h1

Dél-kínai barangolások II.

2008/11/27

Beszámolónk második részében már az elvektől távol, a gyakorlati élvezetek mezejére léphetünk.

Az étkezés a kínainak ugyanaz, mint a teaivás, a qigong, taijiquan, a tánc, a zenehallgatás, a masszázs, alvás vagy a meditáció: a  természet energiáinak (qi) könyörtelen kipréselése és befogadása a hosszú és egészséges élet (shou) érdekében.

A három átszállással kombinált kb. 24 órás repülés utáni állapotban nem lehetett választásunk, csatlakoztunk az életenergianyerés össznépi kínai mozgalmához.

Az első erőforrás a Kína-szag. A leírhatatlanul elegáns és modern guangzhou-i (Kanton) repülőtérről kilépve csapja meg az ember orrát, hamisítatlan déli szag: szerintem fahéjillatú, ezermester útitársam szerint a rohadó és utcára kiöntött húslevesre emlékeztet. Akár így, akár úgy, mindkettőnkre végig doppingszerként hatott. Hiányzik.

Jetlagtől sújtva éjszakai utcai bolyongásunk első állomása mohamedán kifőzde volt. A mohamedán kínaiak (hui) még a Selyemúton érkező perzsák és arabok asszimilált maradékai, disznóhúst nem esznek és a tésztakészítés virtuózai. A tésztát frissen gyúrják és a levegőben dobálva fűzik vékony szálakká. Elnézve ezt nem sok kétségünk lehetett, hogy Marco Polo derék itáljai honnan is vehették át a pasta művészetét. A tésztaleves innentől állandó társunkká vált, lefekvés előtti kötelező altatószerként.

 

Feljebb: Apa és fia a kifőzdében. Vendég előtt kigyúrt tészta, húsleves alaplé. friss youcai (pak choi) és koriander, valamint rejtélyes fűszerkeverék. Szigorúan szürcsölve fogyasztandó. Mennyei beöntés 210 HUF-ért. Utána a fej kitisztul, a szem hálától párás, a tenyér száraz, forró. A folyamatos, boldog büfizés a kínaiak számára megszokott: fogpiszkálóval a szájban, közönyös arccal kell csinálni.

Lejjebb: Két marhahúsos és egy gombás tésztaleves elegáns tészta-hálózatban.  A leves mellé teában főtt tojás és sózott, savanyított chilis káposzta jár. Az adagok nagyok, csak a zöldséget, húst és tésztát eszik ki belöle. Az egész együtt már jóval drágább: 900 HUF.

További állapotjavulást eredményezett a gyógyteások mindenhol elérhető üzlete. A különféle testi és lelki bajokra kikevert, lefőzött és kellemesen lehűtött teák (édes, savanykás, keserű vagy éppen sós) utazó csapatunkban a bélrendszer Európából hozott problémáinak vetettek véget. Mindez a guggolós kínai wc-vel kombinálva az alsótest ideiglenes megfiatalodásához vezetett. Ezt már az ajtó nélküli wc-fülkékben guggolva székelő, cigarettázó és mobiltelefonba üvöltő öltönyös üzletemberek látványa sem volt képes megingatni.

Gyógyteákat kimérő teázó. A nagymama hátfájására is innen visznek teát, de beülni és beszélgetni is lehet. Egészséges emberek is látogatják, hűsítő teákat szürcsölgetnek.

A fenti enegianyerések hatására az emberről kb. a második nap délelőttjén hullik le az európai katonatiszt-arc. Körülnéz, észreveszi, hogy az emberek ravasz macskaképpel mosolyognak, elneveti magát és onnantól már ő is mosolyog végig.

A következő napokban ettünk mindenhol. Légkondicionált dim sum étteremben, utcai kifőzdékben, piacon és karaokés luxusszobákban. Egy vendéglőlánc egyszerű vacsorája ugyanolyan jó volt, mint az utcán sütött és pálcikára húzott falatkák (xiaochi).

Átlagos koravacsora: fokhagymás párolt brokkoli, édes-savanyú sertésoldalas (csontos!), kurkumás tojásleves, nálunk ismeretlen párolt zöldség (igen jó ízű), pirított tészta és könnyű jázmintea. Kb. 1200 HUF-ért adják, a vegytiszta semmi különös…

Balra száznapos tojás friss zöldhagymával, a csöbör mellett sózott, savanyított chilis káposzta, a csöbörben pedig szalonnás, fafülgombás tofu, ragadós rizzsel. Jónéhány üveg kínai sör csúszott le vele… Hunan tartomány étke, a szalonnát az odavalósi Mao elnök is nagyon szerette. A kínai sör jóízű, lágy és félhidegen szervírozzák. Hideget egyáltalán nem isznak, mert szétrombolná a gyomor qi-jét.

Egy elektronikai alkatrészeket gyártató milliomos csemete meghívása. A fiú Jiangsu tartományból származik, ezért ilyen ételekkel vendégelt meg minket. Alulról jobb felé: párolt youcai (pak choi), csípős padlizsán, gránátalma, tojásos paradicsomos lepény, zeller jiangsui-i édesvízi halacskákkal, kis csésze chilikrém és csípős pacal, szójakrémmel és zöldséggel töltött főtt gombócok, főtt rákocskák és gesztenyés sertécsköröm. Ez utóbbi volt a kedvencem, először a puhára főtt, sárga, édes gesztenyét ettem ki, majd az egészet pofátlanul magamhoz vonva a csontokról is leszopogattam a vöröses-barnás husit-bőrkét. Viselkedésemet mosoly nyugtázta, a kínaiak örülnek az elismerésnek, etikettelvárásaik pedig külföldi barbárokkal szemben egyáltalán nincsenek. Így jól jöttem ki a dologból.

A természet életerejének megszerzésének vágya fűszerpiacokra is elvetett minket. A friss déli fűszerek ízéről és erejéről itt csak annyit, hogy szállítás után a fűszer csak halvány árnyéka önmagának. Láttunk szárított őzlábszárcsontot (idősebb hölgyek főzik levesbe csontritkulás ellen), pácolt szárított denevért (levesbe jó ízt ad), a hőséget csillapító erdei gyökereket (ételbe főzik, időseknek). A gombák birodalmában elsősorban a spóraszerű, vékony szálas erdei fajtákat becsülik  a champignon-típusú kalaposokat csak olcsó alapnak használják. A piacokon estére összeomlik az árszínvonal, hiszen a kínált áru nagy része nem friss, már órák óta áll. Egy fél napja álló zöldségkupacot már csak fillérekért lehet eladni.

Fenséges gombaleves, benne az értékes sötétbarna gombával. A kínai leves könnyű és az alapanyagok természetes ízét hozza ki. Ha nem kell, nem főznek hosszan, mert az csökkenti a természettől elrabolt életerő mennyiségét. A gabonát a tészta képviseli, hús nincs benne.

A helyiek kedvességétől és az ország meglepő fejlettségétől elszemtelenedve további energiaforrások után néztünk. Egy sikátorban leltünk rá a vakok masszázs-üzletére. Kedvesek voltak és kiválóan masszíroztak. Problémára lelve sokáig elidőztek, nem szaladtak végig a testen. Mindenki egyéni masszázst kapott. Kínában nincs szociális védőháló,  mindenki dolgozik, és a nagycsalád dolga a bajok és gondok elleni védelem.

Kalandozásainkat shenzheni tengeri étteremben zártuk. Az étterem hatalmas, utcára nyitott termében egyszerre négy tv-csatorna és karaokegép üvöltött, de a többszáz fős vendégsereg kiabálása, dohányzása, krákogása, mobilozása és gyermekhancúrja még ezt is elnyomta. A menüt hatalmas üvegkádakból választottuk és perceken belül az asztalunkon volt.

 

Hat ember tengeri vacsorája. Alulról jobbra: vongole sötét osztrigamártásban (nyeltem egyet), spenótszerű párolt zöldség gombával, sült fésűkagyló édes, gyömbéres szószban, húslevesben párolt főtt csirke, hirtelen sütött kis palacsinták édes szójakrémmel (süti a magyaroknak hahahah), rákocskák és középen youcai (pak choi). Hozzá kínai sör és tea. A magyarok még kaptak egy csésze rizst is a kenyér-krumpli hiányukat enyhítendő…Ez már drága hely volt, kb. 9000 HUF-ot fizetett a vendéglátónk.

Azt már ott is tudtuk, hogy Kínát hazavinni nem lehet. Ám az erre való emlékeztetés meglehetősen brutálisra sikeredett. A KLM szűk ülései és rettenetes ételei az utolsó illúziókat is könyörtelenül szertefoszlatták.

Kínai sorozatunk következő – utolsó – részében arról írok, amiért mentünk: a teáról.

3 hozzászólás

  1. “Mennyei beöntés ”

    :-)))


  2. […] a nyolcadik kerületbe látogatott el, az ottani Kis Kínába. Korábbi kínai útinaplója itt és itt és itt […]


  3. Nekem nagyon tetszett az irasod stilusa, minden vagyam hogy beutazzam a Foldet, de Kina es Japan ahova leginkabb vagyodom. Ha torik ha szakad mindenkepp el kell jutnom majd oda, mert utazasok nelkul leelni egy eletet ertelmetlen, legalabbis szszerintem.



Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: