h1

A sóskadilemma megoldása

2009/05/24

A sóska nagyon jó növény, csak hát az íze, az olyan karakteres. Sokan nem szeretik, amely sokaságnak legnagyobb részét a gyerekek teszik ki. Mondjuk a gyerekek semmit nem szeretnek, amit lehetőségük van nem szeretni, és a sóska meglehetősen széles támadási felületet nyit meg. Immár azonban semmi gond, a sóskadilemma a gazdasági válsággal és a globális felmelegedéssel ellentétben megoldódott. Adhatunk már a gyereknek sóskát, meg is fogják enni, legalábbis azok, akik számára a spenót enyhítő körülményként merül fel.
Mert a spenót lágyan körülveszi az erőszakos sóskát, ízét kifinomultan citromossá teszi, a durvára vágott zöld levelek enyhe párolásával pedig falatonként eltérő ízvilágú, tartással rendelkező levélmetéltbe harapunk.

Sóska-spenótfőzelék
6 személyre

50 dkg spenót
50 dkg sóska
(nincs mese, ezeket jól be kell áztatni és száruktól megtisztítani, közben pozitív gondolatokra összpontosítani, mert az jót tesz az ételnek)
3 ek. olaj
4-6 vagy több gerezd fokhagyma (ízlés szerint)
só, bors
3 dl tejföl
3 ek. rizsliszt

A megtisztított sóskát és a spenótot nagy maréknyi adagokban nagyjából 1 cm-es csíkokra vágom. (Rengeteg lesz, de majd összeesik.)
Nagyobb lábosba öntöm az olajat, melegítem, a fokhagymát apróra vágva vagy kinyomva kissé megfuttatom az olajon. Amikor a fokhagyma már sül, de még nem barnul, rádobom a sóskát és a spenótot, elkeverem az olajjal és lefedve párolom. Eközben a tejfölt csomómentesre keverem a rizsliszttel (más liszt vagy keményítő is használható). Mintegy 5 perc után a rengeteg zöld levél összeesik, ilyenkor kell azt a pillanatot elkapni, amikor minden levél kissé megpárolódott, de még nem fő. Ha a levelekből nem fő ki elég folyadék a majdani habaráshoz, fél-1  dl alaplével vagy vízzel apránként felöntöm. Az ismét felforrósodott levelekhez adom a liszttel elkevert tejfölt (habarás) és az első rottyanásig főzöm. Ízlés szerint sózom-borsozom.
Kedden kiderül, mit ettünk feltétként a sóska-spenótfőzelékhez. Folyt. köv.!

11 hozzászólás

  1. Ez de jó ötlet ! Szeretem mindkettőt külön-külön, együtt még nem próbáltam. Nem túl savanyú így?


  2. lúdanyó – Szerintem egyáltalán nem, csak kicsit citromos jellegű.


  3. Ez jó!
    Anyám nemrég véletlenül – összetévesztette a fagyasztott zöld kockákat – sóskát főzött meg spenót módra, sok fokhagymával, nagyon finom lett.
    Egyébként nekem gyerekkoromban a sóska volt a kedvenc ételem. (Szigorúan cukor nélkül, nálunk soha nem került cukor se a sóskába, se a paradicsomos káposztába.)


  4. rossamela – A nagy felfedezéseket gyakran véletlen szüli! Cukrot vétek is lenne tenni ezekbe.


  5. “a sóska meglehetősen széles támadási felületet nyit meg”…

    Hajaj, de mekkorát :-) Most persze szívesen megenném a sóskalevest (és a sóskaszószt), de akkoriban… és a benne úszkáló pirítós-kockák még borzalmasabbá tették.
    :-)


  6. De jó ötlet! Nekem is nagyon tetszik, pedig sose jutott volna eszembe! SZuper.


  7. Hobbiszakács – Szegény sóska! Csak idősebb fejjel tudjuk értékelni! Egyébként már majdnem írtam méltatlankodó mailt a nálatok uralkodó regisztrációs kényszerről. Muszáj ezt?

    Ági – Nekem is csak a negyedik x után!


  8. Házigazdám szabályaiba sajnos nincs beleszólásom (-sunk). Annyit megte(he)ttem, hogy a reklámoknak nemet mondtam.

    A regisztrálás egyedüli elönye az, hogy a megnehezíti a lunátikus (és krónikus) kommentálók ámokfutását. Persze ezzel a kommentelők tábora is beszűkül. Amíg ez csupán a bloggolót érinti, addig a blog.hu-nak mindegy.

    Örüljünk annak, hogy nincs olvasási kényszer :-)

    U. I. Hm… mondasz valamit… Hm… ideje lenne új témát és új házigazdát keresni… :-)


  9. Hobbiszakács – Csak ne mondd azt, hogy miattam kezdesz motorkerékpáros blogot! Nehéz fiatalkorom miatt rosszul viselem a kötöttségeket és a nyilvántartásokat, nem tudom, érted-e, miről beszélek. De most miért pont az interneten ne legyenek ilyesmik, amikor mindenütt egyre szűkülnek a terek.


  10. Áh, nem kell mellre szívni :-) A motorkerékpár csak a második lehetséges alternatíva egy kuplerájblog mögött. Mégha képzeletbeli is…

    :-))

    Régóta töprengek a méltóságteljes visszavonuláson. Hogy miért? A magyar gasztroblogvilág olyan, mintha Grönlandiak a hóról értekeznének egymásnak. Magyar földön – a férfiakat kivéve – majdnemhogy mindenki főz otthon. Az angolszáz világban ennek a fordítottja érvényes. (Nem a hóra hanem a főzésre gondolok.) Hiába van a lakások többségében modern konyha, a sütőben nem rakottkrumplit készítenek, hanem a kibontatlan használati utasítást tartják. Ott tényleg szenzáció egy rántotta készítéséről írt képes beszámoló.

    :-)


  11. Nekem is volt a motorosblog mellett néhány más gondolatom, de a kupleráj nem volt benne. Mondjuk lenne közönsége. A gasztroblogos dilemmádat részben megértem, a többit talán majd egyszer kifejtem levélben.



Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: