Csíp, de nem azért szeretjük

Mindenki tudja, hogy a csalán nem csupán bosszantó gyom, amibe a gyerek a kirándulás legelején belelép, hanem sokféle kedvező hatást kifejtő gyógynövény. Azt viszont már kevesebben tudják, hogy a csalán ehető zöldnövény, amiből éppen olyan sokféle étel készíthető, mint spenótból. Érdekes módon Skandináviáig kellett mennem, hogy ezt tudatosítsam magamban, pedig, mint a sarudi árokparton kiderült, nálunk is ették a csalánt. Persze a szegények eledele volt, ám ezzel a marketingkoncepcióval világkonyhává lehet avanzsálni, úgyhogy igazán korszerű alapanyag ez.

Csalánra kétféle módon tehetünk szert: veszünk a biopiacon vagy magunk szedünk. A biopiaci csalánvásárláshoz nem szolgálok tanácsokkal, a saját begyűjtéshez annál inkább. Empirikus úton beszerzett tapasztalatok alapján kikristályosodott tanácsok ezek, higgyétek el. Először is: mély szedőedényre, vastag kesztyűre és nagy kitartásra van szükség. Ebben is a spenóthoz hasonlatos a csalán: rengeteg kell belőle, hogy látszatja legyen. Bárcsak tudtam volna, hogy a vastag kesztyű valóban vastag kesztyűt jelent, a cuki virágmintás erkélyvirágültető műkörömvédőnek nem ez a rendeltetésszerű alkalmazása. A csalánnak csak és kizárólag és tényleg a felső zsenge leveleit szedjük le. A biopiacon persze az egész gyönyörű bokor egyforma levelekből áll, de a valós életben a lejjebb fekvő levelek már nem olyan ízletesek, mint a felsők. Illetve nem olyan zsengék, mert ízük, mint a spenótnak, az nem nagyon van.

A csalán gyógyhatásai a vízhajtás mellett a zsírégetésre is kiterjednek, mert aki egy levesre vagy lasagnéra való csalánt a zsenge levelekből összegyűjt, az le is izzad néhány kilót. Felesleges mondani, hogy csak olyan helyen szedjünk csalánt, ahol nem jár autó és tehéncsorda. Nekem könnyű dolgom van, mert a saját kertünk éppen ilyen hely. És a saját árokpartunk. És amikor ott szedjük a csalánt és ezt látja az egész falu, akkor éles váltással azonnal átmehetünk folklórgyűjtőbe, mert mindenki, aki arra jár, megkérdezi, hogy mit csinálunk és miért csináljuk azt. És amikor meggyőződtek arról, hogy jól látták, ezek az eszement pestiek tényleg csalánt szednek, akkor jönnek az általuk ismert alkalmazások. Ezt a lasagne-receptet nem az árokparton hallottam, saját fejlesztés.

Csalános lasagne
4-5 személyre

40 dkg tésztalap
50 dkg zsenge csalánlevél
50 dkg túró
5 dkg fenyőmag, enyhén megpirítva
1 kis pohár tejföl
5 dkg reszelt parmezán

Vizet forralunk a tésztafőzéshez, a tésztalapokat félig megfőzzük és leszűrjük. Egy sütőedényt vékonyan kiolajozunk, a kifőtt tésztalapokat egy-két rétegben lerakjuk. Erre egy réteg túró, az egész mennyiség fele kerül, amelyet beterítünk a megmosott és alaposan lecsöpögtetett csalánlevelekkel. Nem tévedés: nem kell főzni, fonnyasztani, sütés közben kiválóan elkészül.
A csalánra szórjuk a fenyőmagokat, majd a túró másik fele következik, és ismét tészta. Annak tetején szétkenjük a tejfölt és rászórjuk a parmezánt. 200 fokon kb. fél óráig sütjük, vagy addig, míg aranybarnára nem sül.

Nettling
Nettle is an ingredient of the our cucina povera which we have seen shooting to a global trend from Italy so nettle should be the next spinach.

Az élet egyszerűsítése

Az élet itt és most egészen konkrétan spenótos-sütőtökös lasagne képében jelenik meg, hiszen aki állt már tizenegy órakor tanácstalanul a konyhában, tudja, hogy nagyon is sokszor kerül egyenlőségjel élet és étel közé.

Az egész a fish pie-jal és Zsófi lazacos lasagnéjával kezdődött. Aztán azzal folytatódott, hogy a két étel átlényegült és valahogy belekerült a sütőtök, kikerült a hal, szóval a végén már nem volt köze semminek semmihez, az viszont rendkívül erős imperatívuszként jelent meg, hogy ne kelljen már minden réteget külön adjusztálni (majd külön mosogatni utána). Ezért kísérlet indult, mint fentebb említettem, 11 órakor, illetve ekkor már 11 óra 20 perckor arra nézvést, lehet-e nyers alapanyagokat rétegezve élvezhető lasagnét előállítani. Nem különösebben merész hipotézisből indultunk ki, mert a friss és házi tésztalapok miért ne főnének meg, a spenót meg aztán még inkább, egyedül a sütőtök megfelelő vékonyságúra való szeletelése jelentett nagyobb kihívást. Meg az, hogy mindez készen legyen az elsőszülött hazaérkezése percében és elfogyasztható legyen az azt követő húsz perc leforgása alatt. Mert egyesek itt nagyon elfoglaltak…

Sütőtökös-spenótos lasagne

Figyelem! Az élet egyszerűsítése jegyében a következők fognak történni: házitészta-készítés, friss spenót tisztítása, sütőtökhámozás. Csak erős idegzetű és ráérős olvasóknak!

30 dkg durumliszt
3 egész tojás
kis só
30 dkg spenót
30 dkg sütőtök
30 dkg túró
3 dl tejföl
olaj
parmezán vagy más sajt

A spenótot vízbe áztatjuk, hogy elég ideje legyen levetkezni homokszemcséit.  A sütőt előmelegítjük 150 fokra.
A lisztből és tojásokból ízlés szerinti só hozzáadásával tésztát gyúrunk, kinyújtjuk és a majdani sütőedénynek megfelelő nagyságú lapokat vágunk, úgy, hogy három tésztarétegünk legyen. Ha marad tészta, pár napig eláll a hűtőben, lehet majd belőle “gyors” tagliatelle.
A sütőtököt meghámozzuk és nagyon vékony szeletekre vágjuk. A nagyon vékony 1-2 mm-t jelent.
A spenótot leöblítjük, a száraitól megtisztítjuk, lerázzuk a víz róla víz javát, de nem nagyon szárítgatjuk, kell a nedvesség a puhuláshoz.
Kezdődhet a rétegzés: a kiolajozott sütőedény aljára egy réteg tészta kerül, rá pedig: a sütőtökszeletek fele, a spenót fele, a túró fele, tészta, a sütőtökszeletek másik fele, a spenót másik fele, a túró másik fele, a tejföl fele, az utolsó tésztaréteg, amelyet megkenünk a megmaradt tejföllel, majd azt megszórjuk reszelt sajttal. A rétegeket ízles szerint lehet sózni. Először 150 fokon sütjük 40 percig, majd 200 fokon 30-40 percig. Nekem ennyi idő alatt minden megpuhult, valószínűleg a pontos időtartam erősen sütőfüggő.

A simplified version of pumpkin-spinach lasagne developed in our own test kitchen. Simplified means making pasta and washing spinach leaves and also cutting pumpkin into very thin slices and labouring in the kitchen for hours but the desired result has been achieved. This dish proves that there’s no need to pre-cook pumpkin and/or spinach, let alone home-made lasagne sheets.