Posts Tagged ‘kenyér’

h1

Kedvenc szendvicsem

2009/05/29

Mármint a legújabb kedvenc szendvicsem. Az előző kedvenc bemutatásától tartózkodtam, de ez már felvillant némi olyan hozzáadott-értéket, ami túlmutat a megkenjük-rátesszük-megesszük háromszögén. Ilyen készült a múltkori munkautazásra, ahol kolléganőmmel együtt olyan jóízűen költöttünk el három darabot vacsorára, hogy utána már csak borozni mentünk ki a városba. Ami egyébként Eger volt, tehát nem jártunk nagyon rosszul se étellel, se itallal.

Sült zöldséges-kecskesajtos ciabatta
4 szendvicshez (sült zöldség marad)

2 cukkini
4 sárgarépa
4 fehérrépa
4 marék rucola
2 ek. hidegen sajtolt olaj
10-15 dkg kecskesajt vagy kecskegomolya
4 db ciabatta

A megtisztított zöldségeket karikára vágom és olajon megsütöm. (Sütőben is lehet.) Ízlés szerint sózom, borsozom. A félbe vágott  ciabattára halmozom a sült zöldséget, rászeletelem a kecskesajtot, majd erre ráügyeskedem a rucolát, gyorsan lenyomom a ciabatta másik felével és máris kész a szendvics.

Ha nagyon sok sült zöldség marad meg, akkor az kiválóan felhasználható spagettire, lasagnéba. Érdemes egyenesen előre gondolkozni és eleve úgy időzíteni, hogy pl. a szendvicskészítés utáni napon ugyanazzal a zöldséggel letudjunk még egy étkezést.

h1

A hihetetlen kenyér

2009/01/19

Nemrégiben fedeztem fel Limara blogját és az ő gyönyörűséges kenyereit, azonnal el is határoztam, hogy a könnyebb út helyett dagasztani fogok és sorban megsütöm az összes nála szereplő csodát, elvégre olyan egyszerűek a leírások. Aztán, ahogy az lenni szokott, következik az okoskodás és, mint tudjuk, az a tett halála. A dagasztáshoz dagasztani kéne. De az olyan fárasztó. A robotgépem éppen pusztulásnak adta a fejét, igaz, benne is van a korban, ráadásul szülőhazája megszűnése miatt lehetetlen javítani. De ha még valamely csoda folytán lenne a napnak olyan szaka, amelyben erőt érzek magamban a dagasztáshoz, hol is csinálnám én azt? A két zsebkendőnyi konyhám felét ki kéne pakolni, ha hajtogatni is szeretnék vagy kiflit formázni. Tudom, tudom, ha valaki nagyon akar valamit, akkor azt eléri, úgyhogy én akkor most nagyon szeretnék egy nagyobb konyhát és majd abban állandóan dagasztani fogok…
Addig is megmentett a Good Food februári számában a szó szerint megbúvó kenyérrecept, ami a legvalószínűtlenebb leírás, amit életemben láttam. És működik! Variálható, fagyasztható (a kenyér, nem a recept!), egyszerű. A nagy konyháig tehát ez lesz nálunk a kenyér.

A hihetetlen kenyér

2 ek. olaj + a formák kikenéséhez
700 g teljes kiőrlésű liszt
200 g finomra őrölt zabpehely (vagy finomliszt, tönkölyliszt vagy polenta)
1,5 tk. só
1 zacskó (7 g) szárított élesztő
850 ml meleg víz

Kikenünk 2 db hasáb alakú kenyérformát olajjal. Összekeverjük a lisztet, zabpelyhet, sót és élesztőt egy nagy tálban, mélyedést csinálunk a keverékben és beleöntjük a kézmeleg vizet és 2 ek. olajat. Alaposan összekeverjük a tésztát, ami nagyon laza lesz, olyasmi állagot kell kapni, mint egy sűrű kásáé. A tésztát kettéosztjuk a két formába, nedves konyharuhával vagy folpackkal letakarjuk és meleg helyen állni hagyjuk 30 percig. Hamar megkel, vigyázat!
Közben 200 fokra melegítjük a sütőt, amelyben kb. 40 percig sütjük a kenyereket. Ha ropogós héjat szeretnénk, plusz öt percet a formából kivéve is süthetjük a kenyereket. Az egyiket (vagy akár a másikat) lefagyaszthatjuk.

Saját tippek:
– A fenti mennyiségeket felezve egy kenyeret is süthetünk.
– A 200 g-os tételnek zabkorpát használtam és nagyon jól működött.
– Első alkalommal nem átallott megemelkedni és ráadásul nem egyenletesen, ezért később bevágtam a tetejét, ami segített is a problémán.
– Melegen nehezen vágható, frissen inkább kisebb formában lenne jó sütni, pl. felfújtasban, ezt még ki kell próbálnom. Reggelire előző este kell kisütni.

 

h1

Ötórai tea

2008/12/08

A hetvenes évek végén jártam gimnáziumba, amely tényt előre kell bocsátanom ahhoz, hogy az angol tea (mint étkezés, nem mint ital!) iránti vonzalmamat némiképp megindokoljam. Kérlelhetetlenül igényes angoltanárunk sem illett a minket akkoriban körülvevő társadalmi berendezkedésbe, hát még az általa megismertetett irodalmi művekben leírt szokások! Oscar Wilde drámáiban például mi, tizenéves lányok, nem a maró szatírát értékeltük, hanem a választékos nyelvi fordulatokat, a szellemes riposztokat és a régimódi társasági szokásokat. Ezek részeként pedig kiváltképpen a délutáni teát. El nem tudtuk képzelni, miért olyan fontos a Bunburyben (The Importance of Being Earnest), hogy Augusta néni uborkás szendvicset kapjon kedvenc unokaöccsénél, de azt felfogtuk, hogy a teázás szertartása messze túlmutat a táplálkozás öncélján. További olvasmányélményeinkben Jane Austentől Agatha Christie-ig felbukkant ez a nálunk ismeretlen étkezési forma és egyértelmű volt, hogy amikor röpke harminc évvel az első olvasmányélmények és angol nyelvi tanulmányaink megkezdése után együtt jutunk el az Anglia közeli szigetre, mi ott teázni fogunk! És teáztunk is (beszámoló itt), az élmény a mai napig elkísér bennünket, mint egy sokára beteljesült álom.
És hogy legyen recept is, a személyes visszatekintés után egy kis gasztrokutatás. Az angol délutáni tea és az ahhoz kapcsolódó szokások, fogások tanulmányozása során megdöbbentő adatra bukkantam: kiderült, hogy a muffin, ahogy mi ismerjük, nem is az igazi muffin, mert az igazi muffin, mint az ötórai tea alapvető kelléke, kelt tésztából készül, az álmuffin pedig amerikai fejlemény. Ha nem irodalmi hangulatban íródnának e sorok, azt mondanám, hogy teljesen paff lettem! Gyanús is volt nekem az a másik muffin, mindig olyan nyomulós…
Lehet, hogy feleslegesnek tűnik az alábbi recept közlése, hiszen kenyértésztáról van szó, amelyet nagyobbacska pogácsaszaggatóval szúrunk ki, ennyiben tér el az igazi muffin a zsemlétől. De az ügy (mármint az igazi muffin az őt megillető jogokba való visszahelyezése) iránt elkötelezetteknek fontos a módszertani tisztánlátás, álljon itt tehát a recept, ahogy a Larousse Gastronomique hozza.

Az angol muffin
Elkészítjük az élesztős keveréket: 15 g élesztőt elmorzsolunk 300 ml meleg vízben. Száraz élesztő használata esetén 1 tk. kristálycukrot feloldunk a meleg vízben és beleszórunk 1,5 tk. szárított élesztőt. Kb. 10 percre félretesszük, azalatt felfut az élesztő.
450 g kenyérlisztet és 1 tk. sót elkeverünk. Hozzáadjuk az élesztős folyadékot és simára keverjük. Meglisztezett deszkára tesszük a tésztát és 10 percig dagasztjuk, majd letakarva félretesszük és állni hagyjuk, míg kétszeresére nem kel. Ezután 2 percig dagasztjuk, letakarjuk és 5 percig állni hagyjuk. Lisztezett deszkán 1 cm vastagra nyújtjuk, ismét letakarjuk és 5 percig pihentetjük. 9 cm átmérőjű szaggatóval kiszaggatjuk, a muffinokat sütőpapírral bélelt sütőlapra tesszük és 15-30 percig meleg helyen kétszeresére kelesztjük.
A sütés kétféleképpen történhet.
Hagyományosan forró barázdált serpenyőben sütötték, de lehet normál serpenyőt vagy öntöttvas serpenyőt használni. Mindkét oldalon kb. 3 percig kell sütni a muffinokat, vagy amíg szép aranybarnára nem sülnek.
Egyszerűbben és korszerűbben melegítsük 230 fokra a sütőt és süssük a muffinokat 10 percig, majd fordítsuk meg őket és tegyük vissza további 10 percre. Avagy míg szépen meg nem sülnek.
A többi angol teasüteményhez hasonlóan vajjal, eper- vagy más lekvárral ehetjük, vagy bármi mással, amihez kedvünk van.

Köszönet Piszkének a VKF 21. fordulójának megrendezéséért, nemkülönben a rendkívüli stílusérzékről tanúskodó témáért és főleg, hogy nem karácsonyi recepteket kért!

Angolos teadélutánra való receptek a Tintalevesen
A muffin sütőporos párja: scones
Finn scones
Muffinnak álcázott friand
Sós kosár
Ismét finn és muffin alakú is lehet, de most édes
Sütőporos kenyérféle
Gennaro Contaldo zseniális ricotta-mogyorótortája
Meggyes-mandulás piskóta
Olasz töltött kifli

h1

Kenyérsaga

2008/01/24

hu
A kenyérsaga az olyan, mint a Forsythe Saga: hosszú és először senki nem érti, hogy miről van szó.

Már régen vissza akarok térni kenyérsütési szokásaim a dagasztás nélküli kenyér óta tapasztalható, életmódformáló evolúciójára. Ahogy az alábbiakból kiderül, számos alkalmam lett volna erre, ám én ezt a mostanit ragadom meg, amikor Cserke öt percre csökkentette a kenyérrel való foglalatosságot. (És Mamma megreklamálta a mínusz kétórás kenyeret. Szellemes.) Éppen aznap, amikor megvettem az első saját, különbejáratú kelesztőtálamat és a legújabb kenyérsütőformámat.

no-knead bread 3

A saga a dnk-val kezdődött számomra, majd folytatódott a hasonló elven alapuló kaláccsal. Ahogy az akkori bejegyzéseimből is kiviláglik, forradalminak és átütőnek találtam a módszert, mégsem vált véremmé, mindennapjaim részévé. Mai tudásommal visszanézve már tudom, hogy jódolgomban még azt is macerásnak találtam. Ha már dagasztani nem kell, ne kelljen hajtogatni, meg órát nézni, meg cocotte-ot venni. Mert cocotte-om az nincs, már nincs, mert nem bírtam emelgetni, pedig nem vagyok valami filigrán alkatú teremtés, mégsem, már bánom persze, pedig tán nem is volt az cocotte, hiszen lehet-e valaki csehszlovák létére cocotte? Vissza kéne kérnem azért a Mamámtól, csak először a kelesztőtálas tranzakciót kell lejátszanom vele, lehet, hogy nem tűrné jól, ha egyszerre több edényétől fosztanám meg, mert persze a kelesztőtálat tőle kértem el, mint mindent, ami nekem nincs és azonnal, de azonnal kell, mert nem engedhettem, hogy a tészta kiszáradjon, azt pedig még kevésbé, hogy állandóan újabb és újabb fóliák kerüljenek a szemétbe.

A nagy dnk-s lelkesedés tehát alábbhagyott, és akkor jött Dolce Vita ciabattája. És ez megváltoztatta az életemet. Hát igen, másnak jön a herceg fehér lovon vagy a lottófőnyeremény, vagy legalább a Tenkes kapitánya, nekem ez a ciabatta jött. Mert ez olyan egyszerű, hogy ennél egyszerűbb már nem lehet a kenyérsütés. Frappáns, elegáns. Az életem megváltoztatása mellett a konyhám is átalakult. A kelesztőtál állandóan ott áll a közepén, ami gyakorlatilag az egész konyhát jelenti, olyan kicsi az én konyhám. Először aggályosan követtem a leírást és ciabattákat gyártottam. Majd merészeltem kenyeret is, majd pedig eljutottam arra a felismerésre, hogy ha nekem állandóan van otthon kenyértésztám, akkor bármikor készíthetek pitát az arab, naant az indiai és grissinit az olasz vacsorához. Vagy pizzatésztát a pizzához.

A technológia fejlesztése nem saját kútfőből érte el csúcspontját, hanem Mademoiselle jóvoltából, aki mindenféle aggály és kecmec nélkül sutba dobta a dagasztás nélkülit és elkészítette a másfélórást. A ciabatta megváltoztatta az életemet, a buci pedig kiteljesítette. Az olaszok szeretik a lyukacsos, sok héjú és kevés belű kenyeret, a buci pedig közelebb áll a közép-európai kenyérideálhoz: tömöttebb, veknisedésre alkalmasabb tésztát ad. Immár mertem újítani és a liszt egy (kis) részét időnként kiváltani teljes kiőrlésűvel vagy burgonyapehellyel, a folyadékot csak víz formájában adom hozzá, ahogy Zsuzsa is javasolja. A kenyértésztából készíthető egyéb sütőipari termékekhez sem kellett olyan sok lisztet adnom, mint a recept ciabatta korában.

Így jutottam el az önkizsákmányolás magam kereste, teljesen önkéntes állapotába. Itt már senkinek nem jó a bolti kenyér, magától értetődő elvárás lett a friss, meleg. Ennek megfelelő időzítése hétközbeni és hétvégi munkarendre külön tudományos projektum keretében zajlott. A legnagyobb sikerélmény kenyérfronton azonban még hátra volt és az egyik gyerekes ötyére (ez az ötyék egy rendkívül ritka altípusa) sütött vekni hozta meg, amelyen felbuzdulva E. barátnőm számos levélváltás, módszertani támogatás és lelkes tapasztalatcsere keretében csatlakozott a házikenyeret sütők elkötelezett táborához.

Mivel szinte sportot űzök abból, hogy minél kevesebb eszközzel (különös tekintettel a konyhai gépekre) dolgozzam, ez a kenyér ideális. Rendelkezem mindazonáltal vekniformával és a sütő hatékony kihasználása végett szerettem volna még egyet beszerezni. Nem is sejtettem, milyen reménytelen vállalkozásba kezdtem. Ugyanis mindenütt hajlított lemezből készült formát találtam. Erről pedig az a teljességgel megalapozott képzetem alakult ki, hogy nehezen tisztítható. Tapasztalati úton ezt az állításomat nem tudom bizonyítani, mert nem vettem ilyet és nem is fogok. Aztán találtam egy préseltet a nagy svéd áruházban, de az meg hosszú volt adagolási szokásaimhoz. Viszont rögtön mellette állt egy jópofa formájú, amely felirata szerint bírja a sütést. És tényleg bírja.

Mindezen felbuzdulva arra gondoltam, hogy az enciklopédikus teljességre nem törekedve jegyzéket készítek a magyar gasztroblogokon szereplő kenyérfélékről. Szerencsére Mammánál kezdtem a keresgélést, ahol valóban enciklopédikus teljességű jegyzéket találni. Az ötperceset még nem teszteltem le, de fogom(!), addig is várom a mínusz kétórást.

uk
Bread-making is all the rage all over the Hungarian gastroblog sphere, this is my humble account of bread-related adventures.

h1

Stresszoldás kenyérchipsszel

2007/04/19

hu
Ahogy mások stresszoldás céljából fallabdáznak, masszíroztatnak vagy jól leordítják a gyerek fejét, én főzök. (Fallabdázni soha, masszíroztatni jó lenne, de sosem jutok el, az utolsóként említett bűnt pedig soha életemben nem követtem el, hogyisne.) Az a kérdés, hogy a stresszoldási célú főzés miért mindig rengeteg csokoládé és ilyen-olyan cukornemű felhasználásával történik, mindenki számára világos összefüggést takar. Ez alkalommal azonban nem édességgel stresszoldottam, hanem sóssággal, ami viszont annyira finom és a gyerekek (és felnőttek) úgy szeretik, hogy szinte olyan hamar elfogy, mint egy csokitorta.

És hogy miért kell nekem oly tömérdek stresszt oldanom? Csak egy szót kell kiejtenem, és mindenki érteni fogja: tanári fogadóóra. Már az iskola puszta gondolatától rosszullét környékez, ráadásul ebből az alkalomból oda kell menni és “anyuka” kezdetű mondatokat meghallgatni édes, drága, kreatív, lusta gyermekemről. És én nem mondhatom majd, hogy a tanár nemcsak tanít, hanem nevel is, hogy naponta bőven elég három dolgozat típusú irományt készíttetni a kölykökkel, talán nem csoda, hogy a negyedik nem sikerül valami fényesen, hogy a zéró tolerancia az angol rendhagyó igealakoknál rendkívül hatásos eljárás, ha a napló egyesekkel történő teleírása a cél az angol regényeket olvasó gyereknek. És még sok minden mást sem mondhatok, pláne azt, hogy napi tizenkét perces tanulás nyilvánvalóan nem elég a tanárok túláradó szeretetének elnyeréséhez, hogy a póker minden bizonnyal fejleszti a kombinációs képességet, de a hetedik osztályos matematika (a kémiáról nem is beszélve) kissé más irányú tudást (is) feltételez, és azt sem, hogy az informatika terén felmutatott kimagasló eredményeket tessenek a többi tárgy között teríteni.

Miután mindezt átgondoltam, sürgős sütnivalóm támadt. És ha valaki erre azt gondolja, hogy ennek a nőnek iskolafóbiája van, valamint minden gondját főzéssel próbálja megoldani, hát az elég közel került a valós helyzethez. Meggyötört idegzetem azonban mit sem von le a kenyérchips élvezeti értékéből. A recept egy tavalyi olive-ból származik. A kenyérchips sokoldalú, családbarát eledel. Kiváló rágcsa és mivel a bolti chipsszel vetekedő sebességgel fogy el, azt a nyilván nem is olyan hamis jó érzést kelti a családanyában, hogy most kivételesen aránylag egészségesen nassol a gyerek. Ha meg tudunk menteni belőle néhány példányt, akkor zöldséglevesek mellé lehet adni, valamint jól hordozható játszótérre, piknikre, strandra. A kenyérchips készítésének teljes öröme azonban csak akkor tud kibontakozni, ha kapunk a mamánktól olajsprayt, mint én. (A konyhai kütyükre, mint tudjuk, mély megvetéssel tekintek, de ami kell, az kell.)

kenyerchips2

Kenyérchips
Saját recept, az Olive-ot már elemésztettem

Két-három napos kenyér vagy zsemle max. 5 mm vékonyra felvágva, tetszés szerinti mennyiségben
Olaj, ízlés szerint
Fokhagyma, szintén ízlés szerint
Fűszernövény (kakukkfű, rozmaring stb.) apróra vágva

A vékony kenyérszeletkéket fokhagymával való megdörzsölés után sütőlapon felsorakoztatom, majd az olajsprayvel lespriccelem. (Aki nem kapott a mamájától, használhat ecsetet.) Fordítás, másik oldalt is. Sütőben 200 fokon néhány* perc alatt az egyik oldalt barnára sütöm, kiveszem, fordítok, a még nem sütött oldalra morzsolom az apróra vágott fűszereket és további néhány perc alatt ezt az oldalt is aranybarnára sütöm.

*Pontos számadathoz oly sok paraméterre (környezet páratartalma, kenyér szikkadtsági foka, a szakács aznapi bioritmusa, a csillagok állása) lenne szükség, hogy annak megadására nem vállalkozom.

PS 1: A  fentiek az érintett gyermek jóváhagyásával kerülnek nyilvánosságra.
PS 2: Rossa mela, most látod a képet?

uk
The previous post discriminated my readers in English as I didn’t supply a summary but it was a Finno-Ugric business so Indo-Europeans were bluntly left out. A Finnish publication asked me to recommend Hungarian eateries in different categories and I of course turned to my colleagues for help as I don’t have a comprehensive view of the Hungarian restaurant scene.

This time an English summary is supplied but it will hardly explain why I am stressed out to the extent of having to lock myself up in the kitchen and cook at the prospect of ahving to go to my son’s school and talking to his teachers. It’s a rather long story of Prussian traditions in Hungarian education, my own school-phobia and related topics. Anyway, to ease the stress I made bread chips after a last year copy of olive magazine. Very easy and gives you the satisfaction of preparing a relatively healthy snack. A rare bird, isn’t it?

Bread chips

Any amount of 2-3 days bread, cut into 5 mm thick slices
Oil,  type and make according to taste
Garlic, number of cloves depending on taste
Herbs (eg. rosemary, thyme) cut up very small

Rub bread slices with garlic and place on baking sheet. Spray your favourite oil on them (in the absence of an oil spray, use brush) and bake at 200 degrees until golden brown. Takes a very short time. Take out, turn bread and sprinkle with herbs. Bake for a couple of minutes until golden brown on this side too.
A great afternoon or picnic snack and goes well with vegetable cream soups.
 

h1

Eggyel több

2007/04/13

hu
Többen* kérték, hogy ne linkelve meg utalva meg angolul, hanem itt és most, lehetőleg magyar nyelven olvashassák az általam forradalmi újdonságként beharangozott dagasztásmentes kenyér receptjét. Én meg, az őrült megszállott (ez redundancia, de meghagyom, lesz itt még több őrültség is) elkezdtem kombinálni: na itt az alkalom, hogy fázisfotókat készítsek, receptet fordítsak, majd ferdítsek, kis írást rittyentsek a  dagasztás által történt évezredes leigázás megszűntéről.

Mindez azonban valakinek nem tetszett, a szálak már a kezdet kezdetén összegubancolódtak. Az élesztő ugyanis úgy döntött, nem lesz partner a kenyérsütéshez és nem indult be. Elsőre még vidáman legyintettem, másodszorra is legyintettem, ám korántsem oly vidáman, harmadszorra azonban már komolyan elgondolkoztam azokon a bizonyos kifürkészhetetlen utakon.

A fentiek helyükön való értékeléséhez feltétlenül el kell mondanom, hogy számos félelemmel, fóbiával és szorongással rendelkezem, ám sokak réme, az élesztő eddig nem tartozott közéjük. Az első számú mumus a zselatin, és vannak még rendezetlen dolgaim a keményítővel és a porcukorral, utóbbival csak akkor, amikor a mázakban nem hajlandó csomómentesen glédába állni. Előbbi sosem hajlandó csomómentesen állni a rendelkezésemre, ám ez szerencsére az almaleves élvezeti értékéből mit sem von le, habár némelyek számára esztétikai kihívást azért jelent. Eleddig az élesztőhöz fűződő viszonyomat a felhőtlen problémamentesség jellemezte. Amint tudjuk azonban, minden felhőtlen viszony véget ér egyszer és ő éppen ezt az alkalmat választotta a szakításra.

A hatodik élesztő megszánt és hajlandó volt együttműködni, amit olybá veszek, hogy van még remény egykor oly szép kapcsolatunk helyreállítására. Ő  még nem tudja, de legközelebb édes tészta készül dagasztásmentesen.

Dagasztásmentes kenyér magyarul
angolul itt olvasható, előző próbálkozásom pedig itt látható

47 dkg liszt (egyharmad lehet teljes kiőrlésű vagy tönkölyliszt)
1 dkg só
1 db élesztő
1 db kockacukor (barna volt, mert az a sikk, de lehet fehér is)
35 dkg víz, kézmeleg
kevés olaj

Első alkalommal kínosan betartottam Clothilde receptjét, másodszorra már bátran elrugaszkodtam, nyilván a lelazulás irányába és ez nem okozott a kenyér számára semmiféle gondot. Az élesztőről most ne is beszéljünk. Tehát ez a recept nem az eredeti fordítása, inkább ferdítése, sőt lebutítása. Az eredmény azonban nem cáfolta meg az élet megkönnyítésére tett próbálkozásomat.

Az élesztőt kézmeleg vízbe morzsoltam egy kockacukorral. Nyugalmas helyre tettem őket és hatodszorra már be is indult a folyamat. Tehát amikor így néz ki az élesztő, mehet a liszthez.

beindulo eleszto

A lisztet nagy-nagy tálba öntöm, szobahőmérsékleten tartom és a beinduló élesztővel összekeverem. Semmi strapa vagy dagasztás, csak elkeverés. A tészta sokkal lazább, mint amit a kenyértésztától megszokhattunk, úgyhogy csak semmi pánik. Konyharuha, aránylag békés hely, 12-18 óra, de sokkal tovább is lehet. (Bár azt még nem sikerült kiókumulálnom, hogy lehetne ez frissen készen reggelire. Persze, mert bárhonnan számolom, a végén mindig az jön ki, hogy 6-kor fel kell kelni a sütőt bekapcsolni.)

A sok-sok óra elteltével a tészta továbbra is nyúlósabb, lágyabb marad, mint a szokásos kenyértészta, ám közben kis buborékok jelennek meg rajta és persze jól megnő (lent). 

nokneadbreat fazis1 nokneadbread fazis2

Ekkor meglisztezett felületre borítjuk (fenti kép) és két kézzel kétfelé húzzuk, a kihúzott részeket visszahajtjuk, negyed fordulattal elfordítjuk, megint kihúzzuk kétoldalt, visszahajtjuk (lent), majd békén hagyjuk.

nokneadbread fazis 3

Letakarjuk és a tálat kimosás után vékonyan kikenjük olajjal, a tésztát visszahelyezzük és további két órára békén hagyjuk.

nokneadbread fazis4

Az eredeti recepttel ellentétben nem használtam öntöttvas lábost (nem ideológiai alapon, hanem mert nekem olyan nincs, pedig volt, de nem bírtam vele), hanem teljesen szokványos sütőlapra rendeztem a kenyeret, akkor olyan laposka lett, másodszor pedig kiolajozott-lisztezett hasábformába.

nokneadbread fazis6 

Sütés előtt jó fél órával már melegítem a sütőt 230 fokra, amelyen kb. 45 percig sütöm a kenyeret. Sülés után nem esünk neki, hanem szépen decensen kivárunk 45 percet, hogy a kenyér belül is lehiggadjon. Igazából 30 perc után már kiválóan szeletelhető és akkor még langyos is, finoman olvad rajta a fűszervaj.

nokneadbread fazis7  nokneadbread fazis8

*Na jó, ketten. Viszont tényleg kérték.

uk
No-knead Bread

A number of my readers (well, two is a number, right?) requested the recipe for no-knead bread, of which I have been raving about, in Hungarian and I made an elaborate plan with a long post, pictures of the different stages and thoughtful advice with a lot of insight. To implement my elaborate plan, I first had to make the bread. And to make bread, you have to make the yeast work. And this part proved to be rather problematic.

At this stage I feel compelled to state that I have a lot of phobias, fears and anxieties but as opposed to some, yeast has never been a source of any negative vibes for me. Until now. This time, with all my grand planning, the yeast just wasn’t cooperating. First I took it lightly, with the second failed packet I grew a bit more morose and later on  downright hysterical. To cut the long story short, I finally was able to make the bread but let’s not dwell on the number of yeast pockets I had to use to achieve this (merely six). So there I was with a loaf of freshly baked bread and a new phobia.