Archive for 2008. december

h1

Sorsoltunk

2008/12/23

A múlt héten meghirdetett karácsonyi nyereményjáték a sorsolással véget ér. A játékba való beugrót jelentő kommentek annyira levettek a lábamról, hogy három különdíjat is kisorsoltunk egy teljesen autentikus Mikulás-sapkából.

fődíjat, azaz a Good Food 2009. évi falinaptárát nyerte: Piszke

Különdíjak:
A delicious. novemberi számának mellékletét képező és a lap 2008-as számainak legjobb receptjeit tartalmazó válogatást nyerte: Ízbolygó

A Good Food novemberi számának mellékletét képező Gordon Ramsay receptfüzetke Marcsié

A Good Food októberi mellékleteként érkezett Easy one-pots című receptfüzetet nyerte: Doctor Pepper

A nyerteseknek örömmel gratulálok és kérek tőlük a tintaleves kukac yahoo pont com címre egy levelet a postacímükkel. A tavalyi nyeremények közül “csak” egy kallódott el, úgyhogy reménykedjünk.

Minden kedves  tintaleves-olvasónak boldog Karácsonyt kívánok!

Reklámok
h1

A jövőre nézve

2008/12/18

Alávaló és nemtelen eszközöket kívánok most felhasználni blogom folyamatosságának fenntartására: nyereményjátékot hirdetek! Igazán nem arról van szó, hogy nem történne az életemben gasztrovonatkozású esemény, élmény, rendezvény, csak most valahogy ezt sehogysincs időm írásba önteni. És ennek természetesen nem az én saját rossz időbeosztásom, szervezetlenségem, fantáziátlanságom az oka, csakis rajtam teljesen kívülálló körülmények. Pedig lenni mit megírni!
Novemberben jártunk a többek által már ismert és ismertetett Bábelben ebédelni, decemberben vacsorázni, jártam Kispesten, de nem ez a gasztroélmény, hanem az, hogy ott vettem egy csokiszökőkutat, amit viszont az első csokiklubon volt alkalmam először kipróbálni és annyira jópofa volt (erre ez a legmegfelelőbb jelző), hogy gyermekeimmel, barátaimmal és üzletfeleimmel is meg szerettem volna osztani az élményt. Ami egyébként a szüléshez hasonlatos, két előfordulása között elég hosszú időnek kell eltelnie, hogy az ember ismét vállalkozzon rá. És most nem a parttalan csokizabálásra gondolok, mert az bármikor megy, hanem a berendezés elmosogatására.
Meg kell emlékeznem életem első GBT-jéről, ami nagyon klassz élmény volt, azóta is többször gondolok vissza az ott folytatott beszélgetésekre, ismerkedésekre. És fogadjunk, hogy kevesen kaptak olyan ajándékot, aminek láttán a gyerekei is elismeréssel csettintettek. Okostojás éles elméjével kianalizálta a blogomból, hogy számomra fontosabb a “tinta”, mint a “leves” és találó ajándékul egy szókirakót választott.
Sokszor aludtam el Nemisbéka receptversenyével gondolataimban, a végén azonban csak a jobb időbeosztással élők pályamunkáit csodálom.
Folytathatnám még a felsorolást arról, mit nem végeztem el az utóbbi időben, ám ettől most megkímélem a nyájas olvasót, inkább lássuk, mit lehet itt nyerni.
Idén is a Good Food jövő évi naptárát bocsátom a köz elé, amelyet ezúttal már előfizetőként kaptam tele szép képekkel és receptekkel.
A játékszabályok: aki szeretné megnyerni, írjon ehhez a posthoz megjegyzést teljesen szabad stílben és tartalommal. December 23-án a tavaly már bevált módon sorsolunk, így legalábbis virtuálisan már a fa alá helyezem a naptárt. Fizikailag pedig a két ünnep között adom fel, jó eséllyel az új évben már magához szoríthatja új gazdája. Jó játékot minden kedves olvasómnak!

h1

Ötórai tea

2008/12/08

A hetvenes évek végén jártam gimnáziumba, amely tényt előre kell bocsátanom ahhoz, hogy az angol tea (mint étkezés, nem mint ital!) iránti vonzalmamat némiképp megindokoljam. Kérlelhetetlenül igényes angoltanárunk sem illett a minket akkoriban körülvevő társadalmi berendezkedésbe, hát még az általa megismertetett irodalmi művekben leírt szokások! Oscar Wilde drámáiban például mi, tizenéves lányok, nem a maró szatírát értékeltük, hanem a választékos nyelvi fordulatokat, a szellemes riposztokat és a régimódi társasági szokásokat. Ezek részeként pedig kiváltképpen a délutáni teát. El nem tudtuk képzelni, miért olyan fontos a Bunburyben (The Importance of Being Earnest), hogy Augusta néni uborkás szendvicset kapjon kedvenc unokaöccsénél, de azt felfogtuk, hogy a teázás szertartása messze túlmutat a táplálkozás öncélján. További olvasmányélményeinkben Jane Austentől Agatha Christie-ig felbukkant ez a nálunk ismeretlen étkezési forma és egyértelmű volt, hogy amikor röpke harminc évvel az első olvasmányélmények és angol nyelvi tanulmányaink megkezdése után együtt jutunk el az Anglia közeli szigetre, mi ott teázni fogunk! És teáztunk is (beszámoló itt), az élmény a mai napig elkísér bennünket, mint egy sokára beteljesült álom.
És hogy legyen recept is, a személyes visszatekintés után egy kis gasztrokutatás. Az angol délutáni tea és az ahhoz kapcsolódó szokások, fogások tanulmányozása során megdöbbentő adatra bukkantam: kiderült, hogy a muffin, ahogy mi ismerjük, nem is az igazi muffin, mert az igazi muffin, mint az ötórai tea alapvető kelléke, kelt tésztából készül, az álmuffin pedig amerikai fejlemény. Ha nem irodalmi hangulatban íródnának e sorok, azt mondanám, hogy teljesen paff lettem! Gyanús is volt nekem az a másik muffin, mindig olyan nyomulós…
Lehet, hogy feleslegesnek tűnik az alábbi recept közlése, hiszen kenyértésztáról van szó, amelyet nagyobbacska pogácsaszaggatóval szúrunk ki, ennyiben tér el az igazi muffin a zsemlétől. De az ügy (mármint az igazi muffin az őt megillető jogokba való visszahelyezése) iránt elkötelezetteknek fontos a módszertani tisztánlátás, álljon itt tehát a recept, ahogy a Larousse Gastronomique hozza.

Az angol muffin
Elkészítjük az élesztős keveréket: 15 g élesztőt elmorzsolunk 300 ml meleg vízben. Száraz élesztő használata esetén 1 tk. kristálycukrot feloldunk a meleg vízben és beleszórunk 1,5 tk. szárított élesztőt. Kb. 10 percre félretesszük, azalatt felfut az élesztő.
450 g kenyérlisztet és 1 tk. sót elkeverünk. Hozzáadjuk az élesztős folyadékot és simára keverjük. Meglisztezett deszkára tesszük a tésztát és 10 percig dagasztjuk, majd letakarva félretesszük és állni hagyjuk, míg kétszeresére nem kel. Ezután 2 percig dagasztjuk, letakarjuk és 5 percig állni hagyjuk. Lisztezett deszkán 1 cm vastagra nyújtjuk, ismét letakarjuk és 5 percig pihentetjük. 9 cm átmérőjű szaggatóval kiszaggatjuk, a muffinokat sütőpapírral bélelt sütőlapra tesszük és 15-30 percig meleg helyen kétszeresére kelesztjük.
A sütés kétféleképpen történhet.
Hagyományosan forró barázdált serpenyőben sütötték, de lehet normál serpenyőt vagy öntöttvas serpenyőt használni. Mindkét oldalon kb. 3 percig kell sütni a muffinokat, vagy amíg szép aranybarnára nem sülnek.
Egyszerűbben és korszerűbben melegítsük 230 fokra a sütőt és süssük a muffinokat 10 percig, majd fordítsuk meg őket és tegyük vissza további 10 percre. Avagy míg szépen meg nem sülnek.
A többi angol teasüteményhez hasonlóan vajjal, eper- vagy más lekvárral ehetjük, vagy bármi mással, amihez kedvünk van.

Köszönet Piszkének a VKF 21. fordulójának megrendezéséért, nemkülönben a rendkívüli stílusérzékről tanúskodó témáért és főleg, hogy nem karácsonyi recepteket kért!

Angolos teadélutánra való receptek a Tintalevesen
A muffin sütőporos párja: scones
Finn scones
Muffinnak álcázott friand
Sós kosár
Ismét finn és muffin alakú is lehet, de most édes
Sütőporos kenyérféle
Gennaro Contaldo zseniális ricotta-mogyorótortája
Meggyes-mandulás piskóta
Olasz töltött kifli