Mindig lenyűgöz, ha összefüggéseket fedezhetek fel távoli országok ételei vagy akár távoli ételek országai között. Hasonló esetem volt már a muffinnak kinéző, ám sokkal előkelőbb friand-nal és most itt az “angol” panna cotta.
Az olasszal kezdődött: szerettem, ettem, elkészítettem a magamét, fel sem merült bennem, hogy lehetne másképp.
Az angollal folytatódott: az egyik angol gasztroújságomban találtam egy lemon posset nevű receptet, ami éppen alkalmasnak látszott egy nehezebb húsétel utáni desszertnek.
Ám az összefüggést még mindig nem láttam. A megvilágosodást Mamma hozta el kiváló panna cottás posztjával, amely elvezetett arra a felismerésre, hogy az eredeti olasz panna cotta hajszálra azonos az én jelenlegi angol csemegémmel. A körülményes fogalmazásom oka az, hogy a két desszert evolúciója éppen ellentétes irányú: a panna cottába később kezdtek sűrítő anyagot tenni, a posset pedig mára vált mindenféle egyéb hozzávalótól mentes főtt tejszínkrémmé.
A lényeg, hogy eljutottunk egy finom, egyszerűen elkészíthető, aránylag könnyű(vé tett) édességhez.
Citromos tejszínkrém, azaz lemon posset
Hat személyre
600 ml tejszín (angolul double creamet írnak, hát írjanak, ilyen nálunk nincs)
200 ml házi joghurt (ez saját hozzáadás, a könnyűvé tétel jegyében)
140 g cukor
2 nagy citrom (bio) reszelt héja és leve
A tejszínt a cukorral lassan felmelegítjük és három percig alacsony lángon főzzük, majd hagyjuk kihűlni. Hűlés közben hozzáadjuk a joghurtot.
Hozzáadjuk a citromlevet és héjat és jól felkeverjük. Hat kehelybe, szép pohárba vagy ilyesmibe öntjük és olyan 3 órát hűtjük. Szederlekvárt kanalaztam a tetejére, de mást is lehet: gyümölcssalátát, citromhéjat, elmorzsolt kekszet stb.
James Martin receptje alapján: Good Food, 2008. január p. 135.
Tintaleves 