Az angol panna cotta
2008/03/16Mindig lenyűgöz, ha összefüggéseket fedezhetek fel távoli országok ételei vagy akár távoli ételek országai között. Hasonló esetem volt már a muffinnak kinéző, ám sokkal előkelőbb friand-nal és most itt az “angol” panna cotta.
Az olasszal kezdődött: szerettem, ettem, elkészítettem a magamét, fel sem merült bennem, hogy lehetne másképp.
Az angollal folytatódott: az egyik angol gasztroújságomban találtam egy lemon posset nevű receptet, ami éppen alkalmasnak látszott egy nehezebb húsétel utáni desszertnek.
Ám az összefüggést még mindig nem láttam. A megvilágosodást Mamma hozta el kiváló panna cottás posztjával, amely elvezetett arra a felismerésre, hogy az eredeti olasz panna cotta hajszálra azonos az én jelenlegi angol csemegémmel. A körülményes fogalmazásom oka az, hogy a két desszert evolúciója éppen ellentétes irányú: a panna cottába később kezdtek sűrítő anyagot tenni, a posset pedig mára vált mindenféle egyéb hozzávalótól mentes főtt tejszínkrémmé.
A lényeg, hogy eljutottunk egy finom, egyszerűen elkészíthető, aránylag könnyű(vé tett) édességhez.
Citromos tejszínkrém, azaz lemon posset
Hat személyre
600 ml tejszín (angolul double creamet írnak, hát írjanak, ilyen nálunk nincs)
200 ml házi joghurt (ez saját hozzáadás, a könnyűvé tétel jegyében)
140 g cukor
2 nagy citrom (bio) reszelt héja és leve
A tejszínt a cukorral lassan felmelegítjük és három percig alacsony lángon főzzük, majd hagyjuk kihűlni. Hűlés közben hozzáadjuk a joghurtot.
Hozzáadjuk a citromlevet és héjat és jól felkeverjük. Hat kehelybe, szép pohárba vagy ilyesmibe öntjük és olyan 3 órát hűtjük. Szederlekvárt kanalaztam a tetejére, de mást is lehet: gyümölcssalátát, citromhéjat, elmorzsolt kekszet stb.
James Martin receptje alapján: Good Food, 2008. január p. 135.
Tintaleves 
ezt gyanúsan egyszerű elkészíteni.
Nem hagytál ki valamit ?
:-P
Szabad hagyni, hogy felforrjon a tejszín, vagy akkor elromlik?
Szerintem eredetileg azért kell(ett) néhány percig főzni a tejszínt, hogy az aromák, pl a vaníliarúdból kioldódjanak. Mivel itt nincs vanília, szerintem elég felfőzni. (Hacsak nem a redukció a cél.) Tudja a rosseb :-))
Franci – Hihetetlen, de ez ilyen egyszerű. Nem lesz persze olyan sűrű, mintha zselatint tennél bele. Forrni nem kell neki, csak melegedni.
Hobbiszakács – Én ilyen finomságokat nem fogok fel hogy főzés meg felfőzés, a lényeg az, hogy legyen azért forró a tejszín. Szóval forrósítani kell, na, érted? Tényleg az tudja… Mármint a rosseb.
Mikor kevered hozzá a joghurtot? Vagy azzal főződ? Ugye ezt nem lehet tányérra borítani és úgy tálalni, mint az olasz panna cottát? Színpatikus, hogy nem kell hozzá zselatin -tudjuk, miből készűl.
Gyöngy – De jó, hogy valaki figyel, ha már én nem! Beleírtam a receptbe, hogy a joghurtot a hűlés közben adom hozzá. Vagy lehet már kihűlve is, de főzni nem kéne vele, gondolom. Valóban nem lehet kiborítani, mert nem lesz annyira tömör, csak egy sűrű krém.
Double nincs, de majdnem double van: 40%-os tejszín a Metróban kapható.
t3v – Köszi az infót, nem tudtam, nem járok oda.
:O Megcsináltam. Hogy ez mennyire finom :) A lekvár a tuti a tetejére, bár úgy már nem is olyan “könnyű” étek.
Kisbaratod(m) – Jaj, de örülök! Hát, az az igazság, hogy ez a csupatejszín álom önmagában sem az a nagyon lájtos cucc, akkor már az a kis lekvárka nem sok vizet (tejszínt) zavar:)
Én a remegős-zselés változatot szeretem áfonyalekvárral vagy karamellával :]
Jól hangzik, az élvezetek igazi halmozása!
[…] akár a gasztronómiában találkozom ilyesmivel. Írtam már az angol pogácsáról és a szintén angol panna cottáról, most egy rövidebb utat megtett “áthallásra” bukkantam. M-től kaptam kölcsön a […]