Az, hogy most nem lesz recept, nem amiatt van, hogy semmi nem jut eszembe a túróról, hanem inkább az az oka, hogy rengeteg minden eszembe jut a túróról. Meg amiatt is, hogy ma este estünk haza a nyaralásból, ahol végig túróval keltem és feküdtem, mégsem tudtam eldönteni, mi legyen A recept. Meg még amiatt is, mert bár rengeteg túró, ricotta és juhtúró fogy nálunk, a receptek leginkább a hagyományos mintát követik. Túrógombócot például akkor szoktam készíteni, amikor családom idegeinek képzeletbeli húrjait már-mar elpattanni látom az ilyen-olyan új és újabb receptkipróbálások miatt. A túrógombóc garantáltan lecsillapítja háborgásukat és megint jöhet egy kis mangós csirke.
Pedig a túrógombóccal nem voltam mindig ilyen jóban. Első komoly konyhai kudarcom fűződik hozzá, mégpedig idegenben, így az élmény még maradandóbb. Olasz társaságban kellett volna előrukkolnom valami nagyon finom magyar étellel. Jól ki is találtam a menüt, csak azt az apróságot hagytam ki a számításból, hogy az ott kapható túró nem olyan, mint a magyar. Mentségemre felhozom zsenge koromat, húszévesen még nem voltam tisztában a különféle nemzetiségű túrók víztartalmával és azok hátrányos együtthatásával a többi hozzávalóval. Meg is látszott ez a végeredményen, ami egy ehetetlen csirízlabda lett túrógombóc helyett. És az olaszok nem lennének olaszok, ha ezután egy álló évig nem emlegették volna ezt a kis (nagy) malőrt, míg el nem jutottak hozzánk, ahol végre megkóstolhatták az igazit.
A díjnyertes pogácsák
Eddigi legnagyobb nyilvánosság előtti sikeremet is túróval arattam, juhtúróval. A vele készült pogácsa a falunk évente megrendezett pogácsaversenyén első díjat nyert két éve. A versenyt szponzoráló helyi bolt adta az egyik nyereményt, egy kiló lisztet, a helyi egyesület elnöke pedig saját szárítású mentát gyűjtött szép vászonzacskóba. Igazi gasztronyeremények, persze az előkelő helyezésnek örültem a legjobban,különösen, hogy életem első pogácsája volt. És ilyeténképpen nem is a saját, hosszú évek tapasztalatával kialakított recept, hiszen pár nappal a verseny előtt hívtam fel mamámat, aki rendkívüli műgonddal mondta telefonba a bonyolult receptet: 20 deka juhtúrót, 20 deka lisztet és 20 deka vajat keverj össze, nyújtsd ki, szúrd ki, süsd ki. Lehet 30, 40 vagy 50 dekás verziót is készíteni belőle.
Két túrós recept is versengett azért, hogy ezen a helyen bemutatkozhassanak, egy édes finn és egy sós balkáni, amivel egyúttal egyetlen mondatba sűrítettem a túró internacionalista mibenlétét. A fentebbiekből is kiderül, hogy túró és túró között óriási különbségek vannak, amire a VKF 18. fordulójának résztvevői nyilván sokoldalúan fognak rámutatni. A közeljövőben megkísérlem a most nem kivitelezett túrós recepteket elkészíteni, amire most természetesen az időjárás, a családom, a nyár és a csillagok állása, tehát mind-mind rajtam kívül álló okok és egyáltalán nem a saját rossz időbeosztásom, döntésképtelenségem és fantáziátlanságom miatt nem kerülhetett sor. Írni azonban mindenképpen szerettem volna, így is leróva tiszteletemet Ízbolygó elegánsan gyakorlatias témaválasztása előtt.
Korábbi túrós receptek a Tintalevesen:
Fantasztikus diós-túrós torta
Csalános-túrós lasagne
Wanted: Cottage cheese recipes
This round of the Hungarian gastroblog event calls for recipes with cottage or curd cheese, ewe’s cheese or ricotta, all very much favoured ingredients domestically and internationally. As for myself, well, all I could contribute was a story of a failed case of cottage cheese dumplings back in my twenties. Long gone are those days but at least by now I wouldn’t commit the same mistake. Age has its advantages.
Tintaleves 