Archive for 2008. január

h1

Születés/nap

2008/01/31

hu
Újévi fogadalmaim közül a legkeserűbben eddig azt bántam meg, hogy ígéretet tettem arra, megtartom az első blogszületésnapot. Már akkor nagyon furcsának találtam, hogy egy blognak születésnapja van, amikor még csak olvastam a blogokat, aztán persze sokkal elfogadóbb és toleránsabb lettem, mert az ember fejlődik és a gyereke is kamaszodik. Ráadásul jobbnál jobb ötletek sorjáztak elmémben a blogszületésnap legalkalmasabb megünneplésére. Olyan jók, de olyan jók, hogy a végén itt állok és nem tudok közülük választani. Mert melyiket is választhatnám ezek közül:
1. Körkép azokból a receptekből, amelyek a kollégák blogjairól bekerültek az állandó repertoáromba. Főhajtás lenne ez a kiváló szerzők előtt, de mit mondjak azoknak, akiknek imádom a blogját, de egyetlen receptjüket sem főztem meg? Nem jó, sértődés lesz és diplomáciai bonyodalom.
2. A Tintalevesen eddig elvarratlan szálak eltisztázása. Olyan nemzetközileg is jegyzett válsághelyzetek elemzése, hogy pl. miért változott meg a blog fejlécében olvasható szöveg, miért kezdődtek meg sorozatok, amelyek aztán nem folytatódtak, mi (nem) lett a rokoni segítségnyújtásból, stb. Ez olyan lenne, mint az élveboncolás, kell az nekem?
3. Megosztom féltve őrzött, hétpecsétes csokitorta-receptemet, ami miatt két tortaformát kell tartanom, hogy egyszerre kettőt süthessek.

Még szavazógép beállítására is gondoltam, ám szerencsére az ennek megvalósítására képes gyermekem nagyot nevetett rajtam. Így hát a születésnap kipipálva, feladatok felsorolva, végrehajtásuk elnapolva (ez biztos a kedvenc foglalatosságom, olyan sokszor csinálom). És mi van a csokitortával?

csokitorta mozaik

Hát azokból is nehezen tudok választani. Mert bizony megsütöttem és megettem már a csokitortám jó részét. Külön szavazásra kellene bocsátanom, melyik csokitorta legyen a szülinapi. Mert van karamellás, fehércsokis, kakaóbabos, trüffeles, marcipános, szedres. Nem is beszélve a titkos csokitortáról. Ahhoz még sok tintalevesnek el kell fogynia itt!

uk
A somewhat elusive celebration of the first anniversary of this blog. The chocolate cakes are very real though.

Reklámok
h1

Jópofa tál

2008/01/30

hu
Nem gondolom, hogy ha felvágok egy csomó narancsot, megszórom fahéjjal és kevés mézet csorgatok rá, akkor ezt közzé kéne itt tenni, kizárólag Cserke kedvéért mutatom meg a jópofa tálat, amelyet kenyérsütési célzattal vettem, de kiválóan mutat benne a marokkói (ihletésű) narancssaláta is. Több jó tulajdonsággal a saláta a maga részéről nem bír, mert a család férfitagjai szerint “gejl”, ami egyáltalán nem igaz, de legalább megehettem én az egészet.

marokkoi narancssalata

uk
A Moroccan inspired orange salad as an excuse to show off this new dish originally bought for bread-baking.

h1

Halnap

2008/01/27

hu
A hal és herkentyű nálunk hálás összetevő, mert nagyon szeretjük. Szerencsére a gyerekek is, persze nem azért, mert finom és tápláló, hanem azért, mert drága és viszonylag neheze(bbe)n beszerezhető. És az ilyen ételeket a gyerekek mindig előnyben részesítik (nálunk). Az sem zavarja őket, hogy tíz perc alatt összerakható-e a kétkilós harcsából készült sült vagy majd’ egy órát gályázik szülőanyjuk a fish pie felett. Mégis ez utóbbi receptet osztom meg a XII. VKF alkalmából, mivel fogadtatása olyan egyértelműen és lehengerlően kedvező volt, hogy azonnal feledtem a nálam szokásosnál hosszabb konyhai munkálkodást. Valamint az sem elhanyagolható tényező, hogy fél kiló méregdrága (3000 Ft volt a harcsaszelet a piacon) hallal jóllakathatunk egy öttagú családot.

fish pieA recept Jamie Oliver The Return of the Naked Chef című könyve 159. oldaláról származik, bár ez egy klasszikus angol étel és távolról sem az ő kreációja. Jó példa az olaszoktól ismert cucina povera más konyhákban is jelen lévő gyakorlatára: a táplálkozás alapvetően munkateljesítményünk és életfunkcióink fenntartásához szükséges, ehhez magas tápanyagtartalmú és helyben rendelkezésre álló hozzávalókat tudunk felhasználni, mert szegények vagyunk, de aztán emelkedik az életszínvonalunk, immár nemcsak az életbenmaradásért eszünk, az élvezet is a szempontok közé kerül és ezeket az egyszerű ételeket is új magasságokba emeljük. Így lett a spagettiből és a pizzából világétel és nagyhírű séfek játékszere.

Ez a halrakottas, rakott hal, halas-krumplis lepény, ahogy csak tetszik a magyar neve, eredetileg (Traditional British Cooking, Octopus Books, 1985. p. 69.) főtt krumpliból, besamelszerű mártásból és halból áll. Vessük össze ezt a “szegényes” listát a recepttel és arra jutunk, hogy nagy tartalékok vannak még a hagyományos szegénykonyhai receptek gasztronómiai feljavításában. És nemcsak a briteknél.

Az alábbi recept minden konyhai elvemet sárba tiporja. Szokásos esetben ugyanis nem vagyok hajlandó másfélnél több edényt elmosogatni és félóránál többet egy étellel tölteni. Képzelhetni, milyen finom a végeredmény és milyen dicséreteket szoktam learatni, ha hajlandó vagyok erre a robotolásra. Alábbiakban következzen a recept, dőlt betűvel saját megjegyzéseim.

Fantasztikus fish pie
6 személyre

5 nagy krumpli, hámozva, 2,5 cm-es kockákra vágva (héjában szoktam főzni)
só és frissen őrölt bors
2 organikus tojás (négyet szoktam használni vagy ötöt)
2 nagy marék friss spenót (ezt én pontosítanám 30-40 dkg-ra)
1 hagyma, finomra vágva
1 sárgarépa, finomra vágva (szép vékonyra szeletelve is kiválóan megteszi)
extraszűz olivaolaj
kb. 285 ml double cream (mivel ilyen nálunk nincs, bátran használhatni tejszínt, többet is)
2 jó nagy marék érett Cheddar vagy parmezán reszelve (parmezánt szoktam)
1 citrom leve
1 púpozott tk. angol mustár (tapasztalatom szerint a francia is megteszi, vagy tkp. akármilyen jó minőségű)
1 nagy marék (kinek mekkora a marka) petrezselyem, finomra vágva (magyarul: egy csokor kell)
455 g foltos tőkehal vagy tőkehal, bőrétől megtisztítva, filézve és csíkokra vágva (harcsaszeletet szoktam használni, félkilósat, mert azért úgy könnyebb)
szerecsendió (elhagyható)
50 g vaj (a krumplipüréhez)

A sütőt előmelegítjük 230 fokra. A krumplit héjában sós vízbe tesszük főni, forrás után még két percig főzzük (nekem ez 15 perc az egész krumplikkal), majd a tojásokat is beletesszük a forró vízbe és a tojások keményre fővéséig, kb. 8 percig együtt főzzük, ennyi idő alatt a krumpli is megpuhul (mondjuk azt nem tudom, hogy kockára vágott krumplira hogy tenném rá a tojást). Forró vizet leöntjük, krumplit-tojást hűlni hagyjuk.
Ezen a ponton erőteljesen elrugaszkodunk Jamie-től és a magyar hétköznapok realitásába térünk. Rengeteg edényt kell elhasználnunk a három további modulhoz, az eredetinél mégis valamivel gazdaságosabb módszer következik.
A spenótot beáztatjuk, hogy jó sokáig legyen alkalma minden szem homoktól megszabadulni.
A halszeletet egész pici olajon egy nagyobb serpenyőben megpároljuk. Tányérra tesszük, hagyjuk kihűlni.
A serpenyőt egy papírtörlővel (nem zöld) vagy egy konyharuhával (nem tudom, hogy zöldebb-e) kitöröljük. Újra kis olaj, rá a finomra vágott hagyma, amikor az megüvegesedett, a szeletelt répa, amelyet 5-10 perc alatt megpárolunk. Nem kell teljesen puhára, csak éppen hogy. Amikor éppen hogy, jöhet a mustár, citromlé (ízlés szerint, lehet, hogy egy egész citrom leve nem mindenkinek jön be), a tejszín fele és a petrezselyem. Utóbbival már nem kell főzni. Nehéz szívvel, de kénytelenek vagyunk a répás elegyet félretenni egy újabb olyan tányérra, amelyet majd nekünk kell elmosogatni. A serpenyőt ismét kitöröljük.
Ekkor már tisztíthatjuk a spenótot, a megtisztított leveleket egyenesen dobhatjuk a serpenyőbe, amibe egy csepp olajat löttyintettünk. Amikor a spenóttisztítás meditációval felérő eljárásán túlvagyunk, alacsony tűzön megfonnyasztjuk a spenótot. Pár perc alatt összeesik, ekkor kicsit sózzuk.
A krumpliból pürét szoktam csinálni, abból nem lehet baj, ha vaj és tejszín is kerül ebbe a rétegbe: a krumplit hámozás után nyomóval összenyomkodom, hozzáadom a tejszín másik felét, kis vajat, reszelt parmezánt és ízlés szerint szerecsendiót reszelek bele.
A tojásokat meghámozzuk és szeleteljük.

Már csak a rétegezés van hátra: nagyobb tűzálló tálat megolajozunk, legalulra szétterítjük a spenótot, erre jön a sárgarépás keverék, a tojásszeletek, majd az immár kihűlt halat kézzel elmorzsoljuk, hogy mindenhová jusson, egyúttal a filézést is elvégeztük (a harcsával ez nem nagy feladat, szinte nincs szálkája), legfelülre jön a krumplipüré. Ha marad parmezán, a tetejére is szórhatunk. A krumplirétegbe villával lehet mintát rajzolni. De nem kötelező. A rétegek sorrendje sem. Csak az a lényeg, hogy a krumplipüré legyen felül.
30-35 percig sütjük, illetve amíg aranysárga nem lesz.

uk
My entry to the 12th round of VKF, the Hungarian gastroblog event. The theme this time was fish and frutti di mare and my submission a fantastic fish pie by Jamie Oliver adapted to Hungarian and my own mental conditions.
 

h1

Kenyérsaga

2008/01/24

hu
A kenyérsaga az olyan, mint a Forsythe Saga: hosszú és először senki nem érti, hogy miről van szó.

Már régen vissza akarok térni kenyérsütési szokásaim a dagasztás nélküli kenyér óta tapasztalható, életmódformáló evolúciójára. Ahogy az alábbiakból kiderül, számos alkalmam lett volna erre, ám én ezt a mostanit ragadom meg, amikor Cserke öt percre csökkentette a kenyérrel való foglalatosságot. (És Mamma megreklamálta a mínusz kétórás kenyeret. Szellemes.) Éppen aznap, amikor megvettem az első saját, különbejáratú kelesztőtálamat és a legújabb kenyérsütőformámat.

no-knead bread 3

A saga a dnk-val kezdődött számomra, majd folytatódott a hasonló elven alapuló kaláccsal. Ahogy az akkori bejegyzéseimből is kiviláglik, forradalminak és átütőnek találtam a módszert, mégsem vált véremmé, mindennapjaim részévé. Mai tudásommal visszanézve már tudom, hogy jódolgomban még azt is macerásnak találtam. Ha már dagasztani nem kell, ne kelljen hajtogatni, meg órát nézni, meg cocotte-ot venni. Mert cocotte-om az nincs, már nincs, mert nem bírtam emelgetni, pedig nem vagyok valami filigrán alkatú teremtés, mégsem, már bánom persze, pedig tán nem is volt az cocotte, hiszen lehet-e valaki csehszlovák létére cocotte? Vissza kéne kérnem azért a Mamámtól, csak először a kelesztőtálas tranzakciót kell lejátszanom vele, lehet, hogy nem tűrné jól, ha egyszerre több edényétől fosztanám meg, mert persze a kelesztőtálat tőle kértem el, mint mindent, ami nekem nincs és azonnal, de azonnal kell, mert nem engedhettem, hogy a tészta kiszáradjon, azt pedig még kevésbé, hogy állandóan újabb és újabb fóliák kerüljenek a szemétbe.

A nagy dnk-s lelkesedés tehát alábbhagyott, és akkor jött Dolce Vita ciabattája. És ez megváltoztatta az életemet. Hát igen, másnak jön a herceg fehér lovon vagy a lottófőnyeremény, vagy legalább a Tenkes kapitánya, nekem ez a ciabatta jött. Mert ez olyan egyszerű, hogy ennél egyszerűbb már nem lehet a kenyérsütés. Frappáns, elegáns. Az életem megváltoztatása mellett a konyhám is átalakult. A kelesztőtál állandóan ott áll a közepén, ami gyakorlatilag az egész konyhát jelenti, olyan kicsi az én konyhám. Először aggályosan követtem a leírást és ciabattákat gyártottam. Majd merészeltem kenyeret is, majd pedig eljutottam arra a felismerésre, hogy ha nekem állandóan van otthon kenyértésztám, akkor bármikor készíthetek pitát az arab, naant az indiai és grissinit az olasz vacsorához. Vagy pizzatésztát a pizzához.

A technológia fejlesztése nem saját kútfőből érte el csúcspontját, hanem Mademoiselle jóvoltából, aki mindenféle aggály és kecmec nélkül sutba dobta a dagasztás nélkülit és elkészítette a másfélórást. A ciabatta megváltoztatta az életemet, a buci pedig kiteljesítette. Az olaszok szeretik a lyukacsos, sok héjú és kevés belű kenyeret, a buci pedig közelebb áll a közép-európai kenyérideálhoz: tömöttebb, veknisedésre alkalmasabb tésztát ad. Immár mertem újítani és a liszt egy (kis) részét időnként kiváltani teljes kiőrlésűvel vagy burgonyapehellyel, a folyadékot csak víz formájában adom hozzá, ahogy Zsuzsa is javasolja. A kenyértésztából készíthető egyéb sütőipari termékekhez sem kellett olyan sok lisztet adnom, mint a recept ciabatta korában.

Így jutottam el az önkizsákmányolás magam kereste, teljesen önkéntes állapotába. Itt már senkinek nem jó a bolti kenyér, magától értetődő elvárás lett a friss, meleg. Ennek megfelelő időzítése hétközbeni és hétvégi munkarendre külön tudományos projektum keretében zajlott. A legnagyobb sikerélmény kenyérfronton azonban még hátra volt és az egyik gyerekes ötyére (ez az ötyék egy rendkívül ritka altípusa) sütött vekni hozta meg, amelyen felbuzdulva E. barátnőm számos levélváltás, módszertani támogatás és lelkes tapasztalatcsere keretében csatlakozott a házikenyeret sütők elkötelezett táborához.

Mivel szinte sportot űzök abból, hogy minél kevesebb eszközzel (különös tekintettel a konyhai gépekre) dolgozzam, ez a kenyér ideális. Rendelkezem mindazonáltal vekniformával és a sütő hatékony kihasználása végett szerettem volna még egyet beszerezni. Nem is sejtettem, milyen reménytelen vállalkozásba kezdtem. Ugyanis mindenütt hajlított lemezből készült formát találtam. Erről pedig az a teljességgel megalapozott képzetem alakult ki, hogy nehezen tisztítható. Tapasztalati úton ezt az állításomat nem tudom bizonyítani, mert nem vettem ilyet és nem is fogok. Aztán találtam egy préseltet a nagy svéd áruházban, de az meg hosszú volt adagolási szokásaimhoz. Viszont rögtön mellette állt egy jópofa formájú, amely felirata szerint bírja a sütést. És tényleg bírja.

Mindezen felbuzdulva arra gondoltam, hogy az enciklopédikus teljességre nem törekedve jegyzéket készítek a magyar gasztroblogokon szereplő kenyérfélékről. Szerencsére Mammánál kezdtem a keresgélést, ahol valóban enciklopédikus teljességű jegyzéket találni. Az ötperceset még nem teszteltem le, de fogom(!), addig is várom a mínusz kétórást.

uk
Bread-making is all the rage all over the Hungarian gastroblog sphere, this is my humble account of bread-related adventures.

h1

Új év, régi műsor

2008/01/11

hu
… és még régibb nő. És itt állnék újévi fogadalmak nélkül, ha Cserke kedvéért nem ötlöttem volna ki néhányat az elmúlt napokban. (Illetve egy volt már eredetileg is, ami az éjszakai munkavégzés és/vagy számítógépezés ellen irányul, ezért a Tintalevesen tapasztalható nagy csend és nyugalom.)

delicious naptár

A képen a delicious. idei naptára és környezete látható.

1. Hallgatok elsőszülöttem folyamatos korholására és kategóriákba rendezek, címkéket ötlök ki. (Szerencsére az új év még egészen előttünk áll, nem feltétlenül szükséges most azonnal megkezdenem ezt az unalmas tevékenységet.)
2. Rideg és sivár lelki alkatom ellenére megtartom a Tintaleves első születésnapját.
3. Nyárra megszervezem az internetkapcsolatot, hogy akkor se érhesse szó a blog elejét.
4. Eloszlatom Cserke meggyőződését afelől, hogy én rendkívül jól szervezett háziasszony lennék. (Ez az észosztás pusztán elméleti fejtegetés, amire tanúim vannak.)
5. Idén is szervezek nyereményjátékot és hőn reménykedem abban, hogy akkor majd a három nyereményből három ér célba. Az ajándékokat már gyűjtöm befelé.
6. Nem maradok ki annyi VKF-ből, mint tavaly. Pedig milyen jó témák voltak!

Egészen belelendültem a fogadkozásba, de nem folytatom, mert még azokat is be kell tartani…

uk
A list of makeshift gastro-related New Year resolutions solicited by a meme on Hungarian gastroblogs.
1. I will create categories and tags and thus prevent my son from nagging continuously.
2. In spite of my cold-hearted and completely emotionless inclinations, I will celebrate the first anniversary of this blog.
3. I will get an internet connection for our summer place so that I’ll be able to flood this blog with a zillion of posts as I usually have a whole lot of time on my hands in the summer with no one disturbing me.
4. I will (try to) dissuade my fellow gastrobloggers from thinking me a highly organized household wizzard (I didn’t want to write ‘domestic goddess’ for several reasons) which they base on a series of purely theoretical posts from last summer.
5. Visitors to this blog can win things this year too. 
6. I will not stay away from VKF, the Hungarian gastroblogging event as often as I did last year.

Time to stop with these resolutions, so easy to make and difficult to keep…