h1

Kenyérsaga

2008/01/24

hu
A kenyérsaga az olyan, mint a Forsythe Saga: hosszú és először senki nem érti, hogy miről van szó.

Már régen vissza akarok térni kenyérsütési szokásaim a dagasztás nélküli kenyér óta tapasztalható, életmódformáló evolúciójára. Ahogy az alábbiakból kiderül, számos alkalmam lett volna erre, ám én ezt a mostanit ragadom meg, amikor Cserke öt percre csökkentette a kenyérrel való foglalatosságot. (És Mamma megreklamálta a mínusz kétórás kenyeret. Szellemes.) Éppen aznap, amikor megvettem az első saját, különbejáratú kelesztőtálamat és a legújabb kenyérsütőformámat.

no-knead bread 3

A saga a dnk-val kezdődött számomra, majd folytatódott a hasonló elven alapuló kaláccsal. Ahogy az akkori bejegyzéseimből is kiviláglik, forradalminak és átütőnek találtam a módszert, mégsem vált véremmé, mindennapjaim részévé. Mai tudásommal visszanézve már tudom, hogy jódolgomban még azt is macerásnak találtam. Ha már dagasztani nem kell, ne kelljen hajtogatni, meg órát nézni, meg cocotte-ot venni. Mert cocotte-om az nincs, már nincs, mert nem bírtam emelgetni, pedig nem vagyok valami filigrán alkatú teremtés, mégsem, már bánom persze, pedig tán nem is volt az cocotte, hiszen lehet-e valaki csehszlovák létére cocotte? Vissza kéne kérnem azért a Mamámtól, csak először a kelesztőtálas tranzakciót kell lejátszanom vele, lehet, hogy nem tűrné jól, ha egyszerre több edényétől fosztanám meg, mert persze a kelesztőtálat tőle kértem el, mint mindent, ami nekem nincs és azonnal, de azonnal kell, mert nem engedhettem, hogy a tészta kiszáradjon, azt pedig még kevésbé, hogy állandóan újabb és újabb fóliák kerüljenek a szemétbe.

A nagy dnk-s lelkesedés tehát alábbhagyott, és akkor jött Dolce Vita ciabattája. És ez megváltoztatta az életemet. Hát igen, másnak jön a herceg fehér lovon vagy a lottófőnyeremény, vagy legalább a Tenkes kapitánya, nekem ez a ciabatta jött. Mert ez olyan egyszerű, hogy ennél egyszerűbb már nem lehet a kenyérsütés. Frappáns, elegáns. Az életem megváltoztatása mellett a konyhám is átalakult. A kelesztőtál állandóan ott áll a közepén, ami gyakorlatilag az egész konyhát jelenti, olyan kicsi az én konyhám. Először aggályosan követtem a leírást és ciabattákat gyártottam. Majd merészeltem kenyeret is, majd pedig eljutottam arra a felismerésre, hogy ha nekem állandóan van otthon kenyértésztám, akkor bármikor készíthetek pitát az arab, naant az indiai és grissinit az olasz vacsorához. Vagy pizzatésztát a pizzához.

A technológia fejlesztése nem saját kútfőből érte el csúcspontját, hanem Mademoiselle jóvoltából, aki mindenféle aggály és kecmec nélkül sutba dobta a dagasztás nélkülit és elkészítette a másfélórást. A ciabatta megváltoztatta az életemet, a buci pedig kiteljesítette. Az olaszok szeretik a lyukacsos, sok héjú és kevés belű kenyeret, a buci pedig közelebb áll a közép-európai kenyérideálhoz: tömöttebb, veknisedésre alkalmasabb tésztát ad. Immár mertem újítani és a liszt egy (kis) részét időnként kiváltani teljes kiőrlésűvel vagy burgonyapehellyel, a folyadékot csak víz formájában adom hozzá, ahogy Zsuzsa is javasolja. A kenyértésztából készíthető egyéb sütőipari termékekhez sem kellett olyan sok lisztet adnom, mint a recept ciabatta korában.

Így jutottam el az önkizsákmányolás magam kereste, teljesen önkéntes állapotába. Itt már senkinek nem jó a bolti kenyér, magától értetődő elvárás lett a friss, meleg. Ennek megfelelő időzítése hétközbeni és hétvégi munkarendre külön tudományos projektum keretében zajlott. A legnagyobb sikerélmény kenyérfronton azonban még hátra volt és az egyik gyerekes ötyére (ez az ötyék egy rendkívül ritka altípusa) sütött vekni hozta meg, amelyen felbuzdulva E. barátnőm számos levélváltás, módszertani támogatás és lelkes tapasztalatcsere keretében csatlakozott a házikenyeret sütők elkötelezett táborához.

Mivel szinte sportot űzök abból, hogy minél kevesebb eszközzel (különös tekintettel a konyhai gépekre) dolgozzam, ez a kenyér ideális. Rendelkezem mindazonáltal vekniformával és a sütő hatékony kihasználása végett szerettem volna még egyet beszerezni. Nem is sejtettem, milyen reménytelen vállalkozásba kezdtem. Ugyanis mindenütt hajlított lemezből készült formát találtam. Erről pedig az a teljességgel megalapozott képzetem alakult ki, hogy nehezen tisztítható. Tapasztalati úton ezt az állításomat nem tudom bizonyítani, mert nem vettem ilyet és nem is fogok. Aztán találtam egy préseltet a nagy svéd áruházban, de az meg hosszú volt adagolási szokásaimhoz. Viszont rögtön mellette állt egy jópofa formájú, amely felirata szerint bírja a sütést. És tényleg bírja.

Mindezen felbuzdulva arra gondoltam, hogy az enciklopédikus teljességre nem törekedve jegyzéket készítek a magyar gasztroblogokon szereplő kenyérfélékről. Szerencsére Mammánál kezdtem a keresgélést, ahol valóban enciklopédikus teljességű jegyzéket találni. Az ötperceset még nem teszteltem le, de fogom(!), addig is várom a mínusz kétórást.

uk
Bread-making is all the rage all over the Hungarian gastroblog sphere, this is my humble account of bread-related adventures.

9 hozzászólás

  1. “Így jutottam el az önkizsákmányolás magam kereste, teljesen önkéntes állapotába. Itt már senkinek nem jó a bolti kenyér…”
    Szakasztott így jártam én is. Tegnap sütöttem az utolsó kis ötperces adagot (kelesztés nélkül a hűtőből), ma este pedig számon lett rajtam kérve. Ma nincs???
    Ha!!A boltikenyérevő.

    Nagyon alapos mű, örülök, hogy megírtad, és akkor most azt is megkérdezem, hogy jól értem-e, hogy ha vizet adsz csak hozzá, tejet nem, akkor kevésbé ragad?
    És esetleg ha közelebbről vázolnád, milyen is az a jópofa formájú, amelyik bírja…


  2. Cserke, ez klasszikusan a “nélküled nem jött volna létre” esete. A jópofa formájút függőben tartanám, még nem egyértelmű, hogy való-e erre a célra. Tálalni azért lehet majd benne akkor is, ha nem. Nem, nem ragad kevésbé, csak ha az embernek olyanja van (vagy allergiája), akkor nem fontos bele a tej.


  3. Na, én még a mindennapi kenyérsütéshez nem jutottam el, de tényleg sokkal gyakrabban van friss kenyér, mint korábban. Én a másfél órásat és 12 órásat felváltva használom (ez utóbbi azért szerintem kicsit jobb)körülményektől függően. Ha tudok előre tervezni, inkább az utóbbit.
    Viszont nincs kenyérsütő edényem, simán a tepsin sütöm. Persze nem lesz magas, de így is nagyon jó.


  4. A kelesztőtál a Tupperware? Nekem évek óta elhagyatottan szomorkodik.Ha az, működik?
    A 12 órás nekem is csak ritkán fér be.Viszont vacsorára tök elég a túrós zsömle.


  5. Zsuzsa – A legjobb ebben a másfélórásban az, hogy nem kell tervezni. Csak mindig legyen bekeverve a tészta, ami öt perc és aztán már csak sütni kell.

    Piszke – Hah, Tupperware! Kb a tizedébe kerül a négybetűs svédben, bár azt hiszem, nem kelesztőtálnak számít, olyan nem férne be az én konyhámba, csak olyan műanyagtál, aminek fedele van. Túrós zsemle valóban király és nem szabad róla elfeledkezni a nagy kelttészta-őrület közepette!


  6. Eszter, miről írjak, hogy aztán Te is?
    Légyszíves vázolni a szóbajöhető témákat…


  7. Cserke – A témák a következők: Honnan vegyük a blogolásra szánt időt? Hány évig lehet éjszaka dolgozni egészségkárosodás nélkül? Miért ragaszkodnak egyes stréberek a kétnyelvű bloghoz? Miért nem szállnak át a képek maguktól a kameráról a flickr-re (a műszaki tudományok mai állását ismerve ez nem tűnik lehetetlennek)? Miért születik az ember bébiszitterének egyre-másra unokája? Alkalomadtán a sort még folytatom, most megyek előszedni legkisebb gyermekemet az asztal alól, akit a nővére éppen ott etet. De még előtte megyek a Cseresznyekertbe is kommentelni.


  8. Látod, nekem már dolgom nincs is.
    Ezeket mindet veheted sorra, már csak kibontani kell a gubóból.
    Bármelyik jöhet, várom.


  9. Ha beleszólhatok a témákba: a blogolásra szánt időt minden tevékenységünktől lophatjuk el, állandó lelkifurdalás közepette.Ezért blogolunk hullámzóan.Amikor a lekifurdalás eléri a kritikus szintet, abbahagyjuk néhány napra.
    Az éjszakai munkát én úgy tudtam abbahagyni, hogy elaludtam az iratok felett este tízkor.Így beláttam, hogy éjszaka nem tudok dolgozni.Ezért nagyon fegyelmezetten napközben dolgozom.Ezt 17 év alatt értem el magamnál.
    Babysittert fiatalt kell beszerezni, aztán persze szurkolni neki, hogy végre sikerüljön a kisbaba …:-))



Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: