Posts Tagged ‘olasz’

h1

Nyárimikulás

2009/06/27

Volt a magyar gasztromédiának egy időszaka, amikor már mentek a tévében angol gasztrosorozatok, de a recepteket tartalmazó könyvek még nem jelentek meg és ez nagy valószínűséggel egybeesett az én olyan korszakommal, amelyben nem jutott eszembe az interneten utánanézni a recepteknek. Így papírral és ceruzával ültem a tévé előtt, gondosan lepisszegtem az egész családot, hogy pontosan halljak minden hozzávalót és minden mennyiséget. Az ismétlést is képes voltam becserkészni, ha mégis lemaradtam olyan nélkülözhetetlen információról, mint a lenti ételbe helyezendő fokhagymagerezdek száma.
A lejegyzés első körben fecnire történt, majd a recept a pontosítások és véglegesítések után egy erre a célra (tv-receptek) rendszeresített füzetbe került. Az ebben található receptekre kedvenc receptleírási módszeremet, a folyamatábrásat alkalmazhattam.
Ezt a salátát nyáron kell elkészíteni, hogy télen úgy tehessünk, mint a nápolyiak és a karácsonyi asztalra tálalhassuk ezt a …. ezt a szóval ezt a savanyúságot. Mert ez savanyúság, akármilyen elegánsan hömpölygő neve is van.

Insalata di rinforzo, azaz nápolyi karfiolos savanyúság

1 nagy fej karfiol
7,5 dl fehérborecet
4 ek. Maldon só (vagy mindenki tegyen belátása szerint)
4 gerezd fokhagyma
30 dkg gyöngyhagyma
3 szál halványító zeller
4 különböző színű paprika nagy kockára vágva
6 pici chilipaprika (ízlés szerint)
20 dkg fekete és zöld olajbogyó
2 ek. kapribogyó
Salátadresszinghez:
0,5 dl 5%-os ecet
1 dl olivaolaj
Savanyúsághoz:
egy üveg fehérborecet
egy üveg olivaolaj

A rózsáira szedett karfiolt 4 liter vízben a forrástól számított 8 percig főzzük, azaz blansírozzuk, majd jeges vízbe szedjük. A forró víz felét kiöntjük, a maradék vízhez 7,5 dl fehérborecetet öntünk, sózzuk. Hozzáadjuk a fokhagymagerezdeket, a gyöngyhagymát, a darabokra vágott zellerszárat, a felkockázott paprikát és a chilipaprikát (utóbbi elhagyható, ha nem szeretnénk erősre csinálni). 10 percig főzzük, majd döntünk: salátát vagy savanyúságot szeretnénk-e.  Ha salátát, akkor a fenti dresszinggel lehet leönteni, ha viszont hosszú távon gondolkodunk, akkor a különböző zöldségeket egyenletesen elosztva sterilizált üvegekbe töltjük. Az üvegeket felöntjük a főzőlé, fehérborecet és olivaolaj egyenlő arányú keverékével. A forró üvegeket a forró folyadékkal való feltöltés után jól lezárjuk és az üveget a feje tetejére fordítva sterilizáljuk. Ezzel a módszerrel eláll a következő tavaszig-nyárig.  Savanyúság készítése esetén érdemes többszörözni a mennyiségeket. Húsok és sajtok mellé kiváló.

Forrás: eredeti recept itt. Fenti recept gazdaságosabb, a második főzővíz kiöntésére már nem visz rá a lélek.

h1

Boldog csirke

2009/06/17


Nehéz dolog tudatosan vásárolni. Például csirkét. Az csak az egyik nehézség, hogy a kapirgálós csirke árát tudatilag feldolgozza az ember, ennél sokkal nagyobb erőfeszítést igényel, hogy a hozzáférés viszontagságait legyőzzük. Tudatos vásárló legyen a talpán, aki napi bevásárlási rutinjába be tudja illeszteni a piaci csirkés ember nyitva-, vagy inkább zárva tartását. És senki ne tanácsolja a mélyhűtést, hiszen minden tudatos fogyasztó tudja, hogy az kiöli az ételből a pránát!!!
És itt van még a csirke különböző alkatrészeinek differenciálatlansága. Mert a boldog csirke egészben van, nem lehet az egész családnak combot venni, nem beszélve az új évezred vívmányáról, a felsőcomb különválasztásának haladó hagyományáról. Nem lehet a húslevesbe a kedvenc belsőségekből tripla adagot főzni és szó sem lehet a családtagok egyéni ízlésének kiszolgálásáról. Mondtam én, hogy nehéz a tudatos vásárló élete!
A boldog csirkét fel kell bontani és örülni kell neki, ahogy van. Az olasz édes-savanyú csirkéhez (nem minden ok nélkül) Marco Polo előtt tisztelegve kínaias bontást alkalmaztam, ami azt célozza, hogy a megszokottnál több darabot nyerjünk ki egyetlen csirkéből. Az aprólék ment a mélyhűtőbe, kockáztatva a majdani húsleves idült pránahiányát.

Csirke agrodolce mártásban

1 db csirke (ez 1,3 kg-os) két combja és mellehúsa a képen látható módon felvágva
2  ek. liszt sózva, borsozva
kevés olaj
1 csokor lila újhagyma, felszeletelve
3 zellerszár, vékonyan felszeletelve
20 dkg paradicsom, felszeletelve
2 ek. vörösborecet
1 tk. cukor
kevés petrezselyem, apróra vágva

A lisztet sóval és borssal fűszerezve zacskóba töltjük, beletesszük a csirkedarabokat, jól összerázzuk.
Serpenyőben kevés olajat melegítünk és a csirkedarabok mindkét oldalt aranybarnára megpirítjuk. A csirkét félretesszük, a serpenyőben megfonnyasztjuk a hagymát és a zellert, hozzáadjuk a paradicsomot, ezzel is 3-4 percig főzzük. Hozzáadjuk az ecetet és a cukrot. Visszatesszük a csirkét és lefedve kb. félórát főzzük. Petrezselyemmel megszórjuk.
Olive, 2009. április, 61. o.

h1

Május

2009/05/18

Van egy barátnőm, aki mindig azzal nyúz, miért nem járok többet színházba, hangversenyre, egyáltalán, el. Mivel tényleg mindig ezzel nyúz, már belefáradtam a magyarázkodásba arról, hogy milyen fárasztó nekem egy-egy program előtt lerendezni az itthoni dolgokat incl. kölykök, bébiszityó, rend, kaja, nem beszélve saját testi és lelki felkészítésemről a kultúra befogadására, majd a program után a fenti listán szereplő személyek által leamortizált környezet helyreállításáról. (A sok gasztroprogramról meg pláne nem is beszélve…)
Most háromnapos (munka)programra indulva az utolsó pillanatban jutott eszembe, hogy a tiszta ruha becsomagolása, iskolai pénzek borítékolása, úszóholmi összekészítésa, szja befizetése és hasonló fontos feladatok mellett valami ennivalót is hagynom kéne a család nagymamának nem kiadott tagjai számára. (A kis doboznyi szusin kívül, amit esti meglepinek hagytam egyeseknek.) Ezt kapják:

Cukkinis-paradicsomos rakott tészta

Kifőztem egy zacskó pennét. Amíg főtt, egy kis olajon megsütöttem négy darab karikákra vágott cukkinit. Amikor még az al denténél is keményebbre főtt a tészta, kiolajazott üvegtálba öntöttem, rálocsoltam negyed üvegnyi passatát (paradicsomszósz), majd a sült cukkini felét (a másik fele a kecskesajtos-rukolás ciabattámba megy – nem bízom a konferenciakosztban). Az egészet jól elkevertem a tésztával, ilyenkor lehet sózni, kakukkfüvezni, oregánózni, ki mit szeret. Hozzá lehetett volna adni a vasárnapi tortából maradt ricottát, ha nem felejtettem volna el. Elsimítottam a tetejét, rákentem egy kis maradék Fuchs-féle tejfölt, majd megszórtam parmezánnal. 200 fokos sütőben kellene majd a fiúknak aranybarna tetejűre sütniük.
És ha valaki a fenti étel és a pasta al forno közötti mély összefüggésekre érez rá, akkor jó nyomon jár.

h1

Nyakleves után

2009/04/07

A bárányka nyakából készült leves után nagyszerűen illett a delicious. májusi számában megjelent torta Gennaro Contaldótól, akinek már köszönhet ez a blog egy fantasztikus tortareceptet. Ez a mostani könnyedebb, frissebb, üdébb, tehát éppen egy Húsvét környéki bárányleves után kívánkozik. És micsoda elegáns és stílusos desszerthozzávaló a pezsgő, ami magában a tortában diszkréten, de egyértelműen érvényesül. A recept további óriási előnye, hogy az előírt másfél deci pezsgő felhasználása után maradó italt ésszerűen lehet hasznosítani, nehogy kárba vesszen!

Torta al limone e Prosecco, azaz Citromtorta proseccóval

vaj, kikenéshez
150 g liszt, plusz kevés a tortaformába
6 tojás
100 g kristálycukor
3 ek. olivaolaj (hidegen sajtolt piszkei bioolajat használtam)
150 ml Prosecco (Törley Charmant Doux-t használtam)
3 biocitrom lereszelt héja
1 citrom leve
1/2 tk. vaníliakivonat
1 tk. sütőpor

A sütőt előmelegítjük 180 fokra. Egy 23 cm átmérőjű kapcsos tortaformát kivajazunk-kilisztezünk. A hat tojás sárgáját a cukorral krémesre keverjük. Hozzáadjuk az olajat, pezsgőt, citromhéjat, citromlevet és a vaníliát. Ezután hozzáadjuk a sütőporral elkevert lisztet is.
Egy másik tálban kemény habbá verjük a tojásfehérjéket. Egy kanálnyi habot elkeverünk a tésztával, majd az összes többit is lazán, könnyedén. (Gennaro nagyon trükkös!)
A tésztát az előkészített tortaformába öntjük és 25 percig sütjük, majd 150 fokra csökkentjük a hőmérsékletet további 20 percre. Ezután kikapcsoljuk a sütőt, kinyitjuk az ajtaját, de bent hagyjuk a tortát kihűlni. Így – Gennaro szerint – nem annyira esik össze. Kihűlés után porcukorral megszórva tálaljuk. Kevés szederlekvárt is adhatunk hozzá – ezt már nem Gennaro javasolja, hanem én.

És miközben eszegetjük a pezsgővel átitatott tortát (tudom, hogy a prosecco nem pezsgő, hanem habzóbor, csak egyszerűsítem az életet), elgondolkozunk azon, hogy a gasztroújságok Magyarországon kapható vagy előfizethető példányaihoz miért nem jár mindaz a holmi, ami eredetileg igen. Nézzük csak, mi érkezett a májusi számmal az itteni ár mintegy kétharmadáért!
1. Délnyugat-angliai kempingkatalógus – enélkül talán még meglennénk valahogy, bár ki tudja, kinek mi hiányzik a boldogsághoz.
2. Jópofa ruhakatalógus – ehhez egy kislányt is be kell szerezni, mert azok szeretik az ilyeneket nézegetni, de ha már megvan, akkor jó szórakozás.
Gasztrokomolyra fordítva a szót:
3.  A delicious. magazine Wicked desserts című füzete tele az előfizetésem előtti példányokból kigyűjtött desszertekkel.
4. Fairtrade-csokis receptfüzet, amiből már készült, igaz, nem Fairtrade-csokival, egy krémsajtos brownie, nemsokára jön ide is.

No comment. Már eleget panaszkodtam, legyünk pozitívak: az újságból kikandikáló sárga cetlik a megfőzendő recepteket jelölik. És sok van belőlük!

h1

“Főzd néhány órát”

2009/01/26

Sophia Loren Eat with Me című szakácskönyvéről már korábban áradoztam, most jött el Zsuzsa VKF-kiírása jóvoltából az idő a korábbi posztban emlegetett genovai hústekercs receptjének közlésére.
A könyvről később Mamma azt írta, hogy gasztroirodalmi ritkaságnak számít, amit az is alátámaszt, hogy egyetlen képet sem találtam róla az interneten, egyéb említést sem nagyon, pedig igazán élménydús könyvecske.
Ami a pályaművet illeti: egytálétel ez, de nem olyan öntsünk-bele-mindent-amit-találunk-két-perc-alatt-és-tálaljuk-fel-szerda-este-családnak fajta, hanem kissé emelkedettebb, főleg az elkészítés bedobálásnál valamivel több odafigyelést igénylő módja miatt. Miközben a műfaj vitathatatlan érdeme, hogy gyorsan és egyszerűen készül, ilyen egytálétel is kell, mert vasárnapi ebédre vagy vendégvárásra is szükség van időnként olyan receptre, ami a közepesnél kevesebb, de a minimálisnál több munkát igényel, az eredménye viszont látványos.

Genovai hústekercs
4 személyre

személyenként 1, azaz 4 szelet marhahús (comb, hátszín vagy amiből szép, vékony, tekercselhető szeleteket lehet vágni, de nem a legdrágább részek, a legjobb a hentest rávenni a szeletelésre)
kb. 5 dkg reszelt parmezán (ez vizuálisan nagyjából eltűnik belőle, az íze azonban marad)
személyenként 1, azaz 4 db keskeny sárgarépa
kevés petrezselyem
só, bors
1 kg vöröshagyma, szeletelve

A hússzeleteket kiklopfoljuk, sózzuk, borsozzuk és elhelyezzük rajta a tekercsbe kerülő holmikat: parmezán, egy szál sárgarépa, kevés petrezselyem. Feltekerjük őket és hústűvel vagy fogvájóval megtűzzük.
Széles és alacsony lábosban 4-5 ek. olajat hevítünk és rádobjuk a hagymaszeleteket. Amikor a hagyma kezd üvegesedni, rárakosgatjuk a hústekercseket, lefedjük és (most jön a kedvenc részem!) néhány óráig főzzük. Ezalatt a hús jól megpuhul, a hagyma pedig sűrű szósszá fő.
Sophia még hozzáfűzi, hogy ebben az ételben bizony nincs sem bor, sem paradicsom, ám ha nápolyiak vagyunk, akkor bizony teszünk bele egy kis paradicsompürét. Én még egy kis balzsamecetet öntöttem a hagymára, mint se nem genovai, se nem nápolyi háziasszony.

Köszönet Zsuzsának a VKF huszonkettedik fordulójának megrendezéséért, a kitűnő témáért és a címkefelhőm új címkéjéért (egytálétel).

Ajánlom még egytálételként ezt a vadragút, egyúttal döbbenten veszem észre, hogy ez a műfaj nem nagyon képviselteti magát a Tintalevesen. Így még nagyobb érdeklődéssel várom a többiek receptjeit!

h1

Hogy ez nekem nem jutott eszembe!

2008/10/28

Nem tudom, miért kell nekem ahhoz egy Michelin-csillagos séf, hogy erre a pofonegyszerű ötletre rájöjjek, illetve sejtem, de most ne menjünk bele egy hosszadalmas pszichoanalízisbe. A Taste Italia szeptemberi számában Marcus Wareing közli azt a számomra a spanyol viasz és a langyos víz feltalálásának jelentőségével mérhető újítást, hogy a paradicsomszósz mascarpone hozzáadásával lágyítható. Amiért mi cukrot teszünk a paradicsomos káposztába és Ornella barátnőm tejszínt a bolognai raguba.
Internetes segítséget kérek a kollégáktól és olvasóktól arra nézvést, vajon a mascarponéval való paradicsomszószkezelés Marcus múlhatatlan érdeme-e, avagy nagyjából a rómaiaktól fogva ismert konyhai trükk.
Akárki is találta ki, jól tette: nemcsak azt teszi a mascarpone a paradicsomszósszal, amit tenne a tejszín is, hanem azon túlmenően tovább krémesíti és dúsítja, így egekbe emelve az amúgy hétköznapi tésztaebédet.

Mascarponés paradicsomszósz

2 ek. olivaolaj
1 doboz koktélparadicsom (mennyi az Angliában? 20 dkg?)
1 hagyma, finomra vágva
2 gerezd fokhagyma
1 ek. cukor
1 dl fehérbor, természetesen száraz
20 dkg mascarpone
só, frissen őrölt bors

Az olivaolajat serpenyőben felmelegítjük, rádobjuk a félbevágott koktélparadicsomokat és addig sütjük, míg össze nem esnek. Hozzáadjuk a kétféle hagymát, mérsékeljük a meleget és kb. 5 percig fonnyasztjuk a hagymát. Most jön a cukor és a bor, ezekkel együtt elpárologtatjuk a paradicsom levének nagy részét.
A besűrűsödött szószhoz adjuk a mascarponét, jól elkeverjük. A serpenyőt levesszük a tűzről és kézimixerrel pépesítjük a szószt. Sózzuk, borsozzuk és lehet is tálalni tésztával, csirkével vagy egyéb hússal.

Így Marcus, ám szerintem a cukor egyáltalán nem kell bele, a bor sem feltétlenül (pedig annak igazán nem vagyok ellensége), mi több, a végletekig le lehet ezt egyszerűsíteni: végy egy üveg augusztusban eltett paradicsomszószt (Dolce Vita is csinált ilyet, én, a lusta, csak szövegeltem róla), vagy a boltból egy olasz paradicsomkonzervet (polpa di pomodoro) melegítsd fel, majd adj hozzá két nagy ek. mascarponét. Közben főzz ki egy adag tésztát (nálunk most a penne megy, de nagyon) és már boldoggá is tetted gyermekeidet, amely eredményt nem sok étellel tudok manapság elérni.

h1

Változó világ

2008/10/14

Családi vírusfertőzések és globális pénzügyi válság közepette együnk egyszerű, házias ételeket. A spenót igazán egyszerű alapanyag, gondolhatnánk, pedig van felette is dohognivaló. A magyar fogyasztókat csupán 2008-ban, a rendszerváltás és piacgazdaság igencsak sokadik évében érdemesítették arra, hogy bébispenóthoz juthassanak (legalábbis arrafelé, amerre én járok, ami azért elég sokfelé van). Addig csak vágyakozva olvashattuk a külföldi receptekben és csodálhattuk az ugyancsak nem magyar főzős műsorokban. Pedig, és remélem, hogy csekély botanikai tudásom nem hagy cserben, csak arról van szó, hogy azelőtt kéne leszedni a spenótot, hogy lapulevél nagyságúra nő, rámászik a meztelen csiga és lyukasra rágja a spenótot, teljesen földes lesz az esőben felcsapódó sártól, röviden: elveszíti minden zsengeségét. A mi piacunkon egy néni már felismerte a kor szavát és a kereslet erejét, nem éppen bébifázisban, de óvodáskorban szedi le a spenótleveleket, ami már nagy haladás a bébispenót felé vezető úton.
A bébispenót utáni vágyakozás egyrészt természetesen a nyugatmajmolás egyik megnyilvánulása, másrészt a zsenge ízek iránti vonzalom, harmadrészt viszont nagyon is gyakorlati megfontolás: a bébispenótot elég megmosni, nem szükséges minden egyes spenótlevelet megtisztítani a szárától, ami, valljuk be, sokaknak elveszi a kedvét a friss spenót alkalmazásától. Aki valaha tisztított gimnazista vagy felnőtt spenótot, tudja, hogy valójában nem is olyan vészesen időigényes az a tisztítás és van benne valami meditatív jellegű örömforrás is, mégis érthető, hogy a nagy zacskónyi spenótlevél egyenkénti kezelése túlságosan magas küszöböt jelent, időnként még az elkötelezett konyhatündérek számára is.
Továbbra is a már megénekelt Taste Italia magazinból merítve ajánlom az alábbi spenótgombócokat.

Spenótgombócok dióval (a: Spinach dumplings with nuts, o: Canederli di spinaci con le noci)

450 g friss spenót
só, frissen őrölt bors
250 g fehérkenyér, 5 mm-es kockákra vágva (prézlit használtam)
2,5 ek. tej
40 g Bel paese sajt, fele reszelve, fele kockára vágva, mozzarellával helyettesíthető
fél fej hagyma, finomra vágva
1 gerezd fokhagyma, finomra vágva
50 g vaj
1 tojás
1 ek. dióbél, durvára vágva (kb. 5 dkg-ot használtam)

A spenótot forrásban lévő vízben blansírozzuk (azaz egy percig főzzük benne), majd leszűrjük és felvagdaljuk. Serpenyőben 1 ek. vajon megfuttatjuk a hagymát és a fokhagymát, üvegesre pároljuk és levesszük a tűzről. Hozzáadunk a spenótból 125 g-ot, a tojást és kézi mixerrel összedolgozzuk.
A kenyérkockákat leöntjük a tejjel (prézli alkalmazása esetén egyszerűen hozzákeverjük a prézlit és a tejet a spenótos kevercshez), hozzáadjuk a pürésített spenótot és a kockára vágott sajtot, jól összekeverjük mindezt, majd fél órára lefedve állni hagyjuk.
Ezután gombocókat formázunk, amelyeket forrásban lévő vízben kifőzünk 12-15 perc alatt.
Gombócfőzés közben a már felhasznált serpenyőben a többi vajat felolvasztjuk, a diót kissé megfuttatjuk-megbarnítjuk és ide szedjük ki a megfőtt gombócokat, amelyeket a reszelt sajttal tálalunk.

Jó ötlet a gombócok a tiszteletreméltó Spenótos recepteknél szereplő csőben sütése, azt is ki fogom próbálni.