Archive for 2009. március

h1

Segítsüti a Tintalevesről

2009/03/30

Ez a süti igazán különleges lesz és egyáltalán nem azért, mert még nem szerepel brownie a Tintalevesen. Hanem azért, mert ez a brownie azé a kedves Tintaleves-olvasóé lesz, aki a legtöbbet ajánlja érte!
Ilyen még nem volt: Nemisbékának köszönhetjük  a sütiárverés ötletét és a szervezés oroszlánrészét. Szívmelengető volt az utóbbi hetekben figyelemmel kísérni a Segítsüti kibontakozását, a sok ötletet és odaadást, amit a gasztrobloggerkollégák, csatolt részeik és még sokan mások hozzáadtak az ügyhöz. Az ügy nemes: az árverésen a sütikből befolyt összegből egy anyaotthonnak vásárolunk számukra fontos holmikat.

Hogy megy ez?
1. Aki szeretne a sütire licitálni, kommentben jelezze. A licit 1000 Ft-ról indul, onnantól szabadon lehet emelni a tétet, nyilván értelmes és kerek összegekkel.
2. Azé a süti, aki a licit lezárásáig (április 2-án éjfél) a legmagasabb összeget ajánlotta.
3. Az immár boldog sütitulajdonossal emailben (tintaleves kukac yahoo. com) megtárgyaljuk az átadás mikéntjét. Budapesti licitálóval személyes átadást bonyolítunk, másokkal megreszkírozzuk a postai feladást. A Tintaleves segítsütije erre az eshetőségre (is) lett kalibrálva, a brownie-nak kifejezetten jót tesz, ha néhány napig áll és a törődés sem okoz nagy kárt benne. Az ízét pl. egyáltalán nem befolyásolja.
4. Személyes találkozás esetén a pénzátadás is megtörténhet, postai ügyintézéskor azt is átutalással intézzük. A részleteket emailben lelevelezzük.

A kedves potenciális licitálók és sütievők megnyugtatására közlöm, hogy nem a képeken látható brownie a tét, ezt a tegnap negyedik születésnapját ünneplő gyermekem ovis csoportja falja fel a mai ebéd után, a licit nyertese saját, személyre szólóan és frissen sütött brownie-t kap!

Márványos brownie
200 g étcsoki
200 g fehércsoki
250 g vaj
300 g kristálycukor
4 tojás, felverve
140 g liszt

Jópofa minta sütés előtt

Jópofa minta sütés előtt

A sütőt 180 fokra beállítjuk és kivajazunk egy 23 cm-es brownie-tepsit (én rendes magyar téglalapalakút használok, és minden rendben van vele). A két csokit külön-külön vízfürdőn megolvasztjuk, beletesszük a vaj felét, azaz mindkettőbe 125 g-ot. (Mikrózni is lehet, az nem tudom, hogy működik.) Amikor a csoki és a vaj felolvadt, 150-150 g cukrot és 2-2 tojást adunk a két csokis keverékhez, majd 50 g lisztet keverünk az étcsokishoz és 90 g-ot a fehércsokishoz.
A csokis keverékeket felváltva a tepsibe kanalazzuk és igyekszünk mozaikszerű mintát kialakítani (ez nem könnyű egy folyós állagú tésztával, de a végén majd mindegy lesz). A márványozottságot a váltott kanalazás mellett úgy fokozhatjuk, ha egy hústűvel vagy pálcikával a kétfajta csokit egymásba húzgáljuk. Ekkor megkockáztatjuk, hogy a végén minden összefolyik (ezt a tapasztalat mondatja velem).
35 percig sütjük, illetve addig, amíg a brownie közepe sem folyós már, de szárazra ne süssük. Teljes kihűlés után vágjuk kockára.

Sütés után, ovisok előtt

Sütés után, ovisok előtt

A brownie műfajáról még annyit, hogy teljesen direkt nem légies, könnyed és habos, ez egy tömény csokis süti. Amiért sokan  rajonganak, tehát licitáljatok bátran!
A recept forrása: Good Food

Reklámok
h1

Sorsolás tavaszi kalapból

2009/03/27

Nagy örömömre a korábbi nyereményjátékokhoz képest most sokkal többen jelentkeztek erre a tavaszi gasztroújságnyerési lehetőségre. Még nagyobb örömömre rengeteg nem-gasztroblogger is kommentelt, amely jó tulajdonságukat, kérem, őrizzék meg a jövőben is.
A sorsolás közjegyző jelenléte és bevallom, ezúttal mindenféle más ellenőrző szerv nélkül zajlott, mivel a későre halasztódott eseményen kiskorúak nem vehettek részt. Csakis kalapjuk révén. A nevek színes cédulákra való felírása, majd a cédulák négyrét hajtását követően minden cédula a tavasziasan sárgálló kalapba került, majd két-háromszori kiborítással kerültek összekeverésre. A körültekintő és aggályosan szabályos sorsolás után lássuk a lényeget!
A nyertesek:
1. Az Olive-ot nyerte tokkal-vonóval: Kicsivú
2. A darált húsos receptfüzet Nammóé.
3. A csokis receptfüzetet Marcsi nyerte.
Gratulálok a nyerteseknek, akik írják meg címüket a tintaleves at yahoo dot com címre.
És mindenkit várunk hétfőn a Segítsütin!

h1

Tavaszi nyereményjáték

2009/03/23

A címben szereplő két dolog közül a nyereményjátékot tudom garantálni, a tavasz egyelőre várat magára. Annál nagyobb szükségünk van a közérzetjavításra, amelyhez az Olive áprilisi számát ajánlom fel. És mivel a példány eredeti londoni vétel, jár hozzá néhány extra holmi is, tehát érdemes kommenttel jelentkezni a nyereményért. Ahogy a korábbi nyereményjátékokon, most is lesznek vigaszdíjak, egy darálthúsos és egy csokis receptfüzet. Ez a két füzetke van egyébként az újság mellett. A fentiekből kiderül, hogy valaki két példányban kapta meg az áprilisi Olive-ot, de sebaj, ez gasztrobloggeréknél könnyen rendezhető “probléma”.
Külön szeretném felhívni a nem gasztrobloggerek figyelmét a lehetőségre, ne tétovázzanak írni, ha érdeklődéssel forgatnának egy angol nyelvű gasztroújságot szép képekkel, receptekkel és étteremajánlásokkal. Bevallom, hogy elgondolkodtam a nekik dupla esélyt adó sorsoláson, de aztán mélyen demokrata lelkületem ezt az ötletet elvetette. Mindazonáltal szeretném, ha hangjuk hallhatóvá, pontosabban jelenlétük láthatóvá válna a gasztrobloggerkollégák mellett.
Tehát a játékszabályok:
1. Aki ehhez a poszthoz kommenttel jelzi jelentkezését a játékra, az bekerül a sorsolásba.
2. Sorsolás: március 27., péntek
3. A nyeremények eljuttatását emailben lelevelezzük a szerencsésekkel.

h1

Az én Magyarországom

2009/03/11

Tegnap este néhány órát olyan országban töltöttem, amilyenben mindig is élni szerettem volna. Pár évtizede reménykedtem benne, hogy valaha fogok, pár éve azonban elszállt ez a remény. Nagy öröm volt, hogy ha csak pászmákban is, de van ilyen csücske ennek az országnak.
Az én álomországomban vannak csúcsok és törekszenek a legjobbra, de a derékhad, amely ha nem is olyan kérlelhetetlen, zseniális és nagyratörő, ám megalkuvásoknak nem enged, kreatív, elegáns és felelős az őt körülvevő közösségért. És magáért. Legfőképpen.
Az egész jól kezdődött. A borvacsorai meghívók ritkán ragadnak magukkal, de ebben a menüben olyan lendület, ív, elképzelés, magabiztosság és egyben merész egyszerűség volt, hogy alaposabban oda kellett rá figyelnem. És aki odafigyelt, átgondolt designt látott, figyelmes szervezést, vendégbarát árképzést. A fentiek alapján nyilván nem meglepő, ha már most elárulom, hogy nem lesz de. Egész este nem volt de. Rengeteg bor volt, jobb gyerekszobával rendelkezett barátnőm szerint már zavaróan sok. Engem még sosem zavart, ha több fajta bor van előttem, persze nem is vagyok tisztában a spanyol etikett minden alfejezetével. A kiszolgálás, amivel szinte mindig gondom támad, mindvégig kifogástalanul működött, a meghívó és az étterem honlapja után maga a helyiség is korszerű volt, amivel nem a létező szocializmus egyik kedvenc jelzőjét szeretném feltámasztani, hanem arra utalok, hogy nem öt évvel ezelőtt is elavult, mostanra ideért desingtrendet alkalmaztak. Ahogy a Babelben New York-i hangulatom támad, itt párizsi, és mindkettő meglehetősen elviselhető hangulat.

A zöldteában posírozott hal különösen kedves felütés számomra, és nemcsak azért, mert ahogy az én tökmagomon, ezen a tőkehalon sem érzik a zöldtea, csak kifinomult, szelíd zöngék a hal előtérbe állított textúrája mellett. Minden fogás tüntetően egyszerű: főtéma és köret, visszafogott, bár érezhetően határozott ízesítés. Jó példa erre a rántott borjúmirigy melletti gyömbéres sárgarépa. Egyszerű, komoly, odavaló. A gulyásravioli képviseli a magyar konyha újragondolását, kiválóan, szellemesen, elsőrangúan kivitelezve. Gulyásból ennyi éppen elég, de ennyi kell: jelezzük, honnan jövünk. A két húsétel alapanyaga feltehetően nem a közeli csarnokból származott, viszont jól illusztrálja, hová tart a bisztró konyhája. A bárányhoz tökéletesre főzött orzotto, a hátszín mellett finoman odahelyezett borsópüréfelhő. A hideg-forró ellentéttel játszó utóételben különösen a fagyasztott csokikocka volt élményszerű.
Felmerül a kérdés, miért a nagy lelkesedés, hiszen ezzel a menüvel nem lehet Michelin-csillaghoz jutni, nem különösebben eredeti, és semmiképpen nem okoz kulináris forradalmat a Királyi Pál utcában. A legszebb mindebben az, hogy a menü a való életben is tudta hozni azt a nagyívű elképzelést, amit papíron ígért. Összhangban volt menü, design, elképzelés, tartalom, ember. Ez a legjobbnak tartott helyeken sem mindig sikerül. Ez a bisztró azonban nem a legjobb akar lenni. Csak nagyon jó.

h1

Főzés teával I.

2009/03/09

Évek óta olvasok egy gasztronómiai rovatot, amelyben eddig egyetlen recept vagy történet sem fogott meg, dühös is voltam az újságra meg a szerzőre egyaránt. Ott a sok hasábnyi gasztroírás és semmi hozadéka! Micsoda pazarlás! A legutóbb hozzám került példányban azonban érdekes szempont vetődött fel, mégpedig a tea gasztronómiai felhasználását illetően. Az írás továbbra sem tetszik, de a receptek megihlettek: a következőkben teás receptek állnak majd itt.

Elsőként egy rágcsa, amelynek ötlete a Tintaleves Kínába kiküldött teatudósítójától származik. Ő mesélte, hogy egy teázóban hallott a teában főzött magok addiktív erejéről, mármint, hogy ilyet adnak a teához, hogy a kuncsaft aztán még több teát kívánjon. Megjegyzem, bármilyen magot rágcsál az ember, megszomjazik, nem kell ahhoz teában főzni a szóban forgó magot, de mit értek én egy többezeréves kultúrához… A mag viszont kellemes illatokat fog árasztani a teában való főzéstől és ez már egyáltalán nem hátrányos. Az alábbi receptet a finn újságcikk és a kínai útibeszámoló  ihlette, de maga az eljárás teljesen saját elképzelés, tehát semmiféle autenticitás nem rejtezik benne. Annál is inkább, mert a neten fellelt idevágó receptek héjás tökmagra vonatkoztak, amit kulturális-egészségügyi-etikett szempontból teljes mértékben elutasítok. Ma már.

Zöldteában főtt sós-cukros tökmag

10 dkg hámozott tökmag
2-3 dl zöldtea
2 csipet só (fleur de selt használtam)
3 csipet cukor (világos nádcukrot használtam)

A zöldteát kis lábosba öntjük, felmelegítjük és belezúdítjuk a tökmagot. Forróra hevítjük, majd elzárjuk a gázt és hagyjuk az egészet kihűlni. A kihűlt tökmagot sütőpapírral kibélelt sütőlapra terítjük, oly módon, hogy nagyjából egyenletesen, egy rétegben terüljön szét. Megszórjuk a sóval és cukorral, elkeverjük, hogy minden jusson egyenletesen mindenhová, majd 150 fokos sütőben óvatosan szárazra sütjük. Lehet a szárazra sütés után is sütni még, ha kicsit ropogósabban szeretjük, de nagyon vigyázni kell, ekkor már pillanatok alatt odaég!

E recept lehetett volna a magvas VKF-re benyújtott pályaművem, ehelyett most ajánlom Grenadine-nak.