h1

Egy hét Isztrián I.

2008/08/03


Horvátországi úti-, pontosabban gasztronómiai napló következik látnivalók helyett ennivalókkal. Sok éves olaszországi és többedszeri horvátországi nyaralás után idén sikerült először maradéktalanul teljesíteni gasztroterveimet, amelyek nagyrészt (értsd: kizárólag) a tengeri herkentyűkre irányultak. Eddig a sötétben tapogatózva és elég véletlenszerűen alkottam, de most valamilyen csodával határos módon kaotikus életemre egyáltalán nem jellemző módon nagyon megterveztem a menüt. Kigyűjtöttem a vonatkozó recepteket, betáraztam a kiegészítőket (citromlé, fokhagyma, sáfrány, stb.) és minden reggel fél hétkor keltem, hogy időben a halboltba érkezzek az albán cukrászdát már

Rozmaring a szomszéd bokráról

Rozmaring a szomszéd bokráról

megjárva két álmos, ám rettentő lelkes gyermekkel. Egyik nap olyan korán érkeztünk, hogy megelőztük a szomszéd utcában lakó halboltost. Ezért aznap sült kolbász készült, mert szerencsére hazafelé megtaláltuk a hentest, akihez ezen egyetlen egy alkalommal tértünk be egész héten. Ezzel kapcsolatban csak azt szeretném felvetni, mert amúgy a kolbász nem volt semmi különös, csak egy becsületes nyers kolbász, hogy ilyen nálunk miért nincs? Persze kicsit lehetne variálni, mint jobb helyeken, ízesíteni ezzel-azzal, hozzáadni ezt-azt, készíteni különféle húsokból. (A témáról itt is szólnak és a kolbász iránti közérdeklődést mutatja, hogy erre az írásra 330 megjegyzés érkezett.)
De mi visszatérünk a halakhoz és egyéb tengeri lényekhez, valamint a minket hősiesen elviselő útitársainkhoz, akik viszont nem hívei ezen állatoknak. Egyszer felötlött bennem a futó gondolat, hogy szociálisan érzékeny leszek és aznap nem állítok be egy kilónyi csúszós jószággal, de aztán hamar átgondoltam az év eddig eltelt és hátralévő részét és azon részek reménytelen tengertelenségét és hamar sorsukra hagytam barátainkat.

Akik most nyilván a saját blogjukon írnak a velünk töltött vakáció megpróbáltatásairól. Mert egy gasztrobloggerrel utazni meglehetősen frusztráló élmény. Nem lehet szúrós megjegyzések nélkül margarinos kenyeret reggelizni, dugdosni kell előle a párizsit és kiselőadásokat kell végighallgatni a zacskós tea, trappista sajt és konyhakész bolognai mártás összetételéről, toleránsabb hangulatában csupán elnéző sóhajtásait és elrévedő tekintetét kell elviselni. És nem elég, hogy vagyonokat költ rettenetes állagú és még rettenetesebb alakú tengeri állatokra, Maldon sóval felszerelkezve utazik és magával hurcolja teljes késkészletét és sajtreszelőjét (mindebből látszik tehát, hogy teljesen beszámíthatatlan), ráadásul káros és költségigényes szokásaival megfertőzi a nem-gasztroblogger gyerekét is, aki a napon szárított sonka megízlelése után már nem kívánta annyira az otthonról hozott pulykasonkát.


One week on the Croatian seaside with a different ingredient from the sea every day.

7 hozzászólás

  1. megosztod velünk majd a jól bevált recepteket?


  2. irigyellek, remelem mi az idei kihagyas utan jovore ujra isztria fele vesszuk utunkat legalabb egy hetre
    a nem gasztrobloggerek gyerekeinek nevelese meg a vilag legjobb dolga, en fo kedvencem a szulok dobbent tekintete, mikor kiderul, az o gyerekuk eszik gyumolcsot, mondjuk teny, feldaraboltam, es mast meg nem tettem ki, de ez legyen az en bajom:)


  3. miniMálna – Mivel ezek a receptek úgy kezdődnek, hogy végy egy kiló polipot, majd tisztítsd meg, nem vagyok benne biztos, hogy közérdeklődésre tartana számot a dolog. De a legfőbb ok, hogy eléggé nehezemre esne leírni, hogy mit műveltem a polippal, meg a tintahallal, mert csak úgy nekik estem. Talán jövőre…

    roll – Remélem, hogy jövőre sikerül Nektek, a tengeradagra szüksége van az embernek…


  4. Nagyon élveztem a beszámolót, remélem, még folytatódik.


  5. Franci – Igen, folytatódik, örülök, hogy tetszett.


  6. :-))) Purista (van ilyen szó, vagy használjam az abszolutistát?) blogolóval rémes lehet közös konyhában ételt készíteni. Ha meg olyan lennék, akkor gondosan ügyelnék, hogy én legyek az egyedüli gaszturbáló a környéken :-))

    A polipszecskálásról pedig részletesebben is írhatnál…

    :-))))))


  7. Itt még én voltam az egyetlen, jó nagy mellénnyel, csak aztán jött Göteborg, mármint én mentem oda az imént és ott emberemre találtam. Nemsokára megírom. A polipszecskálásról nem tudok írni, mert ahhoz tudnom kéne, mit vágtam és hol. Nehezen bírnám szavakba önteni. Puha volt és csúszós. A kétes részeket kidobtam. Jól jártak a sirályok. Azért elgondolkozom a dolgon.



Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: