A sóskadilemma megoldása
2009/05/24
A sóska nagyon jó növény, csak hát az íze, az olyan karakteres. Sokan nem szeretik, amely sokaságnak legnagyobb részét a gyerekek teszik ki. Mondjuk a gyerekek semmit nem szeretnek, amit lehetőségük van nem szeretni, és a sóska meglehetősen széles támadási felületet nyit meg. Immár azonban semmi gond, a sóskadilemma a gazdasági válsággal és a globális felmelegedéssel ellentétben megoldódott. Adhatunk már a gyereknek sóskát, meg is fogják enni, legalábbis azok, akik számára a spenót enyhítő körülményként merül fel.
Mert a spenót lágyan körülveszi az erőszakos sóskát, ízét kifinomultan citromossá teszi, a durvára vágott zöld levelek enyhe párolásával pedig falatonként eltérő ízvilágú, tartással rendelkező levélmetéltbe harapunk.
Sóska-spenótfőzelék
6 személyre
50 dkg spenót
50 dkg sóska
(nincs mese, ezeket jól be kell áztatni és száruktól megtisztítani, közben pozitív gondolatokra összpontosítani, mert az jót tesz az ételnek)
3 ek. olaj
4-6 vagy több gerezd fokhagyma (ízlés szerint)
só, bors
3 dl tejföl
3 ek. rizsliszt
A megtisztított sóskát és a spenótot nagy maréknyi adagokban nagyjából 1 cm-es csíkokra vágom. (Rengeteg lesz, de majd összeesik.)
Nagyobb lábosba öntöm az olajat, melegítem, a fokhagymát apróra vágva vagy kinyomva kissé megfuttatom az olajon. Amikor a fokhagyma már sül, de még nem barnul, rádobom a sóskát és a spenótot, elkeverem az olajjal és lefedve párolom. Eközben a tejfölt csomómentesre keverem a rizsliszttel (más 
liszt vagy keményítő is használható). Mintegy 5 perc után a rengeteg zöld levél összeesik, ilyenkor kell azt a pillanatot elkapni, amikor minden levél kissé megpárolódott, de még nem fő. Ha a levelekből nem fő ki elég folyadék a majdani habaráshoz, fél-1 dl alaplével vagy vízzel apránként felöntöm. Az ismét felforrósodott levelekhez adom a liszttel elkevert tejfölt (habarás) és az első rottyanásig főzöm. Ízlés szerint sózom-borsozom.
Kedden kiderül, mit ettünk feltétként a sóska-spenótfőzelékhez. Folyt. köv.!
Tintaleves 
Ez de jó ötlet ! Szeretem mindkettőt külön-külön, együtt még nem próbáltam. Nem túl savanyú így?
lúdanyó – Szerintem egyáltalán nem, csak kicsit citromos jellegű.
Ez jó!
Anyám nemrég véletlenül – összetévesztette a fagyasztott zöld kockákat – sóskát főzött meg spenót módra, sok fokhagymával, nagyon finom lett.
Egyébként nekem gyerekkoromban a sóska volt a kedvenc ételem. (Szigorúan cukor nélkül, nálunk soha nem került cukor se a sóskába, se a paradicsomos káposztába.)
rossamela – A nagy felfedezéseket gyakran véletlen szüli! Cukrot vétek is lenne tenni ezekbe.
“a sóska meglehetősen széles támadási felületet nyit meg”…
Hajaj, de mekkorát :-) Most persze szívesen megenném a sóskalevest (és a sóskaszószt), de akkoriban… és a benne úszkáló pirítós-kockák még borzalmasabbá tették.
:-)
De jó ötlet! Nekem is nagyon tetszik, pedig sose jutott volna eszembe! SZuper.
Hobbiszakács – Szegény sóska! Csak idősebb fejjel tudjuk értékelni! Egyébként már majdnem írtam méltatlankodó mailt a nálatok uralkodó regisztrációs kényszerről. Muszáj ezt?
Ági – Nekem is csak a negyedik x után!
Házigazdám szabályaiba sajnos nincs beleszólásom (-sunk). Annyit megte(he)ttem, hogy a reklámoknak nemet mondtam.
A regisztrálás egyedüli elönye az, hogy a megnehezíti a lunátikus (és krónikus) kommentálók ámokfutását. Persze ezzel a kommentelők tábora is beszűkül. Amíg ez csupán a bloggolót érinti, addig a blog.hu-nak mindegy.
Örüljünk annak, hogy nincs olvasási kényszer :-)
U. I. Hm… mondasz valamit… Hm… ideje lenne új témát és új házigazdát keresni… :-)
Hobbiszakács – Csak ne mondd azt, hogy miattam kezdesz motorkerékpáros blogot! Nehéz fiatalkorom miatt rosszul viselem a kötöttségeket és a nyilvántartásokat, nem tudom, érted-e, miről beszélek. De most miért pont az interneten ne legyenek ilyesmik, amikor mindenütt egyre szűkülnek a terek.
Áh, nem kell mellre szívni :-) A motorkerékpár csak a második lehetséges alternatíva egy kuplerájblog mögött. Mégha képzeletbeli is…
:-))
Régóta töprengek a méltóságteljes visszavonuláson. Hogy miért? A magyar gasztroblogvilág olyan, mintha Grönlandiak a hóról értekeznének egymásnak. Magyar földön – a férfiakat kivéve – majdnemhogy mindenki főz otthon. Az angolszáz világban ennek a fordítottja érvényes. (Nem a hóra hanem a főzésre gondolok.) Hiába van a lakások többségében modern konyha, a sütőben nem rakottkrumplit készítenek, hanem a kibontatlan használati utasítást tartják. Ott tényleg szenzáció egy rántotta készítéséről írt képes beszámoló.
:-)
Nekem is volt a motorosblog mellett néhány más gondolatom, de a kupleráj nem volt benne. Mondjuk lenne közönsége. A gasztroblogos dilemmádat részben megértem, a többit talán majd egyszer kifejtem levélben.