Mi van a levesben?

Az előző, csalános bejegyzés után nem nehéz kitalálni, hogy a képen látható levesben csalán van. Mi több, a leves csalánból van. Ha már megvan a csalán, sőt, csalánhegy, akkor nagyon egyszerű csalánleves csinálni.
Úgy, mint bármely zöldségkrémlevest.
A csalánleves feltálalása garantáltan beszédtémát ad a társaságnak és nekünk alkalmat összes csalánszedési viszontagságunk, kalandunk és sérülésünk elmesélésére. És azokból aztán van éppen elég…

 

 

Nettle is a great ingredient for an emerald-coloured light summer cream of a soup.

Csíp, de nem azért szeretjük

Mindenki tudja, hogy a csalán nem csupán bosszantó gyom, amibe a gyerek a kirándulás legelején belelép, hanem sokféle kedvező hatást kifejtő gyógynövény. Azt viszont már kevesebben tudják, hogy a csalán ehető zöldnövény, amiből éppen olyan sokféle étel készíthető, mint spenótból. Érdekes módon Skandináviáig kellett mennem, hogy ezt tudatosítsam magamban, pedig, mint a sarudi árokparton kiderült, nálunk is ették a csalánt. Persze a szegények eledele volt, ám ezzel a marketingkoncepcióval világkonyhává lehet avanzsálni, úgyhogy igazán korszerű alapanyag ez.

Csalánra kétféle módon tehetünk szert: veszünk a biopiacon vagy magunk szedünk. A biopiaci csalánvásárláshoz nem szolgálok tanácsokkal, a saját begyűjtéshez annál inkább. Empirikus úton beszerzett tapasztalatok alapján kikristályosodott tanácsok ezek, higgyétek el. Először is: mély szedőedényre, vastag kesztyűre és nagy kitartásra van szükség. Ebben is a spenóthoz hasonlatos a csalán: rengeteg kell belőle, hogy látszatja legyen. Bárcsak tudtam volna, hogy a vastag kesztyű valóban vastag kesztyűt jelent, a cuki virágmintás erkélyvirágültető műkörömvédőnek nem ez a rendeltetésszerű alkalmazása. A csalánnak csak és kizárólag és tényleg a felső zsenge leveleit szedjük le. A biopiacon persze az egész gyönyörű bokor egyforma levelekből áll, de a valós életben a lejjebb fekvő levelek már nem olyan ízletesek, mint a felsők. Illetve nem olyan zsengék, mert ízük, mint a spenótnak, az nem nagyon van.

A csalán gyógyhatásai a vízhajtás mellett a zsírégetésre is kiterjednek, mert aki egy levesre vagy lasagnéra való csalánt a zsenge levelekből összegyűjt, az le is izzad néhány kilót. Felesleges mondani, hogy csak olyan helyen szedjünk csalánt, ahol nem jár autó és tehéncsorda. Nekem könnyű dolgom van, mert a saját kertünk éppen ilyen hely. És a saját árokpartunk. És amikor ott szedjük a csalánt és ezt látja az egész falu, akkor éles váltással azonnal átmehetünk folklórgyűjtőbe, mert mindenki, aki arra jár, megkérdezi, hogy mit csinálunk és miért csináljuk azt. És amikor meggyőződtek arról, hogy jól látták, ezek az eszement pestiek tényleg csalánt szednek, akkor jönnek az általuk ismert alkalmazások. Ezt a lasagne-receptet nem az árokparton hallottam, saját fejlesztés.

Csalános lasagne
4-5 személyre

40 dkg tésztalap
50 dkg zsenge csalánlevél
50 dkg túró
5 dkg fenyőmag, enyhén megpirítva
1 kis pohár tejföl
5 dkg reszelt parmezán

Vizet forralunk a tésztafőzéshez, a tésztalapokat félig megfőzzük és leszűrjük. Egy sütőedényt vékonyan kiolajozunk, a kifőtt tésztalapokat egy-két rétegben lerakjuk. Erre egy réteg túró, az egész mennyiség fele kerül, amelyet beterítünk a megmosott és alaposan lecsöpögtetett csalánlevelekkel. Nem tévedés: nem kell főzni, fonnyasztani, sütés közben kiválóan elkészül.
A csalánra szórjuk a fenyőmagokat, majd a túró másik fele következik, és ismét tészta. Annak tetején szétkenjük a tejfölt és rászórjuk a parmezánt. 200 fokon kb. fél óráig sütjük, vagy addig, míg aranybarnára nem sül.

Nettling
Nettle is an ingredient of the our cucina povera which we have seen shooting to a global trend from Italy so nettle should be the next spinach.