Posts Tagged ‘pasta’

h1

Forrás nélkül

2009/06/21

Amikor egy gasztrobloggerkollegina konyhájában járva megláttam a sárga tapadós cetlikkel dekorált gasztroújságok garmadát, jót mosolyogtam. De még jobbat, amikor nevezett kolléga arról panaszkodott, hogy bejelöli ugyan a recepteket, de sokat aztán elborít az idő és a feledés homálya. Ezt az állapotot nagyon jól ismerem. És most itt állok ezzel a recepttel, amit nemrégiben olvastam valahol, de jelen pillanatban nem érzek elég erőt magamban, hogy a filológiai pontosságnak eleget téve megkeressem az ősforrást. Olyan egyszerű a recept, hogy Nigel Slaterre gyanakszom. Akkor az Observer gasztromellékletében olvastam,  amelynek legfrissebb számai éppen kölcsönben tartózkodnak. A második tippem a Jamie Magazine, ami szintén, tehát esélye sincs a pontosításnak. Nem mintha az itthon lévő gasztroirodalomba nem tudnék sikeresen belefulladni, ha elkezdeném keresni. Mindez viszont igencsak a recept javára szól, ugyanis olyan egyszerű, hogy még a tésztaételek műfajában is különdíjat érdemel. És az ne ijesszen meg senkit, hogy articsóka kell hozzá, ami eddig a szuperdrága hozzávaló kategóriájába tartozott, ám a napokban felfedeztem, hogy az az egyetlen multiáruház (K@iser’s), amelybe járok, 2009-re már érdemesnek is találta a magyar fogyasztót a sajátmárkás articsókára, mégpedig teljesen elfogadható áron.
A receptet, amelyre nem emlékszem pontosan, nem tudom, hol olvastam és nem tudom, ki a szerzője, előre sejthető módon meglehetősen szabadon interpretáltam, mert az eredetiben nyilván nem nagyon volt túró. Pedig lehetett volna!

Articsókás makaróni
4-5 személyre

40 dkg tészta, pl. maccheroni vagy fussilli
290 g-os articsókakonzerv
20 dkg túró
1 ek. citrom
citromos vagy lime-os bors

Fazékban vizet teszek fel főni, forrás előtt megsózom, amikor forr, beleöntöm a tésztát. Míg fő a tészta, kinyitom az articsóka konzervet és az articsókaszíveket négyfelé vágom. Kifacsarom a citromot. Mindennek kéznél kell lennie, hogy a hozzávalókat a forró tésztához keverhessem, hiszen a hőtől fognak összeérni az ízek, további főzés nem történik. Az al dentére főtt tésztát leszűröm, nagy tálba borítom, ráöntök egy keveset az articsókakonzerv olajából, hozzáadom az articsókadarabokat, meglocsolom citromlével és ráteszem a túrót. Mindezt gyorsan összekeverem és tálalom. A sókat-borsokat (citromos borsos és lime-os borsos) mindenki ízlés szerint adagolhatja, mint a képen látható négyéves.

Frissítés: A fenti bejegyzés időzített, így eshet meg, hogy a megoldást már megírta Zsuzsa itt. Egyúttal az is kiviláglik, mennyire emlékeztem a receptre. Hát nem nagyon, csak az articsóka maradt meg belőle, viszont született egy új étel!

Reklámok
h1

Május

2009/05/18

Van egy barátnőm, aki mindig azzal nyúz, miért nem járok többet színházba, hangversenyre, egyáltalán, el. Mivel tényleg mindig ezzel nyúz, már belefáradtam a magyarázkodásba arról, hogy milyen fárasztó nekem egy-egy program előtt lerendezni az itthoni dolgokat incl. kölykök, bébiszityó, rend, kaja, nem beszélve saját testi és lelki felkészítésemről a kultúra befogadására, majd a program után a fenti listán szereplő személyek által leamortizált környezet helyreállításáról. (A sok gasztroprogramról meg pláne nem is beszélve…)
Most háromnapos (munka)programra indulva az utolsó pillanatban jutott eszembe, hogy a tiszta ruha becsomagolása, iskolai pénzek borítékolása, úszóholmi összekészítésa, szja befizetése és hasonló fontos feladatok mellett valami ennivalót is hagynom kéne a család nagymamának nem kiadott tagjai számára. (A kis doboznyi szusin kívül, amit esti meglepinek hagytam egyeseknek.) Ezt kapják:

Cukkinis-paradicsomos rakott tészta

Kifőztem egy zacskó pennét. Amíg főtt, egy kis olajon megsütöttem négy darab karikákra vágott cukkinit. Amikor még az al denténél is keményebbre főtt a tészta, kiolajazott üvegtálba öntöttem, rálocsoltam negyed üvegnyi passatát (paradicsomszósz), majd a sült cukkini felét (a másik fele a kecskesajtos-rukolás ciabattámba megy – nem bízom a konferenciakosztban). Az egészet jól elkevertem a tésztával, ilyenkor lehet sózni, kakukkfüvezni, oregánózni, ki mit szeret. Hozzá lehetett volna adni a vasárnapi tortából maradt ricottát, ha nem felejtettem volna el. Elsimítottam a tetejét, rákentem egy kis maradék Fuchs-féle tejfölt, majd megszórtam parmezánnal. 200 fokos sütőben kellene majd a fiúknak aranybarna tetejűre sütniük.
És ha valaki a fenti étel és a pasta al forno közötti mély összefüggésekre érez rá, akkor jó nyomon jár.

h1

Majdnem hű másolat

2009/04/19

Ezt a tésztaételt a Culinaris Balassi Bálint utcai bisztrójában kóstoltam nemrég és azon ritka fogások közé került, amelyeket otthon is megpróbáltam rekonstruálni.  A baconbe göngyölt ceruzababbal körített rozéra sütött kacsamellet vagy a retekszeletekkel elegyített tonhaltatárt majd máskor készítem el a családnak, addig is be kellett érniük ezzel a spenótos-fetás fusillivel, annál is inkább, mert egyszerűsége ellenére kiválóan képviseli a Culinaris étlapfilozófiáját. A tavasz folyamán már másodszor jártunk ott és sosem kellett csalódnunk a változatos, tág látókörű, kreatív étlapban és az elkészítés módjában sem. A rengeteg helyen komoly gondot okozó kiszolgálás is mindig kedves, mosolygós és figyelmes volt.
Ha már másolok, a történeti hűség kedvéért hozzá kell tennem, hogy ezt a fogást nem is én ettem, de hagyok Zsuzsának még teret a reprodukció tökéletesítésére, hiszen a végeredmény finom lett, jó lett, mégsem olyan lett, mint az eredeti. És most nemcsak arra gondolok, hogy jól fejlett Fény utcai spenótleveleket használtam az eredeti bébispenót helyett, hanem az ízvilágból is hiányzott az a kis nem-tudom-mi. Vagy mégis tudom?
á

Spenótos-fetás fusilli
500 g fusilli
2 marék bébispenót
1 marék rucola (elhagyható vagy a spenót mennyiségének növelésével helyettesíthető)
200 g feta sajt (mellédobtam néhány golyó mozzarellát is)
80 g kesudió (a Culinarisban fenyőmaggal készült, de náluk nincs egy négyéves, aki állandóan kieszi a fiókból)
2 ek. olivaolaj vagy más hidegen sajtolt olaj (piszkei napraforgót használok)
só, bors ízlés szerint

Ez a recept az én olvasatomban arra épül, hogy a frissen kifőtt tészta melegében készül el a többi hozzávaló. Bébispenóttal nyilván jobban működik. Vagy lehet használni tisztán rucolát is.
Felteszünk egy nagy fazék vizet főni. A spenótot megmossuk, a vizet lerázzuk róla és csíkokra vágjuk (ha bébi, akkor utóbbi lépés nem szükséges). Ha használunk rucolát, kissé azt is összevágjuk. A kesudiót durvára vágjuk, ha fenyőmagot használunk, azt érdemes kicsit megpirítani. Kockákra vágjuk a fetát is. A fusillit megfőzzük, leszűrjük, egy nagyon nagy tálba öntjük, hogy kényelmesen el lehessen keverni mindent, és hozzáadunk mindent, szerintem érdemes az olajjal kezdeni.
Ez elég nagy adag, ami nem baj, mert a tésztasaláta olyan műfaj, ami eteti magát, másrészt hidegen is finom, így aztán piknikételnek is ajánlható

A képen a szerző hátrányos helyzetű gyermekei várják, hogy a fényképezés után végre elkezdhessenek enni.

h1

Csíp, de nem azért szeretjük

2008/07/09

hu
Mindenki tudja, hogy a csalán nem csupán bosszantó gyom, amibe a gyerek a kirándulás legelején belelép, hanem sokféle kedvező hatást kifejtő gyógynövény. Azt viszont már kevesebben tudják, hogy a csalán ehető zöldnövény, amiből éppen olyan sokféle étel készíthető, mint spenótból. Érdekes módon Skandináviáig kellett mennem, hogy ezt tudatosítsam magamban, pedig, mint a sarudi árokparton kiderült, nálunk is ették a csalánt. Persze a szegények eledele volt, ám ezzel a marketingkoncepcióval világkonyhává lehet avanzsálni, úgyhogy igazán korszerű alapanyag ez.

Csalánra kétféle módon tehetünk szert: veszünk a biopiacon vagy magunk szedünk. A biopiaci csalánvásárláshoz nem szolgálok tanácsokkal, a saját begyűjtéshez annál inkább. Empirikus úton beszerzett tapasztalatok alapján kikristályosodott tanácsok ezek, higgyétek el. Először is: mély szedőedényre, vastag kesztyűre és nagy kitartásra van szükség. Ebben is a spenóthoz hasonlatos a csalán: rengeteg kell belőle, hogy látszatja legyen. Bárcsak tudtam volna, hogy a vastag kesztyű valóban vastag kesztyűt jelent, a cuki virágmintás erkélyvirágültető műkörömvédőnek nem ez a rendeltetésszerű alkalmazása. A csalánnak csak és kizárólag és tényleg a felső zsenge leveleit szedjük le. A biopiacon persze az egész gyönyörű bokor egyforma levelekből áll, de a valós életben a lejjebb fekvő levelek már nem olyan ízletesek, mint a felsők. Illetve nem olyan zsengék, mert ízük, mint a spenótnak, az nem nagyon van.

A csalán gyógyhatásai a vízhajtás mellett a zsírégetésre is kiterjednek, mert aki egy levesre vagy lasagnéra való csalánt a zsenge levelekből összegyűjt, az le is izzad néhány kilót. Felesleges mondani, hogy csak olyan helyen szedjünk csalánt, ahol nem jár autó és tehéncsorda. Nekem könnyű dolgom van, mert a saját kertünk éppen ilyen hely. És a saját árokpartunk. És amikor ott szedjük a csalánt és ezt látja az egész falu, akkor éles váltással azonnal átmehetünk folklórgyűjtőbe, mert mindenki, aki arra jár, megkérdezi, hogy mit csinálunk és miért csináljuk azt. És amikor meggyőződtek arról, hogy jól látták, ezek az eszement pestiek tényleg csalánt szednek, akkor jönnek az általuk ismert alkalmazások. Ezt a lasagne-receptet nem az árokparton hallottam, saját fejlesztés.

csalános lasagne

Csalános lasagne
4-5 személyre

40 dkg tésztalap
50 dkg zsenge csalánlevél
50 dkg túró
5 dkg fenyőmag, enyhén megpirítva
1 kis pohár tejföl
5 dkg reszelt parmezán

Vizet forralunk a tésztafőzéshez, a tésztalapokat félig megfőzzük és leszűrjük. Egy sütőedényt vékonyan kiolajozunk, a kifőtt tésztalapokat egy-két rétegben lerakjuk. Erre egy réteg túró, az egész mennyiség fele kerül, amelyet beterítünk a megmosott és alaposan lecsöpögtetett csalánlevelekkel. Nem tévedés: nem kell főzni, fonnyasztani, sütés közben kiválóan elkészül.
A csalánra szórjuk a fenyőmagokat, majd a túró másik fele következik, és ismét tészta. Annak tetején szétkenjük a tejfölt és rászórjuk a parmezánt. 200 fokon kb. fél óráig sütjük, vagy addig, míg aranybarnára nem sül.

uk
Nettling
Nettle is an ingredient of the our cucina povera which we have seen shooting to a global trend from Italy so nettle should be the next spinach.

h1

A lapra szerelt spagetti

2008/07/06

hu
Általában utálom a tréfásnak szánt ételneveket. Ki lehet kergetni a világból olyan étlappal, amelyen önjelölt konyhai humoristák tucatételeik vicces elnevezésével próbálnak kiríni a szürke átlagból. Milyen szellemes is az anyósom kedvenc pörköltje elnevezés a kíméletlenül megpaprikázott ételre. Hahaha… Persze egészen más a helyzet, ha az élet úgy hozza, hogy különösen ihletett pillanatomban nem csupán finom ételt, hanem annak felettébb találó és vicces nevet is kreálok.

Úgy kezdõdött, hogy volt egy csomó cukkinim. Nyáron elõ szokott állni ez a helyzet, mert abban a néhány hétben, amikor szezonja van, rengeteget veszek. Viszont távolról sem ismerek oly sok cukkinis ételt. További szempontként felmerül, hogy családom sem kíván három hétig szinte kizárólag cukkinin élni. Az olyan extrém recepteket, mint a cukkinis csokitorta (felelõsségem teljes tudatában kijelentem, hogy ilyen recept létezik) pedig még én sem vagyok képes családom elé tenni, bár láttak már tõlem egyet s mást. E mûfajban eddigi legelképesztõbb kalandom a balzsamecetes csokoládétorta volt. Hát…. Nem volt rossz, de be kellett látnom, hogy történelmi-társadalmi és ezek folyományaként gasztronómiai fejlõdésünk jelenlegi szakaszában nem vagyunk érettek efféle ételnemû befogadására. És ebbe magamat is szigorúan beleértem.

Visszatérve a cukkinire. Szóval rengeteg volt és már elkészítettem konyhám zászlóshajóját, a cukkinis-paradicsomos rakott tésztát (hatszor), reggelizünk cukkinis rántottát (egyébként fenséges), a fenti csokis ügyet már eleve elvetettem, mert ritkán, csakis nagyon komoly helyzetekben képes vagyok a józan mérlegelésre. Akkor mi legyen?

Ilyen kétségbeesett helyzetben, fél kettõ tájban, amikor már régen ebédelni kéne, nem elvi síkon közelítem meg a problémákat és felhagyok számtalan szakácskönyvem és receptgyűjteményem és újságkivágásom lapozgatásával, hanem normális háziasszony módjára kezdek működni. Megnézem, mi van otthon. Ezen a nyári napon a rengeteg cukkinin kívül volt még mandulaszelet, citrom, fokhagyma. Ez lett belõle. A “tréfás” neve úgy félúton jutott eszembe. Elnézést.

Cukkinis spagetti
4-5 személyre

50 dkg spagetti
2-3 cukkini, felszeletelve
2 ek. olaj
2 gerezd fokhagyma, felszeletelve
kevés citromlé
3-5 dkg szeletelt mandula
só, bors
5 dkg parmezán

Nagy fazékban vizet forralunk. Míg melegszik, az olajon megfuttatjuk a fokhagymát, rádobjuk a cukkinit és kissé megpirítjuk. Ízlés szerint sózzuk, borsozzuk, néhány csepp citromlével ízesítjük. A legvégén dobjuk rá a szeletelt mandulát. Amikor forr a víz, egy tk. sót dobunk bele, majd a spagettit. Amikor megfőtt (nem szét, hanem meg!), leszűrjük és a cukkinis keverékkel megpakoljuk. Reszelt parmezánnal tálaljuk, de ha igazán stílszerűek kívánunk lenni, akkor abból is lapokat hasogatunk. A képen petrezselyemmel díszített változat látható  (és a szokásos petrezselymet angolul flat-leaf parsley-nak hívják…).


The flatpack spaghetti

Normally I dislike names given to dishes and trying to be oh so funny but when I invent one such ogre, well, that’s entirely another question. This flatpack spaghetti is a simple Italian-inspired pasta dish with courgettes, garlic and almond flakes, all of these ingredients being … flat. See the point?

h1

Nyers, de mégis

2007/07/26

hu
Az egyik kedves szakácskönyvem Sophia Loren Eat with me című szerény külsejű, ám parádés tartalmú kötete. Megdöbbentően régen, mintegy húsz éve vettem Angliában és azóta is szorgalmasan forgatom. Ennyi év alatt lett volna időm, mégsem főztem végig, a könyv olvasgatása önmagában élményt jelent. Érdekes látni azt is, hogy miket evett és kikkel, miket főzött és kiknek, valamint elnézegetni a szexbombásra beállított képeket, amint a tésztát nyújtja hatalmas szempillákkal és darázsderékkal, ám a legnagyobb rácsodálkozást az ételhez való hozzáállása adja. Az alapanyagok és a konyhai hagyományok feltétlen tisztelete mérhetetlen lazasággal és természetességgel párosul. Bárcsak le tudnám írni valaha azt az utasítást egy receptben, hogy “főzzük néhány óráig”. Egyik kedvenc Sophia-receptemben, a genovai húsroládban hangzik ekképp az utasítás, amelyben benne rejlik egy csodálatosan vonzó kultúra leglényege.

Az alábbi étel már az édesanyámnak megvett Sophia Loren: Emlékek és receptek című könyvében szereplő recept alapján készült. Tipikus olasz tésztaétel: egyszerű alapanyagok és elkészítés, a végeredmény mégis összetett kulináris élményt nyújt. Itt a nyers paradicsom és a forró főtt tészta találkozása okoz jóleső gasztroizgalmat.

nyers paradicsomos spagetti 4

Spagetti nyers paradicsommal
6 személyre

70 dkg spagetti
1 kg nem túl érett paradicsom (lehet kétféle színű)
1 mozzarella, vékonyra szeletelve
8 dkg kimagozott olajbogyó, szeletelve
2 ek. kapribogyó
finomra vágott petrezselyem és oregánó
3-4 gerezd fokhagyma (lehet több és kevesebb is)
só, frissen őrölt bors
0,8 dl extra szűz olivaolaj
reszelt parmezán

Felteszek egy nagy fazékban vizet, beleteszem a fokhagymagerezdeket, és majd csak akkor sózom, ha már majdnem forr. Forráskor beleteszem a tésztát és al dentére, azaz fogkeményre főzöm. Amíg a tészta fő, e nagy spagettistálban helyezem a paradicsom- és mozzarellaszeleteket, olajbogyót, kapribogyót, fűszereket és meglocsolom az olaj felével. A leszűrt spagettit fokhagymástúl a paradicsomtálra teszem, ráöntöm a megmaradt olajat és összekeverem a tésztát és a paradicsomot. Parmezánnal, vagy legújabb kedvencemmel, pecorinóval lehet megszórni. De nem muszáj.

uk
Spaghetti with raw tomatoes

If you hear the name of Sophia Loren, you don’t associate her with cooking and cookbooks. Still, one of my favourite cookbooks is her Eat with me!, bought twenty years ago in Cambridge, England packed with great recipes as well as so-called digressions, ie. food-related stories of her eventful life. As times changed, her books got published in Hungary too and I bought a food memoire of hers for my mother who is a great fan of hers and even much more so of the late Marcello Mastroianni. This recipe has been adapted from the Hungarian edition.

Spaghetti with raw tomatoes for six
700 g tomatoes
1 kg not too ripe tomatoes (possibly of different colours)
1 mozzarella, sliced thinly
80 g olives, deseeded, sliced
2 tbsp. capers
some parsley, basil and oregano finely cut
3-4 cloves of garlic (can be less or more)
salt, freshly ground pepper to taste
80 ml extra virgin olive oil
grated parmeggiano

Cook spaghetti with the cloves of garlic. While they are cooking, take a large bowl for the spaghetti to put tomato and mozzarella slices, herbs, olives and capers, drizzel with half of the oil, then season to taste. Drain the spaghetti and garlic, add the rest of the oil and mix with the tomato et al. Serve with grated parmeggiano or pecorino.

h1

Ez más tészta

2007/07/09

uk
Akkor kezdtem komolyan elgondolkozni a dolgon, amikor D barátnőm emailben rákérdezett, hogy telt a hétvége. Azt ugyanis közös barátainkkal töltöttük el és teljességgel indokolt volt D részéről a mondat: “biztos sokat úsztatok”. Mert kánikula tombolt a hétvégén, három darab kiskorú volt a társaságunkban és a falunkban gyönyörű tóparti strand várja a fürdőzőket. Enyhítő körülményként elmondom, hogy rengeteg szabadtéri tevékenységet végeztünk, hiszen például a tiszafüredi piac meglátogatása is szabadtéren folyt, meg pásztoroltuk a biciklis technikájukat csiszolgató hatéveseket, valamint megpróbáltuk ráébreszteni a heveny emancipálódási törekvésekkel előálló kétévest valós életkorára, különös tekintettel az utcán ritkán, de mégiscsak előforduló motoros járművekre, aztán sokat sétáltunk, azaz loholtunk a biciklisek után, viszont legalább tévedhetetlenül megtaláltuk őket a falu új fagyizójánál, ahol pénztárcával felszerelt anyáikat várták. Továbbá festéket súroltunk a tornác kövéről és aprószemű gyöngyöket szedegettünk össze minden létező helyről, amely tevékenységek a kézműves foglalkozás mellékhatásaként váltak szükségessé.

Mindemellett a program fénypontja a tésztagyúrás volt. M gyúrta, én fotóztam, majd cseréltünk, nyújtottunk, vágtunk, aztán mindannyian jól megettük. A felhalmozott tanulságok:
– a tésztagyúrás és -nyújtás zsírégetésre is kiválóan alkalmas tevékenység
– a bolti tésztákban nagy mennyiségű olyan anyag van, amitől a tészta sárga lesz, mert a miénk nem volt sárga, igaz, egész tojásokat tettünk bele, nem sárgájával dolgoztunk
– minden bizonnyal sok gyakorlás kell még ahhoz, hogy nagyanyáink finom kézzel odatett tésztáinak könnyedségét utánozhassuk
– vékonyabbra kéne nyújtani, ehhez még fejlődünk kell, illetve tömzsibb nyújtófát kell beszereznem (tésztanyújtógépről hallani sem akarok, luddisták vagyunk:)
– legközelebb több sót kell a tésztához adnunk.

tagliatelle mozaik
A képeken látható kéz M-é.

A tészta receptjét nem közlöm, mert mások nem ilyen megszállottak, hogy otthon tésztát készítsenek és ez így természetes. Annyit elárulok, hogy az alábbiakban szereplő Jamie Oliver-könyv 98. oldalán álló recept szerint 250 g strong flour, 250 g semolina flour (az első finom liszt, a második rétesliszt?), valamint 3 szabadtartású csirke tojása és 8 tojássárgája felhasználásával és egy őrült drága tésztakészítőgép segítségével készül a tészta. A ragu receptjét viszont megosztom, hiszen ez az egyik legfinomabb zöldséges mártás, amit tésztához el lehet (tudok) képzelni. Forrása Jamie Oliver The Return of the Naked Chef című kötete (103. o.).

Fűszeres padlizsános-paradicsomos ragu
4 személyre

1 nagy padlizsán 1 cm-es kockákra vágva
1 tk. korianderpor
1-2 szárított chili, összetörve
olivaolaj
400 g paradicsom, friss vagy konzerv hámozott-darabolt
2 marék fekete olajbogyó
só és frissen őrölt bors
két ek. vörösborecet
40-50 dkg tészta
2 marék friss bazsalikom, durvára vágva
2 marék darált parmezán (vagy pecorino)

tagliatelle padlizsános 1

Nagyméretű forró serpenyőben pár evőkanálnyi olivaolajon megsütjük a padlizsánt és amikor barnul, de még nem esett teljesen össze, rádobjuk a koriandert és chilit. Szükség esetén több olajat öntünk a padlizsán alá. Hozzáadjuk a darabolt paradicsomot, majd 5 perces főzés után az olajbogyót. Addig főzzük, amíg ragu-állagúra sűrűsödik. Ízesítjük sóval, borssal és kevés vörösborecettel. A fogkeménységűre főzött tésztára halmozzuk, friss bazsalikomleveleket tépkedünk a tetejére, parmezánnal tálaljuk.

uk
Completely nuts
It all looked completely normal. My friend, M and her daughter were visiting and we did normal things all through the weekend. The little girls worked on their budding bicycle-riding technique, the little boy worked hard to forget his real age and acted like at least a six-year old which was the nearest age of reference for him.  It was fine until he did it out in the street and at the ice-cream counter. It is hard to be a youngest sibling. The adults were happy to sit around on the porch munching on tremendous amounts of cherries, talking this and that and minding their children. And they also made pasta. M and I are both cooking enthusiasts and it was a first-time event for both of us and great fun at that since company always enhances good experiences. I began to see ourselves from the outside when on Monday I received an email from D, a common friend saying we must have swam a lot in that hot weather. Only then did I realize that I  hadn’t even thought of going to the beach when we had a much better pastime.