Bemutatom az új hobbim

A múlt század második felében öcsémmel időnként eljátszottunk azzal a gondolattal, hogy hány évesek leszünk 2000-ben. 1981-ben hihetetlennek tűnt, hogy lesz valaha 2000, az pedig még inkább, hogy akkor 37 éves leszek, hiszen 25 felett mindenki begyepesedett, unalmas, fél lábbal a sírban lévő vénség, akinek szürke életében semmi öröm vagy élvezet.

Hát, visszatekintve azt kell mondanom, hogy szép dolog a fiatalság, de mennyi mindent nem tud még az ember olyankor. Mert a 2000. év persze szépen eljött, számomra felkavaró tapasztalatokkal és sorsfordító eseményekkel, a legkevesebb újdonság az volt benne, hogy fordul a század, sőt az ezred is.  Azóta további hét év telt el, amely időszakban mindúntalan arról kaptam leckét, hogy azok a bizonyos utak bizony valóban kifürkészhetetlenek, akarjuk is bár fiatalon oly lendületesen és magabiztosan kiismerni őket.

Egyebek mellett azt sem tudtam volna magamról és életem folyásáról korábban elképzelni, hogy valaha be fogok főzni. A befőzés olyan nagymamás. A befőzés felesleges. A befőzés macerás. Mígnem. Eljött 2007 tavasza és egy nagy dobozba gyűlni kezdtek az üres befőttes üvegek. Eleinte szinte maguktól vándoroltak oda, idővel azonban a szándék megfontolttá vált. Akkor már tudtam, hogy be fogok főzi, sőt, befőzni fogok, ám azt még nem, hogy milyen jó buli lesz belőle.

Már májustól vizslattam a piacokat, terményeket, eladókat, utak szélét nagy mennyiségű és elérhető árú befőznivalót keresve. Üröm az örömben, hogy olyan évben sikerült lelkileg befőzés-éretté válnom, amelyben fizikailag először jégverés, majd aszály sújtotta a gyümölcsösöket. A budai piacon csillagászati árak, a falusin szerény választék fogadott. Ezt égi jelként értelmeztem és elfogadtam, hogy első befőzős évemben nem várhatok több mázsányi, sokféle, ráadásul kedvező árú gyümölcsöt, egyelőre be kell érnem a megfelelő szellemi állapot elérésével.

Tapasztalatom szerint a befőzés különös lélektani állapotot eredményez. Nyugodtan, ráérősen, a gyakorlati, logisztikai teendőkben elmerülve kezdődik, majd ez a fázis meglehetősen sokáig elhúzódik, a végén azonban egyszercsak felpörögnek az események, ügyesen kell időzíteni és cselekedni, a szellemi készenlét fenntartása mellett ujjunk megégétését mellőzni. Ilyenkor még egy hozzám hasonló rend- és tisztaságmániás konyhája is úszik az éppen esedékes gyümölcsneműben, minden ragad és éget. A fennálló káosz, ragacs és a levegőben vibráló feszültség miatt a gyerekek imádják a befőzést, ami amúgy nem nevezhető éppen gyerekbarátnak, mivel erőteljesen balesetveszélyes folyamatokat kell levezényelni. A végkifejlet azonban a gyerekek számára is tartogat teendőket, hiszen ilyenkor lehet feliratozni (a tizenháromévesnek) és paradicsomot rajzolni (a hatévesnek).

A nyárnak vége, de piaci portyáimnak korántsem. Ősszel tovább él a remény arra, hogy teljesíteni tudom a tavasszal kitűzött célt: telebefőzni az összegyűjtött befőttes üvegeket.
Folyt. köv.: a befőttek bemutatása.

Introducing my new hobby

Which is preserving. After notoriously contempting this activity (in my young age), it turned out to be (at a somewhat riper age) great fun and a useful pastime. Kids also love it as they at last have a perfectly chaotic and sticky kitchen around them. Plus they get to decorate loads of preserving bottles.