Birsalmasajt újratöltve

A birsalmasajttal történetileg (ugyanis az én gyerekkorom már történelem) közömbös-tagadó viszonyban voltam. A vidéki rokonoktól kapott, fóliával kibélelt őzgerincformába dermedt borostyánszínű cukorszirup nem jelentett különösebb vonzerőt és akkor még úrinő voltam. A piacokon árusított változatot pedig kifejezetten gusztustalannak tartom, hiszen ki szeret homokozóformából bármit is megenni?

Hát ilyen viszony fűzött a birsalmasajthoz egészen addig, míg egyes helyeken a birsalmasajtot kívánatos színben feltüntető híreket olvastam. Ja, hogy ezt lehet francia sajtok és vörösbor mellé eszegetni? (Mondjuk ez magamtól is eszembe juthatott volna, ha a birsalmasajt leglényege és felhasználási módozatai foglalkoztattak volna valaha is, de hát ha nem.) Aha, szóval a birsalmasajtot kevesebb cukorral is elő lehet állítani, mivel a sajtszerű állag nem a rengeteg cukorból, hanem a gyümölcs magas akármi-, talán pektintartalmából adódik. És vannak nyelvek, ahol membrillo névvel illetik őt? Igen, jól érzi a becses Olvasó, kezdtem már felmelegedni birsalmasajt-ügyben (és azt is, hogy a családom sűrűn nevez sznobnak, nem értem, miért), bár még egyáltalán nem olyannyira, hogy akár futó gondolatomban is megjelenjen az aktív előállítása. Az áttörést az az infó adta, amelyre a neten való viharzás közben akadtam (és mivel viharzás közben az ember levetkezi filológusi vénáját, nem tudom, hol és azóta sem akadtam rá), amely arról szól, hogy a birsalmát sajt előállítása céljából nem hámozzuk, nem főzzük, nem mikrózzuk, és mindeközben nem vágjuk el a kezünket és egyáltalán kíméljük magunkat, hanem úgy, ahogy van, megsütjük. Ez az! Minimális erőforrásráfordítás, azonos eredmény. És tényleg működik a módszer. Amikor hat darab szép birsalmát kaptam ajándékba, azonnal beugrott a netes infó és már mentek is az almák a sütőbe. Ilyenek lettek:

Leszedtem szépen a sült héjukat, kikanalaztam a gyümölcshúst (fenséges illathatással járt) és egy citrom levével feltettem főni. Főzés közben birsalmánként 1, azaz egy evőkanál cukrot adtam hozzá, tehát kínosan ügyeltem a birsalmaízű cukorszirup-hatás elkerülésére. Amikor már nem tűnt ésszerűnek a továbbfőzés, abbahagytam azt és tálcára helyezett mézeskalácsformákba töltöttem a sűrű masszát. Jó egy hétig szárítottam még októberben, amikor szép idő volt és nem kellett fűteni, fűtési szezonban hamarabb is megszilárdul. Gondolom. Az eltarthatósága tekintetében egyelőre nem tudok tájékoztatást adni, mert esélye sem lett volna megromlani.

Egyéb birsalmás receptek:
Chili&Vanilia összes birsalmás receptje
Lila Füge így csinálja (és fotózza)
Nemisbéka levesbe teszi
Drabális megjelenése ellenére hab is készülhet belőle – Cserkénél

Quince jelly reloaded
Quince has not received a particularly warm welcome in my cooking until I somewhere read on the net about not having to painstakingly peel it and chop it and cook for hours but instead just pop it in the oven and bake it. I love shortcuts and sparing myself from hateful chores which end up in blood and tons of band aid, so when I was given 6 beautiful quinces, I put them in the oven, baked them until almost black (first picture above), peeled them and scooped out the flesh. Then I cooked the flesh with the juice of one lemon and one (yes, only one) tablespoon of sugar per quince, ie. six tbsps in this particular case. I filled some cookie cutters with the resulting hot mixture and let it dry for about a week. Divine. No idea as to its best before date as all the membrillo disappeared in no time.