h1

Blogújév

2009/01/17

Kicsit későn kezdődik, de belátható, hogy ki kellett pihenni az ünnepeket. És azt a rengeteg sütést-főzést, vendégeket, rokonokat, barátokat, a velük elfogyasztott ételeket és italokat, a karácsonyfát, családot, az óévet és az újat, és magunkat és legfőképpen a felelőtlen és elbizakodott módon saját örömünkre töltött perceket. Enyhítő körülményként szeretném megemlíteni, hogy ezeket a perceket (amelyek oly számosak voltak, hogy órákká terebélyesedtek) is gasztronómiai vonatkozású tevékenységgel töltöttem, nevezetesen az alanti ezer darabos kirakóssal.

 Említettem már, hogy ez (is) kedvenc időtöltéseim egyike, csak sajnálatos módon korántsem annyira család-, gyerek- és gasztroblogbarát passzió, mint a főzés. Az a legkisebb gond vele, hogy pár hétig a nappali semmilyen más célra nem használható, mivel az asztalon apró puzzledarabok hevernek, mozdulni sem lehet, porszívózni pedig egyenesen tilos. A nagyobbik gond az idő. Egy ilyen jószág kirakása eltart egy darabig és addig bizony leáll az élet. Talán kevesen tudják, hogy nemcsak a különböző élvezeti cikkek és a blogolás válhat függőséggé, hanem a kirakás is. A megszállott kirakó addig van megszállva, míg a kirakó ezredik darabja a helyére nem kerül. “Most van öt percem, kirakom a kakukkfüvet” felkiáltással ültem le, hogy két órával később a függőségben szenvedőkre jellemző szégyenérzettel forduljak reményt vesztett családom felé és érdeklődjek hogylétük iránt.
Némileg javít a helyzeten, ha az ember a gyerekeivel is megszeretteti saját hobbijait, ám amíg a háromévesem simán végigfőzi velem a háromfogásos ebédet, nem annyira motiválja, hogy háromszáz azonosnak tűnő darabkát rakosgasson, az viszont annál inkább érdekelné, hogy lehet lesodorni, elveszejteni, a már kirakottakat és szétválogatottakat összekeverni. De a lényeg, hogy az ecetben eltett zöldség-tematikájú puzzle összes darabja a helyére került, vége a bloghibernációnak! Egészen addig, míg valahogy elő nem kerül a karácsonyra kapott paprikákban tobzódó ezerdarabos…

5 hozzászólás

  1. Egy ezerdarabos kirakása eszményi (van ilyen szó?)kikapcsolódás. Évekkel ezelőtt egy ilyesmivel leptem meg a vendéglátóinkat. Ebéd után fogtunk hozzá, azzal a fogadalommal, hogy másnapra befejezzük. Éjfél után sorban kidőltünk. Másnap reggel – jó, jó déli egy órakor – a kész műre borulva találtuk a hortyogó házigazdát.


  2. A porszívózási tilalom – na az mindent megér!


  3. Gyerekkoromban kaptam egy nagy puzzlet az osztrák barátainktól: egy nagy kék tó, ugyanolyan kék éggel, a tóban apró sziget, apró kastéllyal. Ekkor fejeztem be ezt a hobbit…


  4. Már nagyon hiányoztál.


  5. Hobbiszakács – Másnap délre kirakni egy ezerdarabost, az világrekordnak számít, nem? Egyedül ugyan (igaz, a gyerekek “segítettek”), de több mint egy hétig vacakoltam ezzel. Viszont nagyon jó volt közben…

    Piszke – Igen, ennek a hobbinak több ilyen kedvező hatása is van.

    Saját levében – Többoldalas tanulmányt tudnék írni arról, milyen képnek kell lenni a nekem tetsző kirakón. Nagy kék tó nagy kék éggel nem jó. Ködös táj sem. Részletgazdagnak kell lennie, karakteres színekkel. És szépnek. Sajnos létezik egy giccses vonulat. Persze az igazi az egyszínű 5000 darabos. Annyira még nem őrültem meg.

    phzs – Köszönöm, drága vagy!



Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: