h1

Nyári napló III.

2009/07/16

Július elején vacsoraéttermet kerestem, ahová egy külföldön élő valódi gourmet barátnőmmel készültem. A feladat nem volt könnyű: nem egyfolytában, de két napig keresgéltem a megfelelő helyet. A végén már majdnem Wanghoz mentünk a kantindekor ellenére, mert ott biztosan sokfélét, autentikusat és jót lehet enni.
Néhány hely eleve kiesett. Segalnak több mint egy éve nincs saját étterme, a Babelben fél éve, a Csalogányban pedog régebben már voltunk. Nem mintha nem lehetne, sőt nem lenne egyenesen kivánatos visszatérő vendégnek lenni, de most új hely felfedezésére vágyott évente egy-két alkalommal erre járó vendégem.
Az első aggodalmam a klíma volt, ezért először teraszos helyeket kerestem. Amelyekben nem mellesleg adnak ízelítő menüt, mert az előétel-főétel-desszert felállás mérhetetlen unalommal tölt el.
Először a Stand bisztrót hívtam fel, ahol másnapra ígérték a teraszt. Időközben monszunesők köszöntöttek ránk, már nem volt gondom a beltérrel, azzal viszont nagyon is, hogy az esti étlap nem volt olvasható a Stand honlapján. Pár hónapja nagyon ígéretes ebédet költöttünk ott el és több szempontból szimpatikus a hely, de vendéget nem vihetek zsákbamacska-alapon vacsorázni. Az akkor frissen nyitott Flores étlapja sem volt fent a honlapjukon, így kiesett akkor. Remélem, azóta feltették, érdemes lenne, bár időközben leteszteltük egy olyan csapattal, akiket holmi internetes hiányosságok nem riasztanak el.
Februárban áradoztam a Borssó borvacsorájáról, amelyben különösen a menü felépítése, íve, arányosan magyar és nemzetközi volta fogott meg. A honlapjukon szereplő étlap viszont semmiféle izgalmat nem rejtett, inkább kivàrom a következő borvacsorát.
Eleve kiestek az olyan helyek, amelyek ugyan nagyon törekvőek és komoly menüválasztékot tartanak, de korábbi tapasztalataink lesújtóak voltak (Costes, Olimpia), sajtójelenlétükhöz képest meg pláne.
Megnéztem még a nemrég nyílt olasz étterem, a Giusto honlapját, de az étlap elég szokványosnak tűnt, most különlegesre és izgalmasra vágytunk.
Hamarabb is eszembe juthatott volna a megoldás. Ám a központi elhelyezkedés annyira központira sikerült, hogy ennek az étteremnek komoly mennyiségű előítéletet le kell küzdenie ahhoz, hogy az érdeklődő magyar közönség a turistacsapdaként ismert környékre merészkedjen. Hogy miért érdemes, arról az egyik következő naplóbejegyzésben beszámolok, elöljáróban csak annyit, mi keltette fel érdeklődésemet a nyári menü iránt. A majd kifejtendő fogások mellett egy köret: karfiol panna cotta. Épp ilyen csavarokra vágytunk a trópusi nyárban. Folyt. köv.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: