h1

Forrás nélkül

2009/06/21

Amikor egy gasztrobloggerkollegina konyhájában járva megláttam a sárga tapadós cetlikkel dekorált gasztroújságok garmadát, jót mosolyogtam. De még jobbat, amikor nevezett kolléga arról panaszkodott, hogy bejelöli ugyan a recepteket, de sokat aztán elborít az idő és a feledés homálya. Ezt az állapotot nagyon jól ismerem. És most itt állok ezzel a recepttel, amit nemrégiben olvastam valahol, de jelen pillanatban nem érzek elég erőt magamban, hogy a filológiai pontosságnak eleget téve megkeressem az ősforrást. Olyan egyszerű a recept, hogy Nigel Slaterre gyanakszom. Akkor az Observer gasztromellékletében olvastam,  amelynek legfrissebb számai éppen kölcsönben tartózkodnak. A második tippem a Jamie Magazine, ami szintén, tehát esélye sincs a pontosításnak. Nem mintha az itthon lévő gasztroirodalomba nem tudnék sikeresen belefulladni, ha elkezdeném keresni. Mindez viszont igencsak a recept javára szól, ugyanis olyan egyszerű, hogy még a tésztaételek műfajában is különdíjat érdemel. És az ne ijesszen meg senkit, hogy articsóka kell hozzá, ami eddig a szuperdrága hozzávaló kategóriájába tartozott, ám a napokban felfedeztem, hogy az az egyetlen multiáruház (K@iser’s), amelybe járok, 2009-re már érdemesnek is találta a magyar fogyasztót a sajátmárkás articsókára, mégpedig teljesen elfogadható áron.
A receptet, amelyre nem emlékszem pontosan, nem tudom, hol olvastam és nem tudom, ki a szerzője, előre sejthető módon meglehetősen szabadon interpretáltam, mert az eredetiben nyilván nem nagyon volt túró. Pedig lehetett volna!

Articsókás makaróni
4-5 személyre

40 dkg tészta, pl. maccheroni vagy fussilli
290 g-os articsókakonzerv
20 dkg túró
1 ek. citrom
citromos vagy lime-os bors

Fazékban vizet teszek fel főni, forrás előtt megsózom, amikor forr, beleöntöm a tésztát. Míg fő a tészta, kinyitom az articsóka konzervet és az articsókaszíveket négyfelé vágom. Kifacsarom a citromot. Mindennek kéznél kell lennie, hogy a hozzávalókat a forró tésztához keverhessem, hiszen a hőtől fognak összeérni az ízek, további főzés nem történik. Az al dentére főtt tésztát leszűröm, nagy tálba borítom, ráöntök egy keveset az articsókakonzerv olajából, hozzáadom az articsókadarabokat, meglocsolom citromlével és ráteszem a túrót. Mindezt gyorsan összekeverem és tálalom. A sókat-borsokat (citromos borsos és lime-os borsos) mindenki ízlés szerint adagolhatja, mint a képen látható négyéves.

Frissítés: A fenti bejegyzés időzített, így eshet meg, hogy a megoldást már megírta Zsuzsa itt. Egyúttal az is kiviláglik, mennyire emlékeztem a receptre. Hát nem nagyon, csak az articsóka maradt meg belőle, viszont született egy új étel!

4 hozzászólás

  1. Ki fogom próbálni így is.


  2. :-)
    Mindkét recept teljesen szuper! Elkészítem:-)


  3. zseniális. túró, articsóka, penne, ez egyszerűen szuper recept. articsóka és túró fanatikus vagyok.:)
    gratulálok a bloghoz, örülök hogy rátaláltam.


  4. Zsuzsa, Ízbolygó – Azóta ricottával is elkészült, de az eredeti recept szerint még nem, de az sem késhet már sokáig.

    gumi – Én is örülök, hogy rátaláltál!



Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: