Posts Tagged ‘vega’

h1

Kedvenc szendvicsem

2009/05/29

Mármint a legújabb kedvenc szendvicsem. Az előző kedvenc bemutatásától tartózkodtam, de ez már felvillant némi olyan hozzáadott-értéket, ami túlmutat a megkenjük-rátesszük-megesszük háromszögén. Ilyen készült a múltkori munkautazásra, ahol kolléganőmmel együtt olyan jóízűen költöttünk el három darabot vacsorára, hogy utána már csak borozni mentünk ki a városba. Ami egyébként Eger volt, tehát nem jártunk nagyon rosszul se étellel, se itallal.

Sült zöldséges-kecskesajtos ciabatta
4 szendvicshez (sült zöldség marad)

2 cukkini
4 sárgarépa
4 fehérrépa
4 marék rucola
2 ek. hidegen sajtolt olaj
10-15 dkg kecskesajt vagy kecskegomolya
4 db ciabatta

A megtisztított zöldségeket karikára vágom és olajon megsütöm. (Sütőben is lehet.) Ízlés szerint sózom, borsozom. A félbe vágott  ciabattára halmozom a sült zöldséget, rászeletelem a kecskesajtot, majd erre ráügyeskedem a rucolát, gyorsan lenyomom a ciabatta másik felével és máris kész a szendvics.

Ha nagyon sok sült zöldség marad meg, akkor az kiválóan felhasználható spagettire, lasagnéba. Érdemes egyenesen előre gondolkozni és eleve úgy időzíteni, hogy pl. a szendvicskészítés utáni napon ugyanazzal a zöldséggel letudjunk még egy étkezést.

Reklámok
h1

A vegafasírt

2009/05/26

Gondolom, mást is szórakoztat a családja ízlésbeli különbségekkel, amelyekből kifolyólag öt embernek négyfélét kell főzni. És csak azért nem ötfélét, mert aki mindezt megfőzi, az rendkívül kompromisszumkész. Ez nem személyes tapasztalat, mert nálunk aztán nincs válogatás, mindenki azt eszi, amit elé teszek, ahogy ezt már korábban megírtam.
Amikor viszont értékalapú, mondhatni ideologikus szempontok merülnek fel, akkor nem lehet diktatórikus eszközökkel élve vagy a sanyarú anyai sors iránti empátiára alapozva bármit (bármit, csak egyvalami legyen) megetetni. És most ez a helyzet állt elő. Mert aki nem akar húst enni, annak nehéz elrendelni a húsevést, különösen, ha alapvetően megértem én őket (mert ketten vannak a besték), csak követni nem vagyok képes. Másfelől vannak olyan családtagok is, akik kifejezetten húst ennének hússal, ráadásul nem is a legolcsóbb fajtából. Szóval nem könnyű a helyzetem, amiben minden szalmaszálra és kinyújtott kézre szükségem van. Ilyet nyújtott Johanna, a szenvedélyes szakács ezzel a vöröslencséből készült köftével (mennyivel jobban hangzik, mint a vegafasírt), aki egészen máshogy csinálta meg harisszája is van, úgyhogy a receptje még csak nem is kiindulópont, csak ötletadás, amiért így is nagyon hálás vagyok.

Vöröslencseköfte

40 g vaj
4 szál újhagyma, apróra vágva
1 ek. paradicsompüré (passatát használtam)
1/2 tk. római kömény (por)
100 g vöröslencse
100 g kuszkusz
2 tojás
só, bors

Lábosban megolvasztottam a vajat, rádobtam az újhagymát, üvegesre pirítottam. Hozzáadtam a római köményport, a megmosott vöröslencsét, a paradicsompürét és 350 ml vizet. Lefedve 10 percet  alacsony lángon főztem. Ekkor hozzáadtam a kuszkuszt, pár perc után elzártam a gázt  és lefedve állni hagytam az egészet kb. fél óra hosszat. Ennyi idő alatt a kuszkusz is megpuhul és magába szívja a folyadékot.
A vöröslencsés keverékhez két felvert tojást keverek, sózom, borsozom és nedves kézzel lapos fasírtokat, azaz köftéket formázok. Forró serpenyőben kevés serpenyőben aranybarnára sütöm. Sóskaspenót főzelékkel tálalom.