h1

Bor és olivaolaj

2008/10/08

A Good Food és a delicious. után sajnálatos módon* újabb magazinnal bővült a feltétlenül megszerzendő angliai sajtótermékek listája. Ez pedig az olasz konyha minden elképzelhető aspektusával foglalkozó Taste Italia. Már Jamie Oliver is elévülhetetlen érdemeket szerzett az olasz olivaolajtengerek és parmezánhegyek eltüntetésében, ám a talján agrármarketing nem állt meg nála, külön lapban zúdítják a brit felvevőpiacra a provolonét és a nullás lisztet.
Amely lap igazán kívánatosra sikeredett, leány legyen a talpán, aki ezek után nem rohan olaszul tanulni, nem jelentkezik azonnal pugliai főzőtanfolyamra vagy nem készíti el az alábbi töltött kiflit.
Első látásra nem tűnik ez a kifli nagyon különösnek, ilyet csinál minden nagymama szombat délutánonként. A recept azonban felfedi a különbséget: míg a magyar vajjal és tojással, az olasz nonna fehérborral és olivaolajjal operál. Az eredmény puha, nem nagyon édes, könnyen kezelhető tészta, amit más célra, akár sós változatban is el tudok képzelni.

Töltött kifli
(angolul: Abruzzesi biscuits, olaszul: Celli ripieni)

A tészta:
500 ml fehérbor
200 ml olivaolaj (első sajtolás)
2 tojás, felverve
100 g cukor (legközelebb kicsit többet teszek)
800 g olasz ’00’ liszt (Vitamilt használtam, megtette)

A töltelék:
600 g feketeszőlődzsem (ehelyett sárgabaracklekvárt használtam, rengeteg töltelék maradt, talán elég lenne 400 g)
1 citrom héja
250 g darált mogyoró (pirított diót használtam)
2 ek. vaníliaesszencia (mivel nem tudom, hogy mi ez, 1 tk. vaníliakivonatot alkalmaztam)

Külsőleg:
2 tojás, felverve
1 ek. édes likőr (Grand M*rnier volt itthon)
200 g porcukor (ennyi azért túlzás, egy része pl. mehet a tésztába)

A sütőt 200 fokra állítva bekapcsoljuk.
Elkészítjük a tésztát. Az olajat a borral és a cukorral felforraljuk, 10 percig kis lángon főzzük, majd félretesszük hűlni. Ezután hozzáadjuk a tojásokat és a lisztet. Rugalmas tésztává gyúrjuk.
A töltelékhez összekeverjük a hozzávalókat. A recept szerint ekkor nyomózsákba kell tenni a tölteléket, én kiskanállal oldottam meg a töltést.
A tésztát részletekben (merthogy rengeteg lesz, aki nem akar egész délután olasz kifliket gyártani, felezze meg a mennyiségeket) 5 mm vastagra nyújtjuk. 10 cm átmérőjű kiszúróval köröket szúrunk ki, azok egyik felébe kiskanállal kevés tölteléket helyezünk, a másik felét a felvert tojással megkenjük a jobb záródás érdekében (a recept ezt nem csinálja, hja, az olasz gondtalan nép), majd a tésztát félbe hajtva helyes kis félholdakat-kifliket hajtogatunk, a szélét finoman lenyomkodjuk. Ezt a műveletet nagyon sokáig csináljuk, a lehulló széleket is hasznosítjuk.
A mázhoz összekeverjük a tojás a likőrrel, megkenjük vele a kifliket, majd az előmelegített sütőben mintegy 12 percig sütjük. A megsült kifliket porcukorral megszórjuk.

*Sajnálatos módon, mert 1. újabb függőség van kialakulóban; 2. nem férnek el az újságjaim; 2. nem férünk el mi; 3. M. barátnőm újabb hoznivalóval terhelheti súlyos bőröndjét.

9 hozzászólás

  1. az olaszokat ismerve simán elképzelem, hogy belenyomnak annyi tölteléket, meg rá annyi cukrot :)

    egyébiránt itt ezzel a recepttel most az a baj, hogy én másmilyen sütit akartam sütni a héten, de nagyon elgondolkoztatott…


  2. Mindenesetre akkor fogj hozzá, ha sok időd van, kifejezetten konyhaterápiás recept.


  3. Nagyon megörültem, mert végre megfejtődött a rejtély, úgy érzem:
    rengeteg olasz (és más külföldi) receptet fordítanak úgy magyarra, hogy rétesliszt szerepel benne. Jamie Oliver könyveiben is. Már egy ideje – na nem annyira feszülten – gondolkozom rajta, hogy mennyire komoly ez. Namost leesett a tantusz: a nagymamám szokta a réteslisztet nullás lisztnek hívni. De szerinted az olasz nullás liszt ugyanaz, mint a magyar?


  4. Kedves Zé, ne haragudj, csak most reagálok: ezt a liszt-ügyet készülök alaposabban körüljárni, szóval visszatérek rá.


  5. Az olasz “00” jelzésű liszt nálunk a sima lisztnek felel meg. (B 80 ????? ha jól emléskszem, de ez nem biztos.) Jó lenne ha kitalálnának már valami “uniós” elnevezést ezekre a termékekre is. Egyébként a “00” = normàl liszt, az tuti.
    Tetszik nekem ez a recept! ;-)


  6. Gabah – De jó, hogy ezt megírtad! Abszolút egyetértek, hogy mindenki számára érthető elnevezésekre lenne szükség, mondjuk ide akkor juthatnánk el, ha legalább mi, gasztroaktívak, tudnánk a fogalmakat. Igyekszem valamit kideríteni, amit tudok, nem lenne kedved az olasz fronton dolgozni?


  7. Hogy én ezt miért nem láttam eddig!:-))
    Nagyon tetszik, de ez egy hadseregnyi mennyiség!! Ennyit majd csak akkor, ha nonna leszek:-)))

    Eszter, borral (meg grappával:-) készült tésztát már gyúrtam, nekem tetszik az íze. Tésztagéppel is lehet nyújtani, nem? Én a ravioliformámmal szúrkálnám ki, na, akkor már tényleg belefér lazán a gyerek kikérdezése meg a kutya etetése közé:-))

    Lisztügyben már én is elkezdtem valamit, jó lenne egy közös, átváltható platform, majd írok Neked ezügyben. De az nem ma lesz:-))
    Ja, a 00-ás az szerintem megfelel a BL-55-nek, persze a magyar liszthez nem ártana egy kis durumlisztet vagy -darát is tenni:-)


  8. Mamma – Gondolom, lehetne géppel is nyújtani, bár szerintem nem kéne olyan vékonyra, mint a pastát. Lisztügyben komoly továbbképzésre van szükségem. És ebből tényleg nagyon sok lesz, viszont hamar el is fogy…


  9. Vastagabbra gondoltam, ahogy írtad, úgy félcenti, pont olyan a tésztagép legelső állása. Ugyanis nem szeretek kézzel nyújtani.
    Ezt a lisztes dolgot felveszem a todo-listámra.
    Azért én kevesebbet sütnék. ez egy századnak is elég lehet.



Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: