Szöveg kép nélkül

Mivel feladtam, hogy idén saját erőforrások felhasználásával  ide képet tudjak feltenni, visszatérek a nyáron bevált napló-módszerhez. Természetesen egyébként sem az én hibám, hogy ekkora szünetek vannak a posztok között, csakis másoké. Bill G*tes, a bébiszitter, a karácsony és még sokan mások az okai ennek, semmiképpen nem az én helytelen idő- vagy erőbeosztásom.
Pedig minden napom az ételekről és a főzésről szól, ezért is hajlok erősen a mobiltelefonos blogolásra. Szombaton például a biopiacon éreztem erős késztetést, hogy a kapu előtt azonnal bepötyögjem a hírt: a biopiac az ismert helyén bezárt és a Kongresszusi Központ parkolójába költözött másfél évre. Ez idő alatt valamit felépítenek a helyén, az nem volt teljesen világos, hogy mit, olyat is hallottam később az egyik árustól, hogy kétemeletes csarnokot terveznek. Ezt el sem tudom képzelni építészetileg azon a kis helyen, de más dolgok is megvalósultak már, amit én nem tudtam elképzelni. Az ideiglenes helyen először idegenül kóvályogtunk, semmi nem a megszokott helyén volt, aztán kiderült, hogy megvan minden és mindenki, mintha nagyobb is lenne a hely. A virágoskútiak forró teát diktáltak a fagyott gyerekekbe, akik aztán a játszótéren már másfél órát is kibírtak panaszszó nélkül, míg a piacon felet sem.