Változó világ

Családi vírusfertőzések és globális pénzügyi válság közepette együnk egyszerű, házias ételeket. A spenót igazán egyszerű alapanyag, gondolhatnánk, pedig van felette is dohognivaló. A magyar fogyasztókat csupán 2008-ban, a rendszerváltás és piacgazdaság igencsak sokadik évében érdemesítették arra, hogy bébispenóthoz juthassanak (legalábbis arrafelé, amerre én járok, ami azért elég sokfelé van). Addig csak vágyakozva olvashattuk a külföldi receptekben és csodálhattuk az ugyancsak nem magyar főzős műsorokban. Pedig, és remélem, hogy csekély botanikai tudásom nem hagy cserben, csak arról van szó, hogy azelőtt kéne leszedni a spenótot, hogy lapulevél nagyságúra nő, rámászik a meztelen csiga és lyukasra rágja a spenótot, teljesen földes lesz az esőben felcsapódó sártól, röviden: elveszíti minden zsengeségét. A mi piacunkon egy néni már felismerte a kor szavát és a kereslet erejét, nem éppen bébifázisban, de óvodáskorban szedi le a spenótleveleket, ami már nagy haladás a bébispenót felé vezető úton.
A bébispenót utáni vágyakozás egyrészt természetesen a nyugatmajmolás egyik megnyilvánulása, másrészt a zsenge ízek iránti vonzalom, harmadrészt viszont nagyon is gyakorlati megfontolás: a bébispenótot elég megmosni, nem szükséges minden egyes spenótlevelet megtisztítani a szárától, ami, valljuk be, sokaknak elveszi a kedvét a friss spenót alkalmazásától. Aki valaha tisztított gimnazista vagy felnőtt spenótot, tudja, hogy valójában nem is olyan vészesen időigényes az a tisztítás és van benne valami meditatív jellegű örömforrás is, mégis érthető, hogy a nagy zacskónyi spenótlevél egyenkénti kezelése túlságosan magas küszöböt jelent, időnként még az elkötelezett konyhatündérek számára is.
Továbbra is a már megénekelt Taste Italia magazinból merítve ajánlom az alábbi spenótgombócokat.

Spenótgombócok dióval (a: Spinach dumplings with nuts, o: Canederli di spinaci con le noci)

450 g friss spenót
só, frissen őrölt bors
250 g fehérkenyér, 5 mm-es kockákra vágva (prézlit használtam)
2,5 ek. tej
40 g Bel paese sajt, fele reszelve, fele kockára vágva, mozzarellával helyettesíthető
fél fej hagyma, finomra vágva
1 gerezd fokhagyma, finomra vágva
50 g vaj
1 tojás
1 ek. dióbél, durvára vágva (kb. 5 dkg-ot használtam)

A spenótot forrásban lévő vízben blansírozzuk (azaz egy percig főzzük benne), majd leszűrjük és felvagdaljuk. Serpenyőben 1 ek. vajon megfuttatjuk a hagymát és a fokhagymát, üvegesre pároljuk és levesszük a tűzről. Hozzáadunk a spenótból 125 g-ot, a tojást és kézi mixerrel összedolgozzuk.
A kenyérkockákat leöntjük a tejjel (prézli alkalmazása esetén egyszerűen hozzákeverjük a prézlit és a tejet a spenótos kevercshez), hozzáadjuk a pürésített spenótot és a kockára vágott sajtot, jól összekeverjük mindezt, majd fél órára lefedve állni hagyjuk.
Ezután gombocókat formázunk, amelyeket forrásban lévő vízben kifőzünk 12-15 perc alatt.
Gombócfőzés közben a már felhasznált serpenyőben a többi vajat felolvasztjuk, a diót kissé megfuttatjuk-megbarnítjuk és ide szedjük ki a megfőtt gombócokat, amelyeket a reszelt sajttal tálalunk.

Jó ötlet a gombócok a tiszteletreméltó Spenótos recepteknél szereplő csőben sütése, azt is ki fogom próbálni.

Bor és olivaolaj

A Good Food és a delicious. után sajnálatos módon* újabb magazinnal bővült a feltétlenül megszerzendő angliai sajtótermékek listája. Ez pedig az olasz konyha minden elképzelhető aspektusával foglalkozó Taste Italia. Már Jamie Oliver is elévülhetetlen érdemeket szerzett az olasz olivaolajtengerek és parmezánhegyek eltüntetésében, ám a talján agrármarketing nem állt meg nála, külön lapban zúdítják a brit felvevőpiacra a provolonét és a nullás lisztet.
Amely lap igazán kívánatosra sikeredett, leány legyen a talpán, aki ezek után nem rohan olaszul tanulni, nem jelentkezik azonnal pugliai főzőtanfolyamra vagy nem készíti el az alábbi töltött kiflit.
Első látásra nem tűnik ez a kifli nagyon különösnek, ilyet csinál minden nagymama szombat délutánonként. A recept azonban felfedi a különbséget: míg a magyar vajjal és tojással, az olasz nonna fehérborral és olivaolajjal operál. Az eredmény puha, nem nagyon édes, könnyen kezelhető tészta, amit más célra, akár sós változatban is el tudok képzelni.

Töltött kifli
(angolul: Abruzzesi biscuits, olaszul: Celli ripieni)

A tészta:
500 ml fehérbor
200 ml olivaolaj (első sajtolás)
2 tojás, felverve
100 g cukor (legközelebb kicsit többet teszek)
800 g olasz ’00’ liszt (Vitamilt használtam, megtette)

A töltelék:
600 g feketeszőlődzsem (ehelyett sárgabaracklekvárt használtam, rengeteg töltelék maradt, talán elég lenne 400 g)
1 citrom héja
250 g darált mogyoró (pirított diót használtam)
2 ek. vaníliaesszencia (mivel nem tudom, hogy mi ez, 1 tk. vaníliakivonatot alkalmaztam)

Külsőleg:
2 tojás, felverve
1 ek. édes likőr (Grand M*rnier volt itthon)
200 g porcukor (ennyi azért túlzás, egy része pl. mehet a tésztába)

A sütőt 200 fokra állítva bekapcsoljuk.
Elkészítjük a tésztát. Az olajat a borral és a cukorral felforraljuk, 10 percig kis lángon főzzük, majd félretesszük hűlni. Ezután hozzáadjuk a tojásokat és a lisztet. Rugalmas tésztává gyúrjuk.
A töltelékhez összekeverjük a hozzávalókat. A recept szerint ekkor nyomózsákba kell tenni a tölteléket, én kiskanállal oldottam meg a töltést.
A tésztát részletekben (merthogy rengeteg lesz, aki nem akar egész délután olasz kifliket gyártani, felezze meg a mennyiségeket) 5 mm vastagra nyújtjuk. 10 cm átmérőjű kiszúróval köröket szúrunk ki, azok egyik felébe kiskanállal kevés tölteléket helyezünk, a másik felét a felvert tojással megkenjük a jobb záródás érdekében (a recept ezt nem csinálja, hja, az olasz gondtalan nép), majd a tésztát félbe hajtva helyes kis félholdakat-kifliket hajtogatunk, a szélét finoman lenyomkodjuk. Ezt a műveletet nagyon sokáig csináljuk, a lehulló széleket is hasznosítjuk.
A mázhoz összekeverjük a tojás a likőrrel, megkenjük vele a kifliket, majd az előmelegített sütőben mintegy 12 percig sütjük. A megsült kifliket porcukorral megszórjuk.

*Sajnálatos módon, mert 1. újabb függőség van kialakulóban; 2. nem férnek el az újságjaim; 2. nem férünk el mi; 3. M. barátnőm újabb hoznivalóval terhelheti súlyos bőröndjét.

A magyar baklava

… de hívhatnánk keleti rétesnek is, ha már egyszer kísérletezünk… És utazunk, mert ehhez a témához sokat kell utazni és közben persze enni.
Már több alkalommal kiderült itt, hogy lenyűgöznek a gasztronómiai összefüggések. Annak felfedezése, hogy az angoloknak is van kiköpött (na talán ez itt nem a leghelyénvalóbb jelző) panna cottájuk és a megszólalásig a mi pogácsánkra hasonlító scone nevű teasüteményük, hogy Isztambulban járva szinte minden tésztaétel beazonosítható egy magyar megfelelővel, hogy az olasz spagetti és a kínai tészta szoros kapcsolatban állnak egymással és Johanna blogját olvasva az általa hagyományos osztrákként leírt ételeket mi hagyományos magyar ételeknek tartjuk (ez utóbbi élmény nem nyűgözött azért annyira le, de nem nyitottam vitát).
És milyen izgalmas felfedezni az egymástól időben és térben távol létrejött receptek rokonságát, időnként azonosságát. Arról, hogy ez és ez közeli rokonok, írtam is, mert olyan nagy hatással volt rám a felismerés. Ez és ez is közeli kapcsolatban állnak egymással, milyen érdekes!
Az én magyar baklavám nem a természetes evolúció szerves következménye, inkább játék a lehetőségekkel és az összefüggések szelíden erőltetett létrehozása. A magyar baklava rétestésztába töltött dió- és gyümölcstöltelékből áll, gyakorlatilag két édesség összevonása.

Magyar baklava, avagy keleti rétes

20 dkg hántolt mandula
20 dkg dió
20 dkg mogyoró
20 dkg lágy barnacukor
15 dkg aszalt szilva
20 dkg reszelt alma
20 dkg vaj, megolvasztva
1 csomag (14 dkg) réteslap (házi készítésű: ld. itt)

A sütőt 200 fokra melegítjük. A mandulát, diót és mogyorót sütőlapon szétterítve enyhén(!) megpirítjuk, langyosra hűtjük, a dió és mogyoró héját, amennyire lehetséges, lemorzsoljuk. Durvára vágjuk az összes diófélét. Ízlés szerint vághatjuk durvábbra vagy egészen finomra, szinte őröltre. Az aszalt szilvát egészen finomra vágjuk. Összekeverjük a felvágott dióféléket és az aszalt szilvát, hozzáadjuk a reszelt almát és a cukrot.
Kivajazott tepsit úgy béleljük ki hat réteg réteslappal, hogy minden réteget megkenünk olvasztott vajjal. A diós keveréket rásimítjuk a rétesre és ismét elkezdjük rétegezni a réteslapokat, egyenként megvajazva azokat. 200 fokon kb. 15 percig sütjük. Kihűlve háromszögekre vágva tálaljuk.
Vaníliafagylaltot és gyümölcsöt lehet mellé kínálni.

Köszönet Beatbullnak a leleményes kiírásért és a VKF. 15. fordulója lebonyolításáért.

In the 15th round of VKF, the Hungarian gastroblog event, we are faced with the serious challenge of gastronomical experimenting. My experimental dessert is a crossover between East and even farther East: Hungarian baklava, half way between Hungarian strudel and Middle Eastern baklava.

Kincset találtam

Nem állítom, hogy megállt akkor az idő kereke, angyal szállt át a konyhámon (szegény angyal, hová fért volna el), új korszak kezdődött vagy a villa megtorpant a kezekben, azt viszont bizton állítom, hogy valódi kincsre akadtam a Good Food februári számának 98. oldalán. Mivel ezt a kincset tálaltam fel a szombati ebédhez desszertnek, majd a maradékot gondosan elcsomagoltam és magammal vittem az esti ötyére, számosan voltak tanúi a torta bevonulásának állandó repertoáromba. Legnagyobb megelégedésükre.

A receptért Gennaro Contaldo nevét foglalom aranyba, aki egy rendkívül egyszerű, mert az olaszok mindig mernek egyszerűek lenni, ebéd után kínálja ezt.

Mogyoró torta
14 dkg vaj
20 dkg cukor
6 tojás, különválasztva
2 ek. liszt
20 dkg ricotta
20 dkg mogyoró, pirítva, hámozva és durván megőrölve
3 tk. citromhéj (kb. egy citrom héja)
a tetejére
8 ek. sárgabaracklekvár
5 dkg étcsoki, reszelve
néhány egész mogyoró
mellé
25 dkg mascarpone
2 ek. méz

A sütőt előmelegítjük 200 fokra. Egy tortaformát kivajazunk-lisztezünk. A vajat és a cukor felét jól kikeverjük, egyenként hozzáadjuk a tojások sárgáit és jó levegősre keverjük a tésztát. Beleszitáljuk a lisztet. Egy másik edényben a ricottát villával összetörjük, hozzáadjuk az őrölt mogyorót és a citromhéjat. A ricottás-mogyorós keveréket hozzáadjuk a tojásos keverékhez.
A tojások fehérjét keményre felverjük, majd a tojáshabhoz adjuk a cukor másik felét. A tojáshabot óvatosan a tésztához keverjük, amelyet az előkészített tortaformába öntünk és 35-45 percig vagy tűpróbáig sütjük. Kihűlés után diszítjük.
A mázhoz a lekvárt 2 ek. vízzel meglangyosítjuk, kikeverjük és a torta tetejére kenjük. Hagyjuk kihűlni. A csokit ráreszeljük a lekváros mázra, majd díszítésként néhány egész mogyorót helyezünk rá.
A mascarponét elkeverjük a mézzel, ezzel a keverékkel kínáljuk a tortát.

Vallomás: ricotta helyett túrót, mogyoró helyett diót (nálunk az terem, na), mascarpone helyett házi tejfölt használtam. És mennyei lett. Meg még azt is  bevallom, nem kevertem külön tálban össze a túrót és a diót, már az is elég, hogy a tudomány mai állása nem teszi lehetővé a tojásfehérje habbá varázslását egyazon tálban, mint az összes többi hozzávaló kevercselését.

A truly easily-made and wonderful hazelnut cake from Gennaro Contaldo as published in the February issue of Good Food. With minor alterations.

A takarékos háziasszony

Hogy ki takarékos háziasszony? Hát én. Természetesen. A fölös teavizet gondos kezeimmel permetezem a burjánzó szobanövényekre, a reggeliről megmaradt kásából egészséges és tápláló muffin lesz, minden elszáradt sajtdarabnak és aszott almácskának helye van a konyhámban. Se szeri, se száma takarékossági intézkedéseimnek: csak parmezánt teszünk a tésztára, tönkölybúzából villanysütőben készül a kenyér, vajjal a sütemény, hogy csak néhány példát hozzak a családi költségvetés áldozatokkal terhes konyhai kímélésére. A takarékos háziasszony legfőbb ismérve, azonnal a nagy mennyiségű parmezán felhasználása után az, hogy nem dob ki semmit. Mert elveink vannak és ételt nem dobunk ki. Ez az elv elég jó és követhető, mindaddig, míg nem ütközik egy másik elvbe, mégpedig abba, hogy olyat nem főzünk, amit magunk nem szeretünk. És hát mitagadás, a banános sütiket nagyon nem szeretjük. Mi, az anyákok. Mégis vannak az életben olyan helyzetek, amikor az elvek ködbe vesznek. Elég ehhez pár darab idejétmúlta banán. Ilyenkor télidőben meglehetősen sűrűn előáll a banánvész állapota. Próbáltam már banánturmixot készíteni belőle, katasztrófális következményekkel. Mármint a napi kalóriabevitelemre. Azt ugyanis nagyon szeretem. Próbáltam a banán chutney-t. Hááát, nem volt rossz, de nem került az állandó és folyamatos kedvenceink közé. Aztán megláttam a Good Foodban ezt a receptet. Az ovisok például rajonganak érte.

Banánkenyér

3-4 összetört banán
3 felvert tojás
1 tk. vaníliakivonat
200 ml olaj
140 g teljes kiőrlésű liszt
140 g finomliszt
2 csapott tk. sütőpor
fél tk. só
100 g barnacukor
50 g apróra vágott pekándió (a recept szerint) vagy dió (szerintem)

A sütőt 160 fokra melegítem és kiolajozok és -lisztezek egy őzgerinc- vagy kuglófformát. A banánt elkeverem a tojással, vaníliakivonattal és az olajjal.
A recept szerint a szárazanyagokat egy másik tálban kellene összekeverni, hát én már csak hozzákeverem a kétféle lisztet, sütőport, sót és cukrot a tojásos-banános kevercshez. A végén még hozzáadom a diót.
Az elég folyékony állagú tésztát az előkészített sütőformába öntöm és 50-60 percig sütöm. Tűpróbával lehet ellenőrizni, megsült-e már. A formában hagyom kihűlni. Ezután gyermekemmel együtt beviszem az óvodába.

A simple banana bread from Good Food  to get rid of redundant stock. Or at least four pieces.

Minden összefügg

A nappaliban elköltött piknik menüjének kidolgozása során igazi gasztrofilológiai búvárkodás részese lehettem. Úgy kezdődött, hogy lett egy rakás áfonyám. A történet (más néven: A Nagy Áfonyaprojekt) külön tészta, hogy stílszerűen fogalmazzak. Tehát a rengeteg áfonyához kerestem rengeteg receptet, amelyek közül az egyik több kérdést is felvetett: 1. Ha valami úgy néz ki, mintha muffin lenne, miért hívják friand-nak? (Vagy csak sznobok és elegánsabb, ha fransziául hívnak valamit?) 2. És egyáltalán: mi a szösz ez a friand?

A válaszok utáni kutatás során detektívregényekkel vetekedő izgalmakban volt részem. A Kicsi Vú által fehér piskótának nevezett egyénről kiderült, hogy valójában a C&V által már megénekelt financier! És én nem ismertem fel elsőre! Mondjuk másodikra sem, mert csak a kutatási eredmények láttán adtam össze kettőt meg kettőt, illetve friand-t és financier-t. Nagyon cselesek ám ezek a franciák. Nem is az vezetett félre, hogy a Zsófinál szereplő receptben olyan kunsztokat kell csinálni, ami a csatorna másik partjára érve már az enyészeté lett (mit az angoloknak a vaj megpirítása), hanem inkább a felbukkanás helyben és időben értett váratlansága. Pedig a financier-t megjelenésekor el is készítettem. Hát ennyit ér egy szemtanú memóriája.

De most, hogy megvan és megbízható személyleírás született róla, jó tulajdonságai egyértelműen kiviláglanak: könnyű (csinálni és enni egyaránt), sok-sok tojásfehérjét lehet hozzá elhasználni és beszédtémának sem utolsó.

Feketeáfonyás-citromos friand

10 dkg vaj
125 g porcukor + szóráshoz
2, 5 dkg liszt
8,5 dkg őrölt mandula (dióval is működik, de psszt!)
3 tojásfehérje
1 citrom héja reszelve
8,5 dkg feketeáfonya

A sütőt 180 fokra állítom, a vajat megolvasztom és félrerakom. A cukrot és a lisztet tálba szitálom, majd hozzáadom a mandulalisztet és összekeverem a szárazanyagokat. Egy másik tálban könnyű habbá verem a tojásfehérjéket és óvatosan a lisztes keverékhez adom. Hozzáadom a citromhéjat és az olvasztott vajat.

A kész tésztát a kivajazott muffinsütő mélyedéseibe osztom, mindegyik muffin, akarom mondani friand tetejére áfonyaszemeket szórok. 15-20 percig kell sütni.

Investigation in the kitchen
When a considerable amount of blueberries landed in my kitchen and I began researching their possible uses, I encountered a fascinating series of revelations about a simple muffin-like creature. First of all, I wondered why friand, when it looks like a muffin. It turns out that friand is closely related to financier, a Francophil sweet thing that has recently made its appearance in the Hungarian gastroblog sphere. British recipe to be found here, no guarantee for its authenticity as it is a French invention but it’s easy and uses a lot of egg whites.

Saját fejlesztés!

Van élet a tepsiben készült almás palacsinta után, sőt alma is van a tepsiben készült almás palacsinta után. A jó háziasszony ételt nem dob ki, takaros és takarékos, reggelre nem hagy mosatlant és délben ízletes ebéddel, angyalian mosolyogva várja haza családját.

Az alábbi recept saját fejlesztés, bár annyira kézenfekvő és egyszerű, hogy nem csodálkoznék, ha többen is eljutottak volna erre az eredményre.

A serpenyős csirkecombot bízvást lehet a családanyák álmának nevezni. Finom is, különleges is (egy szürke szerdai napon), kevés is a mosogatnivaló, variálható is (szinte határtalanul). Ma nálunk dióval és almával készült, de lehet őszibarackkal, ananásszal, meggyel, röviden: ízlés szerinti gyümölccsel és az ahhoz illő valamely más anyaggal (mogyoró, mandula, aszalt bogyós gyümölcs, fenyőmag, stb.) párosítani. Ugyanígy szárnyalhat fantáziánk a fűszerezés és ízesítés terén. A dió és az alma mellé mézet választottam, de ki lehetett volna még egészíteni fahéjjal is, ananász és mogyoró mellé lehetne chilit adni, stb. És nem hinném, hogy bárki zokon venné valamely alkoholnemű alkalmazását. A moduláris zöldségleves után itt van tehát a moduláris serpenyős csirkecomb!

Diós-almás serpenyős csirkecomb

6 db csirke felsőcomb
só, bors
10 dkg dió
3 alma, cikkekre vágva
2 ek. méz
3 ek. olaj

A serpenyőbe (amelyben később elfér majd 6 db felsőcomb, ráadásul lefedhető) kevés olajat öntök és felhevítem. A combokat a serpenyőbe teszem és mindkét oldalukon aranybarnára pirítom. Sózás és borsozás után lefedve párolom 25-30 percig. Ezután a fedőt leveszem, elfőzöm a keletkezett lé nagy részét és a serpenyőbe dobom a diót. Úgy rendezgetem a combokat, hogy a diódarabok jól tudjanak sülni (de ne égjenek meg). Pár perc után az almacikkeket is bedobom és 5 percig lefedve párolok mindent. Végül a fedőt leveszem, a mézet rácsorgatom a húsra és néhány perc alatt összefőzöm az egészet. Párolt rizzsel tálalom.

Pan-fried chicken thighs with walnut and apple

More on the note of ‘spring-cleaning in the larder’. Again, I attacked my big basket of apples which are getting a bit worn-out at this time of the year and definitely stand in the way between me and all the upcoming spring fruits, like strawberry and co. This recipe is my own innovation, so easy and simple and obvious that I wouldn’t be at all surprised if it were a standard recipe unknown to me.

6 chicken thighs, upper part
salt and pepper to taste
100 g walnut (halves)
3 apples, cut in wedges
2 tbsp. honey
3 tbsp. vegetable oil

Heat a pan (should have a lid) and pour oil in it. When slightly hot, put thighs in and brown them on both sides. Sprinkle salt and pepper to taste. Cook for 25-30 minutes covered. Remove lid and let juices evaporate. Throw walnut in and make sure they get to the bottom and cooked (not burned though!). Cook for a couple of minutes, then put the apple wedges in and cover for 5 minutes. Drizzle honey over and cook for a further 3 minutes. Be careful not to burn it all, honey burns down easily. Serve with plain cooked rice.