h1

Kincset találtam

2008/02/25

hu
Nem állítom, hogy megállt akkor az idő kereke, angyal szállt át a konyhámon (szegény angyal, hová fért volna el), új korszak kezdődött vagy a villa megtorpant a kezekben, azt viszont bizton állítom, hogy valódi kincsre akadtam a Good Food februári számának 98. oldalán. Mivel ezt a kincset tálaltam fel a szombati ebédhez desszertnek, majd a maradékot gondosan elcsomagoltam és magammal vittem az esti ötyére, számosan voltak tanúi a torta bevonulásának állandó repertoáromba. Legnagyobb megelégedésükre.

A receptért Gennaro Contaldo nevét foglalom aranyba, aki egy rendkívül egyszerű, mert az olaszok mindig mernek egyszerűek lenni, ebéd után kínálja ezt.

dio-turotorta

Mogyoró torta
14 dkg vaj
20 dkg cukor
6 tojás, különválasztva
2 ek. liszt
20 dkg ricotta
20 dkg mogyoró, pirítva, hámozva és durván megőrölve
3 tk. citromhéj (kb. egy citrom héja)
a tetejére
8 ek. sárgabaracklekvár
5 dkg étcsoki, reszelve
néhány egész mogyoró
mellé
25 dkg mascarpone
2 ek. méz

A sütőt előmelegítjük 200 fokra. Egy tortaformát kivajazunk-lisztezünk. A vajat és a cukor felét jól kikeverjük, egyenként hozzáadjuk a tojások sárgáit és jó levegősre keverjük a tésztát. Beleszitáljuk a lisztet. Egy másik edényben a ricottát villával összetörjük, hozzáadjuk az őrölt mogyorót és a citromhéjat. A ricottás-mogyorós keveréket hozzáadjuk a tojásos keverékhez.
A tojások fehérjét keményre felverjük, majd a tojáshabhoz adjuk a cukor másik felét. A tojáshabot óvatosan a tésztához keverjük, amelyet az előkészített tortaformába öntünk és 35-45 percig vagy tűpróbáig sütjük. Kihűlés után diszítjük.
A mázhoz a lekvárt 2 ek. vízzel meglangyosítjuk, kikeverjük és a torta tetejére kenjük. Hagyjuk kihűlni. A csokit ráreszeljük a lekváros mázra, majd díszítésként néhány egész mogyorót helyezünk rá.
A mascarponét elkeverjük a mézzel, ezzel a keverékkel kínáljuk a tortát.

Vallomás: ricotta helyett túrót, mogyoró helyett diót (nálunk az terem, na), mascarpone helyett házi tejfölt használtam. És mennyei lett. Meg még azt is  bevallom, nem kevertem külön tálban össze a túrót és a diót, már az is elég, hogy a tudomány mai állása nem teszi lehetővé a tojásfehérje habbá varázslását egyazon tálban, mint az összes többi hozzávaló kevercselését.

uk
A truly easily-made and wonderful hazelnut cake from Gennaro Contaldo as published in the February issue of Good Food. With minor alterations.

4 hozzászólás

  1. Ó igen, azok a fránya, egyszerű olaszok!:-))
    Gyakran sütnek liszt helyett vagy mellett őrölt mandulával, ezért is lesz olyan könnyed és finom. Olyan az alap, mint a Torta Caprese tésztája. Itt még a vajat a ricotta is kiegészíti:-)
    Hát hogy a csudába le lenne finom!!:-))


  2. Tudod, az egyszerűség a legrafináltabb dolog. A divatban és designban is. És az ő egyszerűségük teljesen más, mint a skandinávoké. Erről lehetne egy esztétikai előadássorozatot tartani a reneszánsztól a rénszarvasig címmel.


  3. Pontosan! Ha kevés összetevőt használunk, még fontosabbak lesznek a részletek és a nemlátható minőség is. Egy apró nüansz is képes a teljes kompozíciót megváltoztatni, felemelni vagy középszerűvé tenni. Ők meg mesterien vegyítik a puritánt a nagyszerűvel:-)), a palazzok után meg van is merre menniük:-)

    Tetszik a kreált cím, olyan érzésem van, mintha már készülnél erre!!:-)


  4. Én meg úgy látom, hogy inkább Neked kéne ezt a témát kibontanod. Csíraállapotban lévő teóriám szerint a színeknek nagy szerepe van a dologban. Az a bizonyos azzurro és a Benetton-zöld nem a semmiből jött.



Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: