleves készítése. Akár szokványos húslevest, akár előzetesen lepirított csontokkal készült alaplevet készítünk és lefagyasztunk, ellenőrzött eredetű alapléhez jutunk. Így tettem én is (képünkön), így első kézből tudtam felmérni a felsorolt előnyök mellett a módszer hátrányait is. Elég hosszú időt vesz igénybe és iszonyú mennyiségű energia felhasználásával jár a leves besűrítése, azaz a víz nagy részének elpárologtatása. Nekem sem energiám, sem cérnám nem lévén hozzá, elég folyékony maradt az alaplevem, aminek pedig az a következménye, hogy nem adható olyan ételekhez, amelyeknek további higítása nem kívánatos. A saját készítésű alaplé tehát marad, ám nem old meg minden helyzetet.

Logikai következtetéssel, valamint a bioboltok valószínűtlenül széles választékát ismerve arra kellett jutnom, hogy ha mindenből van bio, nyilván van leveskockából is. És tényleg. Ez az előnye. A hátrányai a következők: külföldi, tehát a helyi élelmiszert előnybe részesítők számára abszolút tilos, ipari feldolgozottsági szintje magas, tehát emiatt sem kívánatos, és utoljára, de nem utolsósorban nagyon drága. Viszont (további előny): olyan ételekbe is tehető, amelyekhez folyadékot már nem, de ízesítést még akarunk hozzátenni. Külföldi bioleveskocka és -por: óriási fenntartásokkal, szemet hunyva, megalkudva időnként becsúszik.

A kutatások és logikai következtetések után a véletlen is hozzájárul a leveskocka-ügy körbejárásához. Nemrégiben bukkantam rá egy magyar termékre, amely ugyan a retró jellegű “reform” szót viseli magán (emlékszem, hogy a nyolcvanas években nagy divat volt a reformétkezés, de hogy mit is jelentett, már nehezen tudnám felidézni, és nem is nagyon akarom, nem volt az olyan felemelő időszak), de a lényege, hogy cukor- és tartósítószermentes. Sajnos az íze egyáltalán nem természetes, éppen ellenkezőleg. Az is a nyolcvanas évekből maradhatott itt. Az mondjuk nem fér a fejembe, hogy ha a csomagolás feliratán szereplő csomó zöldséget megszárítjuk és ledaráljuk, akkor miért lesz a reformpornak vegyianyag-szaga és íze, de további következtetéseket nem vonnék le, hiszen ki vagyok én ahhoz. Élelmiszervegyész biztos nem. Újreformtermék ugrott.

Magára valamit adó gasztroblogger, gyermekeiért felelős anya és igényes ínyenc leveskockát nem használ – vallottuk Nigel Slaterrel, aki Real Fast Food című könyvében (p. xvi) röviden intézi el a kérdést: “Leveskockát soha” (a teljesség kedvéért ő is zárójelet nyit és szimpatikus, ám felettébb kirekesztő kijelentését puhítva hozzáteszi, hogy ha esetleg netalántán mindazonáltal mégis arra kényszerülnénk, hogy ilyen ördögtől való alapanyagra fanyalodjunk, akkor csakis egy bizonyos márka bizonyos porát használjuk). Ennél tovább megy a delicious. decemberi számában (pp. 37-38.) Marco Pierre White, aki nem átall olyasmit mondani, hogy a nagy multi leveskockája nélkül ő egy tapodtat sem. És az igazi ínyenc, mármint ő, még a leveskockát is másképp használja, mert ő pl. azt elmorzsolja. Ebből is látszik, hogy néha a híres szakácsok is bekattannak… Csak ők a leveskockán.

Update: Mamma szédületes és lenyűgöző bejegyzése saját “gyártású” levesporáról.

uk
My Affair with the Cube

“Never a cube” – writes Nigel Slater in Real Fast Food but is this approach sustainable in real life? For years on end we used cubes and powders but then food consciousness came and the cubes went. But they are dearly missed. Of course, I do make my stock but it has a number of drawbacks. It fills up the freezer. Because I am reluctant to reduce it for hours. And hours. After all, we are environmentally friendly here… It thins the food that it is added to. And at times that’s not exactly the purpose. So my quest began for the sustainable stock substitute with a number of applicants for the job but a rather unsettling outcome.

23 hozzászólás

  1. (köbcentiméter)

    Jó kis írás. Egyébként nekem egyáltalán nem hiányzik a leveskocka, bár a fagyasztott alaplé néha jól jönne, de végülis anélkül is elég jól elvagyok. De majd, egyszer…


  2. Skóciában írtam egy listát, hogy mit fogok változtatni a konyhámon és a táplálkozásomon… Keveset tudok belőle betartani, főleg azért, mert bedaráltak a mindennapok, pedig ez nem indok. Az alaplé készítése előkelő helyen szerepelt, eddig ebből sem lett semmi. Maradtak a különböző ízesítő keverékek.


  3. rossamela – Köbcenti, naná, köszi a figyelmeztetést! (Tudom, nem mentség az, hogy bölcsész vagyok.) És mit csinálsz olyankor, amikor alaplé kéne, de nincs? Vagy csak a megfelelő tudati szintre kell eljutni, hogy ne hiányozzon a leveskocka?

    phzs – Nem lenne kedved ezt a listát egy post formájában megosztani velünk?


  4. Igen, megfelelő tudati szint, háhá :D.
    De tényleg nem hiányzik. Nekem, meg az uramnak. Ha nagyobb közönségnek tálalnám a cuccot, főznék alaplevet.
    Bár… a réteges-habos zellerkrémlevest minden turbó (ú.m. leveskocka, alaplé, tejszín) elővezettem a nagycsaládnak is, és nem finnyogtak. Bár, jól vannak nevelve ők is, anyám sem tart otthon nagy kocka-készleteket.


  5. próba


  6. itt röviden kell szólni, tán az a trükk? Mert az eredeti hsz megint nem megy át.


  7. Szóval leveskocka. Alig használok. Még azelőtt allergiás lettem *norra és társaira, mielőtt túl bele lendültem volna, szerencsére. Nagyon rémisztő a sok E, ami van bennük! De nehezen tudtam elképzelni az életet nélkülük, jöttek a biók, akkor még Angliából, mert itthon még nem volt. Ma már van, de jó húslevesest még mindig onnan hozatok rokonokkal. A zöldséges jó a dm-es alnatura.


  8. De a helyzet az, hogy ezeket is egyre ritkábban használom, nem is tudom, mikor vettem utoljára. Igyekszem eltenni a maradék húslevest a fagyasztóba. A besűrítés még nálam is problémás. Ma pl. rizottómhoz zöldséglevet főztem. Többet, a maradék szintén megy a fagyasztóba. Igaz, a hely kevés, elfoglalja a sok gomba. :)


  9. Mégis milyen ízt ad a leveskocka a kajához, amit ne lehetne nélkülözni? Nátrium-glutamát?


  10. Zsuzsa – Majd egyszer írd meg, mi a gond a kommenteléssel. Én nem tapasztalok semmi hibát. Vagy ez a wordpress bosszúja a blogspotosoknak, mert ott meg én tudok nagyon nehezen kommentelni, piszkénél is akartam valamelyik nap egy egész episztolát írni és magasról tett a fejemre, nemhogy a kommentem megjelent volna. Nem piszke, hanem a blogspot.

    t3v – Alaplé mínusz nátrium-glutamát lenne a cél.


  11. Engem nem győz meg akármilyen híres szakács sem.
    Leveskocka nuku.
    Semmilyen levesbe nem teszek.
    És az ember felfedezi: jééééééé, a zöldségeknek van SAJÁT ízük!!!
    Már amennyiben nem a multitól vette az ember, vagy boltban, hanem a Mariska nénitől a piacon, netán saját gyermeke törte bele a répát a veteményes földjébe, kihúzás gyanánt és hozta be ebédhez.

    Ezekhez az ízekhez ugyanis teljesen felesleges a kocka.
    Amit nem említettél, az a keményített növényi zsiradék, attól marad szilárd ez a vegyszerkocka.


  12. Ah, a blogspoton még én sem tudok néha.
    Nálad kommentet beírom, vagy nem veszi fel, és visszajön az üres kommentdoboz, vagy azt írja ki, hogy az oldal nem elérhető. Mivel a dolog izgat, ezért már mindenféle variációban 100x megpróbáltam. Tegnap pl. öt percig sikerült is.


  13. Na, most kivettem az árulkodó blogspotos utalást, és átment.
    Milyen leveskockát engedélyez Nigelünk?

    t3v, igazad van, nekem mégis egy fejlődési folyamat volt ide eljutni.


  14. Franci – Igazad van, engem sem győzött meg, még akkor sem, amikor még nem láttam a leveskocka logóját a híres szakács lajbiján.

    Zsuzsa – Nem tudom, mi okozhatja ezt a természeti jelenséget, majd megkérdezem a szakembert (fiam) és visszatérek rá. Migel azt írja, ha nem fogadjuk meg a leveskocka-ellenes tanácsát, akkor legalább a Marigold Swiss Vegetable Stock Powdert használjuk. Egyébként kiolvastam!


  15. Ilyen Marigoldot egyszer használtam én is. Tényleg nem rossz. Bár ezt félve írom le most már egy levesporról (remélem, senki nem figyel). :)


  16. Zsuzsa – Én is mindig körülnézek, hogy ki látja, amikor a biolevesport pakolom az ételbe. Majd akkor leszünk igazi úrinők, ha egyedül is cukorfogóval tesszük a kockacukrot az ötórai teánkba.


  17. én is kitiltottam a konyhából a kockákat évekkel ezelőtt, és bár néha jól jönne, nem türükközhetek, mert a párom azonnal hasmenést kap tőle :) így marad a fagyasztó, még jó hogy elég nagy ;)


  18. Leveskocka – soha!!
    Bio leveskocka – rulez!
    Miért lenne drága? Én a bioboltban 250-350 ft. között szoktam venni egy dobozzal ,az sok? A legtöbb német biotermék egyébként szuper…


  19. Egyszerűen nem értem, miért csak most értem ide, pedig láttam már a postodat régebben:-(( Nagyon jó és fontos!
    Most készül a “levesporom” a sütőben, házilag. Saját, bio. Abszolút alaplé-barát vagyok, de kell az alternatíva. A post prioritást élvez majd, a leghamarabb felteszem:-)) és leírom a gondolataimat (amelyek nagyban megegyeznek a Tieiddel:-)


  20. chilii – A párod gyakorlatilag bioélelmiszer-ellenőrként működik.

    LittleM – Hát az elég egyéni, hogy kinek mi drága. Abban a dobozban hat kocka van, ha jól csalódom és az azért nem semmi, de én a biopiaci árakat sem bírom már követni… A német biotermékekkel biztos nincs semmi más gond, mint hogy németek…

    Mamma – Idefigyelj, Superwoman! Azt a házi levespor-postot a köz érdekében sürgősen kérjük, a gondolataidat nemkülönben!


  21. Tetszik a cikked. Szerintem, ha szeretnél leveskockát a fent leírt módon készíteni, ami nem rossz kezdeményezés, kevesebb vízzel tedd fel főni, inkább csak párolódjon még a hús is, hogy mire a zöldségeket beteszed annyi leve legyen, hogy a zöldség megpárolódjon. Majd turmixold össze az egészet, a hússal együtt. Még ugyan nem próbáltam, de egy próbát megér, meg fogom én is csinálni.


  22. Még egy élményemet szeretném megosztani. Debrecen főutcáján sétáltam hulla fáradtan hazafelé, amikor egy hölgy leszólított az utcán,pont “jó” kedvemben talált,.
    -Szokott (terméknév) tyúkhúslevesport használni- kérdezte fülig érő mosollyal
    – Tessék? (elismételte a kérdést)
    – Azt amit megveszek jó drágán, aztán beleteszem a csibét, meg bele teszem a zöldségeket és kész a leves?
    – Igen!-(még mindig fülégérő mosoly)
    – Nem, nem szoktam, inkább megveszem a piacon a zöldséget és a csibét és abból főzök levest.
    – De spagettit biztos szokott főzni? (mosoly,érdekfeszítő várakozás)
    – Persze hogy szoktam, a fiam kedvenc eledele.
    – Na és azt a (terméknév) por alapot használja hozzá? (széles mosoly)
    Értetlenül nézek rá, és csak annyit tudok mondani, hogy NEM.
    A mosoly ráfagy az arcára, és megkérdezi:
    – Mondja, maga honnan jött?
    És ott hagytam.
    Olyan természetes volt neki, hogy mindenkinek muszáj porlevest csinálni, hogy halászhassa az “óriás” grízgombócukat, minta a holdról jöttem volna.


  23. Kedves Marcsi, akkor mi marslakók, tartsunk össze:)



Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: