h1

Az én gasztroévem

2008/02/07

hu
Amióta a kollégáknál olvastam róla, vágyom Nigel Slater Kitchen Diaries című könyvére, ennek ellenére óriási meglepetést okozott, amikor M. barátnőm és férjétől, D-től karácsonyra megkaptam. Általában nem szeretem a meglepetésajándékokat, inkább előre jelzem, mi több, lediktálom, sőt mi tőbb, magam megveszem az ajándékaimat, mert klassz dolog azt kapni, amire az ember vágyik, de egyáltalán nem klassz dolog olyasmit kapni, ami aztán évekig ott áll a szekrény mélyén. Vagy tetején. (És akkor ne is szóljunk az ilyesféle ajándékon való túladás börleszkbe illő kalandjain.) Hát ez az ajándék nem a szekrény tetején kötött ki, illetve igen, mert az éjjeliszekrényem tetején és úgy tűnik, hogy huzamosabb időre berendezkedett ott.

A gyönyörű fényképekkel illusztrált kötet először a régóta vágyott tárgyhoz méltó örömet váltott ki, majd mély letargiába taszított. A könyv ugyanis olyan töményen foglalkozik az ételekkel és az élet minden ehhez kapcsolódó területével: beszerzésükkel, termeszt(get)ésükkel és feldolgozásukkal, egyáltalán nem enciklopédikus igénnyel, hanem a címhez hűen naplószerűen, hogy gyakorlatilag lehetetlen könyvként végigolvasni és még valamit hasznosítani is belőle. Napról-napra leírja az egyes elfogyasztott ételeket és a hozzájuk a piacon, kerten, bolton keresztül vezető utat rendszeres időjárásjelentéssel megspékelve. Gasztromán legyen a talpán, aki ezt a higítatlan elegyet kezelni tudja. Másfelől rendkívül vonzó helyzetben van az olvasó: olyan személy életébe és mindennapjaiba nyer betekintést, akinek minden pillanata, munkája és szabadideje a főzés körül forog. Ráadásul meg is tudja írni ezeket a pillanatokat, nem kell erőt vennie magán a megfogalmazás tisztaságáért (mint egyeseknek), vagy törekednie magas képzettségéből adódó szóvirágainak visszafogására (mint másoknak), hogy az elitegyetemeken kívül tanultak is élvezhessék receptjeit és írásait. Elmélyült és szakszerű, mégha enyhén beszűkült világ is, ami elénk tárul, de, pestiesen szólva, nekem legyen szólva az ilyen beszűkültség, ami a Borough Marketnél kezdődik és Nigel Slater konyhájában végződik.

Saját lelki zsákutcámból hirtelen felismerés vezetett ki: a naplóként íródott könyvet naplóként kell olvasni is. Elhatároztam, hogy mindig az adott hónap szövegeit és receptjeit olvasom el (majd olvasgatom át egész hónapban a receptek közt válogatva) és a legvonzóbbakat készítem el. Januárban lencse készült (rögtön az első napon, mert azt olyankor kell), majd citromtorta. Az utóbbinak nehéz volt közönséget és fogyasztótábort toboroznom, ami egyáltalán nem az ő hibája volt, hanem evési szokásaink mélyen kultúrához kötött meghatározottságának. Ezzel a módszerrel nemcsak a fokozatosság és az elnyújtott élvezet, hanem a szezonalitás is a legmesszemenőbbekig biztosított.

uk
All this year I’ll have Nigel Slater’s Kitchen Diaries on my bedside table and read his journal entries month by month. This is a resolution made after having received this lovely book for Christmas, been exceedingly happy about it and then agonized over its being too much of a book for reading it at one go. This is my(re)solution to this gastroagony.

10 hozzászólás

  1. Kezit csokolom,

    En barmikor szivesen rajongok citrom tortaert:D


  2. Eszter kedves, a célcsoport kiválasztásánál még vannak hiányosságaid, úgy látom! Legközelebb kérlek, ne habozz felhívni, hogy menjek citromtortát enni, és ígérem: ember nálam hamarabb oda nem ér!:)


  3. Csatlakozom az előttem szólókhoz. ;)


  4. én sem mondhatok mást, mint, hogy ide azt a citromtortát! :)


  5. Kedves Horasz, Fakanál, Zsuzsa és Chilii – Láthatóan valóban rettentő rosszul választottam családot a citromtorta recepciója szempontjából. Úgy tűnik, a csokitorta mellett citromtorta szeánszokra is van jelentkező.


  6. nincs olyan citromos étel, ami nálunk villámsebesen el ne fogyna. soha még ilyenről nem hallottam, hogy valaki nem szereti a citromtortát!:)


  7. Grenadine – Látod, milyen társaságba keveredtem?!


  8. En azt szerteném tudni, hogy az lehetséges-e, hogy a fejlesztési osztály a citromtorta postai úton történő továbbításának csomagolsátechnikai kísérleteit megkezdte?
    Jelzem, hogy a csokitorta se ért még ide!


  9. Piszke – A fejlesztési osztály dolgozik az említett kihívásokon. Vannak bizonyos területeken forráshiányok, de meg vagyok róla győződve, hogy egyszer úrrá lesz a problémán.


  10. Issssssssssstenem az a mogyorótorta!!!
    Köszönömköszönömköszönöm!!!
    Bár egészen pontosan nem is tudom, kinek kell hálásnak lennem érte, de egy élet kevés lesz, hogy megháláljam. :))))))))))))))
    A recept szerzőjének is, és annak is, aki itt közkinccsé tette…
    Még1x köszönöm! :)
    Czukk



Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: