Ez más tészta

Akkor kezdtem komolyan elgondolkozni a dolgon, amikor D barátnőm emailben rákérdezett, hogy telt a hétvége. Azt ugyanis közös barátainkkal töltöttük el és teljességgel indokolt volt D részéről a mondat: “biztos sokat úsztatok”. Mert kánikula tombolt a hétvégén, három darab kiskorú volt a társaságunkban és a falunkban gyönyörű tóparti strand várja a fürdőzőket. Enyhítő körülményként elmondom, hogy rengeteg szabadtéri tevékenységet végeztünk, hiszen például a tiszafüredi piac meglátogatása is szabadtéren folyt, meg pásztoroltuk a biciklis technikájukat csiszolgató hatéveseket, valamint megpróbáltuk ráébreszteni a heveny emancipálódási törekvésekkel előálló kétévest valós életkorára, különös tekintettel az utcán ritkán, de mégiscsak előforduló motoros járművekre, aztán sokat sétáltunk, azaz loholtunk a biciklisek után, viszont legalább tévedhetetlenül megtaláltuk őket a falu új fagyizójánál, ahol pénztárcával felszerelt anyáikat várták. Továbbá festéket súroltunk a tornác kövéről és aprószemű gyöngyöket szedegettünk össze minden létező helyről, amely tevékenységek a kézműves foglalkozás mellékhatásaként váltak szükségessé.

Mindemellett a program fénypontja a tésztagyúrás volt. M gyúrta, én fotóztam, majd cseréltünk, nyújtottunk, vágtunk, aztán mindannyian jól megettük. A felhalmozott tanulságok:
– a tésztagyúrás és -nyújtás zsírégetésre is kiválóan alkalmas tevékenység
– a bolti tésztákban nagy mennyiségű olyan anyag van, amitől a tészta sárga lesz, mert a miénk nem volt sárga, igaz, egész tojásokat tettünk bele, nem sárgájával dolgoztunk
– minden bizonnyal sok gyakorlás kell még ahhoz, hogy nagyanyáink finom kézzel odatett tésztáinak könnyedségét utánozhassuk
– vékonyabbra kéne nyújtani, ehhez még fejlődünk kell, illetve tömzsibb nyújtófát kell beszereznem (tésztanyújtógépről hallani sem akarok, luddisták vagyunk:)
– legközelebb több sót kell a tésztához adnunk.

A képeken látható kéz M-é.

A tészta receptjét nem közlöm, mert mások nem ilyen megszállottak, hogy otthon tésztát készítsenek és ez így természetes. Annyit elárulok, hogy az alábbiakban szereplő Jamie Oliver-könyv 98. oldalán álló recept szerint 250 g strong flour, 250 g semolina flour (az első finom liszt, a második rétesliszt?), valamint 3 szabadtartású csirke tojása és 8 tojássárgája felhasználásával és egy őrült drága tésztakészítőgép segítségével készül a tészta. A ragu receptjét viszont megosztom, hiszen ez az egyik legfinomabb zöldséges mártás, amit tésztához el lehet (tudok) képzelni. Forrása Jamie Oliver The Return of the Naked Chef című kötete (103. o.).

Fűszeres padlizsános-paradicsomos ragu
4 személyre

1 nagy padlizsán 1 cm-es kockákra vágva
1 tk. korianderpor
1-2 szárított chili, összetörve
olivaolaj
400 g paradicsom, friss vagy konzerv hámozott-darabolt
2 marék fekete olajbogyó
só és frissen őrölt bors
két ek. vörösborecet
40-50 dkg tészta
2 marék friss bazsalikom, durvára vágva
2 marék darált parmezán (vagy pecorino)

Nagyméretű forró serpenyőben pár evőkanálnyi olivaolajon megsütjük a padlizsánt és amikor barnul, de még nem esett teljesen össze, rádobjuk a koriandert és chilit. Szükség esetén több olajat öntünk a padlizsán alá. Hozzáadjuk a darabolt paradicsomot, majd 5 perces főzés után az olajbogyót. Addig főzzük, amíg ragu-állagúra sűrűsödik. Ízesítjük sóval, borssal és kevés vörösborecettel. A fogkeménységűre főzött tésztára halmozzuk, friss bazsalikomleveleket tépkedünk a tetejére, parmezánnal tálaljuk.

Completely nuts
It all looked completely normal. My friend, M and her daughter were visiting and we did normal things all through the weekend. The little girls worked on their budding bicycle-riding technique, the little boy worked hard to forget his real age and acted like at least a six-year old which was the nearest age of reference for him.  It was fine until he did it out in the street and at the ice-cream counter. It is hard to be a youngest sibling. The adults were happy to sit around on the porch munching on tremendous amounts of cherries, talking this and that and minding their children. And they also made pasta. M and I are both cooking enthusiasts and it was a first-time event for both of us and great fun at that since company always enhances good experiences. I began to see ourselves from the outside when on Monday I received an email from D, a common friend saying we must have swam a lot in that hot weather. Only then did I realize that I  hadn’t even thought of going to the beach when we had a much better pastime.