A kínai gyógyleves

A bronzkori Fu Xi a saját testén kísérletezte ki a gyógynövények hatásait. A vákuumcsomagolás az Orczy térig segíti Fu Xit.

A Tintaleves kétszázadik posztját kínai tudósítónk írja, aki ezúttal a nyolcadik kerületbe látogatott el, az ottani Kis Kínába. Korábbi kínai útinaplója itt és itt és itt olvasható.

Az Orczy-tér forgatagában felfedezett kínai élelmiszerüzlet egyik zugában a szokásos fémpálcikán nem Haribo cukorkák, hanem vákuumcsomagolt gyógylevesek lógtak. Köhögésre, életerőre, reumára, vesére, szívbajra, meg amire kell. Ez a természetes, Kínában mindenütt jelen levő és helyes gyakorlat azon a bronzkori szemléleten alapul, miszerint az étel és a gyógyszer egy. Az ókorban ezt már kissé cizeláltabban látták: “A  szellem gyógyítása jobb, mint a étellel való gyógyítás. Az étellel való gyógyítás jobb, mint a gyógyszerrel való gyógyítás”.

Különösebb bajunk nem lévén az általános élénkítő levesek egyikét ragadtuk meg. A szárított és szépen csomagolt  összetevőktől nem estünk hasra, de 800 HUF-ért vállalható kompromisszumnak tűnt:
– kínai angyalgyökér (olcsó ginzengpótlék)
– aranyfonál (a vér és a hormonrendszer fiatalítása)
– fehér peónia (májtisztító)
– lestyán (gyomor és emésztés erősítése)
– szibériai dang shen (nálunk nem terem, a szegények ginzengjének is nevezik)
– taplógomba (az epe erősítője, lecsendesíti az elmét)
– vérontógyökér és édesfű (tonizál, élénkít, frissít).
A zacskó tartalmát kis fazék vízben főztük három órán át, répával, zellerrel, sóval. A kész levest szójaszósszal sűrítettük, majd megittuk.  Korrekt gyógyleves íze volt.
A hegyekben élő taoista mesterek óvakodnak túl sok anyag (szilárd étel) elfogyasztásától, csak kevés frissen párolt zöldséget, rizst és tofut fogyasztanak. A még emelkedettebbek pedig a mi gyógylevesünkhöz hasonló növényi főzeteken élnek. Mivel mi jelenleg (még) nem ezt az életszakaszt éljük, szórakoztató kirándulásunk után visszatértünk az anyag (szilárd ételek) világába. Igen, igen, még krumplit is eszünk (mosoly).

A levest két részletben fogyasztottuk. A képen a második, a fazék alja látható.

Vasárnapi kirándulás

Tegnap gyönyörű idő volt, igazi kirándulásra való. Ki is kell használni ezeket az utolsó napsütéses órákat, vétek lenne a szobában kuksolni. Mi sem tettük, az egész család felkerekedett és vasárnap délelőtt elkirándultunk a kies Orczy térre. Ami ha New Yorkban lenne, már régen Chinatown lenne a neve. A kínai borbélytól a vietnami sajtótermékekig minden elérhető, és mivel e dolgok fogyasztóként annyira nem foglalkoztatnak, maradok a kiváló minőségű tofunál. Amit arról az előnytelen külsejű teherautóról árulnak, amiről a friss zöldségeket is, ideértve a kínai padlizsánt, pak choi-t, kínai fokhagymát és egyéb kincseket. A vasárnapi ebéd így húsleves lett, kínai húsleves.

A család apraja és nagyja zöldségnézőben

A zsákmány közértben beszerzett része

Szeptember elején

Az első őszi reggeli. Már lehet sütni, nincs tőle ötven fok a konyhában. Ennek az időszaknak is megvan a szépsége. Például jöhet megint a scones reggelire. Az angolok ötórai teához eszik clotted creammel és eperdzsemmel, de nálunk nincs ötórai tea és clotted cream. Ez az adag kis részben tönkölybúzával készült, ami nagyon jót tett neki. Mellé szilva- és őszibarackdzsem.