h1

Nyári napló XI.

2009/08/16

Hol kezdjem az elmúlt napok történetét, hogy tapintani lehessen azt a feszültséget, amely a befőzési szezon augusztusi szakaszát kíséri?
Miután feltérképeztem Magyarország összes öblösüveggyárát és nagykereskedőjét, először arra kellett rájönnöm, hogy mi, szorgalmas háziasszonyok nem képezünk számukra számottevő keresletet. Lassú felfogásomra jellemző, hogy erre a harmadik udvarias email után jöttem rá, mindegyikben ugyanis azt közölték, hogy kamionos tétellel szívesen és bármikor rendelkezésemre állnak.
A vonatkozó piaci szegmens másik végén állnak kiskereskedőként az iparcikk-, háztartási és cipőboltok, amelyek gyakorlatilag hiánygazdálkodást folytatnak a befőttesüvegek terén: kis választékban drágán tartanak rendkívül kevés árut.
Kelet-Magyarországon ráadásul az a piacszűkítő körülmény is járul mindehhez, hogy nem gyártanak/ismernek/vesznek kis űrtartalmú üveget. A legkisebb méret 3,7 dl-es, ami a mi öttagú, férfi többségű családunkban sem mindig garantálja a lekvár időbeni elfogyasztását. És ezt a legkisebb méretet sem mindig kapni, el kell tetetni, telefonálgatni, várakozni. A fákon meg roskadozik a szilva, a ringló.
A másik dráma a paradicsompasszírozás. A hályogkovács módjára kitalált, teljesen saját kútfőből származó módszeremet tökéletesíteni akarván paradicsompasszírozót vettem. Biztos rendkívül alkalmas kütyü ez annak, aki egész nyáron két kiló paradicsomot dolgoz fel, viszont díjbirkozással keresi kenyerét, de mivel én egyik sem, a passzírgép a kukában landolt, hogy modoros legyek. Vissza a régi, jól bevált, mégha enyhén macerás módszerhez!

5 hozzászólás

  1. Kedves Eszter!
    Az történt, hogy megcsináltam a svédparadicsomot és képzeld, a végére opálos lett az olaj. Mondjuk nekem nem volt itthon hidegen sajtolt piszkei és végül az oliva mellett döntöttem. Lehet, hogy az a baj? Mindenesetre lehet, hogy ízre azért jó lesz?! Pedig úgy tetszik.
    Még egyet kérdeznék, egy ideig láttam az olvasmányaid között a Clézio- könyvet. Milyen? Még nem olvastam tőle semmit, de érdekelne.
    Köszi előre is, további szép nyarat és hajrá befőzés, már én is csak ezt csinálom, kicsit kényszeres…


  2. Kedves Gabi, az eredeti recept is olivával csinálja, az biztos nem baj, opálosodni nekem is opálosodott, amit én természetesnek véltem, mivel annyi mindent pakoltam bele az olajba, plusz a melegítés. Adj neki néhány hónapot és amikor télen már semmi esély paradicsomra, bontsd fel és ne nagyon szidjál, ha mégsem sikerült. Nekem ízre jó lett aztán végül. Cléziótól azt az egy könyvet olvastam (Körforgás) és nem találtam meggyőzőnek. Óriási elegancia, páratlanul gördülékeny stílus, ötletes felépítés, de az egész nem áll össze, inkább forma van, mint tartalom. Hangsúlyozom, mindezt egyetlen könyv alapján írom. Kényszeres befőzés? El sem tudom képzelni, miről beszélsz…


  3. Milyen passzírozót vettél végül?


  4. Zsuzsa – Úgy érted, milyen passzírozót hajítottam elegáns mozdulattal a hulladéktárolóba? Olyat, ami háromszor akkorában és acélból készítve még jó is lenne, de egy fél húsdaráló méretében piros műanyag-gyenge fémlemez kombóként pont oda való.



Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: