h1

Segítsüti 2010 ősz

2010/09/17


Ismét Segítsüti, ismét lehet licitálni, új gasztrobloggercsapat süt izgalmas és nagyon vonzó (segít)sütiket. A tavalyi és idei tavaszi csapat most átadja a stafétahabverőt és “csak” drukkol, figyel és sokan közülünk biztos licitálnak  is.
Szeretettel adom át Házisárkánynak a stafétát és kívánom neki, hogy olyan kellemes izgalommal figyelje ő is a liciteket (azért éjjel kettőig nem feltétlenül szükséges), olyan kedves és önzetlen emberekkel találkozzon, olyan klassz segítsütis találkozókon vegyen részt, mint én. Mandulás almatortácskája igazi közönségkedvenc lehet, különösen, hogy személyes átadás esetén vaníliafagyit is kap vele a segítőkész, szerencsés és szemfüles licitáló.
Aztán megint jön a Segítfüzet, a fejleményeket a Segítsüti oldalán lehet folyamatosan követni. A licit hétfőn 23.59-ig tart és már most nagyon izgalmas!

Reklámok
h1

Segítsüti-átadás 2010

2010/04/26

Úgy látom, az idei segítsütik átadás-átvétele több esetben történt játszótéren. Ebbe a sorba álltunk ma mi is be, amikor a licitnyertessel megbeszéltük a találkozót. Előtte a sütit almazöld papírba és egy e célra korábban félretett tortadobozba csomagoltam, mellétettem pár üveg lekvárt is, hátha kell a sütinek a támogatás.
A licitnyertessel folytatott nagyon kedves beszélgetés után a segítsüti a játszótéri közönség kíváncsi tekinteteitől kísérve folytatta útját az ünnepi asztalra, amelyre szánva volt. Mint megtudtam, magának az ügynek köszönhetjük az idei licitnyertest: a baráti körben született baba, most már szépen fejlődő csecsemő, szülei hívták fel figyelmét akciónkra. Köszönöm neki a támogatást és még jövünk a segítfüzettel!

h1

Segítsüti 2010

2010/03/30

A Segítsüti kedvéért a Tintaleves feléled Csipkerózsika-álmából és csatlakozik a nemisbéka által kezdeményezett és összefogott akcióhoz, ahogy tavaly is.
További információ és licit a Segítsüti oldalán: www.segitsuti.hu. Aki a kakukkfüves-fenyőmagos almatortára licitál és meg is nyeri, vendég- és gyerekbarát uzsonnasüteményt kaphat, akár húsvétra!
A Tintaleves segítsütije nagyon könnyen elkészíthető, különlegessége a hozzávalókban és azok kombinálásában rejlik. A kiindulópont egy kevert almás süti, amely a svéd eredetű receptben fenyőmaggal  készül, saját fejlesztésben pedig még került rá egy kis kakukkfű. Már sütés közben fantasztikus illatok terjengenek (modorosblog, a nemes cél érdekében most ne figyelj!),
fogyasztása leginkább uzsonnára, délutáni teához vagy reggeli kávéhoz ajánlott. Valamint kiválóan alkalmas a licitálásra!

Kakukkfüves-fenyőmagos almatorta

200 g vaj, szobahőmérsékletű
2,5 dl világos muscovado cukor (mondtam, hogy ez svéd recept!) + 1 ek. a tetejére
4 tojás
4 dl liszt (azaz 240 g, valamiért ezt megadták grammban)
1 tk. sütőpor
1 tk. vaníliás cukor (a kedves licitáló valódi cukorból, valódi vaníliából kapja!)
1 dl joghurt, lecsepegtetve
fél citrom héja
2 alma
50 g fenyőmag

A sütőt 175 fokra állítjuk. A cukrot és a vajat habosra keverjük. A tojásokat egyenként hozzáadjuk, majd jöhet a sütőporral elkevert liszt és a vaníliás cukor. Mindehhez hozzákeverjük a joghurtot és a lereszelt citromhéjat. Kivajazott-lisztezett tortaformába töltjük a tésztát, a tetejére szeleteljük vékonyan az almát, megszórjuk fenyőmaggal és megtűzködjük kakukkfű-ágakkal. Végül egy evőkanál cukrot szórunk szét egyenletesen a torta tetején. Kb. 50-60 perc alatt aranybarnára sütjük.

h1

A spanyol rillette

2010/01/20

Mindig lenyűgöznek a vándortémák akár az irodalomban, akár a gasztronómiában találkozom ilyesmivel. Írtam már az angol pogácsáról és a szintén angol panna cottáról, most egy rövidebb utat megtett “áthallásra” bukkantam.
M-től kaptam kölcsön a tíz éve megjelent Moro. The Cookbook című szakácskönyvet, ami az ismert londoni étteremhez kapcsolódó első könyv volt, azóta az étterem és a tulajdonosok írásai is komoly karriert futottak be. (Azt is megértük, hogy magyarul olvasható egy későbbi kötetük.)
Az előételek között Manteca colorada, azaz színes zsír címmel olvasható ez az egyszerűen elkészíthető, tetszetős és hálás recept.

Manteca colorada, azaz Spanyol sertésrillette

70 dkg sertésdagadó
20 dkg mangalicaszalonna
4 gerezd fokhagyma, durvára vágva
1 tk. őrölt római kömény
1 babérlevél
100 ml fino sherry
csipetnyi frissen őrölt bors
3 tk. füstölt paprika (pimentón)
tengeri só ízlés szerint

A sütőt 140 fokra előmelegítjük.
A húst és a zsírt 5×5 cm-es kockára vágjuk és egy nagy keverőtálba tesszük. Alaposan összeforgatjuk a többi hozzávalóval, majd mindezt szorosan zárható sütőedénybe tesszük. Jó 4 órát sütjük.
Amikor a hús már vajpuha, kivesszük a sütőből, kissé lehűtjük, de még melegen kézzel vagy robotgéppel (utóbbit javaslom) kenhető, kissé darabos húspástétommá alakítjuk.
Ahogy a képen látható, pirítósra kenve friss zöldségekkel vagy nyáron eltett chutney-kkal fogyasztható. És nagyon csúnya dolog reggeli közben újságot olvasni!

h1

Szöveg kép nélkül

2009/12/14

Mivel feladtam, hogy idén saját erőforrások felhasználásával  ide képet tudjak feltenni, visszatérek a nyáron bevált napló-módszerhez. Természetesen egyébként sem az én hibám, hogy ekkora szünetek vannak a posztok között, csakis másoké. Bill G*tes, a bébiszitter, a karácsony és még sokan mások az okai ennek, semmiképpen nem az én helytelen idő- vagy erőbeosztásom.
Pedig minden napom az ételekről és a főzésről szól, ezért is hajlok erősen a mobiltelefonos blogolásra. Szombaton például a biopiacon éreztem erős késztetést, hogy a kapu előtt azonnal bepötyögjem a hírt: a biopiac az ismert helyén bezárt és a Kongresszusi Központ parkolójába költözött másfél évre. Ez idő alatt valamit felépítenek a helyén, az nem volt teljesen világos, hogy mit, olyat is hallottam később az egyik árustól, hogy kétemeletes csarnokot terveznek. Ezt el sem tudom képzelni építészetileg azon a kis helyen, de más dolgok is megvalósultak már, amit én nem tudtam elképzelni. Az ideiglenes helyen először idegenül kóvályogtunk, semmi nem a megszokott helyén volt, aztán kiderült, hogy megvan minden és mindenki, mintha nagyobb is lenne a hely. A virágoskútiak forró teát diktáltak a fagyott gyerekekbe, akik aztán a játszótéren már másfél órát is kibírtak panaszszó nélkül, míg a piacon felet sem.

h1

Kedves A!

2009/11/18
Igazán nagy megtiszteltetés, hogy végre-valahára elolvastad a blogomat, még ha csak a cassoulet receptje iránt kutatva is. Örülök, hogy ilyen mély nyomot hagyott bennetek a tavaly őszi élmény, amit viszont azóta sem tettem fel ide, többek között azért, mert a helyzet a cassoulet-val bonyolult.
Ugyanis az a helyzet vele, és ezért nem tudtalak a múltkor sem recepttel ellátni, mert azt nem nagyon lett volna okos elküldenem az elmeállapotom megkérdőjelezésének veszélye miatt. Még Anthony Bourdain is, aki pedig nem sokat vacakol, kétnaposra írja, Julia Childnál három nap. Elég durva. Nálam így néz ki a cassoulet:
Annyiban meg kell kezdeni előző nap, hogy a babot (személyenként olyan 10-15 dekát) be kell előző este vagy legkésőbb aznap reggel áztatni. A bab eredetileg fehér száraz bab (vajbab a neve?), de nem mondom el senkinek, ha tarkababot használsz.
Végy személyenként egy libacombot. A fölös zsíros cafatokat farigcsáld le (nem dobjuk ki, töpörtyűt és zsírt csinálunk belőle), a húson maradó zsírt rácsosan vagdosd be. Egy vastag aljú serpenyőt nagyon megforrósítasz és először a bőrös oldalán, majd a másikon elősütöd a combokat. Bőrös oldal 5 perc, másik oldal 4 perc. (Tűzhelyet nagytakarításnak alá kell vetni, bocs. Elősütés nélkül is lehet csinálni, de nem érdemes.) Ha ez megvan, combok megs
óz, félretesz.
Most előveszel egy nagy lábost, ha van öntött vas (ezt a franciák cocotte-nak hívják, ebből is látszik sajátos viszonyuk a főzéshez), az az ideális.

Két-három evőkanál zsírt olvasztasz benne (a töpörtyű alól vagy idelöttyintesz a serpenyőből a combokból kisült zsírt), rádobsz két fe
lkockázott hagymát, apróra vágott fokhagymát ízlés szerint. Amikor kezd üvegesre párolódni a hagyma, jöhet mellé a karikára vágott sárgarépa (mondjuk kettő), zellerszár, egy fehérrépa (ez nem fontos), ezeket is kicsit megforgatod, hogy mindenütt bevonja az olaj, kicsit átvegyék az ízeket. Pirítani picit lehet, odaégetni nem!
Sütőt bekapcsolod 180 fokra. Erre a mindenre rápakolod a combokat, a combokra ráöntöd a babot, teszel egy kis bouquet g
arni-t (magyarul egy ág rozmaring, pár ág kakukkfű), két-három felszeletelt paradicsomot vagy fél doboz polpa di pomodorót (K@isersban kapható), nem kell elkeverni, csak kicsit összerázogatni. Borsozod. Felöntöd egy kis borral (vörös vagy fehér lehet, mindkettő megy a libacombhoz) és annyi vízzel, hogy ne lepje el, de majdnem. Legyen majd leve, de ne ússzon.
Amennyire ez emberileg lehetséges, hermetikusan lezárod, be a sütőbe. Két órán keresztül rá se nézel, aztán lehet nézegetni, hogy mennyit kell még sülnie, hármat biztos, de talán többet is. Végén sózod.
Ropogós baguette-tel kell enni. És borral. Kiváncsi vagyok, hogy sikerül!”
h1

Válságbárány

2009/10/22

Az angolszász szakirodalomban már hónapok óta azzal frusztrálnak, hogy még a gasztroújságok is a válságtól visszhangzanak. Olcsó húsokat, híg leveket és credit crunch menüket sorolnak – óriási étvágyat keltenek, a kiváló hangulatról nem is beszélve. A delicious. októberi számában például azzal a javaslattal igyekszenek megoldani a válságtól meggyötört brit családok élelmezési gondjait, hogy az általában elvitelre kért ételek receptjeit közlik. Az angol és magyar viszonyok egyik különbségére világít rá, hogy nekem nem sikerült az indiai bárányragu saját kezű elkészítése által óriási megtakarítást elérnem, és abban sem vagyok biztos, hogy jobbat főztem, mint a nálunk nem létező sarki indiai. Mert amikor tavaly olyan helyen jártam, ahol volt a sarkon, az egészen lenyűgöző volt.
Hát igen, az indiai ételekkel több gond is van. Egyrészt az eredetiség. Sosem lehetek biztos benne, mert a körülmények, az alapanyagok, fűszerek nem éppen hitelesek. És még ennél is sokkal nagyobb gond, hogy az indiai ételeket a gyerekek nem szeretik. Ez a pörköltszerű állag és az intenzíven fűszeres (és időnként elég erős) ízvilág egyáltalán nem áll közel hozzájuk. Amiből praktikus okokból az következik, hogy 1. senki nem eszik nálunk indiait, 2. a felnőttek esznek indiait, a gyerekeknek pedig mást kell főzni. Képzelhetni, mennyire szeretek indiait enni, ha inkább a második helyzet szokott előállni.

Bárány rogan josh
4-6 személyre

800 g báránylapocka kockára vágva
150 g joghurt
2 ek. őrölt mandula
1 nagy fej hagyma, nagyobb kockára vágva
2,5 cm-es gyömbér, reszelve
5 gerezd fokhagyma
5 ek. olaj
5 szem kardamom
2 babérlevél
4 szem szegfűszeg
fél rúd fahéj
1 tk. vöröschili-por
1 tk. őrölt koriander
1 tk. garam masala
fél tk. kurkuma
2 ek. paradicsompüré
227 g darabolt paradicsom (konzerv)
tetejére: egy csokor friss koriander, felvágva

A bárányhúst a joghurt és mandula keverékében legalább két órát pácoljuk. A hagymát, gyömbért és fokhagymát robotgépben pépesre aprítjuk.
Egy nagy, vastagaljú serpenyőben megmelegítjük az olajat. Beletesszük a kardamomot, babérlevelet, szegfűszeget és fahéjat. 30 másodpercig hevítjük a fűszereket. Hozzáadjuk a hagymás pépet és 10 percig együtt főzzük a fűszerekkel.
Beletesszük a bárányhúst a páccal együtt és 30 percig főzzük, közben gyakran megkeverjük. Ha nagyon kiszáradna, kevés vizet önthetünk alá.
Amikor a hús barnára sült, hozzáadjuk a por alakú fűszereket, a paradicsompürét, egy kis vizet és ezekkel is összerottyantjuk. Most jön a darabolt paradicsom és még 10 perc főzés.
Sózzuk és friss korianderrel megszórjuk. Basmati rizzsel vagy naan kenyérrel tálaljuk.

A delicious. 2009. októberi számában található receptben az is jó, hogy összetevőnként vannak megadva minden, nem pedig egy brit szupermarketekben kapható paszta márkaneve áll benne, mint az esetek nagy részében.